Karádi Imre magyar-történelem szakos középiskolai tanár 1956 szeptembere és 1990 novembere között vezette a bicskei Vajda János Gimnáziumot. Október 22-én Budapesten az ELTE ÁJTK épületében 60 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységének elismeréseképpen vehette át Dr. Dezső Tamás dékántól a Gyémántdiplomát. Ő kell hogy legyen Bicske város következő díszpolgári címének birtokosa – állapítja meg a Bicskei Szó.

Fotó: Izing Máté             Gyémántlakodalom a Gyémántdiploma évében. A bicskei Karádi Imre 1954. július 13-án diplomázott az ELTE magyar-történelem szakán, július 17-én pedig összeházasodtak a Debrecenben nevelkedett Gál Eszterrel, aki az ELTE harmadéves magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. Egymást is az egyetemnek köszönhetik.

Karádi Imre 1929. november 5-én reggel félhétkor látta meg a napvilágot családja Bicske, Kinizsi u. 10. szám alatti otthonában – „később megtudtam azt is, hogy Kelemen néni volt a bába, aki világra segített” . Házukat Izing János jó hírű kőműves mester építette – tudtam meg igazgató úrtól, akinek édesapja Izing János (1865-1938) és az én dédapám Izing József (1882-1963) testvérek voltak. A családi történet szerint az övék volt az első bicskei Izing ház - mégpedig a Szél utcában. Édesapja, a vasút alkalmazásában, előbb Bicskén személypénztárosként, majd az érettségi megszerzése után Kelenföldön dolgozó árupénztárosként teljesített szolgálatot - Karádi Antal eredeti nevén Keller Antal volt.

Igazgató úr Nagypapája Keller Mátyás szintén vasutas volt, ő málházóként dolgozott és a Táncsics utca elején fekvő kis házban élt. 

A Gömbös-kormány Keresztes-Fischer belügyminiszter által felügyelt 1933-as névmagyarosítási akciónak az volt a lényege, hogy a közalkalmazásban álló munkavállalók neve mind legyen magyar hangzású. Korabeli források szerint még az a Móra Ferenc sem állta meg a helyét családnevével 1933-ban, akinek géniusza jóvoltából később nemzedékeink tucatjai végezhették életük első magyar anyanyelvi kincskereséseit.

A Keller család egy részéből Karádi lett, ami nagyon szép hangzású név, az Imre is igen szép keresztnév, ez a két tulajdonnév igazán különlegesen jól hat együtt, főleg, mert olyan tekintélyes, higgadt, kedves, segítőkész, áldott és szép szemű ember viselheti, akinek tekintetét, jámbor lelkének emlékét annyi Bicskén érettségizett fiatal őrzi a szívében.

Ő egy olyan igazgató volt, akit ebben a közel négy évtizedes igazgatóságában végig és egyöntetű erővel – kiemelem, hogy titkos szavazáson – 100 százalékos támogatottság kísért a bicskei középiskola tantestülete részéről is. Azt, hogy ez mennyire fontos tényező az életében mind a mai napig, Karádi igazgató úr Bicskén, a Széchenyi utcai otthonuk nappalijában is elmondja.

1940-ben a 11 éves Imre Szegedre kerül a piaristákhoz, ahol a vasúti árvák tanulhattak, de édesapja jónak látta gondoskodni fia ottani tanulmányairól. Bakterruhában jártak iskolába, vasutas egyenruhába, katonai fegyelem jellemzett minden szegedi napot, a testi fenyítés része volt a mindennapoknak. 1944-ben a 15 éves Karádi Imre mint mondja „már nem mentem Szegedre, hiszen oda az oroszok jöttek meg.” 1945 őszén a bicskei ifjú a Feneketlen-tónál fekvő Szent Imre Gimnáziumba (ma Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium) diákja lett. Szavai szerint itt találkozott olyan tanáregyéniségekkel, akik példájuk, magatartásuk alapján a legnagyobb hatást tették rá. Majszolt egy kis kenyeret a bicskei fiú a háború pusztítása után magához térő főváros budai iskolájában.
- Hát te? Mit csinálsz? – kérdezte egy tanár.
- Ebédelek – felelte Karádi Imre.
Aztán az „egy tanárból” hamarosan A Tanár lett.
Merényi Engelbert O. Cist. osztályfőnök ugyanis elérte, hogy Imre napjában egyszer meleg koszthoz jusson – mégpedig a szomszédos idősek otthonában, ahol az ott élők mindig nagyon kedvesek volt a szépreményű fiatallal.

Ruha-ügyben sem volt éppen eleresztve a növendék. Egyszer csak azt hallja Karádi Imre a Vilányi úton: mehettek Kispestre egy ruhagyárba, a tulaj adni fog neked egy öltönyt. „Az Öltönyt nagy Övel” –emlékezik Imre bácsi.

A katolikus lexikon szerint Merényi Engelbert Gyula, OCist (Siófok, Somogy vm., 1913. ápr. 13.-Bp., 1977. jan. 18.): gimnáziumi tanár, cserkészvezető. - 1931. VIII. 29: lépett a r-be, 1938. VI. 23: szerz. fog-at tett, VI. 29: pappá szent. és tört-földr. szakos tanári okl-et szerzett. 1938: Bpen gyakorló tanár. 1939: Nagyesztergáron lelkész. 1940: Pécsett gimn. tanár és házgondnok, 1945: a budai Szt Imre Gimn. tanára. 1948: a budai Szt Imre pléb. kp-ja. 1951-61: polg. foglalkozású. - 1961. III. 3: letartóztatták. A Havass Géza és társai elleni perben 3 havi vizsgálati fogság után a főtárgyaláson bűnösnek vallotta magát. A koholt vádak szerint tagja volt a Keresztény Front papjai elnevezésű szervezetnek. Ezért VI. 14: a M. Népközt. megdöntésére való szervezkedés miatt 4 év 6 hónapos börtönbüntetésre ítélték, melyből 1 év 10 hónapot 1961. V-1963. III: letöltött. 1966: az óbudai főpléb. irodavez-je, 1976: nyugalomba vonult.

Ami a ciszterci rendházat illeti, Karádi Imre visszaemlékezése szerint ott azt mondták: „Jöhetsz a rendházba bármi gondod van, bekopogsz és valamelyikünk biztosan segíteni fog.”

Fölidézzük a szegedi éveket is, ahol latinból felelve ragozta a hic haec hoc -t. Hi-hi-hi-hi mondta el a felszólított Karádi Imre többször, mivel nem jutott eszébe a folytatás, mire az osztályon természetesen végigsöpört az elementáris röhögés. Tiborcz tanár úr feje vörösre durrant és valósággal röpült a kisdiák felé, mögötte szinte úszott a reverenda és olyan ütéseket kapott tőle a bicskei kisfiú, hogy eszméletét veszítette. Az azért hozzátartozik a történet lényegéhez, hogy a hithű nyilas szerzetes a reverendája alatt sem fehér inget viselt, hanem egy nyilas színből választott magának…

Szóval a ciszterciek példaerejű hozzáállása éppen jókor jött és ez tehette igazán olyanná Karádi Imre pedagógust, akit nagyon sokan „bírtunk”- diákok és kollégák egyaránt.

Jól éreztem magam a velük töltött három órás beszélgetésben, mert valóban örültek nekem. Ha két tősgyökeres bicskei beszélget, természetesen hamar kiderül nagy nevetésben, hogy nem kizárható rokonságuk. Mint már írtam eredeti családnevük Keller volt, míg az én dédnagyanyám Keller Katalin (1882-1963), aki Izing József (1880-1941) felesége lett. Az öt gyermekük közül a legkisebb volt a mi 1921-ben született nagypapánk, Antal. Bár a Keller egy nagy család és az Izing se kicsi - a lényeg az, hogy nagyon sok érdekes dolgot meséltek életükről, olyat tudok írni belőle, ami nagyon jó lesz. Ezt éreztem végig. Azt is, hogy konkrét és kifejezett célom a Vajdában éppen negyedszázada érettségizettként, hogy a bicskei gimnáziumot 34 éven át jól vezető rendkívül jó nevű nyolcvanöt esztendős Karádi Imre igazgató úr - Bicske város díszpolgára legyen mielőbb hivatalosan is. Az életében. Hic et nunc. Hogy örvendhessen ennek ezen a Földön. Mert nem hivatalosan, de facto  már régen díszpolgár sok ismerője lelkében, akik tudják, hogy ki Ő, legyen díszpolgár de jure. És már hazafelé félúton tudtam, hogy ezt le is fogom írni a holnap megjelenő munkámban. 

A cisztercit 1949-ben államosították. Karinthy Ferenc volt az érettségi elnök. Latinovits Zoltán és Karádi Imre – évfolyamtársak - állhattak egy színpadon, amikor Abody Béla: Társbérlet című színművét adták elő, melyben Karádi Imre a szolgát alakította, aki be-beszólította a lakásba a következőt. Olthy Magda színművész állítólag ekkor figyelt fel Latinovits tehetségére. Nem volt nehéz dolga. Főleg egy nőnek felismerni a tehetséget a Latinovits nevű jelenségben, a melankolikus lovagban, s a tetejébe nő létére meghallani és ízlelni nevének hangzását:

Latinovits?

Latinovits.

(A színművésznő valószínűleg alig kapott levegőt.)    

Iskolatársa volt Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, oktatási miniszter és az a Katona Tamás, aki a bicskei könyvtárban is dolgozott és aki az I. kerület polgármestereként is ténykedett.

Érettségi után nem vették fel azonnal, mert a bicskei káderjelentés szerint, amit a nagyközségi párttitkár írt: Karádi családjával a klerikális reakció része. Ez a párttitkár „vonalas” „szemellenzős” pártkatona volt, akit egyedül a pártérdek és eszme érdekelt. Ő sem volt bicskei, már akkor sem volt ismeretlen ugyanis az a személyzeti „megoldás” pártvonalon, amikor a hatalom véletlenül sem a helyieknek biztosít teret, hanem hithű kiválasztottjainak, akik azt teszik, amit fentről mondanak nekik – más nem is nagyon érdekli őket.  

Karádi tanár úr az érettségi utáni első évben Nándorpusztán dolgozott. Aztán pénzügyi tanfolyamot végzett és Pest megyébe került, a Vác Kláraházai Állami Gazdaság pénzügyi előadója lett és mint mondja, Illyés Gyula: Puszták népe című alapművének lényegét érezte saját érzékszerveivel a döngölt padlójú. puritán szállásán. Pest megyei lakos lett, vagyis valószínűleg Vácról már semmilyen dehonesztáló adat nem érkezhetett az ELTE-re. 1950-ben annyit kérdeztek tőle, hogy elég lesz-e a havi 200 forint ösztöndíj, ő pedig igent mondott, hiszen ételre és kollégiumra éppen elég volt. Édesapja fizetése akkoriban 800 Ft volt. Két évig a Múzeum körúti bölcsészkarra járt, később a piaristáktól rekvirált épületébe, a Petőfi térre.

Eszter és Imre az egyetemen ismerkedtek össze, amikor a fiú negyedéves, a lány másodéves volt. Imre Gyémántdiplomájának évében ülték Gyémántlakodalmuk ünnepét is. Eszter Debrecenben nevelkedett, az ELTE  magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. 
1954. július 13-án Imre diplomázott és július 17-én összeházasodtak, majd a fiatal férj sorállományú honvédelmi szolgálatát töltötte. Akkoriban minden évfolyam után 1 hónap szolgálat következett. A 4. évfolyam után 3 hónapot volt katona, akkor tisztté, honvéd alhadnaggyá avatták, mint minden diplomázót.

Karádi Imre 1956-ban Bicskén a Pedagógus Szakszervezet Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A letűnt idők élő tanúja, aki ha 56-os bicskei ünnepségre kap meghívást – mindenkinél jobban tudja hová megy…

1956 végén a honvéd alhadnagyi ragjától a megtorlás keretében megfosztották. A www.bicske.blog.hu a korábbiakban is több ízben közölte a Karádi Imre igazgató személyével kapcsolatban fennmaradt ötvenhatos dokumentumomat a Bicske is Budapest mellé állt 1956-ban című helytörténeti összefoglalónkban.

Mint már évekkel ezelőtt kiemelte a szülőföld szeretetéből és tiszteletéből készülő blogunk: „Magyarország egyetlen városát, faluját sem kerülte el az 1956. október 23. forradalmi szele, mely a Rákosi rendszer politikája ellen foglalt állást, s a magyar szabadság megvalósítását tűzte ki célul. Így tehát lakóhelyem, Bicske is részt vett a forradalomban, amelynek közvetlen gyújtómagja a Budapesten kirobbant forradalom volt" – írja tanulmányi versenyre 1993-ban beadott dolgozatában az akkor 16 éves Pokó Diána, bicskei gimnazista. Dr. Pokó Diána ma jogász és Európa-joggal foglalkozik. Történelem tanára, a bicskei középiskolában Karádi Imre, a Vajda János Gimnázium igazgatója volt, aki 56-ban Bicskén elnöke lett a Bicskei Pedagógusok Forradalmi Bizottságának. Ennek tagjai voltak többek között Mészáros Árpád és Kiss László tanárok is, akik haláluk után is megmaradtak Bicske jó emlékezetében.

 Karádi Tanár Úr 1954. november elsejétől kezdett tanítani a bicskei Vajda János Gimnáziumban, aminek termeibe a mai Prohászka utcai sárga iskolaépület, a hajdani polgári reál 2. emeletén toppanhattak eleink. A bölcsész házaspár a mai Szent László Iskola emeletén kapott szolgálati férőhelyet kisgyermekükkel, hiszen ez a Kinizsi utcában napvilágot látott Imre gyermek Szegedre, Budára aztán Pestre ment tanulni, ahonnan hazajött Bicskére feleségével és diplomákkal, majd kislányuk is megszületett 1955.októberében. 

Szerénységem például levelezőre járt a Vajdába 16 évesen, mert egy rosszul választott szakközepet otthagyott a másodév után és nyomdában dolgoztam betanított munkásként egy Maxima vágógéppel ismerkedve. Behívott Karádi Imre igazgató 1986-ban, leültetett és alig leplezve magyarázkodásomra, válaszomra megelőlegezett tengermély unalmát, azé az emberét, aki akkora már nagyon sok kérdésére érdemi választ nem nyújtó magyarázatot végighallgatott bicskei kamaszoktól - azt kérdezte: mit keres egy mai magyar tanköteles 16 éves a nándorpusztai nyomdában tanítási idő alatt az Összetartás MGTSZ melléküzemágának alkalmazásában?! Elmondtam, hogy havi x száz Ft-ot keresek, jók a kollégák, bevisz a TSZ-busz minden reggel és haza is hoz. Ő pedig kérte, hogy hétfőn mondjak föl, ha nagyon akarom adjam meg a módját és maradjak még egy hetet, de jövő hét utáni héttől nappali tagozatra járjak a második bé osztályba – osztályfőnök Somos Ágnes tanárnő -, ebben az évben még vizsgázzak a levelezőn mindenből rendesen, aztán jövőre irány csakis a nappali. Azt mondtam, hogy nem tudok különbözeti vizsgázni se németből, se franciából. Mire Igazgató Úr közölte, hogy én csak tanuljak rendesen, ha elakadok kopogjak be, lesz aki segítsen, minden további ügyintézést bízzak rá és az iskolára. Ennyi. Így lehettem megint nappalis egy nemszeretem szakközép után. 

Karádi Imre 1956 szeptemberében lett igazgató-helyettes és 1990. novemberében vonult nyugdíjba igazgatóként. Büszkén mondja, hogy remek tantestület tagja lehetett végig, akik mindig minden körülmények között kiálltak mellette és ő is kiállt érettük. Amikor a ki legyen az igazgató című titkos szavazások zajlottak, mindig minden esetben 100 %-os eredményt ért el Karádi Imre.

- Szerettem Bicskét, szeretem Bicskét, szeretem a családomat, büszke vagyok unokáimra – mondja Eszter.

- Ha megint születnék, megint Bicskére szeretnék születni, itt szeretnék dolgozni. Nem a nekem diplomázás után lehetőségként ajánlott külügy kellene, nem a honvédelmi pálya, hanem ez a tanári, így, itt, ebben a formában – mondja Karádi tanár úr. – Úgy véli, mindig is akadtak olyanok, akik nem Bicskéért éltek, hanem Bicskéből. Ő ezért a településért, ennek diákjaiért dolgozott. Megérintette feleségével valójában már régen közös és egy szívüket, amikor 2004-ben, az Aranydiploma átvétele után Bölcskey Károly alpolgármester úr kezéből átvehetett egy gyönyörű vázát, Szász Endre alkotását.

A Karádi házaspár minden nyaralásainak kreatív koncepcióját muszáj lejegyezni, annyira szép és különös. Minden évben arra spóroltak, hogy 1969-ben birtokukba került CY 04-71 forgalmi rendszámú Trabant gépjárművel minden középiskolai történelem tankönyvekben megemlített – természetesen Vasfüggönytől keletre fekvő helyszínt fölkeressenek nyáron. Luther dolgozószobája, görög amfiteátrum, Hitler főhadiszállása, a westerplattei csata a német invázió lengyelországi hadjáratának első csatájának helyszíne (ma Gdańsk) kikötőjében, a haláltáborok, de Rómában a Triznya-kocsma, ahol mindent lehetett, csak politizálni nem – a vendégek érdekében. Erdély, ahol Brassó fölött kempingeztek a Barcasági-hegyekben. Erdélyi magyarok mellett táboroztak és éjjel a hegyoldalban ülve tűz körül arról szólt az estve kedves versenye, ki tud több magyar népdalt. Karádiék egyáltalán nem vallottak szégyent. sőt!, mert mindig mindenhová „kutyaház sátrukkal” és hálózsákjaikkal utaztak, tehát kívülről egyáltalán nem hivalkodó csomaggal, a tartalmat, ami az útra indította őket, szívükben és agyukban vitték.  Szóval mindenütt voltak a keleti blokkban, történelem tankönyveik, munkaeszközeik segédletével tervezték meg túráikat és egyedül Albánia maradt ki. Azt gondolom hazaérve az asztalomnál, hogy ennél többet, amit ők, ennél jobb és praktikusabb csomagot európai magyar utasként – mint a történelem és irodalom ismerete – senki nem vihetne. Talán majd egyszer egy hozzám közel álló történelem-földrajz szakos? De most hazabeszélek. Imre bácsi a középkor legvéresebb ütközetének számító Grünwaldi csata (1410. július 15.) helyszínére is kíváncsi volt. Csak egy sík, semmi érdekes, de a középiskolai tanár szerint jó volt neki tudni honnan jöttek a győztes lengyel-litván erők és merre szaladtak a lovagrendiek. Csak egy sík, ahol 504 évvel később tannenbergi csata néven az I. világháború elején, 1914. augusztus 27-30-án a német-orosz erők csapnak össze. Közel 50 ezer orosz halott és sebesült, 90 ezer hadifogoly. A németek 60 vasúti szerelvény harci zsákmánnyal gyarapodnak. Veszteségük „csak” 10 ezer halott és sebesült.
Jártak a caporettói áttörés hadműveletének helyszínén  (a XII. isonzói csatatéren), ahol 1917. október 24. és november 19. között a szövetséges Osztrák–Magyar Monarchia és Német Birodalom erői áttörték az olasz frontvonalat és megindultak Olaszország belseje felé.

A legnagyobb szerelem Görögország, Hellász lett. Az epidauroszi amfiteátrum emlékét idézik fel, a hatalmas kőszínházat, ahol a legfelső szektor egyik ülőhelyére ültették kislányukat. Tanár úr pedig a csodálatos akusztikára kíváncsian, hogy ide mennyire nem kell erősítő, nem hangosan, nem is halkan, de mondani kezdte Balassitól : „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” kezdetű művet. A kislány minden szót jól értett és még eljátszottak a Kr.e. 4. században kiépült akusztikával.

Mint elmondták, Zsuzsi unokájuk diplomaosztóján a Nagy utazás című dal szólt, mivel az "utazás" és az "élet" szinte egy jelentésűek. Tanár Úrnál, a Vajda János Gimnázium címzetes igazgatója és kedves felesége látott minket vendégül Széchenyi utcai otthonában – nem sokkal aztán, hogy a Gyémántdiplomája Budapest, Egyetem téren történt átvétele után azt mondta a dékán, hogy jó erőt, jó egészséget kíván, sok rejtvényt, sok olvasást és 5 év múlva 2019-ben megint szeretettel látja őket. Már elköszönőben voltam, amikor Igazgató Úr azt mondta: „ha nincs nekünk Kauda Béla doktor úr, a mi orvosunk, hát akkor bizony én sem értem volna el a 85 életévet és a Gyémántdiplomám.” Így tartozik össze szervesen két diploma... egy orvosi és egy bölcsész...

A házaspár szeretettel és hálával beszél velük élő unokájukról és dolgos párjáról, akik mindenben örömmel, tiszta szívvel segítik őket, az idős nagyszülőket. Kettejük kapcsolatában érezhető, szinte kézzel kitapintható valami nagyon békés, szeretetteljes. Azt a tisztaságot érzem, amit Rédei nagyszüleim otthonában érezhettem itt a telepi végeken három utcával nyugatra.        

Jó egészséget, örömet, boldogságot kívánunk olvasóink nevében Gál Eszternek és Karádi Imrének, valamint egész családjuknak és minden szerettüknek.  
A Széchenyi utcára kilépve balra néztem a Máléhegy, a Mogyorós felé és azt mondtam magamban:

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?”

Izing Antal

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.