Facsar-Veszeczky Andrea bicskei óvónő, bábművész - férjével, a kártya- és háborús relikviákat gyűjtő Facsar Mihály jogásszal - a két kezükkel, nagy munkával építettek föl egy Bicskén már régen látott, aprólékos igényességgel összerakott kiállítást a Batthyány kastély dísztermében Háború papíron címmel - az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából. A tárolókban látható korabeli fénykép az I. világháború első hősi halált halt bicskei áldozatáról, Fehér Dánielről - aki 1914. szeptember 28-án esett el. 

A képeket a Signum Laudis részéről Varga László készítette. 

Emlékezés őseinkről és hőseinkről... Legalább 100 embert láttam a szintén nagyon igényes megnyitón. A bicskei Hősök tere beköltözött a Batthyány-kastélyunk dísztermébe "ősök tere" címmel.  Egy szomszédos településről még a polgármester is eljött az ottani parókia vezetőjével. Emlékmű épült két bicskei vezetésével és a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon befogadó, méltó helyet adó támogatásával. Akár ide is felírhatnánk emlékművünk sorait a Hősök teréről:

KATONÁK VOLTAK ÉS APÁK, 

TOLLAT FORGATTAK VAGY KAPÁT,

HŐSÖK VOLTAK MIND.

AKI AZ EMLÉKRE RÁTEKINT,

EMELJE MEG KALAPJÁT!  

A hajdani ebédlő ajtaja mentén mindkét oldalon a lövészárkok széleire épített homokzsákos fedezék, amit faácsolat tart. Hogy a benne haladó katona kicsit fel tudjon magasodni.Hogy ne verjen be annyira a vihar. A homokzsákok Tóth József Kisfaludy utcai fűrészműhelyében lettek megtöltve forgáccsal. Békében. Az ácsolat is onnan jött. A megbecsült békében.      

Az egykor ebédlőnek használt terem gyékénypadlóján valaha egy cseresznyefából faragott ebédlőasztal állott huszonnégy székkel. Ma a parkettán magyar kártyák lapjai hevernek szerteszét. Mert amikor beléptünk, homokzsákokon egymással szemben ülő katonák kártyáztak katonaládán I. világháborús magyar katonai egyenruhában, puskáik letámasztva, eredeti, történelmi zászlajuk szintén velük.

És amikor megszólalt Kunstár Béla (Csákvár) baritonján a riadó dallama, lapjaikat bedobva pattantak fel a bakáink és futólépésben távoztak puskáikkal. Abban a pillanatban beavatottan közreműködő csoport tagjaként  magam is a levegőbe szórtam egy pakli kártyát negyedmagammal.  Később zárt alakzatban visszameneteltek a katonák színpadhoz, ahol később a Harangvirág Együttes kórusa dalolt nép- és műdalokat, köztük ismert bakanótákat is.

A katonák a Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület tagjai Székesfehérvárról. 

Városunk katolikus és baptista papja megáldotta a kiállítást, a mányi református lelkésszel együtt. A baptista gyülekezet pásztora áldásában kiemelte a háború pokoli gonoszságát és pusztítását. Felhívta a figyelmet a (nem is olyan régen déli szomszédainkban dúló - A szerk.) - jelen pillanatban pedig keleti szomszédoknál jelenlévő szörnyűségre és  a béke áldott lényegére. 

Szívekig hatoló, meg is tapsolt szavait hallgatva a parkettáról kártyalapokat gyűjtő kisgyermekeket néztem - arcocskáikkal a béke legjobb szinonimái -, köztük a két szervező, Mihály és Andi gyönyörű gyermekét -, és a mellettem lévő padon letámasztott átlőtt képre gondoltam.

A kép az I. világháború idején készült, Mészáros Mihály bicskei honvédet ábrázolja, aki a Sárközről, a főutcáról, a Pósfaiék és Martonék között fekvő Mészáros  portáról vonult be katonának, (Szarka Zsolt barátom eleinek második szomszédjából).  Az orosz fronton halt meg Mészáros Mihály. Unokája, Mészáros Attila nyugalmazott pedagógus, gyermekkorunk közkedvelt és mosolygós tanítója - Attila bácsi, a fogalom  -, most könnyek között mondja el nekem a díszterem egy szegletében - kezében a képpel: két bajtársával egy házban húzódtak fedezékbe. Nagyapja szanitéc volt, vöröskeresztes karszalagot viselt. Támadtak az oroszok, de a ház előtti térségben sérült magyar bajtársak jajgattak fájdalmukban. A két bajtárs próbálta lebeszélni nagyapját Mihályt, hogy kimenjen segíteni. Ő mégis megtette. Kilépett és lelőtték. Attila bácsi édesapja árván nőtt fel és nagyon sokat dolgozott a megélhetésért. Ez a nemzeti szalaggal átfont kép megmaradt a hősiesen, bajtársiasan harcoló Mészáros Mihályról. Amikor a II. világháborúban a szovjet katonák a Sárközbe értek, s meglátták a katonáról készült egyenruhás képet a falon, azonnal kidobták a trágyadombra és át is lőtték. Máig látszik.

Mint megannyi lövedék szaggatta folytonossági hiány azon a negyven méter drapérián, amit az én Andi osztálytársam (8 év) választott ki szervezőként, mert jó a színe és az ára. Ezt tették a fejünk fölé, s mintha lövedékek, srapnelek, gránátszilánkok szakították volna szét, úgy néz ki mint Józsefváros Palotanegyedének falai húsz éve. Meg egy kicsit most is. Lő-nyomok.Utcai harcok. Vagy éppen lövedékek által átszaggatott egyenruhákra és viselőikre  gondolhatunk. Magyarra, nem magyarra.                              

A sarokban egy tárolóban a Bicskei Református Egyházközség iktatókönyve, helytörténeti jelentőségű háborús dokumentumok. Vele szemben az I. világháború első bicskei áldozatának családi fotói. Fehér Dániel 1914. szeptember 28-án halt hősi halált. Ő egy olyan könyvtáros hölgy dédapja, akit én még szintén gyerekkorból, a  gyerekkönyvtárból ismerek. Fia, Fehér Dániel ükunokája Ferencz Dániel (1986) - szintén ott van a megnyitón a száz érdeklődő között.  

Jánoska Antal kártyagyűjtő nyitotta meg a kiállítást. Ezeket a kártyákat a hadban álló államok katonáik és polgáraik lelkesítése, identitásának erősítése érdekében adták ki. Inkább nem írom le, mit gondolok róluk.  Plakátbőség a falakon. "Jegyezz hadikölcsönt a Fabanknál!" - erre vetek tüzetesebb pillantást a himnusz erős, a kórus által is erősített éneklése közben és azért adok hálát, hogy ez nem ma van. Azokra gondolok, akik ma szinte reményteljes meggyőződéssel beszélnek - nem itt, nem ezen a kiállításon - háborús veszélyről...és arra is gondolok, hogy a mi igazi hőseink azok az őseink, akik például a II. világháború után úgy építették fel az országot, hogy mindenki a sajátján kezdte. Miután megjöttek onnan, ahonnan nem volt könnyű élve megjönni és talpon maradtak. S hogy micsoda túlzásukba tudunk esni mi tápos utódok, amikor arról beszélünk, hogy nekünk milyen nagyon-nagyon nehéz.

Hát akkor nekik milyen volt?

Javaslom, hogy a Háború papíron című békét szerető és becsülő kiállítást senki se hagyja ki Bicskéről, aki gondolkodni szokott.

Köszi Andi, köszi Misi.  

A kórustól pedig mintha ezt is halottam volna: 

   "Szeresd magyar hazádat,

   E szép magyar hazát!
Mely gyermekidnek éltet,
   Neked végnyugtot ád,
Mely ezredéven által
   Táplálta ősidet,
S mely ezredév után is
   Csak tőled kér nevet!

Éjszak fiát mi vonja
   Rögéhez más felett?
A szülőföld vonzalma,
   A hazaszeretet.
S téged ne vonzna földed,
   Az éden kicsiben?
Hol Isten áldást hintett
   El völgyön és hegyen.

Tekints körül! hegy és völgy
   Mily gazdagon virít!
Melyet, mint hajdan édent,
   Négy nagy folyam hasít!
Rónád arany kalásza
   Tiz magvat szaporit.
Ki számolná meg erdőd
   Fa-milliárdjait.

Hegyeid nemes borágát
   Isméri a világ.
Hol van bor, mely Tokajnak
   S Ménes nyomába hág?
Ily dús e föld, ily áldott,
   Egy minta gazdaság,
Melynél szebbet, sem jobbat
   Nem látott a világ.

De hogy legyen, mivé lett
   Kezek szorgalma kell,
S minékül nincs ipar s üdv -
   Meleg magyar kebel,
Mely honja érdekéért
   Lángolni tud s akar.
S ki az, ki igyen érez?
   Ha nem te, hős magyar.

Te, a ki hős karoddal
   Meg tudtad szerzeni,
Utóbb ezer csaták közt
   Mindig megvédeni.
Te nem tudnád mivelni
   Megáldott földedet?
Egy ezred éven által
   Megszentelt kincsedet.

Szeresd magyar hazádat!
   A szép magyar hazát!
Mely gyermekidnek éltet,
   Neked végnyugtot ád.
Mely ezredéven által
   Táplálta ősidet,
S mely ezred év után is
   Csak tőled kér nevet!"

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.