Ma délután olyan dolog történt a mi városunkban, ahol például Önnek - és nem mellesleg - a város vezetőinek is ott kellett volna lenni. Nem az a lényeg, hogy Ön nem volt ott, hanem hogy nem volt ott a polgármester, meg a testületből senki vagy a kulturális bizottmányból senki, de senki. Az iskolákból, óvodákból, zeneiskolából, ketten-hárman, és sorolhatnánk.

marcius_21.jpg

 

Óriási volt, ami még a zenéhez nem értőknek is az lett volna. Mert egyszerűen csodálatos volt. Ritkán születik ilyen!  És még annak az egy-kétszáz többi bicskeinek is, akik másfelé voltak. Csak tudja, így, hogy nem hallotta zengeni a dísztermet, már nem is írhat róla. Pedig új korszak kezdődik a város zenei életében. És hiszem, hogy ez sokaknak fontos, és új embereket hoz a kórusba és a zenekarba is. Akkora katarzis élményt élhetett át az a 60 (!) (megszámoltam) fős nézőtér (más forrásból úgy tudjuk, hogy 85 fős volt a hallgatóság - A szerk.), és a 40-50 fős fellépő gárda, amiben ritkán van része az embernek. Jó volt bicskeinek lenni, öröm volt ott lenni! Csizmadia László alkot, mindig nagyot és maradandót. Kinek jutna eszébe megzenésíteni Újszász Ignác verseit? Vagy Kodály Stabat materét fúvószenekarra hangszerelni úgy, hogy közben egy női kamarakórus énekli. És csodálatos volt. : A zenekar és a kórus tagjai is kérték a karmestert, hogy a jövőben rendszeresen csináljanak közös koncerteket, mert új dimenziókat nyit meg mindkét együttes számára.
De Ön erről nem írhat, mert sok más emberrel egyetemben, nem volt ott.

Ezért írom le én, hogy tudja: több szempontból volt igazi ősbemutató a ma délután: először hangzottak fel a megzenésített Újszászi versek és először zenélt együtt a Csizmadia László karnagy úr vezette fúvós zenekar az ugyancsak karnagy úr vezette Josquen-kórust.

Kodály Zoltán írt egy kórusművet mindenféle szólamokra. Cs. L. pedig meghangszerelte fúvószenekar számára. A maroknyi női kar pedig abban az akusztikában, amit a díszterem adottságai nyújtanak nekünk, a maroknyi hallgatóságnak, jól tudott együttműködni a fúvószenekarral.

Csizmadia László kemény ember.  Ennek a koncertnek a végén mégis úgy mosolygott, azzal az elégedettséggel, amit ő nagyon ritkán mér. Ma gyógyszer volt a jó zene! Betegségre, fáradtságra, kiábrándultságra....

A közönség azzal a boldog érzéssel távozott, hogy jó bicskeinek lenni egy ilyen előadás után. Kaphat-e nagyobb elismerést egy előadó, mint a néző boldogságérzetét?

Újszászi Ignác költészetéről Mohainé Fejes Ágnes beszélt, több verset, idézetet olvasott fel Mohai Elek és a második osztályos Csizmadia Marcell is.

Hadd jegyezzük meg azonban, hogy Csizmadia Marcellnek nem voltak újak a versek, hiszen ő már tavaly is Újszászit mondott a lányoknak a húsvéti locsoláshoz. A dalokat már iskolai ünnepségen énekelte is.

Könnyű annak, akinek ilyen nagypapája van!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ha ott lettem volna sem tudom ennyire jól megírni, ahogy Ön. Ott kellett volna lennem, sorai alapján saját épülésemre. Azonban egy megírni való találkozó elvitt Bicskéről. Egyeztetésekor meg is feledkeztem erről az itthoni eseményről, amit programként már megírtam március elején. Az erkélyt is láthattam akkor, aminek elkészítő mesterei újabb dicséretet érdemelnének: bicske.blog.hu/2015/03/06/diszerkely_avatas_a_batthyany_kastelyban Pedig a naptárban is itt virít előttem. Levelét köszönöm!
süti beállítások módosítása