Köszönhetően annak, hogy tegnap egy baráti elmondás hatására megírtam a bicskei betlehemezők városjárását, ma hozzám is eljöttek.

Képzeljétek el, amint tíz bekecsbe, kucsmába, kalpagba pásztornak öltözött valamint a fehérben, angyalnak látszó fiatal, vándorbottal, fakardokkal betoppan Hozzátok, jönnek a kaputól a bejáratig hosszú tömött sorokban, ízes illedelmességgel bebocsáttatást kérve. Ennek aztán ellentmondani nem tudok, nem olyan családból származom, másrészt kinn a hideg, itt benn a meleg és különben is vártalak már Benneteket.  

Idebenn igen nagy előadás kezdődött, csak úgy kapkodtam a  fejem a kredencnél. Volt amikor a vándorbotokkal döngették a padlót egyszerre, gyors, ízes párbeszédek peregtek, dalok hangzottak, egy kisfiú jó pásztorhoz illően remekül játszott népi furulyán és a végén meg is áldottak engem és a ház minden lakóját, hogy legyünk boldogok és mindig legyen tele a pince meg a padlás földi javakkal.

A betlehemes lányka a jászolt tartotta, két fiú jobbról és balról fakardjai pengéit tette fölötte keresztbe, védelmüket kifejezve, mint az a címereken lenni szokott. 

Mint később megtudtam, Márk fia Tádé is jelen volt a szereplők között, hallottam is, amint odakinn, fotóhoz állásunk előtt apunak szólítja a csapat vezetőjét.  

Kinéztem az ablakon, mert a kapunál a járdán  e csapat szintén tízfős utóvédje sorakozott. Később megtudtam, hogy azért váltak kétfelé, mert egyik csapat a páratlan, másikuk a páros oldalt viszi. Mindkettőt páratlan színvonalon. A Szenteste napján kilenc órakor megint elindulnak a városban.  Ne féljetek Őket beengedni. Idebenn azt sajnáltam, hogy nem készültem videó felvételre, mert esetünkben többet érne minden szónál. Magáért beszélne.

Végül elindultak a pásztorok további utukra, egy kis útravalót is adtam családom nevében, ahogy szinte mindenki. Saját vándorbotom is itt van az előtérben a helyére akasztva. Voltak persze olyan helyek, ahová nem engedték be a betlehemeseket - de hát manapság a közbizalom nem egy túl nagy erősség.

- Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

- Mindörökké, Ámen. 

A csapat másik része az utcák másik oldalán haladt, máshová látogattak. Mindeközben máshonnan is érkeztek képek:

A csapat vezetője Balla Márk hittantanár, a gyerekek a Bicskei Római Katolikus Egyházközség várost köszöntő "delegációja".  Emlékeim szerint Balázs Magdolna cserkészvezető (napjainkban világi lelkipásztori munkatárs a Szentháromságról elnevezett plébánián)  - betlehemezett gyerekekkel annak idején sok karácsonyon. A mi Évike húgunk ennek rendszeres szereplője volt.  

Úgy húsz éve volt szerencsém Jeruzsálem mellett Betlehemben, az 1700 éve építeni kezdett Születés Templomát is látni. Betlehemről, a Kenyér Házáról főleg ez jutott eszembe az evangéliumi igehelyek mellett. Innentől Betlehemhez ez a mostani látogatás is alaposan betársul masszív emlékképeivel. 

Tegnap a bicskei plébánia betlehemesei a Művelődési Központban is megörvendeztették az ünnepre készülőket. Történt, hogy a leginkább rászoruló bicskei embereket látták vendégül egy szeretet ebéden egy tál forró gulyáslevessel. Mindez az adakozóknak köszönhetően a Bicskei Katolikus Karitász és a Családsegítő Szolgálat rendezvénye volt.    

ia  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.