Mára virradóra tegnap délután három órától egy sparhelt avató bulin vehettem részt a Bicske, Galagonyás szőlőhegy mellett meghúzódó Bagolyvárban, ott is Peti présházában, aki a Salgó sparheltet Marcitól kapta ajándékba, mert útba volt nekik és olyan helyre akarták adni, ahol biztos jó hasznát veszik.  

Tamásnak már két éve felajánlották ezt a Salgó típusú tűzhelyet, amibe jól be lehet fűteni, süt-főz platnija és rendlije.  Kistószegi nagymamám konyhájából ismerős, vele szemben, az asztal fölött falvédővel, Petinél például a "Ne hagyd el sose, aki téged szívből imád" felirattal.

Tamás nem ment a sparheltért vagy két évig, Peti megtudta, hogy van, és azonnal jelentkezett érte és amikor présházában beállították, megcsördült Marci telefonja. Tamás hívta és arról érdeklődött, mikor mehet a tűzhelyért.

Hát ebből aztán igen erős helyzetkomikum teremtődött. Tamás és Peti nem is ismerték egymást, csak látásból, hallomásból, de az eset kedvéért sparhelt avató bulira Tamás is meghívást kapott. Ugrattuk őt eleget, de jól bírta. Petiben pedig azt az érzést akartuk megteremteni, hogy ez a spari bizony Tamásé, ő maximum sparhelt bérlő.  Végül megalakult a Sparhelt Klub is, mert finoman borozgattunk és pálinkázgattunk ezen a kanbulin két forró krumpli között módjával. salgó.jpg 

Mert a rendliben, a sparhelt sütőrészében megsikált krumpli sütöttünk héjában Tomi segítségével, aki számos dolgot megtanult szüleitől arról, micsoda jókat lehet ezzel készíteni. A héjában főtt krumpliról eszünkbe jutott nagyapánk, aki apánk kabátzsebeibe kemény hideg téli reggeleken forró krumplit tett, hogy ezt tartsa markaiban a fiúgyermek iskolába menet, aztán pedig egye meg. 

Mi a kissé kihűlt, de még forró krumplit két tenyerünk között görgettük, hogy elváljon a héja. A krumplit ketté vágtuk, csak a héja tartotta egyben, a krumpli forró "húsát" megvajaztuk, hadd csurogjon beléje a jó vajacska, majd a rendliben, egy tányérban megsütött hagymával, fokhagymával, szalonnával, kolbásszal fejeltük meg.

Jó kis esténk volt. Kösz Peti.

Ahogy édesapám mondja (látom kis mosolyát és hallom a hangját): "Szegények vagyunk, de jól élünk."

Izing 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rendliben,hejaban sult krumpli,finoman megolvasztott disznozsirral meglocsolva,csikjara vagott nyers voroshagymaval megszorva..."puhakenyerrel"...fogalom volt a mi kistoszegi gyerekkorunkban! Legkedvesebb téli vacsorank. Edesapam kedvence lévén, O nevezte el "kódispecsenyének", hiszen a legszegenyebb koldusok szamara is elerheto volt valamikor... olcso, egyszeru etelnek szamitott.
Anyukammal azota is legkedvesebb téli vacsorank.
Mivel disznozsirunk nincs, igy sajat kacsazsirral locsoljuk meg.
Na, most megyek, es berakok negy szem krumplit a rendlibe! Nosztalgia vacsorat rendezunk ma este! Koszi, Toncsi! Eljenek a regi szep kistoszegi emlekek!Gyonyoru gyerekkor!
Boldog karacsonyt kivanok mindenkinek!
Nagyon köszi Zsófi és nektek is boldog karácsonyt! Kódispecsenye :) ez mekkora szöveg... én is hallottam a Kistószegen, de már nem is tudom kitől :)
süti beállítások módosítása