3szek.jpg

 

 

Bicskei találkozások

2015. november 3., kedd, Riport
Forrás: 3szek.ro 
A központ, háttérben a református templom harangtornya. A szerző felvételei
A központ, háttérben a református templom harangtornya. A szerző felvételei
Székely zászló az önkormányzat előtt
Székely zászló az önkormányzat előtt
Vendégfogadóink: Nagy Attila és Kónya Endre
Vendégfogadóink: Nagy Attila és Kónya Endre
A 200 éves Nepomuki-szobor
A 200 éves Nepomuki-szobor
A komáromi vonaton
A Déliből induló személyvonat monoton zaja álomra ringatott. Valahol Biatorbágynál tarthattunk, amikor egy felette ismerős és erős hang rám köszönt: szervusz, Zoltán! Mire kinyitottam a szemem, Botka László színművész, Sepsiszentgyörgy kedvelt Laci bácsija állt előttem kissé komikus vigyázzállásban. Látod, itt sem hagynak szunnyadni!
Kiderült, hogy úti célunk közös: mindketten Bicskére siettünk, ő unokahúgához, én pedig testvérhúgomhoz. Bicske-Alsón megállt a vonat. Sok idő nem volt  tereferére. Nahát, hogy ilyen kicsi ez a világ – derültünk mindketten. „Tudod, amikor meglátogatom a húgocskámat, mindig ebéddel vár – osztotta meg Laci bácsi. – Imádom a főztjét, most eszem egy jót!” Hamar célba értünk: ő a Vörösmarty utcába sietett Erzsébet asszonyhoz, én a közeli Prohászkába. Jócskán folyt le már víz emlékezetes találkozásunk óta az Ol­ton, azóta Botka László is a túlsó partra távozott.
Bicske városnak különleges a hangulata. Nagy­községből avanzsált városi rangra, de ahhoz nem túl nagy, hogy a tősgyökeres bicskeiek ne ismernék egymást. Érezni, hogy lakói nagyon szeretik a Szent László patak menti csendes kisvárost, a Galagonyás lejtőin érő borokat, estefelé azonban itt is beáll a vidéki csend. S mert nem egy háromszéki kedves ismerősöm rakott fészket itt, élő testvéri kapcsolatok alakultak az évek során Bicske és Réty, Bicske és Háromszék között, alkalmi baráti látogatóra került sor, magunkat kerestük a Dunántúlon is.
A telefon végén Laci bácsi unokahúga, Antoni Erzsébet jelentkezett. „Holnap személyesen megkeresem Bicskén – mondta –, az lesz az igazi találkozás.” A család Szatmárnémetiből telepedett ki Magyarországra, Erzsébet asszony, bár budapesti lányánál lakik, hetente megtekinti bicskei otthonát, vasárnaponként a helyi református lelkész házaspár prédikációit hallgatja a templomban, csütörtökönként ide jár bibliaórára.
– Laci nagyon szerette Bicskét – részletezte. – Mindig eljött a templomba, és valamivel szolgált, szavalt, egyszer egy Wass Albert-estet is tartott népes közönség előtt. Sok mondanivalóm lenne gyerekkorunkról, de inkább egy történetet. Tudja, Laci elszökött, hogy egy vándor színtársulat tagja lehessen. Amikor hazajött Szatmárra, édesapja a kapu között egy pofonnal várta. Nesze – mondta. Ezt azért kaptad, mert elszöktél, most pedig hadd öleljelek és pusziljalak meg, mert nagyon szeretlek! Laciról még egy érdekesség. Ő ahányszor ide látogatott, nem volt gond, hogy mit főzzek. Egyszerű: kedvenc étele a tejfeles csirkepaprikás volt!

Félszáz erdélyi család
A zabolai gyökerű Kónya Endre – nekem Endrecske – negyedszázada helyi értelmiségi. Munkahelyén, a terjedelmes an­golparkkal övezett történelmi Batthyány-kastélyban, a Kossuth Zsuzsa nevét viselő államilag gondozott gyermekotthonban fogadott régi ismerősként, barátként. Testnevelő tanárként és ELTE-végzett pszichológusként, mint nevelési igazgató teljes értékű tevékenységével bizonyítja, hogy a székely ember munkájának bárhol hasznos hozadéka lehet. Őhozzá kötődik a Buzánszky Jenő nevét viselő korszerű sportkomplexum megalakítása. Kónya Endre egyébként baráti viszonyban volt az Aranycsapat jobbhátvédjével, akivel közösen vettek részt a zabolai sportcsarnok avatóünnepségén 2009-ben. Gyakran hozza a honvágy Zabolára, özvegy édesanyja, a helybeliek Zsenike tanító nénije lakásába. Kónya csíki gyökerekkel rendelkező felesége ingázó angol szakosként nyelvre oktatja a budapesti magyar nebulókat.
Beszélgetés közben a régi zabolai-csipkési emlékek is előtolakodtak. A Háromszéki-havasok gerincén édesapjával és a zabolai gyerekekkel együtt festegettük a turistajelzéseket, s nem volt Háromszéken olyan Pro Natura-találkozó, ahol ne lettünk volna együtt. A kastélyt, amit bemutatott, Batthyány Lajos gróf, Magyarország utolsó nemzeti nádora építtette 1754–1755-ben Hild József tervei szerint. Később késő barokk és kora klasszicista stílusjegyeket kapott. Az U alakú, kétemeletes épületmonstrum 64 helyiségből áll! Endrecske nem egymagában fogadott, kérésemre jelentkezett egykori kedves mikós tanítványom, Nagy Attila, aki előbbi találkozásunk óta már a város közéleti személyisége: a bicskei önkormányzati fenntartású önálló gazdasági szervezet igazgatója. Közel tíz éve rakott fészket bicskei feleségével, szenvedéllyel végzett munkáját értékelik. Fiatalként is nosztalgiával tekint vissza földrajzóráinkra, padtársára, barátjára, a nagyborosnyói Kanyó Antikára. Nem igaz, hogy nem mennék szívesen gyakrabban haza Erdőfülébe – mondta –, ahol édesapja református pap, de népesebb lett a család, a picinyekkel nehezebb mozogni. Vendégfogadóink szerint Bicskén közel félszázra becsülik az erdélyi eredetű családok számát.
Történelmi emlékhelyen búcsúztunk el egymástól: ott, ahol gróf Batthyány Kázmér (1807–1857), a reformmozgalom vezéralakjának fém domborművű emléktáblája tekintett ránk. Ebben az épületben fogadta Windisch Graz osztrák főparancsnok a magyar békeküldöttséget Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke kivételével, akitől határozottan elzárkózott, mondván: lázadókkal nem tárgyalok!
– Bicskén van Krizsovánszky Szidi színművész lánya – jelezte Antoni Erzsébet. Márkó Szidike kérésemre mesél. 2002-ben telepedett ide. Tizenkét tanévet dolgozott a bicskei Vajda János Gimnáziumban magyar és angol szakos tanárként. Többekkel együtt szerkesztette a Bicskei élet című lapot s az iskolai évkönyvet. 2014 őszétől Tatabányán dolgozik. Jár a Károli Gáspár Református Egyetemre, mentortanári szakvizsgát tesz. A nyáron tanult Angliában, utóbb ösztöndíjjal Canterburyben volt. Szidi volt iskolájának névadója a költő Vajda János (1827–1897) hírlapíró, a Kisfaludy Társaság tagja, a közeli Vál nevű településen született. Verseket írt Bicskéről és a bicskei szőlőhegyekről. Szobra előtt mi is főt hajtottunk.

Székely zászló Bicskén
Pálffy Károly bicskei polgármestert az idei Rétyi Napokon ismertem meg. Bár zsúfolt napja volt, mégis szeretettel fogadott. Büszke arra, hogy vendégszerető székely testvértelepülési kapcsolatot ápolhat Réttyel, ami még bicskei sógorom, néhai Kalmár Ferenc testületi tag idején szökött szárba.
− Itt kötöttünk új kettős polgári megállapodást, és itt írtuk alá Dálnoki Lajos polgármester úrral a Szent István szobrának lábánál egy augusztus 20-i ünnepség során – hangsúlyozta. A gyökerek azonban mélyebbek, mert a református egyházzal és egy iskolánkkal is régebbi barátság él. Ragaszkodunk a rétyi kapcsolathoz.
Percekig álltam távozáskor a polgármesteri hivatal előtt: a kora délelőtti szél vidáman és szabadon (!) lobogtatta a székely zászlót!
Nini, mondtam magamban, amikor a katolikus templom előterében megpillantottam Nepomuki Szent János szobrát. Örömömet nem volt, akinek elmondanom: Háromszéken is van két szobra a gyónási titok szentjének, Kézdivásárhelyen is, és a nemrég restaurált haralyi római katolikus templom portikuszának szoborfülkéjében. Mi végett itt e szobor? – tettük fel a kérdést többször a városban. A felelet pedig így hangzott: Magyarországon nagyon sok szobra van, ő a gyónási titok mártírja, nagyon tisztelt szentünk, s ez Bicskén is így van.
Máté János bicskei református lelkipásztortól a rétyi eklézsiával való kapcsolatok születése felől érdeklődtünk. – A 3. évezred elején kezdődött – mondta –, Szebényi Zsolt volt bicskei polgármesterrel és Bárányos József általános iskolai igazgatóval, aztán gyülekezeti közösségek látogatásával folytatódott Bicskén és Rétyen is. Testvér-gyülekezeti megállapodás aláírásával teljesedett ki. Általában két-három évente találkozik egy-egy gyülekezeti küldöttség hol itt, hol ott. A látogatások sokszor egybeesnek egy-egy település önkormányzati rendezvényével. Találkozásainkkal egymást erősítve, egymás hite által épülve kapunk erőt. Ragaszkodunk a rétyi kapcsolathoz, tiszteletes Deák Botond rétyi lelkipásztor több alkalommal hirdetett igét templomunkban.
A nagy költő, Csokonai Vitéz Mihály 1796–97-ben több alkalommal időzött Bicskén Kovács Mihály református rektortanító vendégeként – olvastuk egy emléktáblán. Ezért viseli a költő nevét az a hatszáz tanulóval működő bicskei általános iskola, amelynek pedagógus munkaközössége november 5-én háromnapos szakmai találkozóra érkezik a rétyi Antos János testvériskolához. Én csak mintegy évtizede vagyok ennek a kapcsolatnak a résztvevője – fogadott és mondta Bogán Gáborné, Jolika aligazgató. Hasznosak a találkozások: mindig van benne jócskán szakma és valamilyen honismereti kirándulás, no meg terebélyesednek az ismerkedések, az új kapcsolatok. Tavaly a rétyiek voltak itt, most mi megyünk Háromszékre. Mindig kedvesek ezek az új találko­zások.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása