A Fejér Megyei Diáknapok – 2015 Honismeret kategóriájában a tizenhét éves Palusek Fanny, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanulója hozta el az ezüstérmet Az oskolaháztól a Csokonaiig című munkájával. Fő forrása Jakab István László Bicske története című kincse volt, mint már sokunknak.  Külön öröm látni, micsoda tanárszemélyiségek nevét hozza felszínre nagymamája elmondása alapján és Kósa Dezső és Krajczár Gyula tanár urak zánkai munkája sem marad ki leírásából. Ezt a  kiváló munkát hetekkel ezelőtt kaptam. Szeretnék elnézést kérni a szerzőjétől, hogy indoklás nélkül megvárakoztattam a közléssel.  

polgaeri_real.JPG

 Kisdiák korom óta érdekelt a városom Bicske, ahol felnőttem, az iskolám, ami a második otthonom volt egészen 2012-ig ameddig el nem ballagtam. Most jó alkalmam nyílt rá, hogy kutassak a kialakulásával, „életével” kapcsolatban.

Bicske történetének forrásanyagából kiderül, hogy a lakosság a 16. századtól református vallású volt. Ennek megfelelően ez időtől már működött a református oskolaház és 1696-tól már az iskola rektorainak nevét is ismerjük. A város földesurai a Batthyányiak, erőszakkal vissza akarták téríteni a lakosokat a saját, katolikus hitükre, ezért az akkori tanítóknak nagyon küzdelmes életük volt. A hittérítés egyik fontos része volt, hogy elvették az iskolaházukat, melyet aztán a másik felekezet kapott meg. 1877-ben a református egyház felépítette a város főutcáján (Sárköz),- a jelenleg is ott álló egyemeletes épületet- mely ma zeneiskolaként funkcionál. Nem sokkal később a katolikus egyház is új épületet emelt a diákjainak, és ott folytatta tovább az oktatást. Az intézmény az 1945. évi államosítás után 50 évvel újra az egyház iskoláinak számát gyarapítja.

Most azt is megtudtam, hogy az I. világháborúig Bicskén két oktatóintézmény is volt, református és katolikus, melyek csak hat osztályosak voltak, az akkori törvényeknek megfelelően. Ez a két iskola biztosította a városi polgárság gyermekeinek elemi oktatását. Az

évtizedek alatt a városvezetők rájöttek arra, hogy a városnak szüksége van egy olyan intézményre is, ahol nem csak az elemi ismereteket tanítják meg a gyerekeknek. 1918-ban a város kérelmére a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium leiratban engedélyezte polgári iskola alapítását. Ebben az engedélyezési iratban olvastam, hogy azzal a feltétellel engedélyezik ezt, ha az iskolavezetés biztosítja a lány, és fiú tanulók elkülönítését. Számomra, és a mai diákság számára elképzelhetetlen és indokolatlan lenne az ilyen fajta lépés. Az iskola megalapításától egészen 1927-ig a meglévő két egyházi épületben, az óvodában és a községházában folyt a tanítás. A lányok az óvodában, a fiúk a római katolikus iskola termében és a községházán kaptak helyet. A diákoknak természetes volt, a váltakozó tanrendű délelőtt, délutáni tanítás. Bicske község testülete 1925. június 6-án határozott az új iskolaépület felépítéséről. Az építményt az 1926-27-es tanévben Lechner Lóránd műépítész tervei alapján kezdték el építeni. A következő tanévben már itt indulhatott meg az oktatás. Az iskolaépület teljes átadására azonban csak 1928. nyarán került sor. A ház egy kétemeletes épület, homlokzatán kiszögelésekkel. A középső része kiugrik és az ablakok között függőleges pillérek tagolják. Az utcafronton az ablakok 4-5-4-es elosztásban helyezkednek el.

A pártafalon „Magy. kir. Állami Polgári Iskola” felirat volt olvasható. A fal tetején a 2,40 méter magas, műkőből készített magyar címer állt a koronával. A címer mögött 12 méter magas árboc volt a nemzeti lobogó felvonására. A létesítmény középső részén két félköríves bejáró külön a leányok, külön a fiúk számára. A tanítás nyolc tanteremben folyt, ezen kívül speciális termek is szolgálták az oktatást, mint természettudományi előadó, tornaterem, rajzterem, két kézimunkaterem, szertárhelységek, könyvtárszoba, hittanterem és cserkészotthon. A szép, korszerű iskolaépület hosszútávra biztosította a bicskei és a környékbeli lakosok gyermekei számára a tanulás feltételeit. A szomszédos falvakban élő gyerekek nem a fővárosba vagy Székesfehérvárra jártak tanulni, hanem Bicskére. Az iskola dokumentumaiból kiolvasható, hogy az 1948-as, a polgári iskolákat megszüntető rendelkezésig a bicskei iskolát 8 igazgató vezette.

 Szeifart Vilmos

 Böngérfi Géza

 Dr. Vanek Géza

 Országh Kálmán

 Mészáros Mihály

 Zsoldos József

 Vitéz Gerenday Ádám

 Magyary Béla

A polgári iskola megszűnése után ez az épület fogadta be a megszűnt felekezeti iskolák tanulóit, valamint a környékbeli tanyákról, pusztákról bejáró gyerekeket. Ők már az új nyolc évfolyamos rendszerben tanulhattak.

1952-ben már újra szűk lett a hely, mert ez az épület adott helyet az ekkor megalapított Vajda János Gimnáziumnak is. Ezekből az időkből nem csak írásos emlékekből, hanem közvetlen emlékekből is tudtam anyagot gyűjteni. Nagymamámtól tudom, mert akkor már ő is ide járt, hogy a földszint és az első emelet a kisdiákoké volt, míg a második emeleten a gimnazisták tanultak.

Az általános iskolát ezekben az időkben Szabó György, Gyurka bácsi igazgatta egészen 1967-ig. Gyurka bácsi egy nagy tudású pedagógus volt, egy mindenre odafigyelő igazgató és egy empatikus személyiség. Rónay László egyetemi tanár, irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, volt bicskei általános iskolai magyar szakos tanár így emlékezett meg róla: „Neki köszönhettem, s mellette Kósa Dezsőnek és a többi egykori kántortanítónak, hogy ráéreztem a tanítás ízére, amely akkor is jó érzéssel tölt el, ha nem valamelyik mintaiskolában gyakoroljuk. Összegyalulódtunk. Feloldódtak, nagyokat nevettek. Egyik óralátogatása után Gyurka bácsi ennyit mondott: „Így kell, Lacikám!” Ettől kezdve már nem „kartársa” voltam, hanem barátja, megbecsült kollégája. Neki is köszönhettem, hogy otthon éreztem magam, gyerekeimnek a tanítványaimat, barátaimnak a kollégáimat, mindegyikükből ellestem egy morzsányi emberséget.”

Az iskolában nagyon sok kiváló tanár tanított akkor és tanít ma is. De közülük az egyik legkiemelkedőbb talán Kósa Dezső bácsi, aki az iskola aktív irányítójává vált, a Pajtás szövetkezet megalapításával. Többek között a mamám is szövetkezeti tag volt, és elmesélte, hogy szünetekben a tagok segítettek a diákok füzet, tanszer és édesség igényeinek a kiszolgálásában. A szövetkezet nagyban hozzásegítette a Pajtás tagok és az úttörők táborozását. Az első nyári sátortábor a Vértesben, Körtvélyespusztán volt 1957-ben. A nagymamám elbeszéléseiből tudom azt is, hogy a tábori előkészületekben a nagyobb diákok és tanárok vettek részt, úgy hogy előző nap teherautóval elvitték a felszerelést (katonai sátrak) a táborhelyre, és felállították a sátrakat. A szalmafekhelyek kialakítása és a sátor körülárkolása már az úttörők feladata volt. Az árkolás azért volt fontos, mert ha esett az eső, az árok elvezette az esővizet a sátor mellől. A lillafüredi táborozás alkalmával még így is előfordult, hogy egy nagy felhőszakadás miatt úgy hömpölygött a víz a Garadna patakban, hogy még a sátrakat is elmosta. –meséli nagymamám.

Több éves sátras táboroztatás után felmerült az igény egy állandó táborozási hely kialakítására. 1976-ban Dezső bácsi, Gyurka bácsi és Krajcár Gyuszi bácsi közreműködésével a Pajtás szövetkezet tartalék alapjából megvásároltak a Balaton parton egy 2244 □-öl erdős területet Zánka községben (Bánkőhegyi erdő, 0,8 hektár - A szerk.). Bicske lakosai, üzemei illetve a városi önkormányzat nagyban segítette a tábor épülését a munkaanyag és a munkaerő biztosításával.

Az 1970-es évek elején merült fel az az igény, hogy az iskola két felé váljon. Az egyik részében csak délelőtti oktatás, míg a másikban napközi és iskolaotthonos ellátás legyen.

1973. szeptemberétől a szülők választhattak már, hogy gyermekük melyik iskolatípusban tanuljon. Tíz évvel később, az iskolaotthonos diákok új épületbe költözhettek. Az új épület kétemeletes, modern és világos volt. A tantermek jó technikai felszereltséggel rendelkeztek és szakelőadó-termek is voltak. 1-4. osztályban délelőtt-délután felváltva tanulták a humán és reál tantárgyakat. A felső tagozatosok pedig délután- felügyelet mellett- a tanulószobában készülhettek a másnapi órákra.

Mind a két intézményben szerveztek a diákoknak különböző szakköröket, foglalkozásokat, mint énekkar, sportfoglalkozások, néptánc. Az iskolákban rendszeresen tartottak az országos versenyekhez igazodóan szaktantárgyi versenyeket, mint matematika, helyesírás, anyanyelvi, idegen nyelvi és sportversenyeket. Hagyományosan megemlékeztek az évfordulókról, mikulás napról, karácsonyról, melynek a műsorkészítését megszokottan mindig ugyan az az évfolyam volt a felelős.

2003-ban az egyik Fenyvesi Endre igazgató úr nyugdíjba vonulásával, jött a lehetőség a két iskola újraegyesítésére. 30 évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a két iskola újra egy kézbe kerüljön. Ez idő óta két épületben, de egy irányítással folyik az oktatás Bárányos József igazgató úr személyében. Majd több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a mai elhelyezés kialakuljon. Mivel a diákok nem fértek el egy épületben, így olyan döntés született, hogy 2010/2011-es tanévtől az alsósok a régi, a felsősök pedig az új épületben tanuljanak. Úgy  gondolom, hogy szokatlan és nehéz helyzet volt mindazon diákok és pedagógusok számára, akik másik épületbe kerültek. Az iskola ma is nagy hangsúlyt fektet a diákok magas színvonalú képzésére. Ebben az intézményben el tudják sajátítani azt a tudást, mellyel népszerű középiskolákba is bekerülhetnek. A középiskolák elismerik az innen jövő diákok tudását és a pedagógusok munkáját. A tanulók jól szerepelnek a nívós tanulmányi versenyeken. Az itt dolgozó pedagógusok jó része a betűvetést ebben az épületben kezdte, majd, a középiskola elvégzése után főiskolákon és egyetemeken szerezték meg a szaktanári képesítésüket, és örömmel jöttek vissza régi iskolájukba tanítani. A jelenlegi igazgató is ide járt, itt tanított majd mai napig is itt igazgató. (Ugyanez természetesen igaz a Szent László Általános Iskola eredményeire is - A szerk.) 

Míg nagymamának a már említett Rónay Laci bácsi, édesanyámnak és nekem is Klopfer Edit néni mutatta meg a magyar nyelv szépségét és sokszínűségét. Édesanyám is a pedagógusi pályát választotta hivatásaként, és ebben az iskolában tanít.

Még nem írtam az egyik kedvenc helyemről, a könyvtárról, ahová a legtöbb kisdiák szívesen járt. Itt megtalálta a kötelező olvasmányokat, mindenféle számukra érdekes könyvet, vagy ha az órát tartó tanár küldte őket a tanórához szükséges könyv miatt. A könyvtáros néni, Márti néni, mindenkit szívesen fogadott. Mindkét épületben van könyvtár jelenleg is, habár a diákok egyre inkább a számítógépre, internetre támaszkodnak.

2005. szeptemberében az iskola vezetősége úgy döntött, hogy felveszi Csokonai Vitéz Mihály nevét. Akkor és most is sokakban megfordul a kérdés, hogy miért is ez lett az iskola neve. Bárányos József igazgató úr erről így nyilatkozott: „Egy ilyen név történelmünk, múltunk tiszteletére nevel, a nemzeti érzést erősíti. A felvilágosodás korának kiemelkedő lírikusa kötődik településünkhöz. 1796-1798 között többször időzött Bicskén.” Azt olvastam róla, hogy Kovács Sámuel református lelkésznél gyakran vendégeskedett és a történet szerint innen írt levelet Vajda Juliannának (Lillának). Versei közül a Reményhez címűt is a városban írta. A tanulmányaim során megismerkedtünk élettörténetével, mely szerint szívesen tanult, és már diák korában tanította az alsóbb osztályosokat. Önképzéssel nyelveket tanult, és nyolc nyelven beszélt. Szorgalmával ma is példaképe lehet a diákoknak. Tudta és látta, hogy az emberek boldogulásához szükség van tudásra. Az egyszerű embereknek is meg kell tanulni írni és olvasni és kellenek a jó tanítók. Erről így ír a Jövendölés az első oskoláról a Somogyban című versében:

Hány jó ész lett vaddá,

Hogy nem mívelték?

Hány polgár búnyikká?

Hogy jóba nem nevelték!

Dudva lenne a dudvák

Közt az ananász:

Kanász marad akiken

A nevelője kanász.

 

A református iskola a Sárközön

A Magyar Királyi Polgári Iskola

A polgári iskola a leégett tetejével (a világháború után)Az alsó tagozatosok iskolája

A felső tagozatosok iskolája:

A ma is katolikus iskola:

A jelenlegi zeneiskola:

 Jakab István László: Bicske története

 Jubileumi értesítő, 1993

 Jubileumi kiadvány, 1998

 Rónay László: Gyurka bácsiék szólongatása

 Bárányos József: Bemutatkozik a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása