Megérkezett az 1,4 millió bekerülési értékű hat darab akácfa asztal a hozzászerelt padokkal a Város Kemencéje elé. 

Rusztikus irányvonal, felületük szándékosan érdes, tehát pártunk és népünk vezéreinek magas társadalmi funkciókat hittel-szívvel-lélekkel-becsülettel és minden érdek nélkül (aha - A szerk.) betöltő nemzetasszonyai és nemzet kisasszonyai ne érkezzenek a helyszínre fehér szatén ruhában a nemzeti kenyér megáldására augusztus 20-án, mert nem tehet jót a kosztümnek az érdesség, de ha mégis abban érkeznek: semmi nyomatékos forgolódás és legjobb a farmerszoknya.

Augusztus 20-án lesz öt éves a Bicskei Tanuszoda is, ahol megépíttető polgármesterének neve idén sem fog elhangozni a szónokló nem bicskei úriembertől, ahogy az átadáskor sem hangzott el. Önmagáról állít ki bizonyítványt. Lényeg, hogy az uszodában leúsztunk már pár száz métert és legtöbbször cefet jólesett.

(A gép forog, az alkotó pihen.)     

A Város Kemencéjét és a parkot bírom. Azok között voltam, akik dolgoztak érte, aztán a város egy kis hisztizés után megérezte: hogy ezt nem tudja akadályozni, ezért az élére állt. De a kemencének túl nagy lett a tűztere, monumentális és igen sokat kell benne tüzelni ahhoz, hogy megsüljön például a kenyér, amit ugyan idén is innen fognak kivenni, de nem itt sül. Vagy majd meglátjuk. Tavaly nem itt sült. Szóval ezt a részét korrigálni kell, ha lehet. Az üsttartónk csúcs, ott gazdaságosabb bográcsozni mint a nyílt tűzterű, de príma és elsőosztályú másik oldali bográcshelyen. A Város Kemencéjén egy divatpia táblája fölszerelve a Bicskei Tanuszoda mellé, ami az egészséges életmód temploma, ahonnan éppen gyermekcsoportok áradnak.  De ez egy másik vonatkozás. Vannak grillrácsok is, amiket  a tanuszodából kell kikérni és két grillezőhelyre tehetők.       

Nos, a padok úgy szépek, ahogy vannak. Tetszenek. Ezeket ugyan nem fogják kis teher platójára dobni éjnek évadján a tolvajok! Ezek aztán bírni fogják. Van bennük anyag rendesen, az asztalok hat lapja úgy néz ki, mint hat hastok. Regényesen szépek. Ha tánc miatt a legények félretennék, hát bele kell kapaszkodniuk. Hogy mégis mi került bennük összesen 1,4 millióba, elemenként 233 ezerbe, azt nem tudjuk. Ahogy a Tetügödörben fölrakott fahídról sem derült még ki a 11 milliós ár magyarázata, ami egy Bicske központi három szobás, részben felújított lakás árával egyenértékű.

Az asztalokat nézve azt sem tudom, miért nem bicskei készítette, miért tabajdi?!

Miért nem jött el Bicske nagyszerű polgármestere Csabdiról Bicskére az adófizetők által finanszírozott költségtérítése terhére autózva, hogy a konkrétan a Kisfaludy utcában fölvegye a kapcsolatot egy olyan mesterrel, aki a 1. faiparban ténykedik  2. családja a CIVIL KEZDEMÉNYEZÉSRE LÉTREJÖTT Bicske Szíve Parkért és a Város Kemencéjéért is sokat dolgozott. Aztán ebédelhetett volna a testület által megszavazott  cafetériájából itt Bicskén. 

Vagy tudok egy másik utcát a Petőfi térnél, ahol olyan fafaragó és asztalosmester él és tart fenn műhelyt, akinek Budapesten is van műhelye, s aki a megélhetés érdekében - Magyarország jobban teljesít - arra kényszerült, hogy csirkekeltetőt üzemeljen be.

Aztán egy úr a Táncsicsban, akitől amikor ákác kútház elkészítésére kértem otthonra, hogy nézzen ki valahogy, még látványtervet is küldött, ezenkívül nem kérte ki a szemem, roppant aprólékos és pontos volt. A kútház pedig szép, mindig csodálom, akárhányszor ránézek. Már csak azért is, mert tudom, milyen volt szépnek nagyon régen, milyen volt csúnyának nem olyan régen.    

És még van három valaki. Kettő családtag. Nem akarom őket kompromittálni. Ha asztalos kell, szóljatok.  

Nem értem, hogy mi a halvány ribizlit  keresnek Tabajdon faműves mestert, amikor én, akinek köze nincs ezekhez a szakmákhoz a tiszteleten és érdeklődésen kívül és nem is vagyok nagy megrendelő, kapásból mondok párat. A tetejébe úgy tudom, hogy a rönkjátszóteret sem bicskeivel építteti meg Tessely, hanem a tabajdi mesterrel.

Hahó, ez ám itt Bicske! Egyszerűen nem értem, hogy itt feszít egy egész testület mindenféle hazafias és lokálpatrióta jelöltekkel, akik Bicskéért önzetlenül, őszintén. áhítattal és pátosszal, bátran mindent... Aha. Aztán nem találnak egy asztalost saját városukban, hanem repesztenek a harmadik faluba, mintha dróton húznák őket. A Város Kemencéjének bútorzatát nem a városi mestertől rendelik?!

Szép. Mondhatom, szép. Mintha ha azt mondaná Tabajdon: "sajnáljuk, de itt nincs asztalos".  

Utóbb nem figyeltem oda és véletlenül nem magyar tejjel állítottam haza. Ne tudjátok meg mit kaptam egyenesági leszármazottamtól. Tudom, ez nem ugyanaz. De szigorú párhuzam.   

Ráadásul az a szülői közösség, ami a Bicskei Szó révén hathatósan felhívta a város figyelmét a bicskei játszóterek brutális állapotára és arra, hogy a Bicske Szíve Parkban is üdvös lenne lenne megépíteni egyet, szóval ez a szülői, állampolgári közösség 1. rönkjátszóteret nem akart 2. kidolgozta és leírta, hogyan kellene kinéznie a "Miénk a vár!" nevű minősített elemekből álló játszótérnek 3. semmilyen formában nem lett(ünk)  tájékoztatva a rönkjátszótér még a gondolatáról sem.

A készülő park füve - amit a Bicskei Mezőgazdasági Zrt. jóvoltából került az általuk előkészített talajba -, egyébiránt rendkívül gondozott. Jó végigtekinteni rajta.              

 

ia  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.