Gyakorlatilag poroszkálnak a könyöktámaszos mankóikkal. Kérdezősködnek, próbálják értelmezni a buszmenetrendet. Van aki iránymutatással és hangosan elmondott szavakkal magyarázva segíti őket.

Az elől álló stoppolgat, de határozatlan mozdulattal. És persze hiába is lenne bátor a mozdulat. Jobb így. A boltba megyek a posta felőli oldalon. Átlépek. Csak mert használtam már ilyen gyógyászati segédeszközt - alig vártam, hogy átállhassak a sima tenyeres támaszbotra -, és mert anya szült bennünket. Őket nehezebb helyre. Kérdezem, mi a gond. Mit segíthetek. De kocsim az pont nem volt igazán sose. Mondják, hogy a Técsőt keresik.

Técső. Técső? Elsőre nem értem, egy ezredmásodpercre gondolok a Kárpátalján fekvő városra Husztnak romvárától 30 kilométerre és a Técsői Banda nevű zseniális népzenekarra, akiket éppen Csabdiról ismerek - aztán kiderül, hogy a Tesco-t keresik.

Szemmel láthatóan nem hétvégi nagy bevásárlás miatt. Az áruházi járat, vagy bármilyen járat érdekelné őket, mert nagyon lassú haladásuk. Az elől álló stoppol.  

Éles fájdalmuk azt hiszem nincs. A magasabb szárazon és csúnyán köhög. Cigit kérnek. Nincs szmokingom. A táborban élnek. Szíriából érkeztek mindketten. Nem rokonok. Sorstársak. Főleg a fehér pólóssal beszélgetünk. Be is mutatkozunk mindkettővel utónévre szorítkozva. I'am Anthony. A próféta nevét viselőtől  kérdezem, mi történt a lábával. Gesztikulálva, angol szavak sorolásával mondja, hogy a ház, amiben éltek, összeomlott bombázáskor. Tekintetét az égnek emelve, tenyerét szemei előtt végighúzva, a szemét lehunyva tartva mutatja és mondja három másodperc alatt, hogy szülei  házuk romjai között haltak meg. "Father, Mother, Dead." Szemlehunyásnyi életek.

Kérdezem az utastársáról, hogy ő ugyanabban a házban volt-e. Nem. Ebben maradunk. Kérdezem a település nevét is, nem írom le védelmük miatt, még ez a kép is több a soknál.   

 Nem muszáj velem senkinek egyetértenie a viszonyításért: de akkor is megbecsülöm, hogy saját falumban - saját lábamon elmehetek kenyérért, hogy aztán vajjal és például birslekvárral kenjük meg a saját hajlékunkban saját asztalunknál például kakaóhoz.

Ez aztán megérne egy nagyívű nemzeti konzultációt x milliárdért, közpénzen.   

Még igaz is lenne minden szava....  

 God bless you! 

Izing Antal