2018. március 4-én, vasárnap este indult Lengyelországba vonattal iskolánk 26 diákja és két tanára egy közös, lengyel-magyar projekt keretében.

Az út nagyon hosszú volt és némelyikünknek nem igazán sikerült kipihenni magát. A vonaton lévő fülkék nagyon szűkösek voltak, még jó, hogy senkinek sem volt közülünk klausztrofóbiája, leülni is alig tudtunk a fülkékben.

Hétfőn reggel hét óra tájban érkeztünk meg Krakkóba, ahol a délelőttöt városnézéssel és vásárlással töltöttük. A vár előtt találkoztunk a lengyel diákokkal és közösen megnéztük és bejártuk a várat, utána a Visztula partjánál fotózkodtunk, majd megbizonyosodtunk arról, hogy a Krakk sárkány valóban tüzet okád. Ezután busszal indultunk tovább Bialy Dunajecbe, ahol a szállásunk volt. Estefelé érkeztünk meg, igen csak fáradtak voltunk. Csak pihenni szerettünk volna, de még vártak ránk az angol nyelvű játékok és feladatok a lengyel diákok társaságában.

Kedden tovább folytattuk a játékos feladatokat, délután pedig kimentünk egy közeli dombra hógolyózni. Nagyon jó hangulatban telt a délután, mindenki jól érezte magát és még „hónő” építő verseny is volt.

Szerdán kirándultunk a Tátrai Nemzeti Parkba, ahol ugyan rengeteget sétáltunk és borzasztóan elfáradtunk, de a gyönyörű táj bőven kárpótolt mindezért. A szállásunkon pedig kisebb csoportokban elkezdtük a különböző projekteket megvalósítani, melyekből a hét végén egy közös, nagy filmet csináltunk.

Csütörtökön Kasprowi Wierch-ben voltunk hegyet mászni. Lélegzetelállító volt a kilátás, mintha a felhők között sétáltunk volna. Miután leértünk a hegyről, átsétáltunk Zakopanéba, ahol megnéztük a sísáncot, ahonnan a síugrók ugranak. Délután pedig volt egy kis szabadidőnk a városban sétálgatni és vásárolni, ezután a szálláshelyünkön folytattuk a projektmunkákat.

Gyorsan eljött a péntek és sajnos el kellett búcsúznunk lengyel barátainktól, majd délután a szállásunktól és Dunajectől is. A hazaút ugyanúgy busszal és vonattal történt, de most bőven ki tudtuk magunkat pihenni és a közösen átélt élményeinkről beszélgetni.

Összességében a lengyel út nagyon jó volt; sokat fejlődött ez alatt a pár nap alatt az angol nyelvtudásunk, gyönyörű helyeken jártunk, új barátokat szereztünk és rengeteg vicces, kedves emléket szereztünk. Már nagyon várjuk a következő találkozást a lengyel diákokkal, ám ezúttal ők jönnek majd hozzánk. Reméljük, ők is olyan jól fogják érezni magukat nálunk, ahogy mi náluk.

Filotás Dominika

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.