Tegnap este palacsintasütéssel ért véget a Nagy Károly Városi Könyvtár Cimboratábora. Egy hét múlva kezdődik a Kamaszcimborák, a veterán cimborák találkozója, akik egyebek mellek beletekintenek múló idő kútjába, a szinte  történelmi korba, amikor Ők még nem kamaszcimborák, hanem Cimborák voltak.

Nagy dolgok ezek.  

Hiszen könyvtárunkat is Nagy Károlyról nevezték el (a névadó Európa hírű csillagdája "Bicske fölött a hegyekben" várja mainál sokkal méltóbb sorsát - A szerk.). Hogy mi történt tegnap, egy kedves Olvasónk, egy nagymama mondta el jártamban-keltemben és arra kért, ha van még otthon tentám és papírom, írjam le, hogy a Könyvtár minden dolgozójának nagyon köszöni családja nevében. Külön kiemelte azt a nagyon kedves, segítőkész, gyerekszerető urat, aki egyedüli férfiként a könyvtárban dolgozik.  

Végighallgattam örvendezését és elmondtam neki, hogy saját szememmel láttam, amikor az intézmény főhomlokzati táblájára már-már ipari alpinista modorban feltették a kollégák "a Cimbora intézményevet és azért fényképeztem le, mert tudtam, hogy szükség lehet rá, ha kedves unokái idén is mennek "cimbizni". Mert bizony tavaly is ez a nagyi mesélt nekem lelkesen a könyvtári gyerekhétről.  

Ez most tehát nem feltétlenül a közkedvelt "Ír az olvasó" rovatom, hanem az "Irat az olvasó". Ez se rossz, de számomra az előbbi azért sokkal kényelmesebb. Még jó, hogy nem problémáról kellett írnom, hanem örömről. Jobban is szeretem az utóbbit. Akkor is, ha jó hír csak tyúklépésben totyog, a rossz pedig szárnyal mint a sas.     

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása