Springinzeisz vagy Springi sarokként is emlegették nagyszüleink a régi benzinkút közeli házat, ami a Szent István út és a Gárdonyi utca sarkán áll. Szép, sárga alapú, régi időket idéző cégtábla volt rajta. Ha az valahol még megvan, annak egy helyismereti gyűjteményben is helye lenne.

 Borbély és fodrász volt a férj, a feleség női fodrász. A házukhoz tartozó üzlethelyiségben dolgoztak. Kedves, barátságos, szorgalmas emberek voltak idősebb családtagjaim emlékezete szerint. A mester a helyi mesék szerint a bicskei kisfiúk hajának megerősödése érdekében célravezetőnek tartotta a tarvágást.  Mint tudjuk,  én nem abba a műhelybe jártam, mert túl messze volt és szívesen hallgattam Zsidai Feri bácsi és férfi vendégeinek körbeülős, Népsortot és Ludas Matyit olvasós, viccmesélős, ugratós, nevetős történeteit a Könyvesbolt melletti műhelyében, ahol a tükör tövében álló Sokol rádión olykor kabaré is szólt.  Láttam a tükörben is Feri bácsi arcát, így aztán azt gondolhattam, hogy ő bizony csak akkor nem mosolyog, ha alszik. vagy akkor is?  Jókedvű ember, ma is nagyokat köszöngetünk. Nyitva volt vasárnap is, mert mi  férfiak olyankor értünk rá jobban. Akkor a diákmise 8-kor, a nagymise 10-kor kezdődött, így nekem a háromnegyed kilences érkezés éppen jó volt kb. kéthavonta.   Ha jó idő volt, a könyves kirakatát nézve vártam ki a sorom, amiben az egyik legdrágább könyv a csillagászati 100 Ft volt. Címe: "Bicske története". Gondoltam, majd a fizetésemből futja rá egy bordó százas. Vagy a locsolópénzből. Vagy abból, hogy Gyuri bácsi sörösüvegjeit mindig én válthattam vissza a Skálában. (Költségtérítésünk ugye akkor se volt.) Amikor kijött, aki után az előttem lévő ült a tükör elé, bementem.       

A főút Gárdonyi utcai sarkán élő és borbélyként, férfi és női fodrászként dolgozó Springinzeisz házaspár a focit is nagyon szerette. Majdnem minden hazai Bicskei TC mérkőzésen szurkoltak a mieinknek - gyakran együtt - férj és feleség. Ezt is idősebb barátaim mesélik. A katolikus temető Kalmár János által építtetett kápolnájának falára helyezett márványtáblán a családfő felmenőjének, Springinzeisz Józsefnek nevét is kőbe vésték, mert bicskei volt, katolikus vallású és  hősi halált halt bajtársaival az I. világháborúban.    

Néhány napja azt mondta nekem kedves rokonom (aki a könnyebb megértés kedvéért az én József dédapám (1880-1945)  János bátyjának (1865-1938) a fiának az egyik lánya), hogy írjam meg a következőket, tegyek róla említést, szerinte kapjon elismerő szép szót az újságban az alábbi jótett, mert azt érdemli, ha nem téved. Nem téved. 

Az Olvasó a legjobb szerkesztő. 

 A Gárdonyi utcának igen széles a főutcai "deltatorkolata". A közepén villanyoszlop áll. Egyirányú be- és kihaladási irányt jelző táblák a betonoszlop tövében - rendnek kell lenni -, hogy jobban elkerülhetők legyenek a sportos ütközések. És egy virágoskert az oszlop alján ma vagy félszáz virággal, amit a Springinzeisz család tagja a család régi jó szokásához híven mind a mai napig sajátjaként gondoz, kapálgat, locsolgat. A minap meg is álltam ott. Megcsodáltam a közterületi kertecskét. Szépen kikapálva, egy szál gaz nem sok, de annyi sincs ott a közföldben, s látszik a földszínén, hogy nemrég kaptak inni a virágok, amik egy nagyobb és egy kisebb körben díszítik szülőföldünk kicsike szeletét.   

Köszönjük. Vigyázzunk rá. Ezek a bicskei körök a mi valódi köreink.

Izing   

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.