Kritikus olvasóink, akik az élő fába bele tudnak kötni, meglátogatták a Hősök terén felújított parkot és azt mondták: semmi rosszat nem tudnak mondani és tetszik nekik.  

Igen, túl sok a kő, mint ahogy budapesti kollégám többször mondotta nevetve, mikor éppen épülgettünk idehaza: "Ti ott vidéken mindig betonoztok!" Szerintem is szebb, természet-barátabb lett volna zölden hagyni a kis parkot, benne a középkori templom alapjaival és a hősi emlékművel, de megértem: ma a térkő a sláger, és egy gondozott, igényes, kertészeti központú zöld parkkal rengeteg és folyamatos munka lenne. Mondhatjuk, jobb volt az iskolásoknak a füvön szaladgálni, mint a kövön, kevésbé lett volna balesetveszélyes, de a sokat fejlődött egyházi iskola belső, szabad tereit visszavették az iskolások a nagy épülés után. Azt is megértjük, hogy itt a városháza előtt "alakulóteret" hoztak annak érdekében, hogy a "központi ünnepségeknek" igényesebb helyszíne legyen - ezzel tulajdonképpen követték Szántó János polgármester elképzeléseit, aki az általa vezetett testület döntésével kivonta a járműforgalomból a "körmenet felét" és via koloroztatta a templom főbejárattól a templomkert Hősök terei sarkáig a területet. Ugyanazt használta, amivel a kastélytól induló barokk tengelyen újította fel az Ady Endre utca burkolatát, mely tengely tartozéka a hajdani piactér (mai Kossuth tér), a templom maga és a Városháza előtti terület is, ami ezzel a lépéssel méltó követőjévé vált a korábban megkezdett városszépítéshez. 

A Hősök terén lévő templom a XIV. sz. közepén épült.

A Hősök tere tulajdonképpen egy hajdani temető. Megközelítőleg az 1100-as évek végétől az 1300-as évek elejéig használták. Itt 31 sírt tártak fel, 1963-ban. A templomot ebbe a temetőbe "vágták bele"- magyarul a temető volt előbb, utána építették a templomot. A templomnak a tornyát tárták fel, valamint a hajó kiinduló falait. A hajó vége és az apsis (szentély) a mostani közút alatt lehet, de ezt már nem kutatta senki. Zárójeles saját gondolat: ha feltárják az egész templomot, akkor hol ment volna az út?!?
1977-ben csatornáztak a területen, és miután "sikerült" 15-20 sírt feldúlni, széttaposni, szóltak a régészeknek, hogy van itt valami. A terület legalább 1100-1200-as évektől kezdve "használatban van", mint egyházi tulajdon, később Hősök tere.

Bicske következő lépése valószínűleg a Kossuth tér méltóvá tétele lesz, ahol az is lehet, hogy megjavítják, kiegészítik a játszóteret, mert a bicskei ún. játszóterek megújulása és új játszóterek kiépülése érdekében szülői fórumok léptek fel - például blogunk révén kommunikálva óhajukat. Valahogy tényleg komolyan kellene venni ott a városházán és a testületben a "család" szót, nemcsak havi másfél millát hozó jelszóként pufogtatni.    

"és ott a park..." jut eszembe a pár  szó az egyik legnagyobb magyar költő fontos verséből, amit hetven éve, 1944. január 17-én, véletlenül Antal napon írt. És eszembe jutnak a "Kispark" pirosra mázolt, lecsavarozott deszkás padjai, egy alattad, egy meg hátadnak. Lábazata pedig kavicsbeton. Volt, hogy a háttámla 4 órán vagy 8 órán állt, esetleg teljesen eltűnt. És éjszakák kinn haverokkal még nyolcadikban majdnem mindent unva és utálva, jó nagy röhögések, első cigik, borok, első igazoltatások (lábat padra tenni nem lehet és nem ülhetsz a támlára) és fölnézés a nálunk idősebbekre, akik főleg kőkemény rockerek. A territóriumba persze beletartozott a főtéri park, a sokat-látott, multifunkcionális  beton pingpong asztalaival és persze a szintén sokat látott rendelő mögötti terület. Ami akkor még nem a nem létező Tószeg lakóparkra nyílott, hanem kertekre, tehát éjjel abszolút forgalommentes, szomszédoktól távoli terület volt a nagyközség közepén. És ők, az akkori nagyok közül egy, a legnagyobb nevető már nem él. A második legnagyobb nevető postás autóból int, ha egy nap hatszor látjuk egymást, akkor hatszor intünk. A postással holtversenyben második a legnagyobb nevető,  akinek a fia zenész és főiskolás. És ő, aki sátort kölcsönzött a napokban az enyémeknek tőlem teljesen függetlenül. Ő, akivel legutóbb Zánkán tataroztunk faházakat és édesanyját temette a napokban. Vagy ő, akit már nagyon régen láttam.            

(...) messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
(...) és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.