Lakatos István költő 1927. április 26-án született Bicskén a Thököly utca 6. szám alatti házban. Édesanyja neve: Gaszt Margit. Nagybátyja Lakatos Frigyes bicskei plébános. Később egy piactéri házban éltek, aztán a Takarékpénztárhoz tartozó (a mai Egészségügyi Központ  helyén) a hajdani Takarék köz (ma Bartók Béla utca) közelében ötszobás lakásban, mert édesapja fiókvezető volt.  

Érdeklődésemet Krajczár Gyula újságíró a Bicskei Szót megtisztelő ragyogó írása fordította Lakatos István felé. 

(Jómagam 10-14 éves koromban találkoztam a költővel író-olvasó találkozón a Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében - valamikor 1980-84 táján. Elegáns, mosolygós, vékony, magas, sokat dohányzó emberre emlékszem. Fekete öltöny, élére vasalt nadrág, keresztbe vetett láb, fekete cipő, kihajtott fehér ing, hosszú szipkából szívott cigaretta (lásd néhány képén). Lakatos az első élő költő volt akit láthattam a FÜTI-ben dolgozó Ujszászi Ignáccal holtversenyben, bár Ignácot megfigyelhettük az utcán hazafelé menni és a BTC-ben védeni. Emlékszem arra is, amikor Lakatos felolvasta egy-egy művét e találkozókon, s mi gyerekek azzal voltunk elfoglalva, hogy miért nem tudja fejből, ha már megírta. 

Lakatos István a fővárosban élt. Életműve a bicskei könyvtárban. Az akkortájt kezdődő Bicskei Napok évente visszatérő szereplője volt Lakatos a "kultúrban". Ezt annak köszönhette, hogy Rónay László irodalomtörténész, aki Bicskén is tanított - ma Budán él – annak idején felhívta a nagyközség illetékeseinek figyelmét a megkerülhetetlen Lakatos István személyére.  

Krajczár Gyula már személyes beszélgetésünkben hívta fel a figyelmet arra, hogy Lakatos István életművét "respektálták" az irodalmárok. Atrium mortis című versét magam is idézném az írásom végén, mert ezt a verset én is respektálom, a többivel még ismerkedem.  

Díjai itt sorakoznak, az 1949 és 1968 közötti (a 19 év nagy szünetet szíves figyelmükbe ajánlom).

1956/57-ben a bicskei születésű művész a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja, titkára volt. 1957-ben letartóztatták 56-os tevékenysége miatt, 1959-ben szabadult a börtönből. 

A Nagy Károly Városi Könyvtárba érkezve egy időre szert tettem  Lakatos István: Paradicsomkert – Összegyűjtött versek és szépprózai munkák 1993-ban, a TEVAN Kiadó gondozásában megjelent kötetére.   

Az elegánsan függelékbe helyezett Periratok 1957/58 című fejezetben a 493. oldaltól az 538-ig ötvenhatos büntetőügyének dokumentumai olvashatók, amiben a költő a terhelt és Biszku Béla belügyminiszter rendel el nyomozást, házkutatást, letartóztatást.                 

Bicske város választott döntnökeinek szíves figyelmébe ajánlható, hogy az alábbi irodalmi és életmű díjakkal elismert, saját ötvenhatos tevékenységét "Nem voltam hős" mondattal helyre tevő, bicskei születésű író, költő emlékét – aki 56/57-ben letartóztatásáig az Írószövetség titkáraként ténykedett – Bicskén a könyvtár helytörténeti gyűjteményén kívül - személyiségéhez méltón módon -, még semmi sem őrzi.

Lakatos István, aki életében semmilyen pártnak nem volt tagja - tiszteletreméltó szerénységgel jegyzi: "1956-os forradalmunknak én elsősorban szemtanúja, elhanyagolhatólag voltam csak cselekvő részese".   

Bicske szülöttje olyan rendkívül tehetséges fiatal írócsoporthoz tartozott, amit az Illyés Gyula szerkesztette Válasz, a Lengyel Balázs gondozta Újhold, valamint a változó szerkesztőségű Magyarok, Kortárs, a pécsi Sorsunk jellemezhet. Személy szerint Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Weöres Sándor, Pilinszky János, Mándy Iván indulása tehető erre az időre és ezekre helyekre.    

Lakatos István díjai:

Baumgarten-díj (1949)

Az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1968, 1988)

A Magyar Rádió és a Magyar Televízió Nívódíja (1973)

A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1982)

A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1982)

Robert Graves-díj (1982)

József Attila-díj (1983)

Déry Tibor-díj (1985)

Az 56-os Forradalom Emlékérme (1991)

A Soros Alapítvány Életműdíja (1992)

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993)

Kossuth-díj (1995)

az Év Könyve-díj (2000)

Emléktábla lebontott szülőházára már nem tehető. A helyén épült házon nem sokan látnák, mert bár nincs messze a központtól, de kis gyalogosforgalmú területen fekszik. A Takarékpénztár  régi épülete már nem áll. A másik Piactéri otthonuk – mai Kossuth tér – valószínűleg bérlakás lehetett a mai postahivatal közvetlen szomszédságában - de ez csak valószínűsítés, pontos adatunk nincs. 

A könyvtár Fáy utcába tekintő homlokzata is kiváló hely Nagy Károly emlékhelye mellett. Köröttünk csillagmilliárd az univerzumban, a költő életműve benn a könyvtár dokumentumai között a falak mögött. Ennyi. 

Ez kőbe vésve is jól mutatna:  

Lakatos István: Atrium mortis

Az emberélet útjának felén

az a vadon mögöttem tövig égett –

Láttam vetülni árnyát feketén

a könyörtelen beteljesülésnek.

Valahová vezettek a lábnyomok;

egyre szűkebb lett a völgy, egyre mélyebb –

Ez adatott,

e múlás nélküli idő. E csorba

látóhatár, e könnytelen homok.

Micsoda szerelem fúlt itt a porba!

– – – Mentem tovább,

sikoltó pusztaságon át,

hol tett nincs téve, hol szó nincs kimondva,

s nem vár a vándor többé változást.

Ekkor, ahol újabb kör tűzterében

a táj fényt kap s az üldözött egész

megélt sorsával ismét szembenéz,

sötét kapu magasodott elébem:

“Ki itt belépsz…”

Beléptem.