A mogyorósi barlangról

2011.05.07. 16:33

Történt egyszer, hogy Povi egy régi katonai térképen barlangot talált, mégpedig a Bicskétől keletre fekvő Málé-hegyen. A barlangkataszterben nem szerepelt az üreg, a Barlangtani Intézetben sem tudtak róla, a térképen viszont félreérthetetlen volt az Ω 4/20 jelölés, ami 4 méter széles bejáratot és 20 méteres hosszúságot ígért.

Az internetes keresés is adott egy érdemleges találatot a barlangra, egy vers formájában:

 

Bicskei bédekker

/Mogyorós/

ez itt kérem a Mogyorós

túl Máléhegy vesszein

bakfis lányok szüzessége

veszett el itt rendszerint

bokrok mélyén búvó barlang

csupa csupasz denevérrel

írj falára ha erre jársz

üszkös bottal de ne vérrel!

Ujszászi Ignác

Ez bizony már Bujtor István filmekbe illő kalandot sejtetett, lámpát és bozótvágó kést ragadtunk tehát (a bokrok mélyére való tekintettel), és egy Trabant 601-es személyautóval azonnal a helyszínre siettünk.

A szőlőhegyre érve az autót lezártuk, majd a tőkék között elindultunk abba az irányba, ahol a barlangot sejtettük. Egy kedves helybeli úrtól pontos útbaigazítást is kaptunk.

Nos, a helyszínre érve nem pont azt találtuk, mint amire számítottunk. A bakfis lányok hiányán kívül ugyanis egyből feltűnt az, hogy a bokrok mélyén búvó üreg valójában mesterséges eredetű bányajárat. A csupasz denevérek sem képviseltették magukat, így csak az kárpótolt, hogy a megjelöltnél sokkal hosszabb, kb. 5x5x50 méteres volt a járat.

Ha már erre jártunk, megnéztük nem messze az 1847-ben épült csillagvizsgáló romjait is. Hamarosan teljesen össze fog dőlni, akit érdekel, még most nézze meg:

http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=1599

Utószó:

Ha valaki mégis tud az igazi bicskei barlangról, csupasz denevérekkel vagy anélkül, feltétlenül jelezze!

2.  Vinchenzo

Ez a híres bicskei barlang,bár a Szt László patak völgyében van több ennél kisebb barlang, némelyikben római kori véséssel (szöveg töredék) talán artemis-diana kulthely.

Ezek a fenti mesterséges lyuktól jóval délebbre inkább már Gyuró község határában vannak. Bicske környékén jelentősebb barlang az egykor Bicskéhez tartozó ma már önálló kis Óbarok község közvetlen határában található egy szépecske dolomit szikla aljában (Öreg-szikla). Ez azonban a Váli viz völgye. A szikla aljában egy kisebb bányaudvar van, talán ezt is a rómaiak kezdték, de ez mindegy is. Itt a bányaudvar alján kb. 10 éve Janóval kaparásztunk egy kicsit. sikerült egy kb 2m hosszú üreget kialakítani. + 1 barlang na!

(Magam Bicskén éltem majd 20 évet.)

barlangkutató.freeblog.hu

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

A "barlang" tulajdonképpen táró, kőbánya. Pár évvel ezelőtt még kivehető volt a megnyitás alkalmából a bejárat fölé festett 1886-os évszám. Úgy hallottam a Málé-hegyi öregektől, hogy a kibányászott köveket szekerekkel szállították a vasúthoz. A vasút vitte tovább Budapestre, az Országház építéséhez. Lehetséges, hogy a Vármegyék, már akik a területükön rendelkeztek alkalmas kőanyaggal, így járultak hozzá az Ország Házának építéséhez.

G.A.
Köszönjük! A mogyorósi barlang természetesen nem természetes képződmény, hanem kitermelés zajlott. A családban és az iskolában is elég hamar találkoztunk ezzel a történettel, hogy az Országház épült meg belőle 1885-1904 között. Jártunk ott iskolával, barátokkal. Az azonban inkább csak helyi legenda lehet, hogy "ebből épült az Országház" - most nem Önt idézem, hanem az elterjedt félmondatot. 15 éve találkoztam először azzal az állítással, hogy bár valóban felmerült országházi felhasználása, de sem a minősége, sem a mennyisége nem tette lehetővé felhasználását. Utóbbi csak becslés, de hogy ennyi kő kevés lett volna hozzá, ez biztos. Homokkőnek nevezném laikusként ránézésre, míg a híres sóskúti mészkő ennél sokkal tartósabb. Minden bizonnyal valahol Budapesten használták fel. A sóskúti kőkincsből viszont felépültek az Országházon kívül: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Vigadó, Operaház, Szent István Bazilika, Budavári Palota, Citadella, Lánchíd, temesvári és bécsi színházak stb. A Bicske, Mogyorós és Országház közötti kapcsolat megkérdőjelezését egy Országházat jól ismerő, történelmi és helytörténeti olvasmányokat kultiváló bicskei baráttól hallottam először kb. 15 éve. A barlang környékét is ismeri, mint a tenyerét. Meg fogom őt kérdezni forrásairól. Az azonban biztos, hogy Sóskút hivatalos honlapján is ott áll, hogy ottani kőből épült a "tisztelt ház", erre most kerestem. Emlékszem, reménykedve kérdeztem, hogy nem lehet, hogy a bicskei kő is felhasználódott, mire oda jutottunk: sem alapba, sem följebb nem ajánlatos málékonyabb anyagot felhasználni egy folyam partján álló hatalmas palotában, ha van kemény, valódi mészkő. Boldog új évet!
Olyan családok felmenői adták tovább unokáiknak a következőket, akik kifejezetten jól ismerik a területet. Az Országház historizáló stílusban épült hu.wikipedia.org/wiki/Historiz%C3%A1l%C3%B3_%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet_Magyarorsz%C3%A1gon csak és kizárólag hazai építőanyagból. Ezt a bányát az Országház építése idején kifejezetten azzal a céllal nyitotta meg Bicske község (még az igazi aranyidőkben, alig 20 évvel az egész országra sorsfordító hatást gyakorló Kiegyezés után, amiről Magyarország a 150. évforduló alkalmából mellesleg elfedett ünnepelni), hogy a Bicskén kitermelt kő az Országház építőanyaga legyen. Az itt kitermelt anyag túlságosan porózusnak bizonyult, inkább volt homok, mint kő, lehet, hogy próbálkoztak is vele, mert jól lehetett faragni, de végül valódi beépítéséből sajnos semmi nem lett. Hogy hol és mire használták fel, ez nem ismert. A sóskúti kő, ami a Bazilika, az Operaház és az Országház építőanyaga is egyebek mellett - az viszont nem csak szándék maradt. És egy verseny is zajlott, minden települést "adni akart magából" az Országháznak, "jelen akart lenni benne". Amikor Bicske község megnyitotta ezt a bányát, aminek tárnája 4 generáció óta nem köztulajdon, kifejezetten ezzel a céllal kezdte meg a kitermelést, ezért is az évszámbeli egybeesés. Érthetően dicsőséget, hírnevet, legendát, hasznot akart teremteni Bicskének az elöljáróság ezzel a munkával. A legenda, mint látjuk, keményen tartja is magát, de sajnos akkor sem igaz a területet és az Országházat jól ismerők szerint. Azt gondolom, ha valóban beépült volna bicskei kő az Országházba, eleink nem feledkeztek volna el arról, hogy az utókor megfelelő és pontos tájékoztatást kapjon a dicső cselekedetükről. Hozzáteszem: én lennék az egyik legbüszkébb, ha az egész T. Ház bicskei kőből épült volna meg :)
Az Országház építése a XIX. század nagy vállalkozása volt. Minden a maga útján haladt, míg az építés menetébe be nem ékelődött az ország ezeréves évforduló ünnepségének szervezése. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ünnepség idejére nem fog elkészülni az épület. Meghívottak elhelyezésének problémája miatt Steindl Imrének módosítani kellett a terveit. A megbízók többletköveteléssel álltak elő, sürgették a határidők rövidítését, a folyamatok felgyorsítását. A kőfaragók számát nem tudták növelni, mert az egész városban építkeztek és mindenhol hiány volt a szakemberekben. Megoldásként elővették a „homokkövet” melyet könnyebben, gyorsabban lehetett faragni. A homokkő felhasználásában, valószínű egyéb haszon is keletkezett, amit az akkori ügyeskedők sem téveszthettek szem elől. Budapesten a szegényebb háztartásokban, egészen az 1960-as évekig, ha valaki teát akart melegíteni be kellett gyújtania a tűzhelyet nyáron is. A levegő gyakran tele volt füstköddel. A füstköddel a csapadék kénsavszármazékokat alkotott, melyek kiválóan mállasztotta még a jó minőségű köveket is. Ennek lett az eredménye, hogy az 1920-as évek közepétől el kellett kezdeni a renoválást. Egészen az ezredfordulóig kőfaragóműhelyek tapadtak az Országház dunai falához.

A nagymennyiségű gyengébb minőségű homokkő felhasználásáról a parlamenti idegenvezetők tájékoztatójukban szót ejtenek. Magam tapasztaltam az Országház falából kibontott kövek törésfelületét nézve, hogy nem csak a sóskúti fehéres, hanem a sárgás-világosbarnás színű kőanyag annak idején felhasználásra került. Ebből a kőanyagból szobrok is készültek. Az épület külső faláról mintának levett eredeti királyszobor ruharedőjének kis része egy érintésre a kezembe mállott szét. A mállás helyén látható vált a sárgás homokkő anyag.

Gondolataim: Annyi biztos, hogy akkoriban az Országház építtetői az időpontok tartásáért „minden követ megmozgathattak”. A Málé-hegyi táró szabályos tömbök kifűrészelésének nyomait tükrözi. Hova kerülhettek az innen elszállított kőtömbök? Hol használhatták fel, ha nem éppen ott? Több ténykutatásban bebizonyosodott, hogy a szájhagyományra sokszor lehet alapozni. Ellenben elismerem, hogy nyomós érv, hogy nincs nyoma a kőfelajánlásnak, eladásnak a bicskei elöljáróság részéről. Mint ahogy hiteles személytől hallottam, ezt a nagy volumenű építkezést sem kerülték el a sikkasztások, csalások. A csaló felvásárlók a rosszabb minőségű köveket vegyítették a jobbal. Amennyiben bebizonyosodna, hogy mégis került Málé-hegyi kő az Országház külső burkolatába az a Málé-hegyi táró méretét nézve, csak elenyésző kis részét, talán még a félszázalékát sem képezhette az épületnek, nem az egészét.