Fotó: Szigeti Noémi Johanna 

Lestyán-Goda János szobrászművész alkotásai díszítik mától a római katolikus templom főhomlokzatát.  Balról Szent II. János Pál pápa, jobbról Boldog Kalkuttai Teréz anya szobra látható. 

Az alkotásokat Bicske városa rendelte meg.  Árát az Európai Unió által biztosított hátterű pályázati pénzből finanszírozták. A képviselő-testület egy napokban hozott döntése szerint támogatni fogja fél-félmillió forinttal a két bicskei temető kerítésének a helyhez méltóvá tételét.  

A szobrok átadásán Csizmadia László karnagy úr vezetésével játszott a Bicskei Fesztivál Fúvószenekar, aminek játékát  Vatikánban II. János Pál pápa saját fülével is hallotta.

A megújuló központban az újjáépített járdaszakaszok és az öreg úttest közé az áruház saroktól a méteráruig valamint az erre merőleges vonalon a Spar előtti gyalogátkelőig több száz talajtakaró madárbirset ültettek.

Élőben még jobbak a szobrok. Őszentségének még az időskori testtartása is visszaköszön.  

Kalkuttai Teréz anya szobra körülbelül a Gondozási Központ felé fordul, a malmon túlra, a Nagyállomáson innen. Azokért a bentlakásos ellátásban részesülő testvéreiért is imádkozna, ha földi valójában lenne templomunkban, akiket a Tessely-Pálffy vezette bicskei képviselő-testület elküldött ebből a városból? Egyúttal megszüntetve a bentlakásos ellátást, aminek félévi összköltsége nagyjából megegyezik azzal az összeggel, amibe ezek a szobrok kerültek. Teréz anya esetünkben nemcsak a szegény elküldött idős, betegekért imádkozna itt a bicskei templom előtt élőben, hanem elküldésük  véghezvivőiért, a bicskei képviselőkért is.... Akiknek nem muszáj ezt meggyónniuk, ha nem találnak gyóntatót vagy nem tudnak gyónni. Elég a tökéletes bűnbánat.  De legyen tényleg tökéletes, mert egy fillérjébe sem kerülne Bicskének visszaállítani a szegény-beteg-önellátásra képtelen-idős emberek bentlakásos ellátását, mivel az állami támogatás minden költséget fedezné. 

Végezetül álljon itt Teréz anya, Nobel-békedíjas, albán származású római katolikus apáca (1910. augusztus 27. — 1997. szeptember 5.) idevágó gondolata az akkori intézkedők figyelmébe:  

Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.

Zárójel bezárva.  

ia