Olyan olvasói levél érkezett a bicskeiek blogjához, amit írója a Csokonai Általános Iskola – Bicske, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Igazságügyi Minisztérium, az Ombudsman - OBH - Gyerekjogok biztosának, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak, a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálatnak, a Fejér Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatalának, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának, a Református Pedagógiai Intézetnek, a Bicskei Polgármesteri Hivatalnak és a Pedagógusok Szakszervezetének is eljuttatott.
"Múzsám, ne csüggedj! …
S a tudományok eránt ne csüggedj! ….
A téli szélvész mérgei közt örök
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
Te is kevély megnyúgovással
Bírd magadat, ha sikólt az aljnép.”
(Csokonai Vitéz Mihály)
Megdöbbenve láttam Bicske központjában (a katolikus templom előtt is) oszlopokra egy méter magasságban kihelyezett plakátokat: tűzben égő ördögi arc. Részletek a szövegből: „horror cirkusz, poklok pokla, rémület, texasi láncfűrészes, kedvenc horrorfilmjeid viszontláthatod”.
Helyszín: Csokonai Általános Iskola udvara
- november 26-tól 3 napon át 20 órától.
Más oszlopokon egy bohóc képe ugyanezen napokon 18 órától várja az érdeklődőket,- gyermekelőadásra.
Tanárként tisztában vagyok az alábbi dolgokkal:
- a horror plakátok a kisgyermekek számára is láthatóak. A gyermekek a négy különböző iskolából beszélnek egymással. Ezenkívül a facebook is hirdeti ezt a rendezvényt, mely már sajnos telefonon is megnézhető. (https://www.facebook.com/horrorcirkusz/ )
- ezen dolgoktól félelem amúgy is nagy a gyermekekben, még akkor is, ha a szülők kizárják otthonaikból e beteg dolgokat.
- a kiskamasz fiúk, főleg a szabados nevelésben részesültek, s főként azok, kiknek szülei nem kaptak gyermekvédelemből képzést - bármilyen határt az utolsó milliméterig megközelítenek, sőt, nagyon gyakran át is lépnek. Már jelen van az iskolákban a lopás, erőszak tettben és szóban, szörnyű trágárság, hatalmaskodás, a gyengék, kicsik, lányok terrorizálása. Ezzel a rendezvénnyel lehetőséget adnak - legyen bármilyen „kulturális” vagy „művészi”, „artista produkció” ruhájába bújtatva -, hogy további erőszakos cselekedetek történjenek, és legyenek a kisebb gyermekek megfélemlítve.
Amit tanárként teszek kollégáimmal nap mint nap a gyermekekért, az alapvetés, és felépítés testi, szellemi, lelki értelemben.
Egy ilyen esemény, melyet kétségbeesve, tehetetlenül szemlélek, hátráltatja, rombolja a munkámat, akár a fokozódó agresszió és szabadosság fékezését nézzük, akár a megfélemlített gyermekek sebeinek gyógyítását. Ezt egyáltalán lehet gyógyítani?
Nem csak tanár kollégáim munkáját, hanem a katolikus és református hitoktatók munkáját is lábbal tiporja e rendezvény, s e rendezvény ocsmány plakátjai, hiszen az iskolákba hittan illetve erkölcstan óra is van.
Közintézményben, oktatási intézményben erőszakos vagy szexuális tartalmú műsor nem adható. Nincs erre törvény?
Nem telt el két hét a rettenetes és szörnyűséges párizsi embermészárlás óta, s az emberi testre, Isten templomára - láncfűrésszel támadó képét hagyják megjeleníteni egy gyermekekről gondoskodó intézményben?
Tizenkét napja nemzeti gyász volt, s holnap halálfejek fognak gúnytáncot lejteni?
Merénylet történt Párizsban az emberi élet ellen, fittyet hányva ártatlanok szenvedésének. Merénylet történik itt az emberi szellem ellen, fittyet hányva ártatlanok félelmének, és a szeretet iránti éhségének.
És az elkövetkező hetekben? A 10-11 éves gyermekeink miket fognak hallani szünetekben, iskolán kívül a nagyobb gyermekektől? Ez a szenny, ez a morbid undormány, ez az elmebaj be fog gyűrűzni otthonainkba, gyermekeink álmaiba?
Mindezt azért, mert az iskolának ebből bevétele van? Mire költik? Pszichológusokra?
Hogyan nézek a jövő héttől „gyermekeim”, rám bízottaim szemébe? Mit mondhatok nekik?
Advent első vasárnapja lesz november 29. Hogyan gyújtják meg lelkük gyertyáját, akik ezt kitalálták? Akik előadják? Akik megvásárolják?
Akikkel eddig beszéltem, mind felháborodva, megütközve hallották, az ő nevükben is írom e sorokat. Kérjük az intézmény vezetőségét, hogy szedjék le a plakátokat, s töröljék a horror cirkuszi műsorszámokat!
Egy olyan iskola udvarán akarnak ennek teret adni, mely iskola Csokonai Vitéz Mihály nevét viseli? Az ő nevében is mondjuk: Állj!
Nem kívánjuk ezt sem iskoláinkban, sem városunkban, sem médiánkban, sem hazánkban.
Egy kétségbeesett tanár
2015. november 25.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Raszta_Pacal 2015.11.27. 08:46:10
Az egyre züllő fiatalság valóban létező probléma, de szerintem az okok máshol vannak. Egy rohanó világban nőnek fel, amikor az idősebbektől már nem tudnak sok újat tanulni, mert azok egész egyszerűen le vannak maradva. Nehezebben haladnak a korral, a gyerekek viszont fogékonyak mindenre. Az a büdös helyzet, hogy mindennapi robotolás mellett folyamatosan bombázzák az embereket indokolatlan mennyiségű információval, etnikai káosz van, politikai propagandák csapnak össze a fejünkben még a wc-n is, mindeközben a fizetés elillan két hét alatt, a gazdaság meg pörög. Érthető, hogy mindenki meg van kattanva kicsit. A baj, hogy ez a fiatal generációkon csattan, mert ők csak sodródnak az árral, mert úgy nőnek fel, hogy alig van biztos pont az életükben. Én egy köztes generáció vagyok (26), de azt mondom nem az élményektől kell félteni a gyerekeket, hanem azt kellene megmutatni nekik, hogyan élhetik meg azokat a leg...tudatosabban? Ehhez persze az kell, hogy ne plakátokra mutogassunk meg pc játékokra, hanem elismernünk a felelősségünket, hogy mi építjük a társadalmat, amiben felnőnek. Üdv, Pacal.
József Bárányos 2015.11.27. 09:11:23
Igazgatóként nem szoktam reagálni az efféle "jelzésekre" de most kivételt teszek az aggódó, nevét nem vállaló "kolléga" kedvéért.
1. iskolai szervezésben nem látogatjuk az előadásokat, így az intézményünk hivatalos nyitvatartási idejét nem érintik az előadások.
2. ebből adódóan szülői felelősség az, hogy melyik előadásra viszi/engedi el gyermekét a szülő.
3. Elég megnéznünk egy fő műsoridőben sugárzott híradót, és ott igazán megtapasztalhatjuk a horrort és a borzalmakat, és akkor még nem is beszéltünk a internet világáról.
4. gyermekkoromban én is többször voltam cirkuszban, ahol az artisták halálsikolyok közepette vetették magukat a mélybe, vagy az illuzionista láncfűrésszel vágta ketté "áldozatát", mégis ép lelkű ember maradtam, és nem érzek késztetést erőszakos cselekedetek végrehajtására.
5. ne feledjük, egy CIRKUSZI ELŐADÁSRÓL beszélünk.
5. végezetül egy nevét nem vállaló, vagdalkozó hozzászóló vajon milyen példát mutat a gyerekeknek felelősségvállalásból.
Tisztelettel: Bárányos József
metal · http://electric.blog.hu 2015.11.27. 12:33:49
Szerintem meg a hitoktató maradjon meg azoknál a gyerekeknél, akiknek a szülei még hisznek a meséikben. A többi gyerekről meg majd a szülő eldönti, hogy szeretné-e, ha látná az előadást!
Bicskei-Szó 2015.11.27. 12:56:49
metal · http://electric.blog.hu 2015.11.27. 16:29:38
Bicskei-Szó 2015.11.27. 16:38:04
Raszta_Pacal 2015.11.27. 22:39:57
Üdvözlöm. Lehetséges, hogy egy kicsit félreértettük egymást. Nem vagdalózásnak szántam a hozzászólásomat, egyszerűen csak sajnálom a mai fiatalokat kissé. Egy ilyen bizonytalan világban nehezen találják meg azokat a biztos pontokat az életben, amik mentén meghatározhatnák a jövőjük irányát, és célokat tűzhetnének ki. És mint mondtam, az idősebbek - mint elsődleges biztos kapaszkodók - is egyre jobban lemaradnak - kialakul egy generációs szakadék -, ezért jobb híján saját maguk próbálnak meg boldogulni. A társadalmi normák már csak egyszerű dogmák lesznek, hiszen napról napra fakul a bennük lévő bizonyosság.
És hogy a kérdésére válaszoljak - amit ezúton is köszönök -, felhozok egy gyakorlati példát a közösségi felelősségemről. Talán apróságnak tűnhet, de most ennyivel tudok hozzájárulni. A fiatalabb korosztállyal többnyire a kocsmában tartom a kapcsolatot. Sajnos be kell látni, hogy egyre fiatalabban kezdik "az életet" a srácok, és ennek a folyamatnak már nem tudjuk útját állni, és véleményem szerint nem is kell. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy így próbálnak meg lépést tartani a világgal. A legtöbb amit tehetünk, hogy megtanítjuk őket a tudatosságra. Bármilyen furcsán hangzik is, a kocsma erre remek hely lehet, ha beszéli az ottani nyelvjárást. :) Lényegében szociális közösség a maga íratlan szabályaival, a mi esetünkben családias emberekkel. Egy ilyen légkörben sokkal oldottabbak, és sokkal inkább megélik magukat. A mi - hangyányival idősebbek - dolgunk, hogy ilyenkor a jó mederben tartsuk dolgokat. Rávezetjük őket arra, hogy a lazításban, bulizásban is meg lehet találni a mértéket, anélkül, hogy korlátoznánk őket. Ha megtaláljuk a kulcsot az emberhez - amihez egy sör a lehető legjobb társaság -, hasznos segítséget adhatunk ahhoz egy fiatalnak, hogy megtalálja a saját stabil támpontjait ebben a kaotikus világban. Ezen kívül dolgozó, adózó polgár vagyok, de ez sajnos manapság semmit nem jelent. :)
A névtelenségről annyit, hogy engem tízből kilencen Pacalnak ismernek, de üdvözlöm, Keindl László, egy volt tanítványa. Bár megjegyzem, egy anonim hozzászólás legnagyobb előnye, hogy a buta emberek nem kezdenek el személyeskedni, ahelyett, hogy a mondandómra figyelnének. Így is, úgy is felelősséggel tartozom azért, amit kimondok, vagy leírok.
Üdv, Ke... kit hülyítek? Pacal
József Bárányos 2015.11.29. 21:26:10
Üdv: Bárányos József