Egy jószívű bicskei azt kérdezte munkatársától, akivel különben is nagyra becsülik egymást, hogyan segíthetne egy vagy több bicskei szegényen, éhkoppon élő emberen.   

- Nem vet a fel a pénz, de annyi saját terményünk és pénzünk is akad, amiből olykor megengedhetjük magunknak, hogy egy bevásárlás megengedjünk olyanok érdekében, akik Bicskén a mindennapi betevőhöz sem jutnak.

A barát és munkatárs azt javasolta, hogy keresse meg a bicskeonline@gmail.com címen Bicske blogját, aminek gazdája tud majd segíteni.

Érkezett egy levél február elején:

Köszönöm. Név és cím" 

(Azért kerül mégis nyilvánosságra e nagy tett, mert nem tudok ellenállni a jó hír NÉV NÉLKÜLI közlésének.  És ma különben is nagyon jó kedvem lett a jó időtől. Egy másik jó hírtől, ami nem publikus. És hoztam vegyes virágmézet a Jókaiból, estére vajas kenyérre kentem, ettem hozzá narancsot és almát - ha már eddig kibírtam nátha vagy influ nélkül, hát dotálom magam -, ittam hozzá kihűlt zöld teát belefacsart citranccsal valamint begyújtottam a cserépkályhába, ami már melegszik így estefelé, tehát marha jó dolgunk van plusz érkezett hozzám egy kis üveg zakuszka is. És ez a levél is eszembe jutott, hogy milyen jó történet. Közben rájárunk a mézre. Kiskanállal. Zárójel bezárva.) 

Mert hogy az a bicskei 58 éves nő, aki édesanyámék házától pár házra lakik, aki több mint húsz év munkaviszonyt tud igazolni, többek között cukorbeteg, aki a fél szemére megvakult - nagyon szegény körülmények között él és egy fillér jövedelme nincs - szóval az első írásunk következtében egyrészt elindult egy olyan szociális háttérmunka érette, ami egy kis rendszeres bevételhez, például egyszer talán rokkantsági járadékhoz is juttathatja.

Másrészt szociális menedzsernek+terepmunkásnak jelöltem édesanyámat, mert a vérében van  - önmagát is bátran megszavazta -, hiszen korábban is napi kapcsolatban állt ezzel az emberrel és az adakozó, neve titokban tartását kérő Olvasónknak is megadtam Anyukám telefonszámát, akik egyeztettek és találkoztak nálunk.

És nem elég, hogy mindenféle földi jót hozott a szegény sorsú szomszédnak - liszt, cukor, tojás, tészta, tejföl, tej, szalámi, zöldségek, gyümölcsök, húsfélék -, a megajándékozott ember, pedig köszöni, köszöni. Még egy nagyot is beszélgettek. Ezt onnan tudtam meg, hogy anyukám lelkendezve hívott, hogy micsoda kedves, jóravaló, rokonszenves, aranyos, jó gondolkodású embert ismert meg - semmi észjátszás és rögtön tegeződtek - (mondott még Édesanya plusz 20 pozitív melléknevet), és hogy félszavakból értik egymást, és te honnan ismered fiam.

Mondom, mi még nem is találkoztunk. De mindenképpen fogunk.

Így megy ez minálunk. Emberekkel találkozunk, ha egy mód van rá. Mondom, Emberekkel.  

ia           

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.