Arra kért kedves olvasónk, vessek egy pillantást a Tatai úti hajdani óvodácska épületére és környezetére. Vetettem hát néhány pillantást és úgy döntöttem, hogy felelősséget érző emberként nem teszem meg városommal, hogy ilyen képekkel rontom imágóját.

Önkormányzati tulajdonú épület. Elhanyagolt, elhagyatott. Mintha majdnem teljesen közömbös lenne létezése.  Nem fontos már. Igaz, kaszálják és a sövényt is nyírják... A sövényt például az óriás poszter éléig, hogy látszódjék rendesen. A csálén álló szegény vaskapu összeláncolt két szárnyának mindig megörülök, hogy sikerült megmaradnia mindkettőnek és nem lett még leadva kilóra. Ahhoz azért van ám itt forgalom. 

Ez a közösségi tulajdon esetén egyáltalán nem helyes bánásmód arra biztathat egyeseket: nem fontos, itt azt csinálunk, amit akarunk. Letapossák például a kerítés hálóját.   

Tulajdonosa a kaszáltatáson (GESZ) kívül inkább úgy bánik vele, mintha nem is létezne. Mellőzi.   

 „Szebbé tettük városunkat” című óriás poszter ennek az épületnek az udvarán hirdeti azok „dicsőségét”, akik a város fejlesztésére tettek esküt és ezért meg is kapják a maguk anyagi ellentételezését. Mintha a bicskei családfők kiírnák a házuk homlokzatára: „Eltartom a családomat”. Vagy még pár jó headline hasonlat: „Kék az ég és a zöld a fű”. „A hó fehér”. „A víz folyik”. „Végezzük a munkánkat”.   

Mindegyik elöljáróság azért dolgozott itt eddig is, hogy szebbé és jobbá tegye a községet, a későbbi nagyközséget és azután a várost. Tették, amit lehetett. Amit tudtak.   

De most valójában a kontrasztról szeretnék gondolkodni. Értem, hogy így volt olcsóbb ezen a telken, de miféle érzéketlenség a „Szebbé tettük városunkat” posztert egy igénytelenné vált, lelakott, karban sem tartott romhalmaz telkére tenni? Bocs, de mintha egy szovjet film snittje lenne, amikor az operatőr véletlenül körbe-svenkel és azt is felveszi, amit nem kéne. A valóságot is. Ki is vágják. Konyec filma.    

Ilyen alapon mehetett volna a poszter a Nagyállomásra, ahol a Móricz utcai családi (!) házak küszöbétől pár méterre  bányarakodó működhet nagy lendülettel. Kamionok hozzá, leborítják. Kanalas gép vagonba dobja. Á, nincs ám por, se zaj. Kamion se ver port, nem is zajos. Dehogy. Szebbé tettük városunkat. Termelési riport. Mehetne például a rendszeres árvizek miatt térdig befalazott bejáratú Kölcsey utcai családi ház kertjébe. Szebbé tettük városunkat. Vagy az egyik legszebb részhez, az Erőmű-tóhoz, amit éppen lekerítenek. Városfejlesztés városunk hagyományos pihenőterületén, ami ugyan sosem volt Bicskéé. De szebbé tesszük városunkat. Szép kerítés. majd kijárunk és nézegetjük. Gyönyörködünk. Szebbé tettük városunkat. Hiszen eleink mindig úgy mondták, hogy kimennek a határba. Márpedig ha határ, akkor kell határzár. Kell kerítés. Ennyi.    

Különben ez a "tettük" kicsit ködös. Kettős értelmű. Rejtett. Nem egyenes. Maszatolás. Ti, a belső körben mondjátok ezt saját magatokról vagy mi együtt, közösen mondjuk? Melyik többes szám használódik ehhez a múlt idejű igéhez ebben a politikai érdekből szétzilált világban? Legközelebb kicsit őszintébben, egyenesebben. Abból ért a magyar. Ne takarékoskodjunk az igazsággal.       

Könyörgök, ne a saját romos, elhagyatott ingatlanja telkén gyújtson már önfény-görögtüzet közpénzből Bicske egy szegény-szakadt, lepattant, hajdan sokaknak kedves és mindig rendben tartott intézményház mellett.  

Tették volna például a Bicske Szíve Parkba ezzel az intelligensebb, jövőbe mutató  szöveggel:

Önökkel, Veletek közösen tehettük szebbé Bicskét. Köszönjük. Folytatása következik!

Izing

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.