Néhány napja jelent meg riportunk az Erőmű-tó partján táborozó bicskei gyermekotthonos csapatról. Ez a képsorozat ott és akkor készült.   

Fotó: Néma Pál 

 

csónakpára.jpg

 

etetés.jpg

 

pecaőpart.jpg

 

 

tábor.jpg

 

tábor2.jpg

 

erszi.jpg

 

bakutu yeli.jpg

 

mata.henrik.jpg

 

zsóti.jpg

 

henrik2kg.jpg

 

vince.jpg

 

süllő.jpg

 

halasék.jpg

Szép volt Vitya! Köszönjük!

Címkék: sport havaiviktor

2014.06.26. 20:30

hviki_1403807310.jpg_720x960

Négyszeres IV RAW Fekvenyomó Magyar Bajnok Havai Viktor. 2014.06.21 +120 kategoria I helyezés 220 kg. Gratulálunk! 

Az érintettek figyelmébe

Címkék: kampány

2014.06.26. 19:41

2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról 69. Plakát (7) 

"(...) A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani, vagy ennek elmaradása esetén az eltávolítás költségét viselni."

Bicskei utcakép

Címkék: fotó óvoda

2014.06.26. 09:17

macika_1403766972.jpg_960x960

Fotó: Facebook

Amikor kiérünk Bicskéről a Tatai úton, rögtön a Bicske vége tábla után találkozik az arra járó a hajdani téglagyár felé beforduló ún. Spar-árokkal, ami a cég dunántúli központja, a Szélescsapás nevű területtől is levezeti a csapadék vizet.    

Mindezt Szebényi Zsolt polgármestersége idején a Spar költségére tervezték, ásták, burkolták. Tisztességesen megépítették. Az eltelt 20 évben alig-alig takarították, alig foglalkoztak vele. Ma már több helyen kimozdultak a helyükről beton burkolólapok, néhányat a víz tett odébb.

A két évtizede elvégzett szakmunka következtében nem látszik vészesnek a Spar-árok állapota. Viszont az utolsó pillanatokat éljük, amikor még viszonylag kis költséggel ki lehetne javítani, ki lehet pucolni. Mert a nagy vizeket hozó nagy esők a nemtörődömség miatt meggyengült objektum burkolatában  így már komoly károkat okozhat. Az árok két szakaszú, van felső és alsó rész. A felső ráadásul önkormányzati tulajdonú, 800 méter hosszú mezőgazdasági út mentén halad, ezek állapota erről a földútról a nagy gaz és az odahordott szemét miatt nem is látszik, csak ha nagyon meg akarom nézni magamnak.

Az első napon, ami még az eső előtt volt, a Tatai út vége után haladtam kerékpárral kifelé pár száz métert. Az árok burkolata nem sok ponton, de fölszakadva. Nagy gaz, sok szemét az árok medrében. Az 1 sz. főútvonal felé haladva elértem a menetirány szerint jobbra eső első földutas betorkolást. Egy nagy V betű alsó pontjában állottam, mögöttem a műút. A bal szár elején tábla, miszerint "Nénik, bácsik, ne tegyétek tönkre a jövőnket". Nem, nem a mai magyar politikusokra céloz a tábla, először én is azt hitem, hogy róluk van szó. A teljes egészében unintelligens  néni, bácsi szemetelőkről van szó. A V betű bal szárának megfelelő mezőgazdasági úton kellett volna mennem, hogy az árkot kövessem. De olyan szép idő volt, hogy kalászos, kukorica és napraforgó táblák közötti jól járható mezőgazdasági úton, melynek inneni "tetejéről" majdnem jó kilátás nyílik Bicskére - visszaindultam. Elértem az Endresz György utcát, ahonnan a Batthyány utcáig gurultam, amin a  a Westside-ból a központba értem. Harmadnapra már eső sem esett és ki tudtam menni. Ekkor Batthyány, Török Bálint, Téglagyár, Vajda János utca, Tatai út útvonalon értem el a helyet. A Bicske táblánál kertváros felé forduló Spar-árok szinte tiszta. Foglalkoznak vele, mert sokan látják. A fölső rész azért ennyire mostoha, mert nem látszik. Ami nem látszik, azzal nem kell foglalkozni? Szépen vagyunk. Az egyes út felé haladva az első földes út torkolatnál azt láttam a V betű alsó pontjánál, hogy ott a tegnapi eső után számos autó forgolódott, helyszínelt. Amikor a V betű bal szárán elindultam a Szélescsapás felé vezető mezőgazdasági úton, azt láttam, hogy az árokpartját benőtt méter magas gazt talajjal együtt nagy kerekű célgéppel az eső közben vagy után lemarták, hogy jobban meg tudják tekinteni az árkot.

A Spar-árok út földút felé eső fölső peremén álló betonlapok ki lettek szaggatva a helyéről, körülbelül úgy, mint ahogy egy Rejtő Jenő regényben egy fogsor kilazul egy (kisebb) bunyó után. Helyreállításra szorul. A félreértések elkerülése végett: ezt nem a mostani szemlézés érdekében elvégzett gazlemarás okozhatta - de lehet, hogy tévedek -, hanem ez a kár korábban keletkezett és valószínűleg szakemberek szemrevételezték ezt.

Már csak azért is, mert régen várt jó hír, hogy Bicske régi terve valósulhat meg a következő négy évben, ha városunk Európai Uniós támogatottságú pályázatot nyer a felszíni vízelvezetés finanszírozásra.  

Emlékeim szerint a Spar-árok stratégiai övárok a város nyugati felében. A másik -  ez hihetetlen és a hajdani (hamvában holt) Eocén-projekt erőmű-terv pozitív visszaköszönése az utókorban: a Csákvári úton településünkre érkező egy ipari vágánynak épített medren halad át. Többek között az ipari vasút védelmére hozták létre ezt az előgyártott vasbetonelemekből készült vizesárkot. A Csákvári úttól laza ívben ez a vizesárok - mint a régi várak körüli -, egészen a telepi utcáink végéig húzódik (Aradi, Táncsics stb.). Ez a hosszabb alakulat szintén stratégiai jelentőségű övárok lesz. Ha látni akarjátok milyen elemekből készült az az árok, nézzétek meg az Akácfa-Tölgyfa utca sarkán álló totálbrutál betont, ami nem tudom, mit keres ott. Tájékozódási pont tájfutóknak?    

Folytatom az utam a Szélescsapás felé, a megrongálódott árokperem megtekintése után. A meder és szélei roppant gazosak, gondozatlanok. Ha Bicskén árvízi helyzet van, polgármesterünk egészen addig legénykedik a gáton, míg a vele érkezett operatőr és fotósok kinn vannak. Akkor aztán van hősies küzdelem,  de hogy ezt a rendesen megcsinált húszéves árkot miért nem lehet kikotorni, kigazolni meder alján, perem szélén, becsülettel állag megóvni - ezt nem fogom megérteni. Hiszen ettől a ponttól, ahol a V betűt alsó pontját elhagyjuk, alig egy kilométerre tudok olyan háztartásról, ahol az ott élők annyira védtelenek a felszíni csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága miatt, hogy házuk bejarát árvízvédelmi, vagyonvédelmi okokból térdig befalazták.

Kötelező lenne Bicske város kettő közül a fiatalabb, és jobban megcsinált, nem a város kasszájából megépített árkának rendben tartása, amivel annak vízbefogadó és elvezető kapacitása jelentősen növekedne. A bicskei polgár adózott vagyona pedig meg lenne védve.

Folytatom utam a Szélecsapás felé a talán föltárcsázott úton. Háztartási hulladék depók, szaros bilitől a cumisüvegen át energiaital dobozáig és telefonkészülékig. Egy-egy tévé, monitor maradék a "civilizált" ember szutykaként. Odébb egy rakás autó külsőgumi, de olyan, aminek abroncs-közeli pereméből kemény munkával kimetszve a pár deka fémszál, drótszövet. Leadva. Forintosítva ebben a szégyenletes nyomorúságban. Hozni kéne egy rendeletet, hogy ez csakis a gumival együtt vehető át és a fémtelepeken kell kimetszeni belőle a fémet, az átvevő pedig gondoskodik a hulladék szelektív elhelyezéséről. Ugyanígy a hűtőkkel, amik mind a mai napig ott díszítik a Póctetőre az Erőmű-tó feletti gáton vezető Szopató út szélét.

Emlékeink szerint ezen az területen kb. öt éve egy önkéntessel megmozdulással kipucolták a Szélescsapásra vezető árkot és ezt a mellette fekvő 800 méteres mezőgazdasági utat, ami a "Tatai út külső" egy pontját és az 1-es főútvonal Spar teherportával szembeni végpontját összeköti.  

Tavaly ősszel a területen hűtőket és egyéb hulladékot tettek a helyére. A mostani pótos IFA szenny is erre a vár. No meg a gazirtás és helyreállítás.                     

Hasonló állapotban van a Rózsa utcában lévő, a Kakas óvoda irányából érkező árok burkolata is.

2014-ben nem kaptak komoly figyelmet az árkok, mert nem volt nagy víz. De még lehet, akár jövőre is.

Ismételjük: azon a településen, ahol az ároktól nem is olyan messze árvízvédelmi okokból előszobai bejáratukat térdmagasságig befalazni kénytelen emberek élnek olyan házban, amit még rosszabb helyzetben lévő, időszaki vízfolyás mentén fekvő szomszédjával együtt az önkormányzat beépíthető területnek nyilvánított - azt gondolom, sokkal nagyobb felelősséggel kellene figyelni arra, hogy az árkok rendben legyenek tartva.

Minden nagyívű (és valójában hazug) ígéretnél többet érne a Bicskéért kétkezűkkel dolgozók munkájának feltétlen támogatása. Nemcsak az árvíz idején verve mellett addig mozogni a területen, míg az operatőr is ott van és a fotósok, hanem szakszerűen, szakértelemmel tenni a városunkért. 


Az árok a '90-es évek közepén épült a Spar beruházásában, mert a raktárairól összegyűlő csapadékvíz elvezetéséről gondoskodni kellett. A Szebényi Zsolt polgármester vezette városban annak idején úgy gondolták, szorgalmazni kell mindezt, mert ez lesz a továbbfejleszthető jó megoldás.

Most már csak fenn kellene tartani és az EU támogatta lehetőséggel maradéktalanul jóvá tenni. 

Már csak ezért is. 

 

Izing 

 

 

 

Még mindig zúg az a szar - írja olvasónk a Vincotech Batthyány utcához közeleső kompresszorára utalva. Bicskei családok közös fellépése, cikkünk és végül önkormányzati képviselők valamint az üzemvezetés együttműködése után hangzott el szintén blogunk kérdésére adott válaszban: június 23-ra megoldják a kompresszor szigetelését.   

Sokan várták a megoldást, ami az ott élők szerint nem oldotta meg a problémát. Mind a közelben, mind távolabbi ponton élő, kertvárosi olvasóink szerint a zaj egy árnyaltnyit talán enyhült, de éppen olyan zavaró mint eddig.

A városvezetés és az  önkormányzati képviselők szíves figyelmébe ajánljuk ezt a továbbra is fennálló problémát, ami megnyugtató megoldást követel. Főleg azok után, hogy a Bicske városában élők otthonaihoz közel minden szigetelés nélkül működhetett majdnem egy éven át a zajával számos otthont zavaró ipari berendezés.

A cég tájékoztatni kívánja a lakosságot a hangszigetelő "tokozat" beépítéséről és a zajszintmérés eredményeiről.

Arról nincs információnk, hogy a kertvárosiak létrehoznak-e egy ebben az ügyben alapvető érdekeiket más szinteken is képviselő közösséget.

Március végi híradásunkkor már féléve működött a bicskei polgárok nyugalmát, pihenésüket zavaró, ezáltal egészségüket nem szolgáló zajforrás. Akkoriban blogunk a következőket tette közzé:

"Néhány óra leforgása alatt közel negyven kertvárosban élő írta alá azt a panaszlevelet, amit a városfejlesztési bizottságához küldtek el – hathatós, azonnali segítséget kérve.
A Kossuth utcai Vincotech Hungária Kft. bicskei üzemterületének Batthyány utca felé eső végéből olyan folyamatos, monoton zaj hallatszik 2013 óta egy leárnyékolás nélkül odatelepített zajforrásból, hogy ez a közelben élők életét megkeseríti.
Lakossági becslések szerint a nap 24 órájából kb. 16 órát hallható, 8 órát nem. A negyven panaszos ugyanis nem az üzemcsarnok belsejéből folyamatosan szivárgó mélyebb, tompább morajt kifogásolja. Az üzemcsarnokon kívül, a Batthyány utca közelében helyezkedik el a zajforrás 2013 óta.
Ez a zajszenny az ott élők elmondása szerint stresszt, idegességet és minden vele járó ártalmat okoz. Csökkentheti ingatlanjaik értékét is, amiket maguk vettek, maguk építettek, maguk fizetik a Tessely-féle dupla építményadót.
A Batthyány, Török Bálint, Május 1., Vereckei és Forgách Antal utcai valamint Virág közi aláírók saját nyugalmuk, saját tulajdonokhoz való joguk érdekében fogtak össze az őket hónapok óta zavaró zaj(szennyezés) ellen.
A saját otthonában mindenkinek alapvető, alkotmányos joga a pihenés, a nyugalom, ahol mindenki azt hallgat, amit ő akar, de azt is úgy, hogy azzal másokat ne zavarjon. Egészen biztos, hogy nem a szomszédos üzem toldalékának hangját akarják hallani pihenésképpen.
Ez a zajforrás többek elmondása szerint nem kifejezetten hangos. Mégis rendkívül kellemetlen és bántó a maga részleges folyamatosságával. Ráadásul itt ez a gyönyörű idő - másutt sarkig tárt ablakok -, míg a környékbelieknek ezt mellőzniük kell, avagy otthoni háttérzenéről gondoskodni, esetleg füldugót alkalmazni.
A napközbeni erősebb és egyéb nappali háttérzajok miatt az üzemzaj kevésbé domináns. Az esték, éjjelek, hajnalok csöndjéből viszont élesen, bántóan kiemelkedik a monoton zaj a környékbeliek életét megnehezítve.
A panaszosok nemcsak a városhoz és a Bicskei Szóhoz fordultak, hanem küldöttségükkel a bicskeieknek munkahelyet adó, a városnak adót fizető üzem vezetését is szeretnék megkeresni a megoldás megtalálása érdekében."        

ia 

 

Állások diákoknak

Címkék: állás

2014.06.25. 19:09

A következő álláslehetőségről kapott hirdetményt a közszolgálatában működő lapunk.   

 

Diákok jelentkezését várjuk hipermarketekbe árufeltöltői ill. pénztárosi munkakörbe az alábbi helyekre: Érd, Bicske, Vác, Tököl, Ráckeve, Kiskunlacháza, Göd, Dunakeszi, Dunaharaszti, Monor, Üllő, Gyömrő! A jelentkezéshez szükséges feltételek: 18. életév betöltése, nappali tagozatos jogviszony, érvényes egészségügyi kiskönyv Jelentkezni lehet telefonon a 06-20-425-0861-es telefonszámon, vagy pestmegye@pensum.hu e-mail címen lehet!

Ennyi lenne Bicskén is

Címkék: munka iskola

2014.06.25. 18:53

di_kmunka_1403715022.jpg_749x960

Szaktanácsunk 0 Ft+ÁFA/hó kiemelten annak a polgármestereknek szól, akik nem is lakója az általa "vezetett" településen.  

A Bicskei Barátság Horgász Egyesület támogatásával a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon növendékei nevelőik kísértében öt napot táboroztak hét sátorban a bicskei Erőmű-tó partján. A tábor fotói. 

erom.jpg

Fotó: jakab g. 

Gecseiné Kosda Mária és Kovács Zoltán vezették a tábort. Kovács Zoltán és Néma Pál nyugalmazott tanár barátaim tábori ágyaikon a szabad ég alatt töltötték az főleg egész napos horgászat utáni éjszakákat, amit a két saját készségükkel valamint a Gyermekotthon horgászbotjaival és szerelésével végeztek a gyerekekkel együtt.

Amikor kerékpárral a helyszínre értem, természetesen a műút végéig haladva, a parkolóból ereszkedtem le a tó túlsó partjára, mert nem tudtam hol vannak, telefon meg minek. Ott éppen egy hét kilós pontyot emelt ki negyedóra fárasztás után a horgász, akitől megtudtam:
- A gyerekek a másik oldalon vannak a „szigeten”.
- Ott szemben?
- Igen.
Vajon mitől sziget? Gyereksziget? Hiszen nincs mögötte-körötte víz csak előtte. Most nincs. Régebben lehetett. De nem olyan régi tó ez. Na mindegy.

De legalább a „Nyár a szigeten” című Csukás István alapmű jutott róla eszembe a Delfin Könyvek sorozatból. És a belőle készül Le a cipővel! című film. Palánk. Bádogos. Cseppcsányi. Tuka. Kece. Kenderice Ákos. Gazsi bácsi. És persze Pólika Pál...

csukas_istvan_nyar_a_szigeten.jpg

A mi filmünk más. Teljesen más sztori. A srácok között sehol egy Cseppcsányi, akit anyukája azzal a feltételel engedett el, ha mindennap hegedülést gyakorol egy órán át. Nem, ez nem ilyen csapat. Ezek a gyerekek kotta nélkül játszanak.  

. És közben Kurucz Lali Viktor pecablogjáról megtudtam, mitől sziget a sziget.   Lali édesapja egyébként mellettünk kiépített horgásztanyáján élt és alkotott azokban a napokban, több esetben segítségünkre volt.  

A Nyár szigeten című ifjúsági regényben  persze az volt a kunszt, hogy felügyelet nélkül lehettek szigetlakók. Bádogos fején rohamsisakként gyakran ott volt a bogrács. Itt Bicskén nyeles szákokat, merítőhálókat szerettek hátulról a másik fejébe húzni, például Szilvesztert szerették ezzel viccelni, aki a legszorgalmasabb pecás volt. Igaz, zokniban közlekedett a parton. Mondtam is neki, legalább vennéd le a zoknit is, ha már a cipőt levetted.

Éppen „öreg lebbencs” készül bográcsban Gecseiné Kosda Mária főszakács keze által, aki a parti tábor hadtáp és logisztikai főnöke. A főzésben egyébként a kalózkapitányforma Zolkó bá’ és Pali bá’ is járatosak, volt szerencsém vendégeskedni Zoli Tisza-tavi birtokán is Tiszanánán, - náná-náná-ná -, ahová számos alkalommal vitte már nyaralni a gyermekotthon növendékeit is. Tiszai főzésekből leginkább a slambuc nevű pásztorételre emlékszem, ami alapján a szakács sokáig viselte a slambucman nevet. A dinnyésháti ház kulcstartó egy műanyag mentőöv. Ha horgászáskor a kulcs a folyóba esne, nem nyelné el a sötét víz. Zoli ellentmondásos viszonyban áll a házzal. Környékét, szűkebben nézve a Dinnyéshátat, hol Disznóhátnak, hol Sárországnak, hol Szúnyogországnak mondja. Dicsérni nyíltan sohasem szokta. Csak a szemén látni néha odahaza, a Dunántúlon, hogy most már ideje lenne elindulni. Nem érdekli, ha mínusz hat fok van éjjel, nem baj, ha egy egész hétig szakad az eső, semmi sem baj. Háza egyetlen szoba és egy terasz.

Itt a parton két horgászálláson vagy nyolc bot. A szákokban ponty, süllő, kárász. Engem a süllő érdekel külsőre. Nem sűrűn láttam még élve ezt a gyönyörűséget. Márió akasztotta. De ketten szedték ki Gyulával. Maximum megsütve balatoni üvegtigrisekben láttam. Bicskén élve, szákban sosem. Persze, nem szoktam horgászni. Csak szeretek lejárni horgász barátaimmal a partokra.

csónakpára.jpg

Zoli zöld csónakjának csőre kihúzva a partra. Arra ülök, onnan szemlélem a partot, tábort és a horgászokat.

Legközelebb hozzám egy tízéves forma gyermek guggol a botja mellett. Azt kérdezi tőlem, ahogy ülök a csónak elején:

- Jó volt kerékpárral kijönni?
- Igen.
- Hány kilométer?
- Csak négy.

- Megkérhetném valamire?
- Persze.
- El kellene mennem innen pár percre. Figyelné a kapásjelzőt?
- Hogyne.
- Ha kapcsi van csutkára, akkor legyen szíves kiáltani.
- Rendben. Kiáltok. Azt, hogy "Kapcsi van csutkára!".
- A nevem Henrik.
- Erik? Jól értem?
- Hen-rik. Ezt kiáltsa, hogy "Henrik! Kapcsi van csutkára!" És akkor nem szalad ide le mindenki és nem valaki más veszi ki a zsákmányom, hanem én.
- Henrik, fogtál már valamit?
- Hát még nem mondták??!! 
- Hát még nem. És ki se volt rajzszögezve sehova.  
- Negyven centiméter hosszúságú, ami 0,4 méter és kettő kilós pontyot fogtam ki! És mást is, de az mindegy.
- De hát miért lenne mindegy?
- Mert a 35 cm alatti halakat vissza kell rakni a tóba. Azért mindegy.
- Ja. Értem. Gratulálok.
- Jó. Majd jövök.Mi az Ön neve? 

- Anti bá'. Ha kapcsi van csutkára, akkor kiáltom: Henrik.

henrik2kg.jpg

Henrik előadásában később A csizmadia malaca című verses mesét is hallhatom. Amivel több helyütt nagy sikereket aratott. Mivel nem jut eszébe egy strófa, ahogy csöndben mereng előadásra készülve arcát két tenyerébe temetve, tágra nyílt szemekkel, mondom neki: kezdj bele lazán és meglátod, úgy eszedbe jut, a versmondás meghozza a kimaradt részt és ha nem jut eszedbe az se baj. Majd később hozzáteszed. Ebbe beleegyezik. De nekünk ott a sörpadon hátat fordítva mondja a verset – szerintem azért, hogy ne látszódjon az arca, ha belesülne. Hogy ne égjen le. A csizmadia malaca. Végig tudja mondani. 

Ez a csoport a Gyermekotthon B-középje. Az ultrák. Az övéké egy olyan gyerekcsoport, amit nem születési évük egybeesése alapján szervezett egybe a Jóisten, hanem az a tény, hogy nekik tényleg nincs hová és kihez hazamenni. Kisgyerektől nagy gyerekig. Nem lehetetlen, hogy ezek a bicskei évek jelentik majd életük legszebb korszakát. Ne legyen igazam. De tudom mi ez. A 90-es évek elején tanulmányaim mellett egy tanév erejéig minden szombat reggel egy tapasztalt kollégáé és az én feladatom volt egy ilyen csoportban élni és alkotni – szombat reggeltől vasárnap estig, esetleg hétfő reggelig. Az egykori növendékek között van olyan is, akinek olykor állványokra köszönök fel, mert jó hírű kőműves lett, családos fiatal itt Bicskén.


A tábor konkrétan hét sátrat és két tábori ágyat, két asztalt, négy sörpadot és fedett állást jelent pavilonban, mellette gázpalackos bográccsal, szákokkal, pecákkal, készséges ládával. A következő gyermeknevek hangzanak el az öt napon és négy éjszakán a parti sávban különböző hangszínekben társak és tanerők részéről: Andor, Erik, Zsolt, Henrik, Gyula, Szilveszter, Vince, Erzsi, Márió és Dani. A pörgés folyamatos és néha irdatlan.

zsóti.jpg

Zsolt neve a leggyakrabban elhangzó, olyan mint az eleven parázs. A két utolsó napon voltam kinn néhány órát. Esküszöm, vágytam azokra a percekre, hogy senki, de senki ne beszéljen körülöttem, hiszen itt vagyunk a természet templomában, ahol a vizek fölött repülő szürke gém, törpegém és főleg a hófehér kócsag (?) méltóságteljes szárnyalása figyelhető meg a vízszint fölött két-három méterrel jóleső szóböjtben, hogy aztán a hajdani dinnyeföld helyén tóvá lett terület hírmondónak maradt halott fái hegyére üljenek szusszanni.


És akkor Zoli kérdezi: bemenjünk-e csónakkal? Van egy csöndes, akkumulátorokról működő mobil villanymotorja, aminek „hajócsavarja” hol a Tisza-tavon, hol az Erőmű-tavon forog. Itt is ott is van egy csónakja.

Márió fölpattant készülődésünk láttán és belöki a csónakot a partról. A láncot behúzom a csónak aljába, amit partraszállásról azért dobok ki, hogy legyen min kihúzni. Zoli egyik felén ülve kezeli a motort, ezért átülök az elején a másik oldalra.

A haladási sebességet akkor érzem igazán, mikor a tenyerem csuklóig dugom a vízbe. A motor csöndessége általi természetbarátság pedig külön jó. Hogy nem teszi tönkre a nyugalmat a motorzajjal. Van persze evező is, hogyne lenne egy öreg pákász Hanyi Istók nevű járművén. Körbejárjuk a tavat, ahol talán sosem jártam csónakon, de most körültekintjük.

A legjobban az a műúttal, zsiliptoronnyal majdnem szembeni tórész érdekes, ami a Papmória – másik nevén Indián-völgy - felé esik és olyan, mintha ott vízfolyás torkollana belé. Aztán megtudom, hogy valóban létezik egy ér, aminek földalatti forrása is van és a csapadékvizet is levezeti ide a mederbe, ami a környék domborzatában „a lavór alja”.

Ehhez közel esik egy árnyékos rész, ahol a fedélzetmester felhívja a figyelmem a nagy halakra: egy méter mélyen rajnyi nem kis hal kontúrja, szinte mozdulatlanul lebegve, mint amikor gatyás ölyv szitál az ég tengerén.

Tényleg dinnyeföld korában jártam itt gyerekként, amikor e tónak hamva sem volt még. Keresztapám fehér Skodáján érkeztünk a területre, ahol Barkóczy bácsi bicskei romákból álló brigádjával éppen dinnyét palántázott a kiváló minőségű termőföldbe vagy éppen szüretelt. Ilyet se mindennap lát az embergyerek. S mivel nekem a szőlő, cseresznye, főtt kukorica, szeder és barackok mellett a sárga és piros dinnye a mindenem (parasztgyomor), nem nehéz emlékezni rá. Az egész csomagtartót dinnyével pakoltuk meg és kiszállítottuk keresztapám szerettei körében. Tehát jutott nekünk is. De annyi… mint azóta se!


Másnap kiváló lecsó készül. Öt nap után mindenki vágyik haza. Van akinek a fürdés hiányzik. Bóbiskolás kádnyi forró vízben. Ami biztos nagyon jólesik ennyi „elvonás” után. A gyerekek is mennének. Bepakolunk és összeszedjük a szemetet, rendet teszünk, mert horgászhelyet csak rendben és tisztán hagyhatsz el. Amikor ez kész, a gyerekek kívánságára mindenki megáll a maguk fogta nem túl nagy, de annál szebb hallal egy csoportképben, amiről Pali bá’-t kérik fotóra. Meg is van. (Amint megkapom, közlöm itt is - A szerk.) 

halasék.jpg

Kovács Zoltán kéri, hogy inkább kétszer írjam bele, mint egyszer se: a bicskei Gyermekotthon köszöni a Barátság Horgászegyesület támogatását.

Erzsi tömör kérdése:

- Mikor jövünk legközelebb?

Miután elmentek, Néma Pállal Bicske felé kerékpározunk. Elköszönésünk a "Szia!" után ennyi: „Volt egy kapcsink csutkára”.

 

Izing Antal 

A Váli-völgyi Neymar

Címkék: foci gyermekotthon

2014.06.24. 22:43

henrik_1403641842.jpg_400x600

Demeter Henrik a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon növendéke és a Puskás Akadémia focistája.  A napokban egy horgásztáborban ismerkedtünk össze az Erőmű-tó partján, ahová egy gyeris csapat vonult ki hét sátorral öt napra nevelőik kíséretében a Barátság Horgászegyesület támogatásával. Erről írtunk is egy jóízű beszámolót, de előbb álljon itt a Puskás Akadémia honlapjának interjúja a gyermekotthonos tehetséggel.    

Több olvasónk is feltette már a kérdést, mit keres a Városháza és a Bíróság közötti út menti parkolóban hosszú hetek óta egy rendszám nélküli piros Suzuki Ignis -bocs -,  de valójában Wagon R+.

Korábbi információnk szerint ezt a járművel az autópályán hamis rendszámmal kapcsolták le a Bicskén is dolgozó Készenléti Rendőrség járőrei. Alkalmasint bizonyíték a lefoglalt jármű. 

Mint egyik olvasónk írta: "e héten még mindig ott állt a piros Suzuki a hivatal/bíróság előtt, pedig a KRESZ szerint  a rendőr és a közterület-felügyelő (utóbbi nincs Bicskén. pedig felügyelet nélküli közterület, ipari hulladékhalmazok a határban  - bőven akadnak) köteles lenne elszállíttatni.

Úgy tudjuk, városfejlesztési értelemben nem kívánnak a piros járműből utcabútort készíteni annak érdekében, hogy az arra járók meghúzhassák magukat egy közlekedésrendészeti ufó  hátsó ülésén... 

 

 

 

A Csillagszemű Táncegyüttest Timár Sándor koreográfus és Timár Böske táncművész alapította 1993-ban. Az Együttes a mai napig Magyarország egyetlen magántársulata, amely minden állandó támogatás nélkül, saját erőből érte el hazai és nemzetközi sikereit. Létszámát tekintve is egyedülálló, hiszen több, mint 700 fős tagsággal rendelkezik 3 éves kortól a felnőtt korosztályig. Az oktatás a Timár módszer segítségével történik, melynek lényege,hogy minél több gyermek, minél kisebb korban ismerkedjen meg a még elevenen élő néptánc és népzene hagyománnyal, de nem csak a színpadi megjelenítés által és muzeális értékként, hanem mint megélt tapasztalat épüljön be a mindennapi életükbe.( http://www.csillagszemu.hu/#!rolunk/c1z1f )

Június 14-én a Budapest Kongresszusi Központban tartották meg a Csillagszemű gálát, melyet a Kossuth díjas Timár Sándor tiszteletére rendeztek. A Gála rendezője Timár Böske, műsorvezetője Kudlik Júlia, jelmeztervezője Nánási Rita volt. A fergeteges műsort a Tündök zenekar kísérte. Sok bicskei és tabajdi kisgyerek táncolt a színpadon, akiket Mayer Orsolya tanít, Bicskén már évek óta, Tabajdon az idéntől kezdve. Katartikus,mindent feledtető élmény volt ez a gálaműsor több dolog miatt is. Maga a törekvés nagyon megható, hogy kiskoruktól táncba visszük a gyerekeket, ezzel olyan pozitív mintát adva nekik, amely egy életen át el fogja kísérni őket. Erre az élményre nevelő ereje és közösségteremtő hatása miatt egyaránt szüksége van a felnövekvő generációknak. A fellépők számát tekintve sem volt mindennapi élmény, csaknem mind a 750 ember fellépett, aki most tagja a Csillagszeműeknek. Csillogó szemekkel táncolták végig a szinte háromórás műsort, kicsik és nagyok egyaránt. Olyan komoly profizmusról adva tanúságot, amely csak a legkülönbeké.

bp.kongressz.jpg

Arra lettünk figyelmesek, hogy a sok apróság már a függöny mögött mozog, ahogy meghallja a muzsikát, nem számít, hogy még úgysem látják, a vérében van, hogy mozdul a zenére. Táncoltak csongrádi,sárközi, rábaközi, hevesi, somogyi, széki, zempléni, badacsonyi, kalotaszegi, vajdaszentiváni, madocsai, vajdakamarási táncokat, voltak köztük játékok és mulatságok egyaránt. A Gálaműsor végén színpadra szólították a Kossuth díjas Timár Sándort, Maczkó Mária gyönyörű énekkel köszöntötte, majd táncra perdítették, először Mayer Orsolyával táncolt, majd egy kicsi, alig hároméves kislánnyal....A látvány lenyűgöző volt,olyannyira, hogy a közönség szeme a könnyektől csillogott.

Ha létezik értelme pedagógiának, akkor ennek a fajtának van a legnagyobb. Továbbra is nagy figyelemmel és szeretettel követjük a csillogó szemű Csillagszeműeket, a bicskeieket, tabajdiakat és az egész országbelieket.

Köszönjük az élményt.

A Magyar Úszás Napja

Címkék: tanuszoda

2014.06.21. 18:16

Mit sem sejtve a Magyar Úszás Napján érkeztem a Bicskei Tanuszodába.

magyaruszasnapja.jpg

A recepción örvendeztem, hogy nem kell belépőt fizetnem (tehát holnap is megyek abból, amit ma nem költöttem belépőre.) Kérdezték és följegyezték egy listába születési évem, s hogy mennyit szoktam úszni. Változóan heti 2-3 alkalommal jövök a cigaretta árából, amire pár éve már egyáltalán nem kell költenem. Ezer méter/alkalom a minimum. Mert öröm mozogni, mert tudom milyen, mikor egy lépést sem tud megtenni az ember, bármennyire szeretné, s mert élvezem és mert egészséges, s mert magyar az 1988-ban 14 évesen Szöulban olimpiai bajnoki címet szerző magyar úszó is, akinek életműve után minden egyes magyar járásban kötelező lenne egy uszoda.

- Mennyi idő alatt úszom le az ezer métert? - hangzott a következő kérdés.

- 45-50 perc - hangzott válaszom.

Odabenn az úszómester, kezében stopperrel, minden hosszhoz odament és mért, írt mindenkinél. Mintha megint tesi óra lenne. Most hogy mérnek, belehúztam. Nem akartam rosszabb időt úszni, mint a kimondott 45 perc.

Végül 35 perc lett az én ezer méterem, de úgy, hogy én bizony a bukóforduló, jobb lábmunka, mert ennél csak jobb lehet és egyéb úszásnem megtanulásával régóta tartozom magamnak. Úgy másfél éve használok tenyérellenállást, ami hatékonyabbá teszi a kartempót, "többet fogok a vízből" és nagyobb erőt is igényel, tehát erősít. Állítólag ez rontja a technikát, ám nekem nincs semmiféle technikám, tehát nincs min rontani. Ha valami nincs, azt nem lehet elrontani. Logikus, nem? Na ugye. Má' megin' igazam van mint Pista bácsinak: 

 

 

 

 

ia

A Menekültek Világnapja alkalmából megjelent hvg.hu riportsorozat első darabja  a bicskei menekülttáborhoz kapcsolódik.  

      Részletek....

szak_cs_g_bor_1403256327.jpg_815x674

A bicskei Kurucz Viktor (Lali) pecablogjában olvashatunk a bicskei Horváth Gáborról, aki szakácsként dolgozik az Adlernél Budaörsön. Jól megérdemelt egy hetes szabadsága alkalmából a Móri árok gyémántjánál vagyis a fehévárcsurgói víztározó partján ütött horgásztanyát.

Ez az álomhal fotó csak egy a sok közül...   

Cím nélkül

2014.06.19. 15:19

boldogboldogtalan_1403183931.jpg_900x900

Nem hivatalos információink szerint a bicskei Fidesz polgármester-jelöltje Pálffy Károly. Alpolgármesternek Bálint Istvánnét jelöli a Fidesz.  

Pálffy Károly, aki alpolgármester korában megszavazta önmaga főállásúvá tételét és fizetésének duplázását - civilben hittantanár volt.Bálint Istvánné alpolgármester-jelölt a menekülttábor egyik vezetője, a helyi Fidesz elnöke.

A Jobbik minden bizonnyal Gáspár Kornél volt országgyűlési képviselőjelöltet indítja polgármester-jelöltként, aki természetvédelmi mérnök.

Az MSZP jelöltjéről nincs hír.

Független jelölt(ek) személye nem ismert.  

 

ia

Információink szerint a Vincotech Hungária Elektronikai Gyártó Kft. bicskei telephelyének területén ma kezdték meg a zajvédő tokozatok összeszerelését. 

Mindez környékbeli lakosok kezdeményezésének - a Bicskei Szó által folyamatosan kommunikált, a helyi nyilvánosság elé tárt eredménye. Fejlesztés a hangszigetelés érdekében.  

A szigetelés előkészítése nem a helyszínen történt. A helyszíni munkálatok a mai napon kezdődtek meg a bicskei telephelyen  és 2014. június 23-ra be is fejeződnek - tudtuk meg a dinamikusan fejlődő nemzetközi vállalat, a Mitsubishi Electric Corporation tagjaként nyilvántartott Vincotech bicskei vezetésétől, ami németországi központtal, és magyarországi fejlesztő és gyártó részleggel rendelkezik. "Magas színvonalú teljesítmény-elektronikai áramköröket tervezünk és gyártunk ipari hajtásokhoz és napenergiás inverterekhez" - olvasható ismertetőjükben.  

 

ia

Az Endresz György utca Batthyány és Csók utca közötti szakaszán írd és mondd: egy darab oszlopon világít a lámpa.  

Tessely Zoltán polgármestersége idején megduplázott építményadó "fölfejlesztés" és egyetlen lámpával tündöklő bicskei utcaszakaszok úgy néznek ki, mint az éjszakai LED-es irányfények a nappalikban - alkonyatkapcsolóval. Hogy falnak ne menjenek az ott élők éjjel. 

Blogunk a Bicskén élők képviseletében kéri: kapjatok már a fejezetekhez havi másfél millióval kabinettitkárostól.

 

irányfény.jpg


  Bicske központjában ma éjjel teljes sötétség fogadja a szemlélőt. A katolikus templomtól az Öregtószeg teljes sötétben - éppen úgy, ahogy pár hete megírtuk. Javasolt a barlangász sisak és fejlámpa. Fedezze fel Bicskei éjszakát! Különben a bicskei piacon is kapható konnektor által feltölthető fejlámpa a lángosos-kocsi során a szerszámárus standon. Bringára is jó. Oda világít, ahová fejünket fordítjuk.   

ia

explorer-led-14-(lampa_sisak).jpg 

Az Árpád utca és felüljáró közötti útszakasz botrányos állapotú, megfigyelők szerint már kétszer új kopóréteget kellett volna kapjon.   

A telep felől a hídra tartva a jobb kéz felőli rész kész balesetveszély egy szakaszon. Süppedt, töredezett, a kétkerekű járművek kénytelenek kikerülni a szűk hídra fölmenet.

Morbid, hogy a református temető megújult kapujánál, a gyászjelentő táblával egy vonalban egy gödörszerűvé süllyedt esőlefolyó díszíti az útburkot jó pár éve. Látom a halottasház magasságából, amikor 10 év körül gyermek hirtelen kormánymozdulattal kikerüli a temetőkapu előtti gödröt. Nem ismeri a lelkem ezt a szakaszt ennyire és egy pillanatra vészesen közeleg kis testével a közvetlenül közel mellette "csínyben" elsöprő autóhoz. 

Meglehet a baj, ha belemegy. Akkor is, ha kikerüli. Túl régóta így van. Nem lesz ez így jó.  

Az pedig figyelemreméltó, hogy az átkelési irány megváltozása miatt sokkal nagyobb forgalmat viselő Cigány híd felé vezető Losonci utcai szakasz burkolata egy kis felületes-névleges igazítás után is siralmas.  Földút korában a bakháttal együtt tisztességesebb volt ez a rész mint ma - a Bikakúttól a Cigány hídig.     

   

 

ia    

 

 

 

Tárgyilagosnak tűnik. Miközben az EU ellen "vívott" pr szabadságharc közben fejlesztésre fordíthat ez a város is pár száz milliót, miközben budapesti utcán igazi tökkelütöttek EU-zászlót égetnek buliból.   

De sosem fogom megérteni, miért van szükség visszamutogatásra vagy egymásra mutogatásra mindig. A zárt osztályi kényszerközösségek tisztességesebben intézik egymás közti dolgaikat. Azt pedig hadd tegyük gyorsan hozzá: ha az "amerikai nagybácsi" (a kormány, az EU) mindig ad pénzt, mindenre, akkor nem nehéz gazdálkodni a más pénzéből. Nem lenne jobb sajátból fejleszteni? 

Hol van a sokat és joggal hiányolt saját forrás? A nagyívűen beígért saját bevétel? Hol van? A térfigyelő rendszer mellett találjuk a kis polcon azt is, Tessely úr?

Ja, hogy a válság? Aha. Immár válság a korábban csak válságnak látszó tárgy? Tudják Önök önmagukat követni? Hol vannak a Bicskéért tenni akaró civilek régi jó közösségei? Az újakra pedig rendőrt hív Bicske (al)polgármestere, amikor ők önérdek nélkül - hahó, van ám ilyen! -, dolgozni akarnak Bicskéért?

Hol marad a riportból a Gondozási Központ bentlakásos ellátásnak megszüntetése és az, hogy idős, beteg, önellátásra egyedül képtelen embereket zavart el Bicskéről Tessely úr döntése, keresztényi szeretetből, két karácsonyi ének között?    

Sajnálatos látni, hogy sem a Hősök tere, sem a volt Mozi fejlesztése nem halad. Miközben valószínűleg - ebben sajnos nem vagyok biztos -, ugyanaz a pályázat finanszírozza mint a templomot, a parókiát, a polgármesteri hivatalt.

Csak az egyházak nem töketlenkedtek!  Már elnézést, de tényleg tökösek voltak. Megvolt a konkrét elképzelésük a ma már szemmel látható eredményről. 

A Mozit például a pályázat elnyerése óta párszor már újratervezték, mert folyamatosan változik a koncepció. Vajon miért?

 A percemberek által sokat gyalázott valódi városvezető, Szántó János egy alkalommal, mikor azt kérdezték tőle, miért nem fejleszt olyat is Bicske, ami pénzt is hozhat vissza, azt válaszolta: infrastruktúra nélkül nem jutunk sehová, mert nem jön ide senki. Elfogadható válasz és megérthető gondolkodás. Lehetne szép templom, szép parókia, szép hivatal, ha nem tudod megközelíteni a kátyúktól és a sártól.

Ma is nagy hiányosságok maradtak. De "Szántó" ott kezdte, ahol a kell. Előbb az egész kabátnak késznek kell lennie, aztán jöhetne a gombok. 

Hát ezért nem kellene örökösen visszafelé mutogatni. Ennyit tudnak. Erre futja. 

 És ha nem vettünk volna fel hitelt, akkor most az államnak (a települési autonómiánkért cserébe), nem lett volna mit adósság-konszolidálni. Másrészt hallottam olyan megfontolásról, ha a város nem csúszik bele a Tesselyék által az akkori városvezetés lehetetlenítése érdekében erőltetett uszoda ppp-be, amit Szántó János a túl nagy terhe miatt ebben a formában nem támogatott - akkor könnyebben bírtunk volna az adóssággal.

A pártok között nincs nagy különbség. Amelyik hatalmat kap, az nagy divat lesz. Sem a pártokat, sem a divatot nem szeretem. Vannak tetsző dolgok és nem tetszők. 

Egy bicskei pártokon kívüli gazdasági ember mondta: azért volt érdekük az uszoda erőltetése ebben a formában az akkor még ellenzékben lévő bicskei Fidesz frakciónak, mert pontosan látták: Szántó János elfogadott, köztiszteletben álló ember lett, nem párttag, nem droid,. mégis ott van a szeren. Meg fogják választani, ha valamivel nem roppantjuk meg a város költségvetését - gondolták. Jól jött számukra a Bicskén régóta áhított uszoda PPP-ben, ami ellen egy városvezetőnek fellépni politikai kockázat. Mégis kifejezte nem tetszését Szántó János polgármester.       

Vagyis: Tessely Zoltán valótlant állít egy ország szemébe nézve, amikor elhallgatja: Bicske város helyzetéért ő maga is keményen felelős.  

Ám az adósság egy ennél érdekesebb történet és jól meg lehet lovagolni. Ha egy családban baj van, ott is előkerül a minek kellett ekkora adósságot csinálni. De hát kellett tető a fejünk felé - hangzik  válasz.

Makacs tények az adósságunkról, amivel bolsi agitprop módon a szemünkbe hazudnak:

Nem lejárt. Forintalapú. Még a mai MNB növekedési hitelnél is kedvezőbb kamatozású volt hitelünk. Fel kellett venni. Hiba lett volna nem élni vele.  

Tehetségtelenül, hozzá nem értéssel valóban nem volt kezelhető tartozás! - erről azonban bátran és mélyen hallgat Tessely Zoltán a szemünkbe nézve. 

Csak eljátszunk a gondolattal, az akkori kormánypárti képviselőnek még több hitelt kellett volna felvenni és fejleszteni Bicskét ész nélkül, hiszen az állam nemrégiben átvállalta, ezt ki kellett volna használni.

Visszatérve egy gondolat erejéig a videóban elhangzottakra, melyben egyetlen bicskei szakember sem szólal meg: a főépítész tett egy kósza megjegyzést a forgalom átstrukturálására. Aha. Ha ez tényleg így lesz, ahogy tervezik, akkor a járási hivatal parkolása, a Hősök tere-Prohászka utca három iskola - József Attila, Sz. László, Csokonai -, a bíróság és plébánia előtti szakasza éppen tanítási időszakában használhatatlan,  Már most is dugók vannak. Ugyanis a hivatal(ok) is 8 órakor nyit(nak), mint az iskola. 

 

ia

A Fejér Megyei Polgárőr Szövetség jövő szombaton a bicskei Batthyány-kastélyban tartja meg idei  Polgárőr Napját több mint félezer résztvevővel.

Meghívást kaptak  Dr. Túrós András, az Országos Polgárőr Szövetség elnöke és Markos György elnökhelyettes mellett Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság vezetői, a székesfehérvári, móri, gárdonyi, sárbogárdi, dunaújvárosi és bicskei rendőrkapitányságok vezetői és munkatársai. Az együttműködő szervezetek között ott lesz a Fejér megyei Polgárőr Napon a Magyar Vöröskereszt Fejér Megyei Szervezete, a Fejér Megyei Vagyonvédelmi Kamara, a Fejér Megyei Katasztrófavédelem valamint a Komárom-Esztergom, Veszprém és Tolna megyei Polgárőr Szövetségek elnökei. A rendezvényen kempo, mazsorett, rendőrszakmai programok mellett műrepülő bemutató is lesz - Vári Gyula pilóta jóvoltából.

Pató Judit koreográfus és Andorfer Dávid operatőr, vágó valamint a film szereplőinek munkája.

Ezzel a filmmel a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola 4/D osztálya mond torokszorítóan szép és vidám köszönetet pedagógusainak, Költő Gézáné Zsuzsa néni és Szécsi Ervinné Ica néni tanítóknak.  

 

Egy Budapesten tanító bicskei pedagógus megemlékezése.

ggy.jpg 

Hét éve ezelőtt elhatároztam, hogy az meghívom az iskolába, ahol tanítok (Szent Angéla Általános Iskola és Gimnázium), előadást tartani a legendás Fekete Párducot, azaz minden idők legjobb magyar kapusát. Sikerült megszerezni Gyula bácsi telefonszámát és az iskola vezetőségének beleegyezését, hogy fogadjuk őt néhány tanítási óra helyett.
Kollégámmal izgatottan (mindketten lelkes rajongói vagyunk/voltunk az Aranycsapat kapusának), a megbeszélt idő előtt jóval korábban érkeztünk az iskola autójával a háza elé. Legendánk öltönyben, nyakkendőben - ahogy rendszeresen lehetett látni - már tűkön ülve várakozott a saját kapuja előtt. Kicsit félszegen köszöntöttük, de ő kedvesen fogadott minket. Autóba pattanva elindultunk iskolánk felé, ami átlagos közlekedési viszonyok között húsz perces út lett volna. Ám kollégám egy közlekedési dugót észleve kerülő utat választott, de így is több mint egy órásra sikeredett az utunk. Életemben még így dugónak nem örültem. Az út alatt ugyanis egy időutazásba lehetett részünk. Ott voltunk az Aranycsapat mérkőzésein a Wembleyben, a svájci világbajnokság mérkőzésein (tapintatosan a döntőt megelőző összecsapásokról kérdezgettem), de a hírhedt ÁVH markai között is érezhettük magunkat egy csodálatos élettörténetet hallgatva.
Az iskolai előadás a kérdések megválaszolásával együtt majdnem kétórásra sikeredett. Grosics végig állva tartotta meg beszédét, tökéletesen felépítve, gyerekkorától a sportpályafutása legfontosabb állomásaira koncentrálva, a diktatúra markában szenvedő emberen át a mindig hittel és egyenességgel vállalt sorfordulatokig. A máskor izgő-mozgó gimnazistáink néma csendben hallgatták a lebilincselő történeteket. A gimisek mellé az előadás alatt (!) csatlakozott rengeteg általános iskolás gyerek, akiket a tanító nénik behoztak a megbeszéltek ellenére, de ők is figyelmesen hallgattak.
Az előadás után az igazgatói irodába tértünk vissza egy kis beszélgetésre. Ekkor szóltak kintről, hogy érkezett néhány kisgyerek aláírásért, akiket el akartunk küldeni, de Gyula bácsi lelkesen vállalta a „küldetését”. A legmeghatóbb egy kisfiú volt, aki kapus lévén a kapuskesztyűjét íratta alá, és azt mondta, hogy soha többé nem fogja kimosni, nehogy lekopjon róla az aláírás.
Visszautunk már valamivel gyorsabban véget ért, de ekkor is még egy órát beszélgettünk Gyula bácsi házának ajtaja előtt. Felejthetetlen beszélgetés, felejthetetlen találkozás egy igazi legendával.

 

Éhmann Gábor 

Régen láttam Rékát. Összefutottunk a patika előtt. Kérdeztem, milyen az élet Cambridge-ben, ahová öt gyermekükkel költöztek, munkavállalásuk érdekében. Nevük írásomban nem teljes és nem valódi. Bicskén így is mindenki tudni fogja, hogy kikről van szó. Ez az írás a Hetek című országos közéleti hetilapban jelent meg. 

camb.jpg

Jó volt jó híreket hallani Rékától. Sajnálom, hogy nem itthoni jó hírek. De mégis itthoniak, hiszen földijeimről van szó. Akikkel mindig könnyebb együtt örvendezni, mint sajnálkozni.

Az ügynökségen megszerzett bérlakásukba férjével szekrényt cipeltek. Megállt egy kocogó. Tenyerét a bútor alá támasztva vette át Rékától. A keresztény közösség segíti a magyar nagycsaládot.

- Az üzletünkben dolgoztam, miután férjem Angliába utazása után, 2013 elején egyedül maradtam a gyerekekkel. Öt gyerekkel esélytelen elhelyezkedni. Nem ez a megoldás, amivel mi próbálkozunk. De nem tudok jobbat. Könnyebben élünk, meg tudunk élni, meg vagyunk becsülve és sokkal több időnk jut egymásra. Rengeteg dolgot meg tudunk adni gyermekeinknek, amit itthon nem – mondta pár nap múlva Réka, a kávézóban. 

– Itthon megfizethetetlen havi két-három hétvégén egy családi mozi. Kinn medencés, rendkívül korszerű, tiszta és biztonságos játszóterek. Például a Jesus Green nevű terület az egyetem előtt. Este tízkor biztonságban elmehetek boltba, miközben rendőrt alig látok. Azt érzem, hogy mi magyarok sokkal összetartóbbak vagyunk odakinn mint idehaza. Hétvégén jó időben gyönyörű tájakon, kedves emberekkel összefutva kerékpározhatunk bringa-utakon a szomszéd településekre – zárja.

- Kiment egy ifjú környezetmérnök. Három hét alatt munkát talált területén. Első hét alatt megkeresi a szállása havi bérét és havi rezsijét. Második héten a havi konyhára valót. A harmadik-negyedik hét tartalékképzés történik.

- Ehhez hasonlóan működik nálunk is – mondja Réka.

- Pontosabban?

- Az Aldiban dolgozók £8 keresnek óránként. Az élelmiszerárak majdnem azonosak az itthonival. A szoba bérlése rezsivel együtt egy főre £350-450. A megmaradt bérből étkezik, a többi marad megélhetésre, szórakozásra, spórolásra. Egy öt gyermekes család költségvetése persze más.

A Katona József Színházban színpadon az Illaberek. A mai magyar társadalom egyik fontos jelenségét, a kivándorlást mutatja meg. „...otthonuk elhagyása, életük újrakezdése egy másik országban.”

Geszti Péter dalt ír Hungarian in Europe címmel.

Visszataszító az a központi, innen-onnan sugározgatott sugalmazás, ami a (valójában kényszerből) külföldön szerencsét próbáló honfitársainkat hazaárulónak állítja be.

Pedig azt bizony nem köztük kéne keresni...

Az itthoni tömegek idegessége, betegségei abból is fakadhatnak, hogy a többség nagy munkával sem képes „aranytartalékot” képezni. Ez társadalmi igazságtalanság.

Réka tanárképzőt végzett és kommunikációs szakember. Férje, Boldizsár révén, aki programozó, sok mindent tud a számítógépekről. Cambridge-be érkezése után pár hét alatt adminisztrációs távmunkás lett. Délelőtt dolgozik. A többi a családé.

Angliában nem az számít, miről van papírod, hanem hogy rátermett vagy-e.

- De elhagytad a hazádat! – véli a régi kedves ismerős, a bicskei piac őstermelője.

Virágjait kannában rendezgetve vonná felelősségre Rékát.

- Sosem tudnám elhagyni a hazámat. Egész családommal idekötődöm - feleli a nagycsaládos anya.

- De a szörnyű háborúban is itt maradtak. Meghaltak a hazáért.

- Aki tudott és akart akkor is fogta a motyót és ment. Persze, akkoriban kevesebben és nehezebben tudták megvalósítani, mint ma.

Állandó lakcímük bicskei maradt. Réka (10), Luca (8), Nóra (7), Boldizsár(6), Ivett (4).

Mivel az óvodai és általános iskolai időleosztás és a tanrend teljesen más, a fészekalj egy évvel előrébb került, mintha itthon lennének.

A gyerekek most magántanulók, sok segítséget kapnak vizsgáikhoz az iskolától.

Luca itthon elsős volt, ott rögtön harmadikos lett. Nóri nagycsoportba ért volna Bicskén, de Cambridge-ben másodikos lett. Tehát visszavethetné őket, ha visszajönnének, már csak azért, mert alsóbb osztályban folytatnák. Mindannyian beszélnek, írnak, olvasnak angol nyelven.

Millió dicséret és biztatás. A tanár célja, hogy mindhárman konzultáljanak. Ebben náluk hiba nincs. Láttam már őket együtt a Bicskei Tanuszoda babamedencéjében.

Az iskoláról férőhely alapján döntött a megye. Az egyik iskolájuk a szemközti szomszéd.

A legtávolabbi húsz perc kerékpárral. Mindenki bicózik a családban, de Ivett még utas. Mitfahrer. A gyermekülésből irányít, ha valaki valamit nem értene. Az autósok roppant türelmesek, a választott maximum sebességük a városban 20 km/h. Számukra a gyalogos és a kerékpáros a szent. A gyermek pedig a szentek szentje - rájuk leírhatatlanul vigyáznak. Eszembe jutnak a kerékpáros mellett itthon fél méterre „csínybe’ menő”, nyolcvannal elsöprő autók. Az álságos, értelmetlen, életveszélyes rohangálás, saját fontosságunk hatalmas blamája.

A férj Boldizsár, programozó. Bicskei műhelyének elégedett ügyfele voltam magam is. Boldizsár egy rendkívül felkészült szakember. Különösen erős karakter. Ismeretségünk azokból az időkből való, amikor a bicskei moziban teleházat kezdett kiépíteni egy lokálpatrióta szervezet a web honi őskorában.

Devizahitelt vettek fel arra a házra, ahol vállalkozásuk is működött. Az árfolyamgátat a magyar nagycsalád csak azért nem tudta igénybe venni, mert a hitelfelvevői nem név szerint ők, hanem a vállalkozásuk volt...

A devizahitelük és szakboltjuknak rossz üzletmenete miatt az angolul jól beszélő férfi Nagy-Britanniában kezdett állást keresni a neten. Cambridge úgy érkezett életükbe, hogy a Londontól 80 km-re fekvő, a 13. századtól egyetemi városként működő 122 ezer lakosú megyeszékhely tájékán volt legjobban keresett a programozó szakma.

Egyedül ment oda az ötgyerekes magyar apa. Nullára érkezett, tehát se szállás, se ismerős.Semmi és senki.

Kettő hónap alatt állást talált. Az anya nem akart menni. De „skype-család” lettek és azt észlelte a gyermekeken, hogy ez nem lesz jó így - végül családegyesítés érdekében elindultak a fapadoson apa után 2013 nyarán. Tanévkezdet előtt dönteni kellett.  

„Öt gyerek, hat csomag meg én” – mondta Réka. Bicskén maradt anyai papa és apai mama. Mindketten 2007-ben veszítették el házastársukat. Tartják velük a kapcsolatot skype-on, örömünnep Cambridge-be látogatásuk. A két nagyszülő támogatta az angliai próbálkozást.

Akkor is, ha fáj...

 

Izing Antal