"Ennyit ér az a "lámpa" is, amit a Kisfaludyra, az uszoda átkelőjéhez tettek nemrég. Este annyit látni, hogy valami ott fent világít egy oszlop tetején, de a fényből a földre semmi nem jut. Remélem, ha végre megépül a bicske blog által régóta követelt zebra ott is, cserélik a lámpát is vagy kiegészítik mindkét oldalról megfelelővel, mert anélkül ott is csak balesetek lesznek" - írja olvasónk.

A bicskei családok által parkosított területen tanuszoda és játszótér található. Ennyi késlekedés luxus.

Falus Ferenc Bicskén


a Zöld Terasz vendége Falus Ferenc, egykori tiszti főorvos.

Hogyan ment tönkre az egészségügy? Mi lett a járványügyi szervezettel? Miért van olyan sok kórházi fertőzés? Mi kell tenni az egészségügyi ágazattal??

időpont: január 25. csütörtök, 18 óra
hely: Bicske, Pizzafaló, Szt. István út 16.

Füle József (Cegléd, 1894 – Bicske, 1982) összesen majdnem 60 éves, bicskei református lelkipásztori szolgálatának csak az utolsó 12 éve esett egybe az én kis életemmel. Nem az ő templomába jártam, de irigyeltem azt az iskolatársamat, akit szülei hozzá, a parókiára járatnak németórára. 

Füle bácsi jól hangzó neve - mint egy Arany költemény? -, ahogy akkor mi emlegettük, különösen fontos, érdekes bicskei emlékeit jól elbeszélőként magnóra mondta, mert nagyon okosan erre kérték,  talán a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején - amit Herczog Gyuláné és Kontra Imre nemrégiben legépeltek.

A Bicskei Református Egyházközség pedig 27 oldalas, négy fényképes kiadványban kiadta – „FÜLE JÓZSEF – Bicskei lelkipásztor visszatekintése szolgálati idejére” címmel.

Természetesen a Könyvtárban bukkantam rá.

Ez az egyházi ember - írd és mondd – 1921. novemberében került Bicskére a Kálvin téri gyülekezetből, segédlelkész lett Lévai Lajos esperes úr mellett. 1925-től lehetett önálló „parókus”, vagyis egy 2500 fős református gyülekezet lelkésze, mégpedig Lévai Lajos halála után, a presbitérium egyhangú szavazatával. A presbitérium határozata – írja büszkén – „meghívásom mellett döntött anélkül, hogy bárki mást meg kívánna hallgatni”. „Szeptember 6-án tartotta az egyházközségi gyűlés a maga gyűlését és ugyancsak egyhangúlag mellettem nyilatkozott. Déli 12 órakor, már – két biciklis fiú – Göllner Laci és Szász Laci hozta a határozat hírét Alcsútra. Képzelhetik a nagy örömöt és hálát. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy akkor Bicske lélekszám szerint ugyan a második volt – körülbelül 2000-2500 lélekkel -, de szellemileg és anyagilag az első gyülekezete volt az egyházmegyének.”
"Reggel nyolc órakor Alcsúton megjelent Berkes József másodgondnok egy virágos hintóval és elindultunk. Bicske határában, az úgynevezett Homokosnál nagy meglepetés ért: körülbelül tizenöt kocsi várt rám feldíszítetten, és még pár suttyó legény is ficánkolt ott lovon. Rövid üdvözlő beszéd után, amelyet meghatottságomban alig tudtam elmondani, ünnepélyesen vonultam harangzúgás közben a templomhoz, ahol már hatalmas tömeg várakozott, és amely az istentiszteletre a templomot is zsúfolásig megtöltötte. Még álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egyszerű szegény parasztfiú létemre ilyen megbecsülésben lesz részem. Elmondhatom, és minden valószínűség szerint igaz, hogy ilyen díszkísérettel soha többé lelkipásztor nem fog bevonulni Bicskére”.
Persze, az elbeszélésben egy későbbi konfliktusát is elmeséli a hívekkel, ami miatt mindig szomorú maradt. Ha majd elolvassák a bicskeiek blogjának követői a teljes visszaemlékezést, látni fogják, mennyire korrekten járt el ebben az ügyben is.
A bicskei református iskola működése is szerepel az olvasmányban, aminek újraindítása érdekében napjainkban is tettek-tesznek lépéseket bicskei reformátusok.
Nekik jó munkát és sok erőt kívánva idézem hajdani papjukat: "Az iskola nagyon fontos és lényeges része volt az egyházi életnek és az egyházi munkának, hiszen az iskola nevelte az egyháznak a növendékeit, a felnövő tagjait, akik majd később az egyháznak minden tekintetben hűséges és megfelelő tagjai lettek, lesznek. A régiek azt mondták, hogy az iskola az egyház veteményes kertje."

Az elbeszélés legbelsőbb, legemberibb része szerintem ez:
„Másik vágyam: a nősülés: ennek a gondolata is kezdett egyre jobban foglalkoztatni. Megválasztásomig ugyan nem is gondoltam leánnyal való közelebbi ismeretségre, mert hiszen tudtam, hogy a segédlelkésznek nem tanácsos megnősülni, mert nem is tudják hová helyezni, nem tudnak neki lakást sem adni, a bicskei parókia azonban sürgetővé tette a megfelelő lelkészfeleségről való gondoskodást is. Mint már említettem, Bicskére jövetelemkor nemcsak egy nagyon tiszteletre méltó lelkészházaspárral találkoztam, hanem özvegy leányukkal is, akinek férje Csabdin volt lelkész, de alig négyéves házasság után vérhasban elhunyt, két kisleányt hagyva elözvegyült feleségére. Azóta élt az özvegy az apja házában, és én a legnagyobb tisztelettel viselkedtem is mindig iránta.”
És itt kezdődik igazán a feleségül kérés leírása, ami problémákat is hordoz és egyben remekbeszabott férfiúi döntés, hiszen az özvegyre és két kislányra vajon hol és milyen sors várt volna a nagyanya, Lévai Lajos esperes úr özvegyének halála után?
Füle József sokat aggódott, vajon jó-e ez így, hogyan fogadja majd döntésüket a gyülekezet.
„A szokásos üdvözlés után bejelentettem elhatározásomat, hogy Lévai Margit kezét megkértem, őt szándékozom feleségül venni. Cs. Horváth József gondnokom gondolkodás nélkül röviden csak ennyit válaszolt:
- Ezt vártuk, Tisztelendő Úr.
Ez a kijelentés teljesítette boldogságomat, ebédnél örömmel számoltam be a gondnok és vele együtt a presbitérium együttérzéséről. A magam személyére nézve ugyan bizonyos voltam döntésem helyességéről, de – mondtam a mennyasszonyomnak – kétszeressé teszi a boldogságot, hogy ez a döntés a gyülekezetem akaratával is találkozott. (…) 1927. március 8-án tartottam az esküvőmet az én szeretett feleségemmel – s bár az esküvő napja hétköznapra esett -, a gyülekezet szinte teljes számban megjelent itt, a templomban. Úgyhogy zsúfolásig megtelt templomban ünnepelhettünk és kérhettük Isten áldását.”
Füle József építő volt, a verandával kezdték, mert a bejárati ajtót verte az eső.
A temetőről leírja, hogy az Újtelepen annyi kecske volt, hogy kénytelenek voltak kerítést építeni a temetőhöz.
A háború kezdetét illetően nagy láttató erővel írja le, mennyi német tank, harckocsi állomásozott a mai Kossuth téren.
Mivel elöljáróként is dolgozott a község élén, nagy helyismeretre tett szert és ízesen elmeséli, hogy Bicskén akkor éppen nem voltak utca-nevek, hanem csupán számokkal voltak jelölve a házak, mint az utcák New Yorkban. A községi tanácsban a római katolikus plébános, Lakatos Frigyes is benne volt. Ő a nagybátyja volt Lakatos István, bicskei születésű Kossuth-díjas költőnek, akinek a Bicskei Szó cikkeinek hatására emléktáblát avattak nemrégiben. A harmincas évek elején úgy gondolta a község vezetése, hogy helytelen csak számokkal jelölni a házakat, utca-nevek kellenek. Mert addig úgy volt, hogy 1-től 980-ig számozva voltak az otthonok. Az utolsó számok például a mai Arany János utcában szerepeltek. A Bicske 980 cím tehát a mai Arany János utcában volt. 

Abban az időben nagyon figyeltek arra, hogy semmilyen döntést ne hozzanak, ami a két nagy keresztény gyülekezet érdekeit sértené. "...a főjegyző behívott engem és plébános testvéremet is, hogy beszéljük meg, hogyan gondolnánk, kiről nevezzük el az utcák neveit". A plébános sokat beadott, a református lelkész is vagy tízet. A református javaslatból máig megmaradtak a Bocskai István, Bethlen Gábor, Arany János, Jókai Mór nevét magukon viselő bicskei utcák. A katolikus javaslatból még több megmaradhatott, de arról most még nem áll rendelkezésünkre feljegyzés, hogy melyek származtak onnan.  

Bocskai kapcsán disputa alakult ki a katolikus és református pap között. Szemléletesen leírja a vitát Füle József. Diplomatikusan úgy döntött a település, hogy ezért csak egy kis utcát nevez el Bocskairól. "Aztán mit tesz Isten? Most a Bocskai utca Bicskének egyik legszebb utcája lett" - mondta az 1921-től 1982-ben bekövetkezett haláláig Bicskén szolgáló kiváló ember.
Aki szeretné elolvasni, érdeklődjön a Bicskei Református Egyházközség tagjainál vagy a Nagy Károly Városi Könyvtárban, ahol jómagam is hozzájutottam. Az is eszembe jutott, ha már legépelték a sajtó alá rendezés érdekében, online is elérhetővé lehetne tenni és a bicskeiek blogja azt a formát is ajánlani fogja.

 

ia

zsaru.jpg

Bicskén egy páros karácsonykor kétszer törte fel ugyanazt a főutcai házat nap-nap után.  Azért buktak le, mert Márton Sándor rendőr törzszászlós szabadnapon is élesszemű és  gyanús lett a szajrét kerékpáron toló két alak, a bicskei zsaru azonnal szolgálatba helyezte magát, hogy elszámoltassa őket a szállítmány eredetével kapcsolatban. 

Ez a karácsonyi sztori a Bicskei Szóhoz úgy jutott el, hogy olvasónk elküldte nekünk a Zsaru Magazin fenti fotóját. A police.hu-n áttekintettem a Zsaru Magazin közléseit, de végül a Fejér megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatához fordultam. A cikk szövegét Sipos Mónika rendőrfőhadnagy, szóvivő bocsájtotta olvasóink rendelkezésére.    



Rendőrtől loptak

Aki kardot ragad, kard által vész el, aki meg rendőrtől lop – rendőrkézen találja magát. Szabadnapos rendőr buktatott le két tolvajt, akik saját kollégája ingatlanjába törtek be két ízben is.
A hivatását komolyan gondoló kutyás rendőr szólóban, szolgálaton kívül is rendőr, pláne, ha bűnügyi érzékenységgel megáldott, rutinos zsaru. Négylábú társa szimatjának hiányát sasszemmel pótolta ki a bicskei körzeti megbízott, amikor civil autójából meglátott két dugig telepakolt biciklit taszajtó helybéli lakost:
- A kerékpárokra zsákok, nagyméretű szatyrok voltak felmálházva. December 25-én délelőtt, családom fuvarozásából hazafelé autózva vettem észre a korábbi intézkedésekből már ismerős férfiakat – mondta el Márton Sándor törzszászlós, a Bicskei Rendőrkapitányság kutyás KMB-se. Úgy döntött, ezúttal nincs szüksége Boszorkánynak, koromfekete szolgálati németjuhászának a támogatására, szolgálatba helyezte magát, és egyedül látott az intézkedésnek.
- A szatyrokban kulcskészletet, kéziszerszámokat, villanyszerelési anyagokat, kisebb elektromos berendezéseket láttam, rákérdeztem azok származására – folytatta a körzeti megbízott – A két fiatalember nagyon gyorsan és nagyon látványosan összezavarodott, ketten háromféle történetet adtak elő, érezhető volt, hogy nem tiszta a lelkiismeretük. Értesítettem kollégáimat, akik folytatva az intézkedést, előállították a párost a Bicskei Rendőrkapitányságra, rakományukat is lefoglalták.
A kapitányságon a nyomozók is azon a véleményen voltak, hogy minden bizonnyal nem talált tárgyakat tologattak a biciklin a férfiak. Visszafelé működtetve az általános mechanizmust, most a feltételezett zsákmányhoz kerestek bűncselekményt, az rövidesen „házon belül” meg is találták.
- Huszárkovics Ádám törzsőrmester, mányi körzeti megbízott jelezte, hogy felújítás alatt álló ingatlanába december 24-én illetéktelenül behatoltak –folytatta Martinecz Bence százados, megbízott bűnügyi osztályvezető – Megtekintette a lefoglalt tárgyakat, és maga is meglepődött: előző nap ezeket a tételeket még a háznál látta, tudtával akkor tőle „csak” villamoskábeleket loptak el. Kiderült, a két férfi mindkét nap behatolt az ingatlan területére, első körben valóban elektromos vezetékeket vittek el, majd miután a kábelburkolatot leégetve (jó levegő, jó egészség - a szerk.) a vezetéket színesfémként értékesítették, 25-én is portyára indultak, ekkor tértek vissza a szerszámokért, gépekért. O. Imre (29) és M. Zsolt (24) beismerő vallomást tett, ellenük lopás vétség elkövetése miatt indítottunk eljárást. Mindkét férfit őrizetbe vettük, M. Zsolt előzetes letartóztatását a bíróság december 27-én rendelte el, társa szabadlábon védekezik.

Szilágyi Attila – Zsaru Magazin

A szervezők (nagyon helyesen!) úgy döntöttek a Bicskei Szó információja szerint, hogy a Bál tombola bevételének egészével a az Országos Mentőszolgálat Bicskei Mentőállomását fogják támogatni. Terveik szerint nem a pénzt adják át, hanem a Mentőállomás-vezető Mentőtiszttel történő egyeztetés alapján azt vásárolnak meg, amit az intézmény kér és amit az összeg is megenged.       

A tombolabevétel növelése érdekében az étterem szívesen fogad tombolaajándék felajánlásokat bálozóktól és nem bálozóktól, magánszemélyektől és intézményektől egyaránt - a Mentők bicskei bázisának erősítése, megbecsülése céljából.    

A Bálon színművészek is fellépnek.

Kár lenne kihagyni. Ott a helyünk.  

 

 

 

A legnehezebb időkről

Szép, nehéz és fájdalmas memoárt olvashattam Csabdi háborús éveiről. Mind nevekkel, helyszínekkel, bölcs és művelt lelkész szempontjából, egyes szám első személyben. Két év csodái /személyes élmények 1943 nyarától 1945 nyaráig/ címet viseli Dr. Imre Ernő református lelkész munkája, aki Csabdin szolgált.

csabdireftorony.jpg

                                                                                                                                                             

 

A spirállal fűzött 61 oldalas, 2004-ben született munka címlapján golyóstollal a következő dedikálás olvasható a szerzőtől:

„A csabdi gyülekezet és község azon tagjainak, akik tudják, kik voltunk és mit tettünk Isten kegyelméből a legnehezebb időkben. Szeretettel, Dr. Imre Ernő és felesége Irén”

A háborús évekről szól a Csabdi pap írása, de szerintem a béke fontosságáról, erre akar a szerző mindenkit rávezetni, hiszen a békének barátaim szerint  sincs ma elég becsülete. Van és kész, mint a levegő, ami szintén alapszükséglet. Pedig a béke olyan mint az egészség, de még annál is több. Azt azért tegyük hozzá, hogy a béke és a békesség két különböző dolog....  

A korrajz emberségről szól és tisztességről, ahogy egy kis község közössége az elképzelhetetlenül nagy bajban is megmarad az ott élők tisztességének köszönhetően.

A háború utáni első napokról szóló feljegyzéssel kezdem olvasatom a blogomon, azért ezzel, mert ez a legszebb.  A faluban nem volt tétlen ember vagy család - írja a teológus. - Még messze elszármazott rokonok, ismerősök is jöttek, hogy mindenki, ki-ki mivel tud, segítse az építkezést, javítgatást. (Híre ment, hogy itt mennyire pusztító volt a háború - a szerk.) Nem mindenki egyforma mértékben, de mindenki gyarapodott, előrébb jutott. Mindannyian, a falu minden családja egyaránt a semmivel kezdte. Megtanultunk örülni, a kicsit is a keveset is megbecsülni. Aki  egy görbe szöget talált, felvette, hazavitte, kiegyenesítette és örült neki. (...)

"Csak a gyász volt nehéz, azt elviselni, az volt nagyon nehéz. És nem kevés család lelkét bizony ez terhelte."

De az anyaföld velünk volt. Ontotta az új termést és megjutalmazta azokat, akik lelkesen megmunkálták. Hozzáértésben és szorgalomban nem volt hiány, Mindenki teljes erejével dolgozott. Meg is volt a láttatja. A rétek különösen gazdagon adták kasza alá, amit megneveltek. Ameddig a szem ellátott a völgyben, mindenütt szénaboglyák sorakoztak. Ment a kaszálás, a forgatás, meg a gyűjtés. Csak egy hiányzott, de az nagyon: a jószág, ami megenné és tejet adna érte kicsinynek és nagynak. Tehene senkinek sem volt. Nem tudom az okát-módját, de lovat könnyebben kerítettek a gazdák, volt is jó néhány a faluban. Szekereket is barkácsoltak, akiknek az kellett, de tehén az nem volt. Pedig nagyon kellett volna, mert a kecske az csak kecske, akármilyen becses is. 

Végül a lelkész 10 gazdával Vas megyébe utazott, ahol a falvakban a hírek szerint nagyon sok jószág maradt, mert menekülő németek lerakták az elzabrált állományt, az oroszok az üldözésük miatt siettek, a falvakban pedig nem volt elég széna. Hosszas és részletesen leírt vándorlásban ez a "szénáért tehenet" üzlet köttetett meg, de nem volt egyszerű. A pap egyedül hazajött, amikor biztos volt a siker és azt írja, hogy pajtákban elszállásolt, de a háziak által ellátott Csabdi gazdákkal barátok lettek ezen az úton.             

A munka címlapján a Csabdi-i Ref. Egyház Hivatalos Pecsétje is szerepel. A mű természetesen vissza is fog kerülni a gazdájához.

Olyan fontos helytörténeti alkotást olvashattam, ami minél több emberhez el kellene jusson. A szerző örököseinek engedélyével - Ernő bácsi 2013-ban elhunyt -, le kellene gépelni vagy inkább profin szkennelni e Csabdi kincs minden egyes oldalát és közzétenni a világhálón. Nem sokkal recenzióm közzététele után megtudhattam egy olvasónktól, hogy ez egy évtizede megtörtént, a műnek folytatását is kiadványba szerkesztették, sajnos ennek a híre nem jutott el hozzám. A folytatást meg fogom szerezni.

Azzal "vigasztalom" magam (miért szerénykedjek, hiszen a szerénység a hiúság egy formája és mire legyek szerény), hogy az enyémnél részletesebb, szebb és szívből jövőbb olvasat úgy sem jelent még meg a Tiszteletes Úr művéről.   

Amikor a szovjet csapatok elérték Battonyát, a Csabdi lelkész családjával disznóvágással készült a télre. Mint írta, el sem tudták képzelni 1944-ben, hogy a háború egyszer Csabdit is eléri.

EBBEN A MI KIS HEGYI FALUCSKÁNKBAN UGYAN MIT KERESNÉNEK HÁBORÚSKODÓ HADSEREGEK? - írja normális méretű kis betűkkel, nekem pedig 73 év távlatából nagyon könnyű nagybetűs kiemeléseket tenni.

Október 15-én meghallgatták Horthy kormányzó rádiós szózatát, örültek, hogy vége a háborúnak, Szálasi hatalomátvételét senki sem vette komolyan (az első napokban!), mint ahogy azt sem, ahogy október 16-án megjelent a községházán Olaszy Sándor, az iskolaigazgatónak a bátyja, de most nem mint testvér, hanem egészen más minőségben, mint a Nyilaskeresztes Párt országos alelnöke, esőkabátban, fején rohamsisakkal, kabátja övében két keresztbe tett nyeles kézigránáttal, összetrombitáltatta a falu vezetőit és nagyon hivatalos hangon ezt közölte velünk: „Megszálltam Csabdit!”
Csabdin fogadták be a budaörsi reptér parancsnokának feleségét és lányát a férj kérésére, mert Pesten bombáztak és ő biztos helyen akarta tudni családját. Ebben az a szép, hogy teljesen természetes volt a lelkész részéről a segítségnyújtás.

 

Csordakútról érkezett egy kérés, hogy segítsen a Tiszteletes Úr egy ottani földbirtokost mentesíteni a sárga-csillag viselése alól. Erre egyetlen megoldást látott, hogy a szóban forgó urat a csabdi református presbitérium tagjának nyilvánítja, erről igazolást ad pecséttel, aláírással – minden ellenszolgáltatás nélkül, felebaráti szeretetből.

Hogy a front közel került Csabdihoz – az emlékezés szerint nemcsak az volt a jele, hogy a németek részlegesen, rendezetlenül visszavonulgattak keresztül a falun nyugat felé, hanem a következő: a község minden férfi lakóját kötelezték arra, hogy Bicske déli határában lövészárkot ássanak.. Bicskén kaptak ásót, lapátot és szerencsére már jó mélyen jártak az ásással, amikor három szovjet Rata vadászgép jelent meg és egy-egy kanyar megtétele után mélyre ereszkedve tüzeltek rájuk. Mivel a manővert egy gép többször megismételte, a civilek a cikk-cakk formában megásott árokba aszerint lapultak bele, honnan hallották jönni a gépet. Senkit nem ért találat. Dr. Imre Ernő Csabdi református lelkész fedezékétől két méterre, az árok szélén talált egy 40 mm-es lövedéket. Gépágyúból lőttek rájuk Bicske déli határában.

Tapuska bácsit agyonlőtte egy orosz katona. És agyonlőttek egy asszonyt, akinek a nevére nem emlékszik a szerző. A fegyveresek a maguk nyelvén „Vizet! Vizet!” kértek-követeltek. Ők álltak és a nem tudom, nem értem változatait hajtogatták. Az oroszok azt gondolták, értik, csak nem akarnak vizet adni. Tehát fasiszták. Lelőtték őket. „A falu beledermedt” - összegzi a tiszteletes úr. Volt aki felkereste őt és azt mondta: Ön tanult ember, beszéljen velük. De nem tudott oroszul Imre Ernő. Nem tudta a vizet, a kenyeret hogyan mondják. És ekkor jött a csoda. Felesége, Irén, aki Révkomáromban született és ismerte a szláv szlovák nyelvet, az ő segítségével kezdett életmentő tempóban alapvető szavakat tanulni.

cimlap2.jpg

Megindultak a harcok Csabdiért. A németek Tatabánya felől támadták a fővárost övező orosz gyűrű Csabdin is áthúzódó pontját. Kiderült, hogy a fővárosban rekedt és részben magyar (főleg nyilas) erők, Csabdinál voltak legközelebb a nyugaton összevont német hadsereghez, mindössze 20-25 km-re. A harcok célpontja pontosan a mi kis falunk volt: nálunk akartak rést törni a gyűrűn, hogy Pestről és Budáról nálunk menekülhessenek ki. A németek és a szovjetek ezért Csabdinál összpontosították erejüket és a leírás szerint pokoli harcok kezdődtek. Nappal reggeltől estig kölcsönös légicsapások, légtámadások, a falu népe pincékben, Csabdi lerombolva, éjszaka pedig gyalogsági közelharcok.

Karácsony, 1944 – Csabdi. Istentisztelet nélkül telt. Igaz, nem is volt úgy öltözve a pap, mert édesapja figyelmeztette: azonnal öltözzön át az ő kerti munkás ruhájába, nehogy az oroszok mint papot bántsák a fiát.

Három hónapig abban a ruhában volt, kényszerűségből is. Karácsonykor a lelkész a postára elszállásolt szüleit látogatták meg. A szülők Csepelről menekültek ide és a parókia teljesen tele volt. Amikor vissza akartak menni a majdnem felvégen lévőn parókiára, az oroszok nem engedték őket: az a rész orosz kézre került. Március 30-án tudtak először hazamenni.

Szvák Mihály: Akikért a bicskei harangok szólnak című helytörténeti munkájában szerkesztésében is dolgozhattam szülőföldemért.   Az lenne a jó, ha ez a szépen megírt és jól dokumentált Csabdi mű minden érdeklődő számára elérhető lenne. Ha valaminek, akkor bizony ennek a megrendítő, nagy láttató erejű, jól dokumentált és tiszta írásnak kiadványként, kötetként is ott lenne a helye könyvespolcainkon - az elolvasottak között. Mármint a mi polcainkon, akik valamennyire ismerjük Csabdit és még jelent is nekünk valamit ezért-azért-amazért. Vagyunk páran. Ha majd egyszer megjelenik, egyedül csak azt fogom sajnálni, hogy édesapámnak már nem vihetem ajándékba egy külön példányát: „Ezt nézd, Apu!” Látom magam előtt, milyen tisztelettel teli érdeklődéssel és figyelmesen merülne bele az asztalánál. Mikor elolvasta, először azt mondná: "Ja". De utána még hónapok múlva fel-felidézné, ami az olvasása közben eszébe jutott. Ahogy az egy jó olvasóhoz illik.     

Dr. Imre Ernő és feleségének gyermekei Szentesen nőttek fel. Ketten a családjaikkal Szentesen, egy a családjával Budapesten él. 2004-ben hat unokájuk és négy dédunokájuk volt. 

"Mindez annak a két esztendőn át gyakorolt gondviselésnek a jóvoltából alakulhatott így, amelyet 1943 nyarától 1945 nyaráig gyakorolt rajtunk, kettőnkön az Úr Isten. Övé minden dicséret, dicsőség és hálaadás most és mindörökké."

Az mű utószavában a szerző többek között a következő Igét idézi:   

 

Én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővelkedni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővelkedéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.  Fil. 4,11-13. 

 

 

ia

 

2015. nyár elején írtuk meg először, hogy a bicskei TESCO mellett autómosó épül.  

Tegnap a Kossuth tér felé tartva jött velem szemben egy anyuka kisgyermekével, aki azt mondta:

"Írni akartam neked, jó, hogy látlak. Megnyílt az autómosó a Tesco-nál. Érdekes lehet, mert volt olyan olvasó, aki reklamált az elmaradt nyitás miatt. Láttam, hogy megnyitottak".    

Önkiszolgáló autómosó épül a TESCO parkoló főbejáratától jobbra fekvő 1500 négyzetméteres területen - tudta meg a Bicskeiek Blogja. A technológia Európa vezető gyártójától származik ezzel kiemelkedik a versenytársak közül. A kiváló mosási eredményével párosodik a modern megjelenés a gazdaságos üzemelés amivel megnyerheti a felhasználók szimpátiáját. 

 

 

- A terület a TESCO tulajdona, a mosót építő R.L.V. Építőipari Kft. bérelni  partnerétől, akiknek nyitottsága és korrektsége figyelemre méltó - mondta el lapunknak a helyszínen Vajda László, az R.L.V. Kft. munkálatokat is irányító vezetője.

Két beállásos, de bővíthető önkiszolgáló mosó lesz, ahol egy autót ezer forint alatti összegért lehet teljesen tisztává mosni. A korszerű, mosórendszer használatát alkalmazottak mutatják be az autósoknak, és végzik el a karbantartási , takarítási munkálatokat.  A bicskei beruházást megvalósító cég referenciái között családi házak, boltok, üzemek és például a zsámbéki Református Templom is megtalálható.

Bicskén, a vasútállomás közelében igazoltattak a rendőrök 2018. január 17-én délután egy helyi lakost, akiről megállapították, hogy három hónappal korábban előzetes szóváltást követően tettleg bántalmazott egy férfit. A járőrök N. Ferencet elfogták, a Bicskei Rendőrkapitányságra előállították, majd garázdaság vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki - olvasható a police.hu-n az FMRFK Kommunikációs Szolgálatának közleménye.   

Vasárnap 10 órakor érkezett egy telefonhívás a férj számára privát számról. A hívó a hazai piacon legnagyobb  távközlési társaság munkatársának nevezte magát és különböző akciókra hivatkozva a férj jelszavát kérte. 

Gyanús volt az első perctől a bicskei családnak: távközlési társaság munkatársa? Jelszót kér? Privát számról hív? Vasárnap 10 órakor akciózik? A feleség vette a kezébe a telefont és elmondta, hogy ők majd minden ezzel kapcsolatos dolgot elintéznek a cég bicskei képviseleténél, viszont nem hallásra.     

A hölgy levelében javasolta, esetüket tanácsos közkinccsé tenni a megelőzés érdekében, mert a belépési kóddal akár azt is megteheti az illetéktelen, hogy saját névre-címre rendel valamilyen eszközt a gyanútlanok számlájára.   

A képeket olvasónktól kaptuk szombat éjjel következő kérdéssel: "Mi történt?" 

saabmanyi2.JPG

Fotó:  Vlajku György

Tájékoztatást kértünk az FM RFK Kommunikációs Szolgálatától valamint azt kérdeztük a képek készítőjétől, mikor exponált a helyszínen. "Mi (szombat) délben jártunk arra, akkor a rendőrök fotózták, de (...) valaki 8 órakor már látta és jelezte a Mány Község Önkormányzata c. facebook csoportban". 

"Anyagi káros közúti közlekedési baleset történt 2018. január 12-én éjjel 22 óra tájban a 1104-es számú út 1-es kilométerszelvényében. Az intézkedéskor a rendőrök megállapították, hogy a sofőr eltiltás hatálya alatt vezetett és a nála alkalmazott alkoholszonda is pozitív értéket mutatott. A járőrök a 34 éves bicskei lakost elfogták, további mintavételre előállították.  Ellene az ittas járművezetés miatt büntető, míg az eltiltás hatálya alatti vezetéssel kapcsolatban szabálysértési eljárást indítottak a rendőrök" -  olvasható Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság  Kommunikációs Szolgálatának válaszában. Nem hivatalos információk szerint a fiatal vezető meghalt. Halála egyes információk szerint nincs semmilyen összefüggésben a balesettel. Erre enged következtetni az is, hogy a rendőrségi hír is "anyagi káros balesetről" számol be, ami egyértelműen azt jelenti, hogy személyi sérülés nem történt.

 

saabmanyi3.jpg

 

saab_manyi.JPG

 

 

 

Személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt 2018. január 11-én délelőtt Bicskén, a Prohászka Ottokár utcában. Egy Suzuki típusú személygépkocsi 25 éves helyi vezetője a Hősök tere felől a Jókai utca irányába közlekedett, azonban kanyarodási manővere során nem biztosított elsőbbséget egy szemből érkező kerékpárosnak és összeütközött vele. Az ütközés következtében a kerékpár 46 éves vezetője könnyű sérülést szenvedett. A baleset bekövetkezésének körülményeit a Bicskei Rendőrkapitányság vizsgálja - áll az FM RFK Kommunikációs Szolgálatának közleményében. A sérült a későbbiekben a Facebook profilján fotókkal is illusztrálta és részletesen leírta 8 napon túl gyógyuló sérüléseit. Az FM RFK a baleset helyszínéről származó elsődleges információk alapján nevezte közleményében könnyűnek a sérülést.  A helyszínre érkező rendőröknek más feladatuk volt.  Lényeg azonban, hogy nem lett még ennél is nagyobb baj a két temető között... 

A Mad Max 2017-es sikereiről

Címkék: kempo mad.max.dojo

2018.01.11. 19:56

 

 

 

 

 

 

 

Üdvözlöm. Sajnálatos dologgal kapcsolatban szeretném kérni a segítségét. A Petőfi u elején kezd kialakulásának egy illegális szemétlerakó. Plusz a vasútparton is a BTC felé, ahol mindenki átjár. Szeretném ha valamilyen módon fel lehetne hívni a lakók, a hatóságok és az önkormányzat figyelmét erre. Sok defektes autó, kerékpár lesz a sok kiszórt üveg miatt. Sajnos este észre sem lehet venni a közvilágítás hiánya miatt. Biztos vagyok benne, hogy a Bicskei Szón eljut azokhoz is akiket ez hatáskörükben érint. Köszönettel, Név és cím, telefonszám.  
Mit kíván a Magyar Nemzet? Olvasónkkal megegyeztünk: ha jövő héten hétfőn ez a mocsok továbbra is ott van a bicskei utcában, ismét jelez és megint kiadatik ez a hír. Kérjük továbbá az önkormányzattól a közvilágítás rendbetételét valamint a terület biztonsági, akár műszaki ellenőrzésének szorgalmazását, ezzel e szabálysértési felbátorodás lecsökkentését.  
Az utolsó képen egy nagy üvegkupac van.

A már közismertté vált tragédiáról szóló riportfilm utolsó nyilatkozója terepszínű Bocskai-sapkát és terepszínű gyakorlót visel a Hajdú-Bihar megyei Szerepen. A  gyakorló felirata mellesleg: Bicske Hungary.  

Mindezt az észrevételt öntevékeny olvasói sajtófigyelő szolgálatának köszönheti a bicskeiek blogja. 

Adott egy pályázati lehetőség zártkertek infrastrukturális fejlesztéseinek támogatására.
Talán nálunk is felfigyelnek rá. Akad néhány út, vízelvezető, aminek felújítása (vagy megteremtése?) nagyon időszerű.  Esetleg a Galagonyás I.  közvilágítása is beleférhet.

Hosszú ideje nem volt saját telefonszáma e különben jó kis helynek, aki tájékozódni akart, a munkatársak mobiljának hívását volt kénytelen igénybe venni, ha tájékozódni akart például nyitva tartásról, programokról és a többi. 

Az élő szám 22 952 493. Négy melléke van, egyik például a medencetérben elhelyezkedő úszómesteri bázison csörög, egy a pénztárban. 

A 22 600 003 telefonszám már nem létezik, törölje, akinek megvolt. 

Remélhetőleg a település történetének legkomolyabb beruházása végre hivatalos tájékoztató portált is működtetni fog 2018-as kezdettel, közel évtizedes fennállására való tekintettel.

Ideje lenne.     

Zsidai Ferenc emlékére

Címkék: gyász

2018.01.02. 11:50

Sokan és szívesen jártak hajdan bicskei fiúk és férfiak az egykori könyvesbolt melletti üzletébe hajat igazítani és borotváltatni magukat. Unoka, apa, nagyapa gyakran együtt érkeztek. A tükör előtt halkan szólt a Sokol (?) rádió. Feri bácsit rosszkedvűnek látni nem igen lehetett. Legfeljebb mérgesnek. Örömmel végezte a munkáját, tisztességes ember volt, kedvelték őt a felnőttek. A gyerekkel is szívesen beszélgetett, kérdezte őket, mit hogyan látnak. Különösen szerette a vicceket hallgatni - kevés volt olyan, amit nem hallott - és mondani is. Kezében természetesen a pamaccsal, ollóval, beretvával vagy más eszközzel, fehér, begombolt köpenyben. Mindenről megvolt véleménye, de kérdezett is, mert kíváncsi volt máséra. Ha valami nem tetszett neki vagy nem értett egyet, nem csinált kabinetkérdést. Vagy legyintett vagy nevetett esetleg mindkettő és folytatta a munkát. A futball, a magyar válogatott, a "mit játszott a Bicske vasárnap?", örök téma volt.  És nála kész agora, kész fórum volt az a műhely a körben ülő vendégekkel az egész faluból, mert ott közös dumaparti zajlott, akinek nem volt mondandója, legfeljebb nem szólt. Persze mindez abban a korban, amikor majdnem mindenki tudta, mit lehet, mit nem.  Természetesen mindenki után gondosan összesöprögetett jellegzetes mozdulatokkal a jellegzetes  olajos hajópadlóról (?). Mintha lett volna nála az újságok mellé a várakozóknak sakk készlet is - a másik felén malom? -, de egy-két pakli magyar kártya biztos.  Úgy két hónapja örömmel intett vissza felemelt kézzel, mosolyogva két másodpercig nyitva tartott, felém fordított tenyérrel az utca másik, akkor éppen napos oldaláról, ahol a központ felé ballagott. Nem tudtuk, hogy elköszönünk. Ez ilyen. Hogyan is tudhattuk volna.  Isten nyugosztaljon, Feri bácsi. 

    

Aki Szilveszter délutánján, a jó időt kihasználva gurult egyet Tarján irányába, meglepődhetett. 

Sok kerékpáros és néhány kocogó választotta a kellemes, szinte tavaszi időben ugyanezt az elfoglaltságot az óév utolsó óráiban.
Jó ötlet volt az a kerékpárút oda, bár sajnálatos módon nagyon sok helyen van sár, murva felhordás az úton, takarítatlanul. Az ősszel keletkezett padkahibákat pedig senki meg sem próbálta helyreállítani, jelenlegi formájában komoly balesetveszélyt rejtegetve.

Tanulság: nem csak megépíteni kell... 

A MÁV újévi kis kedvessége

Címkék: vasút

2018.01.02. 05:42

Se szó, se beszéd, kimarad egy hajnali járat. Az öt órakor  Budapestre induló vonat a Marson. 5.40-kor elvileg jön, de az már a következő. 

A 4829 számú személynek se híre, se hamva.  A honlapon semmi. A vonatinfón semmi. A hangosbemondó e tárgyban néma 
 50-60 ember várt csak Bicske alsón, ahová mellesleg szakadó esőben érkeztek. Munkába mentek volna az ötössel. Ahhoz ébredtek, ahhoz lettek menetkészek és azzal indultak volna. A 4829-es a Vonatinfó térképe alapján el sem indult. 

Adjon az Isten 

Adjon az Isten 
szerencsét, 
szerelmet, forró 
kemencét, 
üres vékámba 
gabonát, 
árva kezembe 
parolát, 
lámpámba lángot, 
ne kelljen 
korán az ágyra hevernem, 
kérdésre választ 
ő küldjön, 
hogy hitem széjjel 
ne dűljön, 
adjon az Isten 
fényeket, 
temetők helyett 
életet - 
nekem a kérés 
nagy szégyen, 
adjon úgyis, ha 
nem kérem. 

 

Nagy László 

Így legyen

Címkék: karácsony

2017.12.21. 23:58

A bicskei rendőr reggel érkezett, munkába menet. Megállt mellettünk, gyorsan a kezembe adta a sűrű csomagot, ami cipős doboz akciójában azt az 50 felnőtt és 50 kiskorú bicskei nagy szegénységben élő embert is megörvendeztette minden érdek nélkül, akiket a Bicskei Katolikus Karitász hívott agapéra.    

Haranghy Anna Sára csomagját behoztam, a két szuper autót meg kellett néznem, az egyik egy nagy piros VW-bogár rallye autó, a másik egy nem sokkal kisebb vadi új, sárga MINI Cooper modell eredeti csomagban - távirányítós és vannak hozzá elemek.A csomagban csoki, füzetek, rajzfüzetek, tollak, ceruzák, filctollak. Ez voltaképpen Annácska Sárika külön válogatása a két nem könnyű helyzetben lévő kisfiúnak  abból a rengeteg adományból, amit ő koordinált és Bicskére hozott. 

Kispál Zsuzsa pedig telefonált nekem, hogy 10 percen belül megáll a kapum előtt a férje a karácsonyi járattal, hozza  a csomagot, át tudom-e venni. Örömmel vártam a járdán, a piacnappal vetekedő forgalmat szemlélve, meg is jött a nagy ember a VOLVO-hajón, és kezembe adta a nagy táskát. Amiben egy csomó különös gonddal válogatott fontos és kedves dolog volt. Nagyon nagy hasznát fogja venni. Került bele házi birs és szilvalekvár. Tányérokat, törlőt küld, cukrot, lisztet sütőpor, tortadíszítőt, mécsest, csillagszórót, teát csokikat és mikulás-csomagot, olvasnivalót, tolltartót, sárkányt stb.  És amikor átvettem, én is kaptam egy zacskónyi s. k. savanyú káposztát, de remekül fűszerezve. Fenn volt az a csomag tetején. Írás előtt neki is álltam vele szendvicsem gazdagítani, valamint melléje a zacskóból is kicsipkedni. Nagyon finom és egészséges.   

Salamon Zsuzsi, az egész ügy kezdeményezője érte fog jönni és átadja az anyukának.  

Aztán felhív  saját húgom, hogy kérdezzem meg, kell-e nekik karácsonyfa, mert akkor azt sógorom ajándékba oda is viszi. 

- Angyalok vagytok. Nem ismerem őket személyesen, a lakást nem láttam, de biztos pici. Mégis mekkora az a fenyő? 

- Amekkorát kér, akkora lesz. Csak tudjuk minél hamarabb. 

- Értettem. Kérek engedélyt. 

 

ia