Ma 90 éve született Szénási Sándor református lelkész, költő-műfordító.
(1925-2001)

PÜNKÖSDI RÓZSÁK

Emlékszem még, kis elemista:
A templomban nagy hallgatóság
És mindenütt pünkösdi rózsák,
Szívem dobolt, míg folyt a vizsga.
A rektor úr csak kérdez egyre.
Tanuk sok-sok szép feleletre
– Mi boldog és édes valóság! –,
Ti voltatok, pünkösdi rózsák!

Szőlőhegyi barangolások!
Virul a táj. Leng lanyha szellő.
„Éretlen még a csipkeszőlő!” –
Szülém mondja a jótanácsot.
Gyermek-ésszel, intelmet unva
Az egrest csak tömtük magunkba.
E lakomán ünnepi gyertyák:
Ti voltatok, pünkösdi rózsák!

A szépség szent áhítatában
Telt életem kezdettől fogva.
Mint elbűvölt, rajongó foglya,
Régen szolgálatába álltam.
Bár csúfoltak: „Könyvmoly az ürge!”
De életem sosem volt szürke.
A legelső kerítő szolgák
Ti voltatok, pünkösdi rózsák.

És amikor szószékre lépek,
Szépséget, színt és égi lángot
Igémhez egyaránt kívánok,
Hogy a szívekhez így elérjek.
Legyek, mint Mózes csipkebokra:
Virágzik Szentlelket, lobogva.
E szép csodához régi példák
Ti voltatok, pünkösdi rózsák.

Most nyíltok újra, azt üzenve:
Örök a pünkösd és a Lélek,
A váltság és a hálaének…
Mivel örök Isten szerelme.
Mi elmulunk; új nemzedékek
Lássák a jót, lássák a szépet.
Örök a hit s örök a jóság:
Hirdessétek, pünkösdi rózsák!