Jó itthon.

Például mert jártunkban-keltünkben összefuthatunk "a Téren" például Leventével, aki a közeli boltban vásárló nagymamájára vár és a játszótérről visszafelé tart a bolt parkolójába, természetesen szülői kísérettel. Éppen ennél a szép csapnál találkozunk.

Ez minden bizonnyal itt lesz egy-két év múlva is.

Hacsak....  

És ugyanekkora lesz és ha egy év múlva mellé áll Levente, jól fog látszani, hogy mekkorát nőtt. Ezért kértem, hogy ugorjon oda, készülhet kép 2016. májusban is - megnézheti, hogyan hagyja le a csap felső díszét  teljesen, amit már-már most is kenterbe ver. 

Ha rendesen eszik, sokat úszik, sportol és alszik rendesen. Amikor már ott állt, pontosabban a csapon tekergőzött azt mondta nagyon komolyan: 

"A kép címe: Levitől emlékbe".

 Szóval se szó-se beszéd emléket kaptam egy ötéves gyerektől a téren. Ez a napokban történt, de néha még nevetgélek rajta. És már így marad. Tényleg emléket kaptam, ahogy mondod. Ez az, ami. 

Nőj nagyra, Levente.   

ia