Tisztelt Szerkesztő!

Vasárnap ellátogattunk három gyermekemmel az Ökörfarkkóró Egyesület által szervezett családi napra. Az élmény különös volt, mint ahogy erre számítottam is. Egy összeszokott, nem mindennapi gyerektársaság nyüzsgő, civódó, kiabáló, síró-nevető egyvelege várt ránk. Aki nem ismeri őket, nehezen találja köztük a helyét. Ezzel mi is így voltunk, mégis úgy éreztem, ott a helyem, helyünk. Kicsit szorongtam, mert egészen más gyerekek ők, mint a sajátjaim, vagy mint azok, akikkel összejárunk, játszóterezünk, szakkörökre, táborokba megyünk. Ijesztő látni ezeket a hamar felnőtt, magukra maradt, nagyhangú, sokszor nehezen elviselhető gyerekeket, akik ugyanúgy vágynak a figyelemre, szeretetre, mint a mi gyerekeink. És nekik ezen kívül még ezernyi más, alapvető dolog sem jut ki az életben. Nehéz nekik segíteni, mert nehéz gyerekek. Minden tiszteletem azoké az embereké, akik önként teszik ezt, a hosszútávú, apró eredményekben bízva.
Amikor a gyerekek a színpadon bemutatkoztak és énekeltek, az jutott eszembe, hogy egy-egy óvodai, iskolai rendezvényen mennyi ember jön össze, hogy megcsodálja gyermekét, unokáját, szomszédja kisfiát...Kattognak a fényképezőgépek, mennek a posztok a fb-ra, ki mennyire büszke, mennyire érzi "szeretettnek magát", és várjuk a visszajelzéseket. A vasárnap elénk kiálló gyerekekre kevesen voltak kíváncsiak. Milyen nagy ajándék lenne nekik, ha valaki őket is figyelné, izgulna értük, megdicsérné őket!
A Batthyány-kastély parkjában zajló csodás, a város számára nyitott rendezvényeken rengeteg bicskei ember vesz részt. Szülő, gyermek egyaránt. Kár, hogy az Ökörfarkkóró Egyesület ugyanitt zajló rendezvényére mégis kevesen kíváncsiak. Talán, mert az emberek nehezen szembesülnek a valósággal. Pedig ki kellene lépnünk időnként a komfortzónánkból, ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk saját életünket, hétköznapjainkat, gyermekeinket. És ha ezzel együtt még támogatni is tudjuk őket, akkor válik kerekké ez az egész. Aki nem volt ott, nem tudja, kik, kikkel, milyen célból dolgozik, mire költik az adományokat. De ha ennek ellenére éreznek bizalmat, segítő szándékot, az egyesület számlaszámára utalhatnak adományt. Vagy, ha ez nem áll módunkban, akkor, ha újra lehetőség nyílik rá, csak hallgassuk meg, hogyan énekelnek együtt, nekünk.

Üdvözlettel: Judit

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.