Régen láttam Rékát. Összefutottunk a patika előtt. Kérdeztem, milyen az élet Cambridge-ben, ahová öt gyermekükkel költöztek, munkavállalásuk érdekében. Nevük írásomban nem teljes és nem valódi. Bicskén így is mindenki tudni fogja, hogy kikről van szó. Ez az írás a Hetek című országos közéleti hetilapban jelent meg. 

Jó volt jó híreket hallani Rékától. Sajnálom, hogy nem itthoni jó hírek. De mégis itthoniak, hiszen földijeimről van szó. Akikkel mindig könnyebb együtt örvendezni, mint sajnálkozni.

Az ügynökségen megszerzett bérlakásukba férjével szekrényt cipeltek. Megállt egy kocogó. Tenyerét a bútor alá támasztva vette át Rékától. A keresztény közösség segíti a magyar nagycsaládot.

- Az üzletünkben dolgoztam, miután férjem Angliába utazása után, 2013 elején egyedül maradtam a gyerekekkel. Öt gyerekkel esélytelen elhelyezkedni. Nem ez a megoldás, amivel mi próbálkozunk. De nem tudok jobbat. Könnyebben élünk, meg tudunk élni, meg vagyunk becsülve és sokkal több időnk jut egymásra. Rengeteg dolgot meg tudunk adni gyermekeinknek, amit itthon nem – mondta pár nap múlva Réka, a kávézóban. 

– Itthon megfizethetetlen havi két-három hétvégén egy családi mozi. Kinn medencés, rendkívül korszerű, tiszta és biztonságos játszóterek. Például a Jesus Green nevű terület az egyetem előtt. Este tízkor biztonságban elmehetek boltba, miközben rendőrt alig látok. Azt érzem, hogy mi magyarok sokkal összetartóbbak vagyunk odakinn mint idehaza. Hétvégén jó időben gyönyörű tájakon, kedves emberekkel összefutva kerékpározhatunk bringa-utakon a szomszéd településekre – zárja.

- Kiment egy ifjú környezetmérnök. Három hét alatt munkát talált területén. Első hét alatt megkeresi a szállása havi bérét és havi rezsijét. Második héten a havi konyhára valót. A harmadik-negyedik hét tartalékképzés történik.

- Ehhez hasonlóan működik nálunk is – mondja Réka.

- Pontosabban?

- Az Aldiban dolgozók £8 keresnek óránként. Az élelmiszerárak majdnem azonosak az itthonival. A szoba bérlése rezsivel együtt egy főre £350-450. A megmaradt bérből étkezik, a többi marad megélhetésre, szórakozásra, spórolásra. Egy öt gyermekes család költségvetése persze más.

A Katona József Színházban színpadon az Illaberek. A mai magyar társadalom egyik fontos jelenségét, a kivándorlást mutatja meg. „...otthonuk elhagyása, életük újrakezdése egy másik országban.”

Geszti Péter dalt ír Hungarian in Europe címmel.

Visszataszító az a központi, innen-onnan sugározgatott sugalmazás, ami a (valójában kényszerből) külföldön szerencsét próbáló honfitársainkat hazaárulónak állítja be.

Pedig azt bizony nem köztük kéne keresni...

Az itthoni tömegek idegessége, betegségei abból is fakadhatnak, hogy a többség nagy munkával sem képes „aranytartalékot” képezni. Ez társadalmi igazságtalanság.

Réka tanárképzőt végzett és kommunikációs szakember. Férje, Boldizsár révén, aki programozó, sok mindent tud a számítógépekről. Cambridge-be érkezése után pár hét alatt adminisztrációs távmunkás lett. Délelőtt dolgozik. A többi a családé.

Angliában nem az számít, miről van papírod, hanem hogy rátermett vagy-e.

- De elhagytad a hazádat! – véli a régi kedves ismerős, a bicskei piac őstermelője.

Virágjait kannában rendezgetve vonná felelősségre Rékát.

- Sosem tudnám elhagyni a hazámat. Egész családommal idekötődöm - feleli a nagycsaládos anya.

- De a szörnyű háborúban is itt maradtak. Meghaltak a hazáért.

- Aki tudott és akart akkor is fogta a motyót és ment. Persze, akkoriban kevesebben és nehezebben tudták megvalósítani, mint ma.

Állandó lakcímük bicskei maradt. Réka (10), Luca (8), Nóra (7), Boldizsár(6), Ivett (4).

Mivel az óvodai és általános iskolai időleosztás és a tanrend teljesen más, a fészekalj egy évvel előrébb került, mintha itthon lennének.

A gyerekek most magántanulók, sok segítséget kapnak vizsgáikhoz az iskolától.

Luca itthon elsős volt, ott rögtön harmadikos lett. Nóri nagycsoportba ért volna Bicskén, de Cambridge-ben másodikos lett. Tehát visszavethetné őket, ha visszajönnének, már csak azért, mert alsóbb osztályban folytatnák. Mindannyian beszélnek, írnak, olvasnak angol nyelven.

Millió dicséret és biztatás. A tanár célja, hogy mindhárman konzultáljanak. Ebben náluk hiba nincs. Láttam már őket együtt a Bicskei Tanuszoda babamedencéjében.

Az iskoláról férőhely alapján döntött a megye. Az egyik iskolájuk a szemközti szomszéd.

A legtávolabbi húsz perc kerékpárral. Mindenki bicózik a családban, de Ivett még utas. Mitfahrer. A gyermekülésből irányít, ha valaki valamit nem értene. Az autósok roppant türelmesek, a választott maximum sebességük a városban 20 km/h. Számukra a gyalogos és a kerékpáros a szent. A gyermek pedig a szentek szentje - rájuk leírhatatlanul vigyáznak. Eszembe jutnak a kerékpáros mellett itthon fél méterre „csínybe’ menő”, nyolcvannal elsöprő autók. Az álságos, értelmetlen, életveszélyes rohangálás, saját fontosságunk hatalmas blamája.

A férj Boldizsár, programozó. Bicskei műhelyének elégedett ügyfele voltam magam is. Boldizsár egy rendkívül felkészült szakember. Különösen erős karakter. Ismeretségünk azokból az időkből való, amikor a bicskei moziban teleházat kezdett kiépíteni egy lokálpatrióta szervezet a web honi őskorában.

Devizahitelt vettek fel arra a házra, ahol vállalkozásuk is működött. Az árfolyamgátat a magyar nagycsalád csak azért nem tudta igénybe venni, mert a hitelfelvevői nem név szerint ők, hanem a vállalkozásuk volt...

A devizahitelük és szakboltjuknak rossz üzletmenete miatt az angolul jól beszélő férfi Nagy-Britanniában kezdett állást keresni a neten. Cambridge úgy érkezett életükbe, hogy a Londontól 80 km-re fekvő, a 13. századtól egyetemi városként működő 122 ezer lakosú megyeszékhely tájékán volt legjobban keresett a programozó szakma.

Egyedül ment oda az ötgyerekes magyar apa. Nullára érkezett, tehát se szállás, se ismerős.Semmi és senki.

Kettő hónap alatt állást talált. Az anya nem akart menni. De „skype-család” lettek és azt észlelte a gyermekeken, hogy ez nem lesz jó így - végül családegyesítés érdekében elindultak a fapadoson apa után 2013 nyarán. Tanévkezdet előtt dönteni kellett.  

„Öt gyerek, hat csomag meg én” – mondta Réka. Bicskén maradt anyai papa és apai mama. Mindketten 2007-ben veszítették el házastársukat. Tartják velük a kapcsolatot skype-on, örömünnep Cambridge-be látogatásuk. A két nagyszülő támogatta az angliai próbálkozást.

Akkor is, ha fáj...

Izing Antal 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.