Mindenféle kerékpárossal találkoztunk Bicske-Tarján-Bicske közötti 32 km-s úton, sokan voltunk ebben a gyönyörű időben, mindenféle fajta bicósból, pedig még csak át sincs adva, de pár héten belül biztos meglesz. Én úgy adtam át magamnak, hogy elmentem Tarjánig meg vissza.   

Voltak párok, voltak versenyzők, akadt húsz fős szépkorú csoport, melyben a fejek egymás felé fordulva beszélgetnek végig két sávban, de elmondás szerint így a Fertő-tavat is körbe képesek úgy menni, hogy előre a legritkább esetben néznek,  de a lényeg az, hogy nyeregbe kaptak és ez becsülendő.

Találkoztunk gyerekekkel is és bicskei kollektívával is. Vasztély sokkal messzebb van bringával, mint gondolnád. Én már nagyon régen voltam Vasztélyon kerékpárral és meglepett a kényelmes autókázásokhoz képest. A vasztélyi derékszögű kanyartól a tarjáni horgásztóig meg kellett állnunk néhányszor, hogy szusszanjak, törölközzem, igyak és olyan gyönyörű színeket produkált október és a mai szép idő.... Ne tessék kihagyni, míg le nem hullik minden.  "A természetben megszámlálhatatlanul sok szín van, és mi fejünkbe vettük, hogy a skálát húszra csökkentjük. Ez a festészet." -jutott eszünkbe, ha nem is szó szerint - Hermann Hesse nagy mondata a Gerecsében.

Faszerkezetű hatszemélyes, fedett beülők vannak az út mentén. Esőbeálló helyett esőbeülők.   

Tarjánba érve éreztük az erjedő törek-törköly illatát a pincesor előtt elhaladva.  A Bicskei utca vitt be! Olyan utcarészletet is fényképeztem a retinámmal, mintha a Balaton-felvidéken lennénk. Ahol kisfiam éppen terepgyakorlatát tölti. 9 óra 30 perckor indultunk és 10 óra 50 perckor ültünk le 2x3 dl őszibarack lére az Öreg Favágó Kocsmájának napfényes teraszára. (Figyelem, ott az emberek ismeretlenül is köszöntik azokat, akik mellett elmennek!)  

Odafelé a dimbes-dombos út folyamatosan-lassan, de biztosan emelkedik. A Gerecsébe megyünk. Visszafelé is dimbes-dombos, hiszen ugyanaz az út, de tendenciózus lejtés érzékelhető ide a Vértesaljára, ami nagyon jóleső takarék-üzemmód.  

Ennél finomabban - életemben még sehol sem láttam megfogalmazva a csendet kérünk!, a vigyázz a csendre, ne ordíjjá má', kuss, ne túráztasd a motort mintha muszáj volna, ne csapkodd a kocsiajtót ésatöbbi kérést. Oké, egy kicsit via Coelho (pedig nem), tele van vele a net is, idézi aki éppen nagyon szerelmes és aki már nagyon nem, de felhívja a figyelmet: a Csend = Kincs tézisre. 

És ahogy erre a fára és környezetbe - környezetbarát módon feltették: ezt is nagyra értékelem és értem. Háttér: ez egy vadi új út, öröm rajta kerékpározni. Autók-motorok által is birtokba vett kerékpárút mentén található. A vidék viszonylagos boldog elzártságban lehetett eddig, átmenőforgalom nem igazán volt. Azt hiszem, erre reagál. Nem akar maga mellett autópályát.     

Aki teheti, nézzen át Bicskéről Tarjánba kerékpárral, kerékpárúton. A Bicske-Csabdi-Vasztély-Tarján-Tata-Tatabánya-Szárliget- Nagyegyháza-Óbarok-Bicske körre gyúrok. Tatán hosszabban pihennénk. Ebéd, ilyenek.  

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.