Az idén novemberben életének 87. évét betöltő Karádi Imre pedagógus, középiskolai tanár, a Vajda János Gimnázium címzetes igazgatója nyitotta meg a Bicskei Napok "Ballag már a vén diák" című iskolai kiállítását.   

Egy kisebb tömeg jelent meg ma 10 órakor a Nagy Károly csillagászról elnevezett könyvtárban és mindenki örvendett, hogy láthatja a kedves Karádi házaspárt, de bizony még Zsuzsi unokájuk karjain ülve dédunokájuk is többször hozzászólt dédnagyapja megnyitójához... ráadásul mindig mindenben igaza volt, feltétlenül helyes kiegészítéseket tett...  

Igazgató úr most is nagyon elegáns volt és ugyanolyan jó hangú, mint régen. Örülök, hogy rögzítették,  hamarosan látható a Bicskei Tévében. És itt is, ha majd youtube-n is osztják. Ettől a békés, higgadt, de nagyon határozott hangtól a suliban éreztem magam pár percre. Ahol nekünk egymásközt ő volt "a Karádi". A Kálival, a Körmendivel, az Aklival, a Takáccsal  és a többiekkel együtt.  És nagyon nagy balhénak kellett ahhoz lenni, hogy neki be kelljen avatkozni ezen a higgadt, békés, határozott, de majdnem mindig kedvességet hordozó hangon. 

Köszöntőjében az középiskola szerepe a bicskeiek életében - ez kapja a fő hangsúlyt. Vallomás egy életútról, ami már önmagában díszpolgárrá érdemesíthette volna őt eddig is. Egyik kulcsmondatát az 1956-ban érettségizett osztállyal kapcsolatban vélem felfedezni: "Ők voltak az első és egyetlen osztályom" - mármint osztályfőnökként. Azt mondta, hogy annak az osztálynak minden tanulója lelkéhez, szívéhez tartozik.  1956-ban Karádi tanár úr az iskola vezetésébe került, született bicskeiként. Ezt követően mindent megtesz azért, hogy minél több tanárrá lett tanítvány térjen vissza azokra a katedrákra, amik előtt az iskolapadokban figyeltek.

 Az összes képet emitt lapozhatják át....

Íme a megnyitó szövege, amiket igazgató úr félbehajtott A/4-es lapokra gépelt írógéppel, mind a kilenc oldalt fenn számozva, ahogy kell:  

Tisztelettel köszöntöm a bicskei általános iskola és a középiskola volt és jelenlegi tanulóit, tanárait, kedves kollégáimat, köszöntöm a városi könyvtár olvasóit, rendezvényeinek rendszeres látogatóit és köszöntöm mindazokat, akik megtiszteltek bennünket megjelenésükkel és akik velünk együtt akarják évfolyamtól függetlenül a tablókat nézegetni, rácsodálkozni az elmúlt évek szép, vagy már széppé váló emlékeire.

Na, de itt nincs vége a köszöntésnek, mert nagy szeretettel köszöntöm Szabó Erikát és könyvtárosait, aki kigondolója ennek a számunkra, s hitem szerint Bicske számára is érdekes kiállításnak és találkozónak.

De hogyan jutott erre a gondolatra?

Kérem kedves Mindnyájukat, hogy hirtelen képzeljék magukat akármelyik iskola folyosójára, óraközi szünet van, a folyosón zsongás, beszélgetés, nevetgélés, szóval zajlik az élet,  s ugyanakkor a folyosók falán ott sorakoznak a tablók, a tablókról tanárok, diákok szinte üres tekintettel nézik a számukra idegennek tűnő zajló életet – és valószínűleg itt jutott eszébe Erikának a zseniális ötlete, próbáljuk életre kelteni a tablókat, kiléptetni onnét 18 és 80 év közötti diákjainkat, vegyüljenek el a folyosó sokaságában s egyszerre jelenítsék meg a három időegységet: a fiatalon érettek tele vannak tervekkel, álmokkal, az élet nagy, remélt lehetőségeivel – ő a jövő -, a derékhad életének tartalma munka és a család, ők a jelen-,  s a 70-80 évesek elmélyülten szemlélődnek a mögöttük lévő évtizedekre, s elgondolkodnak: megtaláltam-e a boldogságot, volt-e értelme életemnek, s talán a legfontosabb – ember tudtam maradni válságos, szorult, netán kiszolgáltatott helyzetekben.

Hát akkor próbáljuk meg a tablók életre keltését, pontosabban helyzetemnél fogva csak a középiskolai tablók életre keltését. Hát bizony nagyon lesz! Ugyanis a mai napig, a levelező tagozatot  is beleértve 212 érettségizett osztályunk volt, ez pedig elvileg 212 tablót jelent, s a tablókon pedig 5077 tanuló. Ennyien el sem férnének a Kossuth téren, hát akkor próbáljuk területileg elhelyezni és ott előléptetni, életre kelteni őket. Egy 1985-ös felmérésem szerint iskolánknak – én magam is meglepődtem – 112 településsel volt diákjai által kapcsolata. Így aztán nem meglepő, hogy a Fejér megyei diákokon kívül Komárom, Pest, Veszprém, Nógrád megyei és budapesti lakos volt diákjaink némi meglepetéssel lépnek ki a tabló kereteiből otthonukban s néznek változatlan bizalommal és köszönettel a Vajdára. No, de azért az is elgondolkodtató, hogy honnét tudott ez a 112 település a bicskei Vajdáról? Na, de itt az ideje, hogy néhány tablót tüzetesebben is megnézzünk. Kezdjük a legelsővel, az 1956-ban érettségizettekkel. Kamarás Oszkár szinte merev tartással sugározza egyéniségének lényegét: rend, fegyelem, következetesség, szabályzat, pontosság, - mellette Boldoghy József bácsi, eredetileg bencés rendi paptanár, az iskolák államosítása után papi hivatásáról le nem mondva civil ruhában, igazgatóhelyettesként vett részt az iskola alapításában – de nézzük a szemét: belőle szeretet, jóság, megértés, megbecsülés, türelem sugárzik – ezeket a nem tulajdonságokat, melyeket társukként, iskolaalapítóként is átéltem – igyekeztem igazgatóként egybekovácsolni s az iskola meghatározó szellemiségévé tenni. Ebben a törekvésemben 28 éven keresztül folyamatos és jelentős tartalmi segítséget kaptam dr. Káli Ferenc igazgatóhelyettes kollégától, aranydiplomás tanártól és Fekete Ferenc ugyancsak aranydiplomás tanártól, a diákotthon vezetőjétől, aki a diákotthont kollégiummá fejlesztette /ez akkor óriási eredménynek számított/.  Varga Magdolna és Vallus Éva tanárnők, kollégiumi nevelők több évtizedes közreműködésével, és biztosította az iskola szellemiségének ottani érvényesülését is.  Így sok tablóról, /1966-tó/ kettős emlékek is felidéződhetnek, iskolai és kollégiumi visszaemlékezések egyaránt.

S a tanárok! A mai napig 140 tanár látta el feladatát – szerencsére a testület 18-20 tagja törzstagnak számít, így ők sok tablón szerepelnek. A lényeg: a testületi egység és a folyamatos fejlődés biztosított volt. Szívesen kiléptetnék a nagyközönség elé 4-5 kollégát, ezzel megsértenék 40-50-et, mert mindnyájan kitűntek értékteremtő munkájukkal. Na, de azért egypár kollégát meg kell neveznem, ugyanis a testület összetételében törekedtem arra a bicskei értékteremtés növelése szándékából fakadóan, hogy tanárrá váló volt diákjaink térjenek vissza iskolánkba, az iskolapadból a katedrára. A mai napig 16 volt tanítványunkat vallom örömmel kollégámnak.  Nahát őket szeretném név szerint is bemutatni, már csak azért is, mert ők 3 tablón 3 minőségben szerepelnek: általános iskola, Vajda diák, és évekkel később Vajda tanár. Vajon melyik tablóról fognak legtöbbször kilépni?  Bicskei Napok lévén illő megjegyezni, hogy 16 tanítványból lett kollégából 10 bicskei.  Tehát névsorban: Giesz Jánosné Pátrovics Emília,  Glaszhütterné Kis Annamária, Hasbuflug-Néma Mária, E. Kovács Júlia, Körmendi Gyula, Ladányiné Báder Ildikó, Lászlóné Karádi Enikő, Mohainé Fejes Ágnes, Nagyné Kis Ágota, Pané Kis Katalin, Pekk Tamás, Soltészné Kellner Rozália, Somos Ágnes, Tóth Melinda,  Tóthné Hoffmann Ilona, Vargáné Bakó Márta. Ha sikerül őket kiléptetni, bőségesen lesz mondanivalójuk.

A törzstagok mellett külső óraadók is segítették munkánkat, eddig 96 külsősnek mondhattunk köszönetet munkájukért, de közülük szeretném kiléptetni Börcs János és Estélyi Katalin /volt tanítványunk!/ könyvtárigazgatókat, ugyanis velük vált a könyvtár az iskola pedagógiai és tantervi részévé a könyvtár fakultáció oktatás vállalásával,  mely a megyében is ritka volt,  s ami még ennél is fontosabb, kiváló könyvtárosokat indítottak el a pályájukon, ennek bizonyítására kiléptetem a tablóról Berkeszi Tímeát és Zavarcsik Gizellát, akik jelenleg is könyvtárunk könyvtárosai. 

Csak érdekességként említem meg, hogy Orbán Győző fiatal mezőgazdasági gépész technikus a miniszterelnök születése évében az 5+egyes oktatás keretében a csákvári gépállomáson egy csoportunkat vezette be a mezőgazdasági gépszerelés rejtelmeibe.

Nem lennék igazságos, ha nem említeném meg azok nevét, akik bár nem voltak tagjai a testületnek , de munkájukkal néhány ezer /!/ diák tudásának, jellemének, szellemiségének voltak alakítói, formálói.

Peterdi Ede, aki közel 40 évig volt a Gyermekotthon igazgatója, környékünkön az egyetlen állami díjas pedagógus, évfolyamok sokaságának tartott történelmi, helytörténeti előadásokat, melyekkel nemcsak az ismeretek bővültek, hanem a szülőföldhöz, a szűkebb hazához való kötődés is erősödött.

A másik Bazsinka Józsi bácsi, aki évek hosszú során át minden szabadidejét iskolánkban töltötte, tanította a gyerekeket az elsősegélynyújtás ismereteire (...). Mindkettőjüknek meghatározó szerepük van az iskola nevelési rendszerében. (…)

Láttuk, tanárokat, nevelőket nehéz  a tablóból kiléptetni, de majd kilépnek maguktól, ha szükség lesz rá.  De talán még ennél is nehezebb diákok többezres tömegét; illetve vannak esetek, amikor direkt ezért jön össze egy-egy osztály időnként, hogy a kezükben lévő tabló megelevenedjen, megtudják, hogyan alakult társaik sorsa, egyikük-másikuk milyen gondokkal küzd, melyek az öröm forrásai. A temetőben elhelyeznek egy csokor virágot annak a sírjára, aki nagyon korán távozott tőlük. Ezek az érettségi találkozók töltik meg élettel a tablókat. De azért én mégis szeretnék néhány tanulót az elmúlt évtizedekben végzettek közül bemutatni, persze, sok-sok százról tudnék mondani elismerőt és szépet mondani, de a lehetőség időkorlátai miatt szűkítenem kell a keretet – a kiállítás megtekintésekor remélem, úgyis életre kelnek ők is. Nevük mellet az évszám érettségijük évét mutatja.

Az 1956-ban érettségizettek közül nem tudok senkit sem kiemelni, mert kivétel nélkül mindegyiköket ki kellene. Ők voltak azok, akik be mertek iratkozni egy ismeretlen gimnáziumba, vállalva az ismeretlen jövőt. Vállalták s jól jártak. De különösképpen én jártam jól velük, mert mindegyikük mindenkor pedagógus lelkemnek és szívemnek elválaszthatatlan részévé vált. Ők voltak az első és egyetlen osztályom.

Pusztai László 1957  A Bogyán született és nőtt fel, egyszerű szülők gyermeke, az ország legtekintélyesebb kriminalisztikai tudósa lett, egyetemi tanári kinevezése előtt autóbaleset érte, temetésén, Bicskén soha nem látott tömeg búcsúzott tőle, köztük állami állami főméltóságokat lehetett látni és hallani.

Herczeg János 1959 a Pizzafalóval szembeni kis emeletes házból indult el, most a szegedi orvostudományi egyetemen a klinika professzora, nemzetközileg elismert szaktekintély. (Prof. Dr. med et jur Herczeg János. Egyetemi tanulmányait a Szegedi Orvostudományi Egyetemen "summa cum laude" minõsitéssel fejezte be 1966-ban. majd 1995-ben a Köztársasági Elnök egyetemi tanárrá nevezete ki – A szerk.)   

Bölcskey Károly 1960 A rendszerváltozás után Bicske közéletének egy meghatározó egyénisége, éveken keresztül alpolgármester.

Soltész József 1962 Szinte talán kötelességének érezte, hogy amit fiatalkorában Bicskétől kapott, azt orvosként sokszorosan viszonozza kiváló eredménnyel.

Simon Csaba 1963 Nevéről egy Ady vers címe jut az eszembe: Az Értől az Oceánig. Ugyanis a felcsúti kis értől eljutott az óceánig, ugyanis óceánjáró hajókapitánya lett.

Varsányi András 1964 a rendszerváltozás utáni első országgyűlés MDF-s képviselője

Fejes Ágnes 1966 évtizedeken keresztül a Művelődési Központ igazgatójaként, messzemenően minden vonatkozásban segítette iskolánk pedagógiai tervének megvalósulását, mint iskolánk igazgatóhelyettese ment nyugdíjba, jelenleg osztálya 50 éves érettségi találkozóját szervezi, a tablóján lévő diáktársak már életre keltek, de csak holnap fognak megszólalni a találkozón.

Végh Róbert 1967 Van-e aki e nevet nem ismeri? A Bicske Baráti Kör elnökeként soha nem látott mértékben folyamatosan és rendszeresen segíti Bicske minden területen történő fejlesztését, s mint orvos, ha azt hallja, Bicske, főleg, ha Vajda, mindent félretesz, mert ez az első, különben diákként feltaláló, mert a budafoki Tanborpincében /5+1-es oktatás/ felfedezte, hogy a töltőceruza nemcsak írásra, hanem ivásra is használható.         

Kisvári Gyula 1975 pedagógus és festőművész, festményeivel számomra az ember és a természet meghitt kapcsolatát fejezi ki, színei, témái, számomra az élet szépségét, örömét váltják ki.

Pálmai Klára 1976 dr. Béres Józsefné, a világhírű Béres vállalat kommunikációs igazgatója, a Vajdát rendszeresen támogatja, különösen fontosnak tartja a tehetségek segítését.

Zsohár Melinda 1976 újságíró, már diákkorában feltűnt pozitív kíváncsiságával,  a miértek tömegére kereste a választ, felnőttként és újságíróként minden iskolai rendezvény aktív támogatója.

Moldován Ilona 1977 ügyvédként tanította diákjainkat a jogi ismeretek alapjaira, a Vajda Diákjaiért Alapítvány kuratóriumának tagja megalakulása óta.

Bazsinka Zsuzsa 1983 az iskola büszkesége, nemzetközileg ismert és elismert operaénekesnő,  életem legnagyobb élménye volt őt hallgatni és látni a színpadon, az iskolai rendezvényeken is szívesen és aktívan vesz részt.

Bárányos József 1985 mesterpedagógus, az általános iskola igazgatója. pedagógiájának és vezetési gyakorlatának alapeleme a szeretet. Becsülöm és tisztelem.

Antal Éva 1986 tiszteletes asszony, a magyar nyelv legkitűnőbb mestere,  diákkorában a szép magyar beszéd megyei versenyein első, több országos találkozón tisztességes helyezés, - mint tiszteletes asszony nemcsak hirdeti az Igét, hanem csodálatosan szép nyelvezetével az Ige és a nyelv szépségét együtt ajándékozza a híveknek.

Tajthy Gábor 1988 kitűnő tanuló, a biológia mindentudója, állatorvosként népszerű szakember a lakosság körében, az elmúlt évben az Év Állatorvosává választották Fejér megyében.

Izing Antal 1989 Dr. Szegő Tamás díjas és Flekk 2000 díjas újságíró, írásaiban nem a szenzációt, hanem az igazságot kutatja, egyébként mindenkor az iskola rendelkezésére áll, nevét határon túl is ismerik.

Még kellene folytatnom a sort, de ezt átengedem ésszerűségből és kényszerűségből az életre kelni akaró tablóknak.

Megköszönöm Erikának és könyvtáros társainak a remek ötletet s az ötletet megvalósító rengeteg törődést, fáradságot, idegeskedést, - a két iskola igazgatójának, tantestületének, diákjainak kívánom,  hogy a jövőben a tablóikon csak boldog, megelégedett fiatalok legyenek, - a könyvtárnak pedig azt, hogy ezek a fiatalok itt, a könyvtárban kedvtelve és örömmel töltsék  szabadidejüket olvasással, műveltségük gyarapításával.

A 35. Bicskei Napokon rendezett kiállítás várja az érdeklődőket, kérem, érezzék jól magukat az elvileg 212 tablóból kilépni akaró 5077 diák és 140 tanár társaságában.

Köszönöm figyelmüket és érdeklődésüket.           

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.