Ma délelőtt 11 óra előtt néhány perccel Krajczár Gyuszi bácsi, a nyugalmazott iskolaigazgató helyettes két unokája társaságában  megérkezett a Nagy Károly Városi Könyvtárba, ahol tegnap délelőtt helyezte biztonságba azt a közel 30 ezer forintot tartalmazó pénztárcát, amit egy járda szélén talált meg.

Nemsokkal később megérkezett az elhagyott pénz hálás tulajdonosa is, akikkel régóta ismerik és kölcsönösen tisztelik egymást. Endrédiné Szabó Erika könyvtárigazgató asszony irodájába tessékelt minket, behozta a páncélszekrényben letétbe helyezett talált tárgyat és átadta a tulajdonosnak.

- Számolja meg - kérte Gyuszi bácsi az asztalra mutatva. A hálás és kedves tulajdonos nem akarta, hiszen megbízik itt mindenkiben, de Gyuszi bácsi megismételte:

- Számolja meg.

Nagy mosolygás közepette meg is történt. Ezután Gyuszi bácsi és jómagam - ajándékba kaptunk egy-egy üveg 2012-es évjáratú valóban az Egri Borvidéken borrá lett Bikavért. Gyuszi bácsi az illendőségnek megfelelően nem akarta elfogadni - mondván, hogy ez így többe kerülhet az ajándékozónak mint a megtalált pénz.

Végül persze megtörtént az ajándékozás. Nagy kő esett le a szívemről. Megnyugvásomnak adhattam hangot a Bikavérnek örvendve, némi derültséget keltve, mert ha Gyuszi bácsi tényleg nem fogadta volna el, akkor én mint asszisztense sem hozhatok haza (a szolgálati út megsértése nélkül) jó magyar bort a bicskei Könyvtárból, amire egyébként eddig még sose volt példa... Onnan mindig csak könyveket hordok haza, amiket vissza is viszek.)

Külön összhangzattan, hogy a Könyvtárban minden bizonnyal nagy sikerű iskolai tablókiállítás nyílik egy hét múlva, Gyuszi bácsi, kedves tanárunk számos osztályképen látható lesz. Eszembe jut, hogy éppen egy éve hagytam el mindenem. Papírjaim, bankkártyám a város két pontjáról kerültek elő, mert felnőtt megtalálója a pénzt kivette, az okmányokat szétszórta. Azokat általános iskolások találták meg, adták át tanáruknak, aki a Csokonai Általános iskola igazgató irodájában helyezte letétbe. (Az Okmányirodában és a Rendőrkapitányságon is segítségemre voltam, végül lakásbiztosításom alapján az AEGON Biztosító megfizette nekem azt a kárt, amit a kártyák és okmányok újrakészítése jelentett.)   

Amikor Gyuszi bácsi elhívott magához tegnapelőtt segítséget kérve, telefonon előre semmit nem mondott. Nála a nappaliban ülve nagyot sóhajtottam, amikor elém tette a talált tárgyat. Azt hittem, nagyobb baj van. Láttam rajta, mekkora felelősséget érez. Ahogy családtagja fogalmazott, stresszelte őt, hogy idegen pénz van a birtokában. A szemerkélő esőben indultunk a Könyvtárba, mert azt gondoltuk ki, e mindenki számára kedves, jól ismert helyen jó helye lesz addig, amíg a tulajdonos nem jelentkezik. Már-már azt is megbeszéltük, hogy félév/teljes év várakozás után dönt majd Gyuszi bácsi arról, hol kerülhet jótékonysági felhasználásra. Aztán szerencsére 3 órába tellett. 

Nekem természetesen az iskolai évek járnak a fejemben. Ő nem tanított engem, azaz dehogynem! Kéktúra csoportunkkal főleg a Vértest, a Gerecsét, a Budai-hegységet és a Balaton-felvidéket jártuk. Az iskolában elhagyott értékek jutottak eszembe. Hogy Gyuszi bácsi ma is úgy kezeli ezt a dolgot, mint egy példamutató tanár. Aki némi túlzással az egész települést hivatása szerint - iskolának, a közterületet iskolaudvarnak tekinti egész életében. Mondhatni szolgálatba helyezi magát szükség esetén.  Mondhatni: a "tanuló" ha elhagy valamit, fel kell kutatni, ki kell kérdezni a tárgy maradéktalan azonosítása érdekében és vissza kell neki adni, amit elhagyott. Mert ez a rendje, így becsületes, így megnyugtató.   

Egy barátom azt mondta, szereti az ilyen történeteket olvasni. Megírni még jobb.

ia               

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.