15 óra 37 perckor érkezett egy levél az elveszett pénztárca ügyében. 

Három órán belül előttem állt a pénztárca színe és formája, a benne lévő összeg fillére pontosan leírva, a gyalogút leírása, ami alapján a helyszín is tökéletes. 

A pénztárca gazdája történetesen  egy a városnak pro domo - önzetlenül, rendszeresen segítséget nyújtó hölgy, aki ismeri és mindig is tisztelte a megtalálót. Hamarosan megbeszéljük találkozójukat abban az intézményben, ahol a pénzt biztonságba helyezte a becsületes megtaláló. Máskülönben egymástól 350 méterre élnek. Amikor a gazdája elveszítette, hazafelé ballagott, a megtaláló szintén.       

Szia Toncsi!

(név) vagyok, tegnap 11-én hagytam el egy kis alakú, cipzáros, ezüst szürke pénztárcát, benne .... forint. (Itt leírja a pontos összeget és a megfelelő útvonalat - A szerk.)    

Milyen jólesik, akkor is, ha nem az enyémet találta meg az úr. Volt már szerencsém néhányszor ilyen jó emberekhez, de mindig jól esik.

Köszönöm, hogy felvállaltad a közvetítést. Ez is nagyon emberbaráti.

Szép napot!

Üdvözlettel: (név)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.