"Péntek, negyed 10. Az egyik telepi kisbolt lépcsője mellett egy bácsi fekszik a földön, a lábai kilógnak az útra. Odasietek hozzá, kiderül, hogy elájult. Mentőt ne hívjak, mindene sajog, felkelni egyedül nem tud, de nagyobb baja nincs. Matat a szívénél, de kiderül, csak az igazolványát szeretné odaadni, ebben vannak az értesítendők telefonszámai. Felhívom az elsőt. Mindjárt jönnek a bácsiért, a boltban dolgozó hölgyek addig vigyáznak rá.
De valami mégsem hagy nyugodni, a vasútig folyamatosan kattog az agyam. Majd rájövök... Mielőtt odaértem, minimum 3 autó és jó néhány gyalogos ment el a bácsi mellett. És senki sem állt meg. Amíg kérdezgettem és telefonáltam, ugyancsak elmentek mellettünk, de mindenki elfordította a fejét, ahogyan előtte is. Ha a te édesanyád vagy édesapád feküdt volna ott, akkor is tovább mentél volna? Vagy ha veled történik, mit vártál volna el? Eddig is gondoltam, de most már biztos vagyok benne, hogy súlyos problémák vannak az emberekkel. És nem, nem generációs probléma ez a nemtörődömség..."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.