Döme Zsolti (született 1976. októberében), Bicske, Törökverő utcai lakos.  Közel 10 éve vár új vesére. Mondhatjuk persze, hogy így a magyar egészségügy meg úgy, de bizony a hosszú időről Zsolt tehet. A góctalanítás érdekében panoráma röntgenre és fogászatra  kellett volna mennie - orrpolipját pedig eltávolíttatnia. De a fogászatnál (szavai szerint) megállt a tudománya. Félt tőle és nem ment, ezért nem volt "együttműködő beteg". Nem került éles listára. 

dzs.jpg

Végül aztán csak összeszedte magát és megcélozta a fogászatot és egyéb gócai eltávolítását. Jómagam is erre biztattam és mindenki más.  Aztán jött a telefon veseváró barátomnak, aki a készenléti állomány miatt sosem kapcsolta ki a telefonját.  Múlt szombaton délután: másfél órán belül mennénk Önért mentővel, hogy van? Kiderült, hogy egy kis torokfájáson kívül semmi baja, most értek haza egy pesti csavargásból, de Zsolt 20 percen belül  bevetésre kész.    

A Baross utcai Transzplantációs Klinikára vitték. Megilletődve mondja:  szirénázva vittek végig. Éjjelre kapott egy vesét. Ami megkezdte a működését. (Milyen egyszerű ezt leírni....) Zsolti ma azt kérte egy idő után az elmondása szerint fantasztikus nővérektől és orvosoktól, hogy vegyék ki a katétert, hadd menjen egy jót vizelni, amire már rég volt példa. Kis mennyiségű, de kiváló színű  vizelet kiválasztás az új szervtől  egy olyan embernél, akinél ez régóta nem működött. Bízhatunk benne, hogy most már semmiféle kilökődés sem lesz és éljen úgy, mintha születésével fogva benne dolgozna. 

Zsolt nagyon kemény fickó. Világ életében becsülettel dolgozott, egy jó nevű bicskei kőműves mellett segédként úgy kitanulta a szakmát, hogy taníthatná. Falaz, vakol, betonoz, hideg-burkol. Mi úgy ismerkedtünk meg, hogy ajánlotta családtagom, mert az előtér, kis kamra, spájz területét burkoltattam 2012-ben.

Akkor ő már heti három alkalommal dialízisre vonatozott Tatabányára korán reggel. Nem sürgettem sosem, de a dialízisről is jött hozzánk dolgozni...,  A vonatról.  S mindemellett tele volt a naptárja vállalásokkal. Ilyen ember a Döme Zsolti!

Egy alkalommal már írtam róla, amikor segítségre volt szüksége.

"Ha dolgozom, akkor nem bánt semmi, nem fáj semmi, akkor érzem jól magam, boldog vagyok, mert úgy elfoglal"

- mondja Zsolt, aki durva körülmények között nőtt fel, de fiatalon egy jó nevű és pontos munkát szigorúan megkövetelő bicskei kőművesmester mellé került, aki  nem ismeri a tréfát, ha munkáról van szó, s aki mellett tehetsége és ereje révén megtanulta a szakma fogásait. Saját akarata mellett ennek is köszönheti a munka szeretetét, hogy egész eddigi életében megőrizte magát.  

Most egy évig szerintem nem dolgozhat. Készülnek a télre, tüzelője is van, de nem lesz elég.  De minden más segítség jól jön családjának.

Beszélgettem vele telefonon, mert megláttam róla egy győzedelmes képet, amint a Klinika folyosóján szájmaszkban ott ül középen mint egy keresztapa és körbeveszi a Család - szájmaszkban. Nagyon örültem a képnek. 

Amikor hazajön, kifestett, kimeszelt, új padlójú, portalan szobába jöhet csakis.

Németh Tibor önkormányzati képviselő szervezésében a Törökverő utcai házban a családfő szobáját alkalmassá tették az ő fogadására. Klassz.  Zsolt nagyon köszöni. Azt mondta, Facebook oldalán is megköszöni és személyesen is felkeresi Tibit, ha már itthon lesz. 

Azt mondja nem siet. Mindent akkor és úgy tesz, ahogy kérik. Tudja, hogy a javát akarják. 

Jó egészséget!            

 

izing

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása