Ma 18 óra 15 perckor, alig két órával ezelőtt egy gyermeküléses kerékpárral ismeretlen, huszonöt év körüli férfi érkezett a Bicskei Mentőállomás ablakaihoz.  

Az ablakpárkányon nevelt petúniákat pakolni kezdte kerékpárja gyerekülésébe. Már a második ablaknál járt, amikor a mentősök kiszóltak neki:

- Ezt nem kéne!

Erre emberünk elengedte talán könnyen szerzett bringáját, ami a járdára zuhant, a rajta lévő virágok földje kiborult, a tetten ért petúnia tolvaj pedig szabadonfutó üzemmódba kapcsolt és letiplizett.

A mentősök összeszedték a balesetes petúniákat, a földet visszatették a helyére, rehabilitálták mint élőhelyet és kitették az ablakba.

A kerékpárt betolták a garázsukba, hogy jöjjön érte gazdája - ha van hozzá arca.

A "még mindig fogom a fejem" szinten érthetetlen történetet Kutenics Péter mentőállomás-vezető mentőtiszt mondta el pár perce. Azt kérdeztem, látszott-e az emberen bármilyen fura korábbi elváltozás jele, de a mentőtiszt elmondta, hogy kollégái nem érzékeltek ránézésre semmi különöset, ami feltűnne, ha ez az ember például tegnap szembejött volna az utcán.

Bohumil Hrabal - kedvenc íróm -, pl. kisvárosi történeteiben bizonyára részletesen elmagyarázná ezt a sokkal kiterjedtebb dramaturgiát kívánó esetet, amire egyébként magam is kíváncsi lennék.

Hogy ezt most miért kellett?       

ia  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.