A múzeumban megtekinthetik régi fazekasmesterek munkáit, eszközeit.
Múzeum belépő:
Teljes árú: 320 Ft/fő
Diák, nyugdíjas: 160 Ft/fő
Fazekas bemutató, agyagozás:
20 főig: 6.500 Ft/óra
20 fő fölött: +325 Ft/fő/óra
Csákvár és a Fazekas Emlékház
A Vértes hegység lábánál van egy kedves kis város, Csákvár. A terület már az i.e. 2100-as évek körül is lakott volt. A római korban Floriana néven élte virágkorát. A mai Csákvár nevet pedig Szabolcs vezértől, – Előd fiától – kapta, aki a Csák nemzetség felmenője volt, s akinek a területeket Árpád vezér ajándékozta.
Később gróf Esterházy Miklós házasodott be e nemzetségbe, s így a település 1945-ig Esterházy birtok volt.
Eközben, a török hódoltság alatt a települést felégették, a lakosság megfogyatkozott, s a csapatok kivonulása után az Esterházyak svábokat hozattak birtokaikra, akikkel iparosok is érkeztek, s akik idővel céhekbe tömörültek. 1872-ig csizmadia, kovács, bognár, ács, szabó, szűrszabó, gombkötő, takács és fazekas (a leghíresebb) céhek működtek a településen.
A Csákvár környéki tűzálló agyag kitűnő alapanyagnak bizonyult, az ebből készített edények nem repedtek meg a nyitott tűzhelyen való használat közben. A fazekasmesterség négy elkülönülő ágából két mesterség, a fazekasok, és a kályhások ebből a „tűzálló földből” dolgoztak, míg a tálasok a tálaló edények elkészítéséhez más, nem tűzálló agyagot használtak, a korsósok pedig mázazás helyett „vörös földdel” öntötték meg edényeiket, s ezeket fehérrel mintázták.
Csákváron 1833-ban 193 fazekas dolgozott, a falu a Dunántúl egyik legnagyobb fazekas központja volt. S e mesterség egyik utolsó képviselője ifj. Horváth István 1975-ben a több mint 250 éves nádtetős parasztházát Csákvár község tanácsára hagyományozta azzal az egyetlen kívánsággal, hogy halála után az épület működjön múzeumként, amely bemutatja a csákvári fazekasok munkáját, életét, a mesterség munkamenetét. Eme épület ma a Csákvári Fazekas Emlékház, melyben a kiállítás mellett immáron a hagyomány újra életre kel.
Ujcz Ági, fazekas, múzeumüzemeltető
„Fazekasnak lenni csodálatos dolog, ahogy az agyag formálódik a kezemben, utat tör magának az ujjaim között és alakot ölt, semmihez sem hasonlítható.”
„Mióta vonzódom a mesterség iránt, nem tudom, de azt tudom, hogy hosszú rögös út vezetett a saját műhelyig. Kisiskolás koromban költöztünk Csákvárra szüleimmel, mert mindketten onnan származnak, így gyerekkorom nagy részét már ott töltöttem. Talán már akkor a gondolataimba férkőzött, hogy fazekas legyek, mert mint mondják, Csákváron a levegőben van az agyag szaga. Általános iskolában kerámia szakkörre jártam, amit imádtam és már tudtam, hogy agyaggal akarok foglalkozni, de az élet egész más irányba sodort. Többször éreztem a vágyat, hogy sárból alkossak, de ez még váratott magára. 25 évesen aztán kipróbáltam és bizonyossá vált számomra, hogy fazekas akarok lenni. Sok akadályt kellett leküzdenem, mire 1997-ben végre sikeresen levizsgáztam a fazekas mesterségből. 2004 óta – kedves családom közreműködésével és támogatásával – a saját műhelyemben alkotok.” – részlet (ujczagi.com/magamrol)
11 év után azonban visszatértem gyerekkorom színhelyére, ahol nagy megtiszteltetésemre én üzemeltethetem a Fazekas Emlékházat, és saját műhelyt vezethetek, ahol a látogatók belepillanthatnak a fazekas munkamenetbe külön bemutatók keretein belül, és akár ki is próbálhatják az alkotást.
Mindenkit sok szeretettel várok a Csákvári Fazekas Emlékházban, ott, ahol a mesterség megelevenedik!
Ujcz Ági
Friss kommentek