Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.

               Példabeszédek 27,19 

 

Volt főnökömet (aki az én eddigi legjobb főnököm - A szerk.), aki presbiter a Bicskei Református Egyházközségben, kerítést festeni láttam nemrégiben apává lett fiával.

De nem akárhol festettek ám ők kerítést apa és fiú, hanem a megújulása után puritán és elegáns szépségét mutató református templom Szent István úti kerítését.

 

Mondom is nekik: "Áldás, békesség!" - aminek ők külön örvendenek, mert részemről egy katolikus család tagja köszönti őket reformátusok köszöntésével, s már olyan is volt, hogy volt főnököm így köszönt vissza nagy nevetve: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Ezeket a gesztusokat persze nagyon komoly jókedvvel tudjuk mi megtenni.

 

Szóval az én szorgalmas, becsületes, jóember volt főnököm, aki már nyugalmazott, de méhészkedni mindig is fog, megfogadta, ha neki megszületik ötödik unokája, akkor ő bizony szépen letisztítja és lefesti a templom kerítését apává Péter lett fiával, de úgy, hogy a festéket is maga viszi egy másik presbiter társa segédletével. Azt mondja, megírhatom ezt, de a nevét ne írjam bele, mert nem azért teszi ő a jót. 

- Az igen. Ötödik fiú unokád született? - kérdem.  

- Az ötödik egészséges fiúunoka egy lányom és két fiam házasságából - pontosít büszkén a templomkerítés lábazatán állva, kezében ecsettel. 

- Gratulálok. Légy szíves mondd el neveiket!

- Imre, Dávid, Levente, Kornél, Gergő.

Isten éltessen benneteket!     


 

   

   

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.