Egy évvel ezelőtti. "Helytörténet". 

 

K i v o n a t

Bicske Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2016. január 27-én megtartott rendes, nyílt ülésén készült jegyzőkönyvéből

Bicske Város Önkormányzat Képviselő-testülete 9 igen 2 nem szavazattal a következő határozatot hozta:

36/2016. (I. 27.) képviselő-testületi határozat

Tárgy: Bicske városi disznóvágás megszervezéséről

Bicske Város Önkormányzat Képviselő-testülete a Bicske városi disznóvágás rendezvényt a következők szerint fogadja el:

• Helyszín: Város Kemencéje • Időpont: 2016. február 20. de. 7 óra

• Bicske Város Önkormányzat Képviselő-testülete a rendezvény előkészítésére és lebonyolítására a 2016. évi költségvetés terhére 750.000 Ft-ot biztosít 

• felkéri a Petőfi Művelődési Központot a rendezvény előkészítésére, a teljes program lebonyolítására, a hangosítás, a technikai feltételek és háttér biztosítására. A Petőfi Művelődési Központ szakemberei a Polgármesteri Hivatal iránymutatása alapján készítik elő és bonyolítják le a programot. • felkéri a Bicskei Gazdasági Szervezetet a rendezvény helyszínének megfelelő rendezettségéről, tisztaságáról gondoskodjon és a rendezvény zavartalan lebonyolításában közreműködjön. Határidő: 2016. február 20.

Felelős: Polgármester K.m.f. Pálffy Károly polgármester xy jegyző

Hajózni muszáj. 

Bicskén ellenőriztek a rendőrök 2017. február 6-án reggel egy férfit, aki egy nappal korábban játékkonzolt tulajdonított el az egyik ismerőse lakásából. A járőrök a 29 éves B. Józsefet elfogták, a Bicskei Rendőrkapitányságra előállították, majd ott lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki - olvasható az FM RFK közleménylben. 

A Fejér-B.Á.L. Zrt. és a Magyar Építő Zrt. konzorciuma 646 millió forintos ajánlattal nyert a Fejér Megyei Kormányhivatal tenderén.

A Bicskei Járási Hivatal új épületének, parkolójának, valamint a kapcsolódó bekötőút kivitelezési munkáira tavaly augusztus végén írt ki nyílt pályázatot a Fejér Megyei Kormányhivatal. Közel fél évvel később pedig, a Közbeszerzési Értesítő február 3-i számából kiderül, hogy ehhez is közel lesz a felcsúti polgármester, és nem csak földrajzilag.

A tendert ugyanis az F-M Bicskei Járási Hivatal Konzorcium nyerte, melynek egyik tagja a Mészáros Lőrinc gyerekei tulajdonában lévő Fejér-B.Á.L. Zrt., a másik pedig Magyar Építő Zrt., aminek tulajdonosa Mészáros CLH klímacégekbeli üzlettársa, a dunaaszfaltos Szíjj László.

A konzorcium nettó 646,3 millió forintért vállalta a kormányhivatal által előzetesen 660 milliósra becsült munkát, a szerződést már december közepén megkötötték a felek.

Előreláthatólag bő egy év alatt fog elkészülni az U alakú, 1.757 nm-es irodaépület az új bekötőúttal és parkolóhelyekkel. A tervezett díszmedence nem valósul meg.

“A terven látható díszmedence nem készül, helyén a mellette lévő területtel azonos térburkolat készítendő.”

A munkára pályázott még a Strabag-MML Kft. is, ám a Közbeszerzési Értesítőben olvasható tájékoztató szerint a cég ajánlata érvénytelen lett, mert nem nyújtott be ajánlatot az egyik értékelési szempont tekintetében.

Erdélyi Katalin

Átlátszó.hu 

Igen, itt látható - Fotó: Pálfi Balázs 

ijozsef.jpg

Izing József (1880-1941) nekem és öt első unokatestvéremnek a dédapja, a fiamnak, Izing Máté Antalnak (1995) például ükapja, a nagycsaládban most januárban született kisbabának a szépapja. Dédapja továbbá 12 második unokatestvéremnek is, tehát összesen 18 dédunokája született. 

1935-ben a Galagonyás első dűlőjében történt az életmentése. A présházuk szomszédságában fekvő Pósfai-birtok pincéjében a mustgáz miatt hat eszméletét vesztett ember feküdt a csántér mellett. Dédnagyapánk figyelmes lett a szomszédok halálos nagy csöndjére, azt is tudta, hogy forrás idején milyen veszélyes, pincében, aztán örökre föld alatt marasztaló  időszakkal dacol a szőlősgazda. Az 55 éves Izing József élete kockáztatásával szép sorban felhozta őket a széndioxidból (!) tiszta bicskei levegőre. Mikor már mind fenn voltak, meg is pofozgatta őket, hogy ébredjenek, éljenek.

A jó szomszéd áldás.   

A Horthy Miklós kormányzótól és Gömbös Gyula miniszterelnöktől 1935-ben átvett életmentő kitüntetéséhez egy aztán szobája falára akasztott kék hátterű, díszes üvegből készített dísztárgy tartozott, amit sajnos vele együtt eltemettek 1941-ben, hősies cselekedete után hat évvel. A háború után, főleg 1948 után természetesen sosem büszkélkedtek utódai a tettével és az elismeréssel se túlzottan. Egyrészt mert a romjaiból újraépülő és fiataljainak tömegét gyászoló országban erre nem volt se idő, se érkezés - másrészt a kommunista diktatúrában Horthy nevének kimondása is beláthatatlan következményeket vont volna maga után. Gömbös nevéről már nem is beszélve. Egyenlő Andrássy út 60., előtte a vidéki kihelyezett tagozatok. 

Emlékszem, hogy a mi édesapánk Mindenszentek idején, amikor a sírokat jártuk mécsesekkel (mindig mindet én gyújthattam meg), pár szóban elmondta ezt és azt is, hogy Keller Katalin, a dédanya, olyannyira gondosan állítgatta vekkerét, annyira az életéhez tartozott ez a tárgy és a pontosság, hogy a vekkert vele együtt eltemették. 54 éve ott van koporsójában.  Ez a múló idővel mindig felötlik bennem, ha a katolikus temető mészkőkeresztjével majdnem szemben fekvő kripta fekete kövén álló nevekre felnézek.         

Abban a kastély melletti házban született Izing József a Szél utcában, aminek ablakai körülbelül a Nagy Károly utcára néznek. Amikor József feleségül vette Keller Katalint (1882-1963) dédnagyanyánkat, akkor az édesapja, az én ükapám - Izing János (1865-1938) -, a Kistószegen vásárolt egy házat az ifjú párnak. Ebben a házban nevelkedett és élt bölcsőtől a sírig nagypapánk, Izing Antal (1921-1995). Két testvérével, Izing Etelkával (1943) és Izing Józseffel (1952) együtt a mi drága édesapánk, Izing Antal (1945-2008) is itt volt gyermek és ifjú, halála idején is ebben a házban élt. Ebben a házban él ma is családjával a testvérem, a dédunoka Izing Tímea Ildikó (1972), Szilágyi Csaba, a sógorom és az ükunoka, Szilágyi Réka Rebeka (1994) is.  Mindezeket csakis a mi  - élő családi lexikonként számon tartott - nagynénénk, özv. Seres Lászlóné Izing Etelka (1943) elmondása alapján tudtam leírni - Horváth Péter bácsi 2002-ben készített Izing családfájának felhasználásával, amihez már nekem is nagyító kell.  Eta néném, hogy a jövő időről is szó essék - az anyai ágon dédije lett a 2017 januárban "ma" született kisbabának, Csabának (2017).

A mentés menetéről, a helyzetről, a kimentettek pontos számáról csak szóbeli adatok állnak rendelkezésemre.     

Izing József (1952) avagy Titi nagybátyámnak köszönhetem mindezt. Tegnap elküldtem neki a TSZ alapítóit ábrázoló képünk posztját, hogy legyen szíves segítsen azonosítani. Mire többek között megkaptam tőle ezt a dokumentumot, amitől egy percig nem is vettem levegőt, csak néztem. Megkérdeztem, közölhetem-e. Titi azt mondta, hogy Robit kérdezzem, mert ez az övé. Izing Róbert (1976) vagyis Titi unokatestvérem  a Budapesti Közlöny 1935. július 26-án megjelent számának címlapját is elküldte nekem kutatásai alapján, ahonnan a fenti kiemelés származik.

Végezetül szeretném hozzátenni, hogy sok ilyen életmentés lezajlott a bicskei pincékben, ahol sok millió liternyi must forrt már meg.  Sok olyan életmentés is akad, többnyire ilyenek voltak, amiről egy sort sem írt le soha senki. Mégis életet jelentettek. Ezzel a közléssel azokról a mentőkről is megemlékezünk, akiknek nemes és bátor tettének nincsen írásos nyoma sehol. 

 

Izing Antal (1970)    

Szintén Székesfejérvárból érkezett ez a fantasztikusan megírt hír, amiért nagyon hálás vagyok a kedves hölgynek, aki többedszerre kényezteti olvasóinkat minden érdek nélkül efféle helytörténeti csodákkal. Azt mondja, a hír olvastában felvisított a nevetéstől. Én is majdnem. Dalárda és lelkes közönség a temetésen. Persze, a lelkesnek akkor volt még egy egészen egyszerű, szó szerinti értelme is. De "Az öregre nézve megemlítjük, hogy főtápláléka kevés eledel, annál több dohányázás bor, és naponkint 4 krajczár áru pálinka volt utolsó éveiben, s mihelyt ezeknek élvezésétől testi gyengesége eltiiltá, azonnal megszűnt élni." Ennyi. Mintha Mikszáth Kálmán novelláját olvasnám.   A hír 1873-as. Sukh János (1760-1873) bicskei asztalosmester emlékére igyunk 4 krajczár áru pálinkát. 

 

  

Az egyebek mellett képes helytörténeti dokumentációkat gyűjtő Imeli Lászlótól kaphatta meg a Bicskei Szó olvasóköre ezt a majdnem 60 éves emléket egy kéréssel, egy feladattal. "Ezen a képen, ha jól számolom 19 bicskei gazda szerepel. Én sajnos egyet sem ismerek fel. Segítenél, akár privát, akár közösségi segítséggel a névsor megírásában? Köszi..." - írja Imeli László.

bicske_1959_tsz_alapitas_buzakalasz.jpg

Állós sor balról: az első ismeretlen, a második nem teljes bizonyosságú közlés alapján Pertl Ferenc, a harmadik Mónos Mihály, a három álló nyakkendős ismeretlen, valószínűleg küldöttek, a kályhától a falig ifj. Szarka László és ifj. Bárányos József állnak. 

Középső ülő sor: Bárányos József, Huszár Pósfai István, Nagy István, az ülő nyakkendős ismeretlen küldött, Ivanics László, Tolnai András.

A szekrénynek háttal áll Szabó István. 

Első sor: Pósfai István, Perl Ferenc tanácselnök, Szarka László valamint Bagóvári "Bagós" Pósfai István.  

 

 

Olvasói segítség alapján:  

Jobb szélen a kályhacső alatt áll a tavaly októberben elhunyt Bárányos Józsi bácsi, Bárányos igazgató úr édesapja. Tőle balra a cső közelében Szarka László áll (Dr.Szarka Zsuzsa és Szarka Zsolt édesapja).  Szarka László előtt éppen lehunyt szemmel ül a nemrégiben elhunyt Ivanics László, aki kedves feleségével  a Jakab közben élt.    

Balról a második ülő, aki profilból látszik, Pósfai István (Bárányos József anyai nagyapja).  Bárányos József apai nagyapja is a képen látható, ő a bal szélen ül, bajuszos és a kalapját tartja az ölében. 

Halálra gyötörték a bicskei parasztokat a beléptetéssel, erőszakosan agitáltak a téeszbe. Erőszakkal, sokszor,  napról napra jöttek a visszaemlékezések szerint  "Így történt, hogy 59-ben jöttek hozzánk sokan, édesapámtól kérdezték (balról a második a képen, profilból látszik), mit szólsz, lesz-e ebből kiút, hagynak-e nekünk végre békét? Volt hogy hajnalig nem mentek el. Mi lenne ha, ha együtt állnánk be és te lennél az elnök - mondták édesapámnak - mondta el a Bicskei Szónak  özv. Bárányos  Józsefné Eszter.  

Szintén az ő szavai alapján foglaljuk össze: Bicskén összesen négy TSZ alakult, amiből végül egy lett. A pártbizottságok kötelezővé tették a dolgozóknak az agitálást - EZ A JÖVŐ, EZ A BOLDOGULÁS -, ez volt a legtöbbet hajtogatott jelszó. Mondták olyanok is, akik pontosan tudták, hogy ez nem igaz, csak tették, amire utasították őket. Az agitárorok is muszájból mentek, mert hónapok kellettek, hogy betörjék a parasztokat. Volt aki odaadta ingyen-bérmentve, csak ne kínozzák tovább. Egy pedagógus édesapja is tanító volt, őt is gyötörték, de inkább odaadta, hagyják őket békén. Tanítani akart, végezni a munkáját békességben. 

Özv. Bárányos Józsefné Eszter ny. főkönyvelőnek ezen a képen látható az édesapja, a férje és az apósa is valamint a nagynénjének a férje.  Ezenkívül Szarka László az édesapjának első unokatestvére is ott van a képen valamint főutcai szomszédjuk, Szabó István is.   

  A hátsó álló sorban  balról a harmadik Mónos Mihály (99%-os biztonsággal) sok gyermekes bicskei, református parasztember. 

Huszár Pósfai István arcát láthatjuk félig takarva, szinte középen - Pósfai István mögött ül.  

Mellette ül Nagy Pista bácsi az Öregtószegről, a József Attila utcából.

Aki a szekrényél ül: Tolnai András. A mai OTP helyén állt a házuk 

Az asztalnál Bagóvári "Bagós" Pósfai István tekint az asztalon lévő iratra. 

Az első sorban ül a tanácselnök mellett, prémes gallérral hosszú bajusszal Szarka László - Dr. Szarka Zsuzsa valamint Szarka Zsolti barátunk nagyapja. Idősebb Szarka László mögött, az álló ifj. Szarka László előtt lehunyt szemmel ül a nemrégiben elhunyt, nagyon barátságos ember, Ivanics László, a Jakab közből. (Édesapjával egy nagy  robbanás után kijöttek a főutcai pincéjükből. Indultak vissza egy idő után, elől a gyerek, és becsapódott mellettük valami robbanóeszköz. Az édesapa már nem ment le kisfiával a pincébe.) A képen látható László akkor 10 éves volt.    

Középen ül az első sorban mellényben, nyakkendőben Perl Ferenc tanácselnök.   

A szekrénynek háttal áll a nemrégiben elhunyt Szabó István (Bicske, Takarék köz), (lányai Ildikó és Ágnes! Unokái Anna, Eszter, Vince és Máté).  

A hátsó ülő sorban balról a második  Pertl Ferenc. 

 

"Ezen a képen, ha jól számolom 19 bicskei gazda szerepel. Én sajnos egyet sem ismerek fel. Segítenél, akár privát, akár közösségi segítséggel a névsor megírásában? Köszi..." - írja Imeli László.

Erről nincs adat, csak valószínűsíthető, hogy a képet Soltész József fényképészmester készítette, aki 1959 márciusában már hét hónap híján 3 éve rejtegette az 1956-os bicskei képek negatívjait - közkincseiket. 

Mi köszönjük és várjunk olvasóink leveleit, hozzászólásait. A falon függő képet hagyjuk, tudjuk kit ábrázol. 

Felmerült egy igen fontos hozzászólásban, hogy a kép hátoldalán olvasható 1959. III. hó nem a kép elkészülésének időpontját jelöli, hanem a kép kidolgozásáét. Ugyanis a TSZ 1956-ban alakult.

 

1959-ben Ezüstkalász névvel jön létre Vargáné Cili néni korabeli feljegyzése szerint ez a szinte csakis református gazdákból álló szövetkezet.  Nemsokkal utána jött létre a katolikus gazdák szövetkezete. Nemsokkal később - 0,5-1 éven belül megalakul a Báder József vezette egység. Ezután még egy, aminek  Végh István volt a vezetője. Összességében tehát 1 éven belül a két "tészcse" helyett helyett lett négy. Három év múlva Báder József elnökletével létrejön a Búzakalász MGTSZ  lett az elnök.  Pósfai István (Lenin út 83.) a helyettese, Lepsényi Ferenc pedig a könyvelő.    

Öt nyakkendős közül akkori bicskeieket jól ismerő forrásaink szerint eddig egyet, a tanácselnököt ismerték fel. A többiek mind keményen dogozó bicskei református vallású parasztemberek, családfők voltak. 

tsz_1959_iii_ho.jpg

 

Kalmár Gerzson okl. agrármérnök, okl. ipari alpinista (Csúcs Ingatlan Kft ,Bicske) a bicskeiek blogjának eljuttatott tájékoztatása szerint holnaptól Bicske központi részén (Kossuth tér) faápolási munkákat végeznek a BGSZ megbízásából.  "Kosaras autóról dolgozunk, a letermelt gallytömeget minden nap műszak végéig eltávolítjuk, hogy ezzel se okozzunk fennakadást senkinek. A munkát a Magyar Faápolók Egyesületének leírása szerint végezzük; a cél, hogy az idősödő fákat visszavágjuk (ifjítás) és ezzel a megújítással még sokáig díszíthessék városunkat. A már csonkolt fákon hajtásválogatást végzünk csak. A száradék ágakat kivágjuk, a tetőt/vezetéket/játszóteret stb. veszélyeztető ágakat eltávolítjuk. A fák koronájából a gombás, beteg, odvas részeket kivágjuk. Teljes kivágás csak a legindokoltabb 1-2 esetben lehet - utasításra. Terveink szerint - ha az időjárás nem szól közbe - kb. 2-3 hétig tart a munka a 2 képesített fűrészesnek +3 kézi segítségének teljes eltakarítással. Mivel a park belseje még nagyon sáros - vízállásos és nem akarjuk feltúrni - először a szilárd burkolatos részekről elérhető fákat ápoljuk le."
"EZT ÍGY IS LEHET? VÉGRE SZAKEMBER FOG DOLGOZNI" - érkezett olvasói kommentárunk a megjelenés után 10 perccel.  

A 2008 őszétől kezdődő bejáró polgármesteres, jegyzőcserélődős ámokfutás - jelenleg stagnál - is eszébe jutott minderről egy szomorú mosoly erejéig ("Nincs déja vu érzésed?") annak a kedves olvasónak, aki Székesfejérvárról postázta nekünk Bicskére ezt a fantasztikus helytörténeti emléket.  Azért nincs "már láttam élményem", mert 1873-ban bizonyára rendben mentek a dolgok itt is, hiszen 1867-től a dualizmus (1867-1918) kezdeti korában reménykeltően felíveléses szakasz lehetett "Bicske mezővárosban" is. A Tessely-Pálffy nevekkel "fémjelzett" korszakot illeti, akkor bő félévenként tette be maga után a városháza ajtaját az aktuális törvényességi őr, a város aktuális jegyzője úgy, hogy nem akart többé visszajönni.   

A kistószegi Weigl família szíves figyelmébe külön szeretettel.      

 

hirdetmeny_1.jpg

brutal.jpg

Részletek....

 

 

 

 

 

 

 

A Bicskei Szó kérésére a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata részéről Sipos Mónika r. ftőrm.ezt a tájékoztatást adta az éjjeli vasúti haláleset körülményeiről:   

 

"Megkeresésére az alábbi tájékoztatást adjuk:
A kérdéses ügyben a rendőrség közigazgatási hatósági eljárás keretében
vizsgálja a vértesboglári férfi halálának körülményeit."

 

Halál a síneken Bicskénél

Címkék: rendőrség vasút

2017.02.04. 01:33

2017. február 3. péntek, 20.07 / Utolsó módosítás: 2017. február 4. szombat, 00.35

Frissítés:

Éjjel háromnegyed 12-re befejeződött a helyszínelés, ezután ismét mindkét vágányon haladhatnak a vonatok. Az eredeti menetrend helyreállt.

Előzmény:

A Budapest-Győr-Hegyeshalom vasútvonalon 10-20 perccel növekedhet néhány péntek esti vonat menetideje, mert Bicske közelében egy ismeretlen személyt gázolt az Oroszlányból Budapest-Déli pályaudvarra tartó vonat. A rendőrségi helyszínelés végéig - várhatóan 22-23 óráig - egy vágányon haladhatnak a járatok.

Utasaink elnézését kérjük az eljutási idő megnövekedése miatt!

MÁVINFORM

Milyen jó lenne egy nagy teljesítményű kamera az nagy Bicske valamely tornyára vagy éppen az összesre, aminek látóterébe természetesen Bicske tartozna és Bicske fölött az ég - mondjuk 5 perces frissüléssekkel.  

 

 

Eddig ennyit tudunk erről. 

És meg ennyit: Tréleres kisbusz ment nyerges alá. Lehet, hogy valaki bealudt. A Katasztrófavédelem tájékoztatása alapján a Komárom megyei műveleti szolgálat irányít. Bicske és Tatabánya tűzoltói vonultak a mentőkkel és rendőrökkel.   
A megyei katasztrófavédelem szóvivője, Völgyi Ágnes elmondta, egy személyautót szállító román kisteherautó hátulról egy szintén román rendszámú kamionnak ütközött. A kisteherautó vezetője súlyos sérüléseket szenvedett.
Az M1-es autópályán a Zsámbéki pihenőhely közelében, Budapest felé a 28-as km-nél mindkét sávon megindulhatott a forgalom, de az öt km-es torlódás végén újabb baleset történt a 33-as km-nél le állt a forgalom.
sőt, a police.hu szerint 
Bicske térségében két tehergépkocsi ütközött.

Személyi sérüléses baleset történt 2017. február 3-án 9 óra 15 perckor az M1-es autópálya 33-as kilométerszelvényében, Bicske térségében. A sztráda Budapest felé vezető oldalán két tehergépkocsi ütközött.

A rendőrök a műszaki mentés és a baleset helyszínelésének ideje alatt az érintett útszakaszt lezárták és a forgalmat a 39-es kilométerszelvénynél az 1-es számú főút irányába terelik.

A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság kéri a járművezetőket, hogy fokozott óvatossággal, türelemmel haladjanak!

Olvasói hírünk, miszerint csak átutalással lehet gépjármű adózni, felháborító. Az önkormányzat van értünk, nem mi vagyunk értük. Ha már adót vetnek ki ránk, természetes jogérzékünk azt súgja, hogy a befizetés minden módját el kell fogadni! Ha valamelyiket - például az utalást - preferáltatni szeretné, adjon rá kedvezményt. De ne egyedül azt fogadja el ezzel is még inkább visszavetve az adózási kedvet.   

Mert nagy bajban lesz az, akinek nincs folyószámlája, mert akkor nincs honnan utalni.
ÉS bizony sok ilyen ember létezik még, MERT nem csak olyanok élnek itt az ERŐSÖDŐ Bicskén, akinek azért kell a folyószámla, hogy elférjen valahol a számolatlan pénz.
Engem felháborít.
Bár a bank nem feltétlenül számít fel díjat az utalásra, de a tranzakciós illeték biztosan terheli, szemben a csekkel. Csak utóbbi az önkormányzat kiadásait növeli.
Érdemes egy pillantást vetni az önkormányzat készpénzkímélő rendeletére. Saját autó használatára az önkormányzat fizethet készpénzben. Kiküldetési díjat is fizethet készpénzben, amikor pl. a képviselő szolgálati útra megy. Ott aztán nincs kímélve a készpénz.   

Gyakorlatilag mindent lehet készpénzzel fizetni, de ezt nem teheti meg a választó(polgár).

Vicc.    

Ha csak elfelejtettek sárga csekket rendelni, mondják meg.  A Nemzeti Adóhivatal lehetővé teszi az online adózást, de nem törli el a hagyományost! A várost fenntartó helyi adózókkal kapcsolatban ezt az irányt kell Bicskén is képviselni. Lehessen adózni így is, úgy is.  Az adózó pedig döntsön saját körülményei, belátása alapján. 

Ezt tényleg nekem kell leírnom? 

A mai napon kézhez kaptam az ez évi gépjárműadóról szóló határozatot. Már amikor kinyitottam a borítékot meglepett, hogy nincs benne a szokásos sárga csekk. Majd ámulva és bámulva, szóhoz sem jutva, olvastam, hogy az idén átutalással kell teljesíteni a befizetést. Tehát, így nekem mint adófizető polgárnak, a bank az utalásokért költséget számít fel. Nem értem, hogy miért nem lehet sárga csekket is betenni a borítékba, és uram bocsá', a Hivatal pénztárába befizetni. Miért mindig rólunk húzzák le a járulékos költségeket? Miért nem lehet 2 lehetőségből választani? Ez engem felháborít.

Üdvözlettel
egy Bicskei Szó olvasó

Tisztelt Szerkesztő!

A Nagyállomás előtti vasúti felüljáró eléggé veszélyes, szinte járhatatlan. Hetek óta senki nem foglalkozott a síkosságmentesítéssel, ami szerintem a Városgazda feladata lenne. (...) Minden nap arra járunk a céges buszunkhoz és ez minden nap egy kihívás. Szinte egy extrém sport az átjutás :). 
Ha ez felkerülne az oldalra és valami megoldás is történne, azt nagyon megköszönném (sok ember nevében, aki arra jár minden nap)
További szép napot kívánok!

"Ír és kérdez az olvasó. 3 napja szomorúan tapasztalom a síkosság mentesítés hiányát. A központban a Szt.István úton is járhatatlan volt a járda. (...) Látszott hogy 1-1 marék homokot odaszórtak , de ezzel szerintem nincs elintézve.  Szabálytalanul ki kellett menni az úttestre végig gyalogolni a buszmegállóig. Másik probléma, ami külön kérdés, de most ezzel is összefügg, hogy a járási hivatal építéséhez miért kellett elvenni a járdát a gyalogosoktól?

Ráadásul mellette a parkoló íve miatt botladoznak a gyalogosok.  Most a síkosság miatt senki nem sózta le a kerülő utat sem,  tehát egybefüggően nem lehet végig menni a Szt.István úton.  Nincs megoldva szerintem azon területek síkosság mentesítése sem, ami nem tartozik senkihez.  Pl a buszmegálló hiába van letakarítva, ha az odavezető merőleges járda vagy földterület nincs. A lakótelepen az emeletes házak közötti átjárók sincsenek takarítva. Sajnos a nagy állomáshoz vezető Móricz Zs.utca is katasztrofális. Hiába van becsületesen letakarítva a lakóházaknál meg az állomáson a járda ha 1- 1 foghíjas telek kimarad. Tetézve ezt az esti sötétséggel. Köszönöm ha felteszed szeretnék névtelen maradni. De a hivatalból érdekelne hogy miért kellett a járdát lezárni? Köszi."

-----------------

Mivel az új épület a szomszédos épületekkel összhangban az utcafrontra épül, az építés során elengedhetetlen a járda lezárása, senki nem szeretne beleesni a kiásott alapgödörbe, senki nem szeretne téglát, habarcsot, cserepet a fejére. Néhány felirat a helyszínen, cikk, tévéanyag, hirdetmény - tájékoztatás - igazán beleférne a városvezetés  részéről. A kerülőket különös figyelemmel tisztán kellene tartani.
 

A válasz: Minden bizonnyal a Kormányhivatal építése miatt tiltják a parkolást a területen. Amikor közlekedési káoszról, a központ túlterheltségéről írtunk korábban - a két iskola, a bíróság, a plébánia, a városháza, az épülő kormányhivatal képezte centrumról, valami hasonlóra gondoltunk. (És ez még csak a kezdet? Arról beszélgetünk valaki mással, hogy 1 autó egy gyerek, ma gyerek gyalog nem megy iskolába, miközben jómagam a benti oviba már gyalog jártam a a telep túlsó végéről (Marx u., ugyanígy a nálam sokkal fiatalabb beszélgetőtárs.  Ezt az őrületet, lehet, hogy iskolabusszal lehetne vagy kellene megoldani, mint teszik azt a "hanyatló" Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban.)    

"Külön jó volt, csapatosan menni haza, végig ordibálni meg Táncsicson meg hógolyózni stb.

Ma már mindenkit autóval visznek.
Ja és 1 autóban 1 gyerek"
Amúgy: 
Nem kiszúrás ez, sokkal inkább előrelátás az építkezés miatt.
Igen, ismerik az említett csúcsforgalmat, és éppen ezért szeretnénk elkerülni azt, hogy baleset, kár érjen bárkit is.
Nem az építőanyagot/gépet szállító gépkocsivezető lesz a szűk keresztmetszet, hanem az egyszerű autós, gyalogos.
A fotón is látható anomáliát szeretnék elkerülni. Az, hogy hogy néz ki itt minden.... az egy másik történet, mégis ugyanez.  

 

"Üdvözlöm.

 Arról szeretnék érdeklődni, hogy esetleg tud-e valamit az Arany János utca elejére kirakott megállni tilos táblák miértjéről?

Ráadásul 80-85 méter?? Érdekes. És pont az iskola környékén?? Aki ezt kitalálta az látta már mi van ott 16 óra körül ???

Esetleg direkt erre megy ki a játék? Kell a pénz a városnak?? Nem értem. Az ott kialakított parkolónak nincs akkora kapacitása,

hogy az összes út szélén álló autó ott tudjon megállni ( főleg ha kedden a kukásautók is ott „pihennek”). Ami pedig az időjárást

illeti az is beleszólhat. Gondolok itt a parkoló helyén létjövő kisebb tavacskára. Végezetül  2 kép, hogy miről is van szó.

teljes név" 

 

aj1.jpg

 

aj2.jpg

Csabdi, Előhegy utcában intézkedtek a járőrök 2017. január 31-én kora délután egy Renault típusú személygépkocsi vezetőjével szemben.

A rendőrök megállapították, hogy a gépkocsi  66 éves bicskei vezetője úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy a gépjármű nem rendelkezett forgalmi rendszámmal, továbbá a férfival szemben alkalmazott alkoholszonda is pozitív értéket mutatott. Az egyenruhások a férfit elfogták, további mintavételre előállították. Az eset miatt járművezetés ittas állapotban vétség, valamint érvénytelen hatósági engedéllyel, vagy jelzéssel való közlekedés szabálysértés elkövetésének gyanúja miatt indult eljárás.

A 8106-os számú útról érkezett bejelentés balesetről a rendőrségre 2017. január 31-én este. Az Etyek és Göböljárás közötti útszakaszon egy Peugeot típusú személygépjármű 27 éves vezetője rosszul választotta meg járműve sebességét és egy balra ívelő útkanyarulatban kisodródott, majd az úttestet szegélyező szántóföldön állt meg. A helyszíni szemle során a rendőrök megállapították, hogy a személyautó 35 éves alcsútdobozi utasával szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság elfogatóparancsot bocsátott ki, ezért az egyenruhások elfogták a férfit, majd előállították a Bicskei Rendőrkapitányságra. 

FM RFK

HEGYMENET Bicske és Mány között rendőri irányítás mellett, egy sávon haladhatott a forgalom. A 7,5 tonna össztömeg feletti járművekkel nem lehetett közlekedni az útszakaszon - olvasható az FM RFK Kommunikációs Szolgálatának korábbi közleményében.  

 

9 óra 24 perc Közúti közlekedési baleset történt 2017. február 1-jén reggel a 1104-es számú út 1-es kilométerszelvényében, Bicske és Mány között, ezért a forgalom rendőri irányítás mellett, félpályán halad.

Az érintett útszakasz a lehullott csapadék miatt jegessé és csúszóssá vált, ezért a szükséges síkosság-mentesítésig a 7,5 tonna össztömeg feletti járművekkel nem lehet közlekedni.

 Javasoljuk, hogy a tehergépjárművel közlekedők lehetőleg válasszanak másik útvonalat.

A későbbi expozé (10 óra 3 perc) szerint Bicske és Mány között újra zavartalanul halad a forgalom.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, közúti közlekedési baleset történt 2017. február 1-jén reggel a 1104-es számú út 1-es kilométerszelvényében, Bicske és Mány között, ezért a forgalom rendőri irányítás mellett, félpályán haladt.

 Az érintett útszakasz a lehullott csapadék miatt jegessé és csúszóssá vált, ezért átmenetileg a 7,5 tonna össztömeg feletti járművekkel nem lehetett közlekedni.

 A rendőrök a forgalomkorlátozást feloldották, az érintett útszakasz újra teljes szélességében és tehergépjárművekkel is járható.

Ebben a cikkben a kiállításodat említik Zentán? - kérdeztem Péter László grafikusművésztől, tanártól, aki úszómester a Bicskei Tanuszodában.  A Magyar Kultúra Napján Dormán László fotóművész is kiállított, akire jól emlékszem, mert dolgoztunk együtt a Magyar Rádió Határok nélkül c. rádióműsoránál (Szerkesztette Juhász Nagy Ágnes) közel 25 éve. (Itt a legérdekesebb emlékeim közé egy Kányádi Sándor interjú tartozik. Sajnos már nincs az archívumban.)  

Péter László "Tollrajzok - Barangolások délvidéki képzőművészekkel" című veretes, szép kiadású művét a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jelentette meg. A külcsín és a belbecs felér egy Helikon megjelenéssel. Tavaly augusztus 16-án dedikálta nekem a szerző. Akkortájt meg is akartam írni "miért jó bicskeinek lenni" című tárcában, hogy miután megúsztam (öröm)penzumom, kilépek a medencéből, szusszanok éppen és ezzel ajándékoz meg a spori. Otthon nézegetve, olvasgatva az járt a fejemben, hogy a grafikusnak Bicskei Napokon biztosan nyílik majd tárlata.   

(Nem mintha nekem bármi fogalmam volna a délvidéki képzőművészetről, hacsak nem az általam mondhatni rendszeresen olvasott Magyar Szó - Üveggolyó című rovatából - avagy a bicskei menekülttábori emlékekből, Fehér László  akkori táborlakó festményei voltak a legkarakteresebbek, vele egyszer-kétszer vasárnap délután kiültünk a tópartra némi alkohol társaságában, láttam, ahogy a nádast és a tavat festi szájában lógó cigarettával, de úgy, hogy a képekről kifújt a nádat mozgató, víztükröt fodrozó őszi légmozgás. Nagyjából azon a részen ültünk, csak beljebb, ahol most a bojlis főstég van. Fehér Laci képeiből nagyon sok látható a Báder Fogadóban a nagyterem bejáratával szemben, egészen fönn, végig. Költői képek. "Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton
bút konokon 
és fájón".

És a tábor háromszobás múzeuma is sokat rejt egykori "jugó" alkotóktól. Emlékszem, amikor a blog címén gondolkodtam - Bicskei Szó -, a Magyar Szó szépsége, egyszerűsége vezetett a választásra.)           

Péter László "Tollrajzok - Barangolások délvidéki képzőművészekkel" egy díjazott cikksorozat gyűjteménye,  hiszen a 2016. évi Forum Képzőművészeti Díjat Péter László grafikus érdemelte ki a Magyar Szó Üveggolyó mellékletében Tollrajz címen 2010 óta folyamatosan publikált képzőművészeti írásaiért, valamint szerteágazó grafikai tevékenységéért. Forrás: Hét Nap 

ia 

„Az eleink által felépített hagyományok kultúrájából élünk…”

„Az eleink által felépített hagyományok kultúrájából élünk…”

A 2016. évi Forum Képzőművészeti Díjat Péter László grafikus érdemelte ki a Magyar Szó Üveggolyó mellékletében Tollrajz címen 2010 óta folyamatosan publikált képzőművészeti írásaiért, valamint szerteágazó grafikai tevékenységéért.

A nagyvilágban szétszóródott földijeimmel mégiscsak összefutok olykor, hiszen bizonyos mértékben és értelemben magam is vándormadár vagyok. Péter Lászlóval először egy székelykevei sokadalom idején, majd Pancsován sodródtunk egymás közelébe. Ez utóbbi alkalomkor Kóka Rozália bukovinai származású népművészmesterrel járták be épp az al-dunai székely—magyar közösségeket a Kërësztapám nadrágja címet viselő Péter Laci-s kötettel. Aztán valahogy szem elől tévesztettük egymást. Annyit tudtam róla, hogy valahol az anyaországunk egyik szegletében éli civil mindennapjait. Fellelni azonban jelentős kihívás volt. Viszont az Úr útjai kifürkészhetetlenek, és végül a világháló segítségével létrejött ez a „beszélgetés”.


Léphaft Pál, Dormán László és Péter László a magyar kultúra napja alkalmából megtartott ünnepségen Zentán 2017. január 14-én (Fotó: Szabó Attila)

* Számodra az igazi otthon maga az út — jegyezte le rólad Léphaft Pál karikaturistánk a Végvári panoptikum II. című kötetében. Az út, amely mindig befogad és visszavár, s melynek porából nemcsak köpönyeget vehetsz, de rajzolhatsz is bele kedved szerint. Segítenél? Miként értelmezze e sorokat a művészetben kevésbé jártas halandó?

— Én is a bánáti porban cseperedtem fel, akárcsak te. Hogyan lehetne értelmeznünk az egészet, ha nem batyucipelésként? Az út lehet egy kitaposott ösvény, de lehet szabadon kiválasztott csapás is, ahogyan legelébb a XIX. század végén az európai festők csoportja, majd hatásukra a magyar festők változásokat áhító rétege, köztük szép számban délvidékiek is, megtették áttörésüket a modern festészetben. De lehet akár jelentős tervek nélküli, spontán úttörési próbálkozások sora is. Az alkotói szándék nyilván ered valahol, és véget is ér valahol, valamikor. Mindaddig, amíg az ember az útját járja, van esélye a kreatív gondolatait megjelenítő tehetségének a kibont(akoztat)ására is. Optimisták lehetünk, mert noha a mában élünk, nem csupán a pillanatnyi helyzet állapotának lekövetésére és felvázolására alkalmas terepet járjuk be. Minduntalan előtüremkedik az irigylésre méltóan gazdag történelmi és a művészeti múltunk is. Noha az embernek vannak tagadhatatlanul előre megtervezett munkaprojektjei, a művész csupán a töredékek megvalósítási szándékát tudja felvállalni. Ezért, akár vállaljuk/felismerjük, akár nem, a múlt is tagadhatatlanul kötelez valamire bennünket. Lehet új dolgokat felépíteni, de csak a hagyományok mérlegelési/viszonyítási alapjától függően! Mindez tájékozódási kötelezettséggel jár, hogy el tudjuk dönteni, hol is vagyunk pillanatnyilag a megkezdett úton/pályán. A hagyományainktól ugyanis akkor sem szabadulhatunk meg teljesen, ha függetlenedni akarunk tőlük, és meghirdetjük a múlttal való szakítás programját. Hiszen főként az eleink által felépített hagyományok kultúrájából élünk, az általunk létrehozott újítások csak újabb, hajszálvékony rétegek a régi mázon. Lehetséges tehát, hogy a hagyományok felvállalása batyucipelés az alkotó ember számára. De valahol mégiscsak folyton használjuk a vívmányait, a régebbi megtapasztalásokat, melyek hasznos támpontokból, az alkotást segítő, kazeinszerű ragasztóanyagként tevődnek össze, és amelyeket természetesen kamatoztathatunk. A már megszerzett szellemi értékek mindig is a javunkra válnak, még ha felülbíráljuk, vagy leigázni akarjuk is őket. Hiszen nemcsak az önismeretünket segítik, hanem a közösségi kultúránk megtartását, a megmaradásunkat is általa szorgalmazzuk. Ha csak Kodály egyetlen fontos gondolatát idézzük fel, mely szerint a meglévő kultúra úgy marad(hat) fenn, ha élünk vele, illetve ezt az örökséget a következő nemzedékeknek is rendre megtanítjuk, átadjuk — már ekkor sem járunk túl messze a teljes igazságtól. A meglévő, immár hagyományossá vált művészeteket is akarva-akaratlan beleszőjük az újszerű láttatásainkba, mert a kollektív emlékezetet nem iktathatjuk ki a tudatunkból vagy a tudatalattinkból. A porba rajzolás fogalma efféleképpen értendő…

* Noha végzettséged szerint „csak” grafikus és képzőművészet szakos tanár vagy, szülőfalud, Székelykeve monográfiáját is megírtad idestova tíz esztendeje, Vándorfecske hazatalál?címmel. Mi késztetett erre a vállalkozásra? Gondolom, az a bizonyos kérdőjel sem véletlenül került be a címbe. Tervezed esetleg a krónika folytatását is?

— A Vándorfecske hazatalál? az első könyvem volt, és vele az a régi vágyam teljesült, hogy megírjam a szülőfalum történetét. Középiskolai éveim óta rendkívül izgatott a kérdés, hogyan vándoroltak el a bukovinai székelyek az 1764 után meglelt szülőföldjükről, Bukovinából, ahonnét nemcsak az Al-Duna kanyarulataiba, hanem akár Brazíliáig is eljutottak. Olyannyira érdekelt a kirajzások oka, hogy első útlevelemet megszerezvén, tizennyolc éves koromban egy székelykevei fiatalemberrel, egyúttal barátommal és unokabátyámmal, a még kezdő magyartanár Kelemen Sebestyén — Percellel együtt elutaztunk Bukovinába. Megkerestük az „őshazánkat”. A siralmas ottani körülmények ellenére nekünk hatalmas, lelket felszabadító élményben volt részünk. Szerettünk volna írni egy közös úti beszámolót is, Percell azonban 1981-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt. Én viszont tovább cipeltem magamban a vállalt fogadalmat: megírom a hazatalálás történetét! De már csak itt lett belőle valami ennél terebélyesebb. A könyv végül Magyarországon készült el. Itt látott napvilágot röpke néhány esztendő leforgása alatt esszészerű tanulmányfüzérként az évekig, évtizedekig gyűjtögetett adatok rengetege. Krónikásként hitelesen végigkövetve Székelykeve közösségének életét a falu megalapítását megelőző időktől kezdve egészen a ’91-ben kirobbant délszláv háborúig. Természetesen maga a könyv nem egy komolykodó helytörténeti munka, inkább személyes élménytáram.

* A délszláv testvérháború, illetve a bombázások idején kezdődött (el)vándorlás sajnos korántsem ért még véget. Nemrég egy székeli sráccal beszélgettem, aki azt találta mondani, falujukból az emberek vagy külföldre költöznek, vagy a temetőbe. Téged mennyire hívnak, húznak haza a gyökerek?

— Huszonöt éve már, hogy családommal Magyarországra jöttünk. Természetesen sűrűn hazajárunk, és mindmáig követjük az otthoni eseményeket. Úgy tűnik, azon túl, hogy 450 kilométerrel északabbra kerültünk, más lényeges változás nem történt velünk. Mindig is al-dunai székelyek voltunk s marad(t)unk, a mindennapjainkat pedig spontánul átszövi az itthon- és otthonállapot. Ahogyan egy római bölcs mondta, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba (a Tiberisbe) lépni. A háború alatt az új körülményekhez kellett igazodnunk, tehát itt, Magyarországon építettük tovább az életünket. Egy generáció kevés ahhoz, hogy az ember minduntalan irányt váltson, mert egy ilyen döntés az élet bonyolult és annak szinte teljesíthetetlen átszervezésével jár. Visszatelepedni a régi élettérbe már nemigen lehetne, ellenben a szülőföld iránti kötődésünk eltéphetetlen szálként kitűnően szuperál.

* Hogyan tovább, mármint ez után a kitüntetés után?

— Én nem szoktam megszabni magamnak számomra teljesíthetetlennek tűnő feladatokat. Lényegében egész életemben olyan (alkotói) problémákat és feladatokat oldottam meg, amelyek csak úgy, minden előjel nélkül kerültek elém. Hogy ez spontánul van-e így, vagy a saját észleléseim, érzékeléseim révén jön folyton létre, az nem is érdekes. Úgy is mondhatnám röviden, hogy az önkifejezési vágyam keresztezi a világfelfedezői hajlamomat… A céljaim tehát mindig szervesen kötődtek a problémaészleléseimhez. Ezért van az, hogy a szellemi lényem hol a képzelet világa és a képzőművészi önkifejezés, hol pedig a gondolattermelés és az írott szó irányába sodor. 1983-ban diplomáztam a belgrádi Iparművészeti Egyetem festő-grafikai és könyvtervezői szakán, tehát harminchárom éve vagyok jelen hivatalosan is a képzőművészeti porondon, illetve a délvidéki szellemi életben is. Természetesen örülök a díjnak, de leginkább annak, hogy vannak akik (f)elismertek, és nemcsak képzőművészként, hanem írogató „krónikásként” is értékelnek.

Tolnai Ferenc emlékére

Címkék: gyász

2017.01.24. 11:55