A Zenekar él és élni akar - Csizmadia László halálának első évfordulója
Címkék: zeneiskola zánka fúvószenekar csizmadia.lászló
2017.08.20. 00:07
2016. augusztus 20-án veszítettük el Csizmadia László karnagy urat. Az alábbiakban Csizmadia Péter zenész és Grósz Mónika egyesületi elnök írását közöljük. Mindkettő a Bicskei Fesztivál Fúvószenekar zánkai, zenei tábora után készült, amit a szakmai felkészülés elsőrangú állomásának tekintenek. Jómagam is jártam már a zenekarral Zánkán is, Rétyen is. Ajándék volt társaságuk, Laci bácsi bizalma különösen. És a nagy "rezes" nevetések. De a mára visszatérve ennek az egész közlésnek a lényegét egyetlen mondatban összefoglalva: a zenekar él és élni akar. Van utánpótlás, fiatal apák fiaikkal zenélnek és maguk közé várnak minden zeneszeretőt. S ha már Adyt érintettük, Petőfi is érkezzen érintőlegesen: "Azért a réz az úr..."
Csizmadia Péter fotói
"Úgy ment el, mintha megkomponálta volna ezt is. A sokadik zenekari táborban, néhány próba után, az ő keze által is épített imádott Zánkán lett rosszul augusztus 6-án kora reggel. 1961. augusztus 6-án, pontosan 55 évvel előtte ismerkedett meg feleségével, egy balatoni kirándulás alkalmával. A kórházba kerülés után még adott két hetet a családnak, hogy legyen idejük elfogadni a megváltoztathatatlant, hogy fel tudjanak készülni az elengedésre." Részlet Jakabné Borostyán Krisztina búcsúztatójából:
Csizmadia Péter: Gondolataim
Vegyes érzelmekkel vártam a 2017-es zánkai tábort. Tudtam, hogy lezárást és kezdetet egyszerre fog hozni. Így lett. Édesapám tavaly még "levitte" az együttest a szokásos, éves táborozásra, hogy megalapozzuk a szakmai munkát a következő egy évre, de a haza felé tartó utat már nélküle kellet megtennünk.
A mentő a táborból vitte be a veszprémi kórházba augusztus 7-én, majd én vittem át Székesfehérvárra, ahonnan augusztus 20-án távozott el végleg közülünk. Stílusos, neves dátum, illik hozzá. Zánkán az utolsó utáni pillanatokban is a zenekart dirigálta. Ez az a kitartás többek között, amivel az elmúlt 30 évben oly sok sikert ért el ez a Bicskei Fesztivál Fúvószenekar.
A Zánkáról hazafelé tartó út így utólag egyértelműen jelképessé vált az önállóság, a felnőtté válás irányába.
Olyan értéket épített fel, ami élni akar. Az Ő eszmeisége és értékrendje mentén haladva visszük tovább az örökségét.
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki támogatta az együttest ebben a nehéz időszakban.
Kovács Tibor alezredes vette át a zenekar szakmai irányítását. Tibor az első közös próbán kivívta a zenekar szakmai elismerését és a mai napig úgy gondolom, hogy nem találhattunk volna nála alkalmasabb vezetőt az együttes számára. Köszönöm Tibor!
Én láttam, hogy mivel jár az elnöki feladatok ellátása, ami sokszor sajnos nagyon hálátlan feladat. Ezeket a teendőket Grósz Mónika vállalta magára, aki egy éve kézben tartja és viszi a hátán az egyesület ügyeit és gyakorlatilag a vezénylésen kívül minden feladatot koordinál. Sok új elgondolás jelent meg a zenekar életében, de mindig szem előtt tartja a korábbi értékeket. Tevékenysége messzemenőkig túlmegy a "hivatalos" elnöki feladatok ellátásán, amiben férje, Szanyi Tibor mindig ott áll mellette. Ahogy én látom, Tibi ugyan egy kicsit a háttérben, de ugyanolyan elhivatottsággal, vesz részt a feladatokban, így lényegében közösen intézik a zenekar és az egyesület ügyeit. Nem is lehet máshogy csinálni, nálunk is "családi vállalkozás" volt ez korábban. Ezért természetesen lányuk, Szanyi Bettina is része a projektnek, mégpedig a zenekar egyik konferansziéja szerepében. Köszönet az egész családnak!
Emellett természetesen köszönet Bicske Város Önkormányzatának, aki a zenekar mellett áll és megtartotta szoros együttműködését a mai napig. Köszönet Pálffy Károly polgármester úrnak és a képviselő testületnek.
Köszönet a zeneiskolának és Ádám Annamária igazgató asszonynak a próbaterem biztosításáért és a szoros szakmai kapcsolatért.
Köszönet Borostyán Krisztinának, aki Apu kérését tiszteletben tartva, csodálatos búcsúbeszédet mondott édesapám temetésén. Emellett sok-sok éve a zenekar konferansziéja.
Mindenkinek Köszönöm!
Grósz Mónika: Gondolataim, érzéseim zenekarunkról…
Először még mindig a félelem jut eszembe, amit már jó ideje éreztem, amikor sokszor a fájdalomtól eltorzult arccal, de fiatal, egészséges embereknek is becsületére váló akarással és kitartással vezette a próbákat, volt, hogy már koncertet is. Ezt láttuk mi „öregek”, az a maroknyi ember, akik a végsőkig kitartottunk mellette, hiszen nem tehettünk mást, ezt követelte tőlünk az egymás és a zene iránti szeretet, tisztelet, tisztesség, kitartás és alázat, amit Lacitól tanultunk. Tudtuk, de nem akartuk tudomásul venni, hogy egyszer vége lesz. Azt mondtuk csak addig megyünk vele, míg Ő visz minket.
Aztán nem így lett…
2016. augusztus 20. kivételesen, nem várt esemény lett zenekarunk életében. Míg az ünnepség zajlott a zenekar nélkül, mi imádkoztunk csendben Laci életéért. Elment és mi csak álltunk és sírtunk, hogyan tovább. „Tényleg ennyi volt?” Kérdeztük. Nem lehet. Hiszen az út, melyen 30 évvel ez előtt Laci elindult ezzel a zenekarral, még nem érhet véget.
A mély megdöbbenés után aztán felgyorsultak az események. Szinte egyszerre mondtuk ki a döntő szót: „Igen, megyünk tovább, együtt!”
Közgyűlés, Elnökválasztás, szavazások tömkelege, Törvényszék, alapszabály, módosítási kérelmek sora, bankszámla, van-e pénzünk, aláírók stb. volt mit tenni bőven… Hálás köszönet mindezekért elsősorban Szanyi Tibor vezetőségi tagnak, aki a legtöbb munkát végezte az egyesületi ügyek helyreállításában, továbbá Pertl Polixéna, Kiripolszki Nelli, Dr. Szabó Gábor, Lehőcz Kálmán és Patkó Balázs elnökségi tagoknak, valamint Vitai-Pfendert Erzsébet könyvelőnek.
Számomra nem volt kérdés a szakmai vezető személye sem, hiszen már évek óta együtt dolgoztam Kovács Tibor alezredes karnagy-úrral a Zeneiskolában, aki a Magyar Honvédség Központi Zenekarának a vezetője. Kollégaként rendkívül szimpatikus embernek ismertem meg. Megkérdeztük, elvállalta. Nem is találhattunk volna szakmailag, emberileg tökéletesebb vezetőt Laci után. Hasonló magas színvonalú, igényes, precíz munka jellemzi, kiváló muzsikus és karnagy, de már egy kicsit fiatalosabb kivitelben, mindemellett kedves, humoros személyiség, jól bánik felnőttekkel, gyermekekkel egyaránt.
Már az október 23-ai városi ünnepélyen meg is jelentünk, emelve annak fényét együttes játékunkkal. Innen már egyenes volt az út felfelé.
Emlékkoncert decemberben, mely egy szomorú, de mégis örömteli lehetőség volt, melyen számos régi zenésztársunkkal együtt tiszteleghettünk Laci emléke előtt.
Hatalmas siker, még nem látott ember mennyiség a Művelődési Központban. Szívet melengető érzés volt. Olyan lelkesítő volt számunkra, hogy újabb erőt kaptunk a 30. jubileumi koncert megszervezéséhez, valamint visszatértek a zenekarunkhoz, olyan nagyszerű muzsikusok, mint Ádám Annamária, Paksz Anita, Paksz Attila, Kontra Imre, Kontra Péter, Kiss Ferenc, Ádám Tamás.
Jubileumi koncert június 3-án.
Erre az alkalomra már beültettük új zeneiskolai tagjainkat is. El is érkeztem kis történetem legfontosabb pillanatához, amikor az új gyerekekről beszélhetek. A múltbéli szomorú események lezárásaként, de már a jövő reményében szerveztük meg az idei zenei táborunkat, Zánkán.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Friss kommentek