Gyalog Melinda amatőr természetfotós természetes szépséget hordozó alkotásai a Batthyány kastély kápolnájában tekinthetők meg minden szép iránt fogékony érdeklődő számára augusztus 31-ig.  

A kiállító fotós és a kiállítás megnyitóján résztvevők számára öröm volt az a fogadtatás, amit Kossuth Zsuzsanna Gyermekotthon munkatársai biztosítottak ezen a szombati kora estén.

Külön köszönet érte a Bicskei Szó hasábjain!

A Bicskedély ezreket vonzó rendezvényéről a kastélyszárnyak ölelésében maradt színpadon a Zeke Brass Band játszott, ami jó brand.  Melinda férje ugyanis ebben az együttesben is trombitás, Gyalog Péter is játszott felesége első kiállításának  megnyitóján. "Azért a réz az úr..." - amit a Fesztivál Fúvószenekarban zenélni kezdő Péter is jól tud...

Melinda gyermekkorától szeret fotózni. Kedvenc témája a tájkép volt, amiket kezdetben menet közben, autóból készített - tehát sok esetben a suhanást sikerült megörökítenie.

Másik kedvence a meglepetés fotózás volt, aminek az a lényege, hogy a lefényképezett az ő helyzetében egyáltalán ne készülhessen fel az exponálásra. Azóta sem szereti a beállított képek készítését. Első fényképezőjét 10 éves kora körül kapta. Meghatározó témái a család macskái, a család kutyája és a nővére volt.     

A Kodály Zoltán Általános Iskola Ének-zene Tagozatára járt, a Vas László Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett és Zsámbékon, az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán óvodapedagógusként diplomázott 2004-ben. Mint a megnyitóra készülve megírta: a természet szépsége mindig lenyűgözte, de Zsámbékon lett erre újra figyelmes egy főiskolai tanár varázslatos előadásainak köszönhetően.

"Hasonlóan mint a gyerekek, én is rácsodálkoztam rengeteg dologra és ez azóta is tart. Lenyűgöz a természet, az élet és gyönyörűnek látom, ezért szeretném képekben megörökíteni." 

Most egy Fuji Finepix 3200-as géppel fényképez, ami egy alapkategóriás fényképező. 

"Az én fényképeim nem igényelnek csúcstechnikát, sokkal inkább szemléletet, kitartást. Sokan csodálkoznak, amikor az árokparton térdelve öt percen keresztül fényképezek valamit, vagy percenként megállok egy fűcsomónál és várom, hogy a szél ne lebegtesse annyira a kis virágot. Ezzel, hogy rengeteg embernek megmutathatom képeim, gyerekkori álmom válik valóra. Mindig maradandót szerettem volna alkotni, a képekkel pedig sikerül. Valamint arra vágytam, hogy másoknak is megmutathassam, amit szeretek. Amikor az emberek kiteljesedésről beszélnek, szerintem erre gondolnak!"     

E sorok írója a megnyitón ajándékba kapott Melindától egy nagyon szép makrófotót. Az objektívvel ránagyított egy napraforgó  tányérjának majdnem a közepére - legközelebb találkozunk, megkérdezem tőle hol is volt ez a napragforgótábla.  A képen a tányér felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a sötétebb sárga hímnős csöves virágok, amelyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe.

Nagyon szép kép, klassz keretben.

Ahogy múlnak a napok, egyre jobban kedvelem e képet. És az is biztos, hogy eztán egész más szemmel nézek majd a napraforgók tányérjába. "Rázummolok" mindig orrnyeregben tartott optikámmal...

Ajánlom szíves figyelmetekbe Gyalog Melinda június 15-én megnyílott kiállítását a Batthyány-kastély kápolnájában.

A kápolnában a kápolnáról is beszélgettünk Vásárhelyi János igazgató úrral. Mondotta, hogy itt volt az oltár, ahol ülünk. Meglepődtem, hogyan lehetett itt oltár, a kápolna hallatán (téveszmém miatt) valamiért egy keresztet képzelek a fehér falra, egy asztalt székkel és tizenöt másikat - asztallal szemben.  Meglep, hogy az oltár és oltáriszentség jelen volt anno, s hogy szentáldozás is zajlott.

János elmondja, hogy 1929-től zsámbéki keresztes nővérek dolgoztak a gyermekotthonban nevelőként. S hogy hozzájuk a személyzet is bejárt misére. Nekik a mindennapi misézéshez szükségük volt egy püspök által felszentelt helyre, ahol szentáldozás végezhető. Ezután lehetett itt oltáriszentség a szentáldozáshoz. 

De bárkit szívesen láttak Bicskéről a nővérek, nemcsak a Gyermekotthon dolgozóit. Mert:

„Egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk” (1Kor 10,17).     

Ez a kápolna ma is közösségi tér, például hitoktatás is zajlik ott.       

 Megemlítem Jánosnak, hogy nagyon kedves barátom művészi vénával, néhány éve megtért és álma egy kápolna létrehozása nagyon szép falusi házában.

- A szívünk legyen kápolna - mondja János -, ott legbelül. 

Körbejárom Melinda képeit, arra jutok, ebben a szép-tiszta kápolnában bepillanthattam egy alkotni akaró ember szép tiszta szívébe. Körülbelül ugyanazt látom fényképein, mint amit szép-tiszta szemébe pillantva is észlelhetek.   

A vendégkönyvbe "csak" annyit írtam: "köszönöm, hogy itt lettem". 

Hát ezért írtam. 

Írjatok Ti is Melinda vendégkönyvébe. Szívből. Örvendeni fog. Nektek is tetszik majd, amit láttok.  

Izing          

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.