Az írás legfontosabb és legaktuálisabb gondolata szerint a szerző a városvezetésben bízik, akik sikeresen közben tudnak járni az új tulajdonosnál, hogy ez a közkedvelt és Bicske legnagyobb civil szervezete által gondozott "tavunk" a "miénk" maradhasson.   

Részletek....

Sajnálom? Igen. Mélységesen. Ilyen és ehhez hasonló régi gondolatok gyötörnek: "...igen, az is itt volt, itt dobtam először tudatosan egy pontra, halat sejtve... ...itt tanultam meg tisztelni az ERŐMŰvész amurokat, amikor pattanásig feszülve tartottam botomat, de megállíthatatlanul a bokrok felé vették az irányt... ...itt sétáltam fel-alá azzal a régi lánnyal is és próbáltam bátorságot gyűjteni, hogy megérinthessem a kezét... igen, ez az a hely." - és tudom, hogy sokan vagyunk, akik így érzünk... ez fáj és valóban nehéz! A gyermekkorom és még annál is több ez a hely... 25 éve az életem része. Olyan, vagy még erősebb érzelmek kötnek hozzá, mint a Balatonhoz, az elfogult horgászok most bólogatnak, mert jól tudják, milyen ez! De kié is ez a tó? Attól függetlenül, hogy sosem volt a miénk? Mégis szerintem az enyém is, ahogy a Tiétek is, vagyis mindenképpen az marad és ezt már nem vehetik el. Még ha ez a birtoklás soha nem is volt az valójában! Ez minden, amit érzek: Szerelmi Bánat.

...és talán remény...

Számomra ez az Erőmű-tó dala, mert ez fejez ki mindent és ezt hallom, akárhányszor rá gondolok:

Vissza a városba

Utószó:

Kedves kétharmad, egyharmad, akárki, bárki és mindenki! Mint látod van véleményem. Ha úgy érzed, ezek után tudatában vagy hovatartozásomnak, hitemnek, előre szólók: tévedsz! De a lényeg, hogy továbbra sem vagyok hajlandó vitázni erről senkivel. Arról beszélgetni ki mennyit lop, harácsol vagy hogyan teszik tönkre az országot és lehetetlenné az életünket képtelennél képtelenebb adókkal, amíg úgy választanak legtöbben, hogy "nekem mindegy, csak ő ne legyen" és erre azt hiszik, hogy választás, addig feleslegesnek érzem és csak azzal beszélgetek erről, akivel szeretnék. 

Gyönyörű halakról, örömteli fogásokról, élményekről vagy módszerekről továbbra is szívesen diskurálok, sőt, örülök neki! Csak annak van itt már helye!