Köszönet Szili József "Lakótelepi kölkök" című albumáért a Bicske képekben anno és napjainkban című klubban. Ahová jertek, jertek....
A fotós talán egy kicsit beljebb van a háta mögött álló ma már nagyon öreg fűzfánál, ami az árok túlpartján áll a garázsok mögött áll ágával a meder fölé vízszintben hajolva. Az a fa már akkor is kiérdemelte a Bicske Kedvenc Fája nevet - különösen a "Lakótelepi kölkök" köreiben volt ez általános nézet. De 1987-ben már öt éve iskola is költözött a közelbe, tehát a Kápi még fontosabb hely lett, még több fontos dolog történt ott. Ült azon az ágon már sok (jó) madár. Túl a "nádin", mert így neveztük ezt is a téglagyárival együtt - "Megyünk a nádiba?" - a Kisfaludy utca házainak homlokzata látszik emelkedő szintvonalban - szemben a Batthyányval. Az ott élők nyilván minden ház gazdájának nevét tudják.
A fénykép készítőjét megragadta a fák, a nádas és a hó - egyszóval a természet. Egy kis tajga. De maradjunk inkább hazai pályán, ha képcímzésbe illő hasonlatért kutatunk: Téli berek.
Ezek a szép és erős füzek pedig a bicskei családok elgondolását igazolják, akik összefogtak a sittes földdel feltöltött központi, önkormányzati terület rehabilitációjáért, hogy Bicske főterétől két sarokra talán ne úgy nézzen ki, amit a terület akkor magáról nemrégiben mutatott. Főleg itt, a Kápi aranykorában is nagyon szerető füzekkel ültették körbe, amit az ügyet támogató bicskeiek vettek meg elsősorban régi-jó személyes kapcsolatok és e blogon közzétett felhívás hatására.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mental Militia 2015.02.24. 22:22:20