Talán sokan nem is tudják, de június 8-ára, a Bicskedély rendezvényre nemcsak felnőttek, hanem gyermekek is készültek palotás tánccal. Az ő zenéjük nem a megszokott és ismert Hunyadi palotás volt, hanem Kálmán Imre Ördöglovas operettjének temperamentumos, ám mégis előkelő palotás zenéjére tanultak egy teljesen új koreográfiát 2,5 hónap alatt.

patózsuzsi2.JPG

 

A feladat amilyen gyönyörű volt, olyan nehéz is: a Vajda János Gimnázium 60. születésnapján fellépni egy olyan tánccal, mely méltó erre az alkalomra. Mindezt úgy, hogy három „gyermekgeneráció” van egyszerre jelen a színpadon: alsó és felső tagozatos általános iskolás, valamint gimnáziumi tanulók. A legfiatalabb első osztályos, míg a legidősebb érettségiző gimnazista volt. Az alsósok magját a bicskei Apró Talpak néptánccsoportom adta fiúkkal kiegészülve, a felsősöket a Csokonai általános iskola felsős néptánc szakkörösei képviselték, akiket testvérem, Pató Judit tanít, a gimnáziumból pedig a Vajda színpad tagjai erősítették csapatunkat.

Próbáink eleinte korosztályonként zajlottak hol a kultúrházban, az iskolában néptánc szakkörökön, hol a gimnáziumban, hol egy családi ház padlásterében vagy udvarán. A végső célhoz közeledve az összevont tánchoz a gyermekotthon adott helyet, így szerencsénkre az előadás helyszínén tudtunk készülni.

patózsuzsi1.jpg

A helyszínek, termek biztosítását ezúton is köszönöm mindenkinek, valamint külön köszönet az alsós és felsős táncosok ruháiért a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolának, Bárányos József igazgató úrnak, aki a 4. osztályosaik farsangi táncához használt ruháikat biztosította számunkra, valamint Bogán Gábornénak, aki segített a ruhák méret és szín szerinti keresésében, összeszedésében. 

Az, hogy ez a csodálatos dolog létrejöhetett, hogy megtapasztalhattam, milyen ennyiféle korosztállyal együtt dolgozni, hogy láthattam, ahogy a kicsi felnéz a nagyra és tőle lesi el a lépéseket, ahogy a nagy segíti, vezeti a kisebbeket, valamint a nagy napon büszkén, kissé irigykedve izgulhattam a gyönyörű díszmagyarban, jelmezekben lévő gyermekekért, mindezt nem másnak, mint Papp Istvánné Kati néninek köszönhetem.

Kati néni, aki évek óta vezeti a gimnázium Vajda színpadát, nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy színpadra viszi, akár csak annak idején velünk is, Heltai Jenő A néma levente című művét. Lelkes kis csapat vette körül, akik nem csak a szereplők megformálásában, hanem a díszletkészítésben is kivették részüket. Értük érdemes volt dolgozni, sokszor a tanítás utáni időt sem sajnálva gyakorolni egyszer a prózát, máskor a táncot. De Kati nénit ismerve, nála ez így természetes, nem ismer lehetetlent, ha valamibe belekezd, akkor azt a Tőle megszokott igényességgel, kitartással viszi végig. Így volt ez régen, a mi időnkben, és örömmel láttam, hogy lelkesedése töretlen, így van ez ma is.

Olyannyira, hogy számára nem volt elég a régi darab elővétele és leporolása, a színdarab végére egy úri vigasságot álmodott, ahol a kicsitől a nagyig együtt mulat mindenki.

Azt hiszem, június 8-án a gyermekotthonban bebizonyosodott, hogy ez az ötlete is nagyszerű volt!

A gyerekeknek, szüleiknek, nagyszüleiknek egy örök emlék lesz ez a nap! 

Ezúton is szeretném megköszönni, hogy ebben az élményben Kati néni belénk vetett bizalma által mi részesülhettünk. További terveihez, álmaihoz sok lelkes gyereket, kitartást, erőt és jó egészséget kívánok!

Köszönettel: Südi Istvánné Pató Zsuzsa

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.