Jubileumi Sportnapot rendeznek Csabdin szeptember 12-én. A szép fekvésű falu az országos Mária napon a Csabdi SE és elődje 80 éves fennállását ünnepli. Az elsők között az idén 80 esztendős, Dr. Monos Emil professor emeritusszal, a Semmelweis Egyetem egyik korábbi intézetigazgató egyetemi tanárával is beszélgettünk. Megkerestük a szintén 80 esztendős Miskei Zsigmond egykori jobbhátvédet. Kalkó Lajos 1947-es születésű egykori  elnökkel is beszélgettünk Csabdin és természetesen Ferenczik István mai elnök szavai is  visszaköszönnek írásunkban, ami az egész napos Csabdi kiállításon kinyomtatva is olvasható lesz.

 

 

Izing Antal

 

Idősebb Tankó Károly, aki 1928. október 9-én született Csabdin, édesanyja neve Kónya Mária, bizton állítja, hogy a Dobogón fekvő focipályán a harmincas években megindult a szervezett Csabdi foci, mégpedig a levente-gyakorlatok mellett. Ő maga 14 évesen vett részt először hasonlón. A Csabi futballélet kezdetét a harmincas évek közepére teszi. A levente-parancsnok Hannifer László volt, a gyakorlatok közkedvelt és rendszeres elemévé vált a sportszerű labdarúgás. (Emlékezetes maradt számára egy Bánhidi nevű budapesti detektív, aki a leventeségben szexuális fölvilágosítást is tartott a Csabdi legényeknek…. Mit, hogyan. Mit semmiképpen ne. )

1946-ban érkezett haza a szovjet hadifogságból. Akkor már a pálya nem működhetett az aknákkal teleszórt  és életveszélyes Dobogón. Mai helyére került, a katolikus templom mögé, a patak mellé.

Mezítlábas bajnokságokra emlékezik az ötvenes évek kezdetétől. A legkomolyabb presztízsmérkőzéseket Csabdi csapata Mánnyal játszotta. Ez volt az örök rangadó. Ezek kemény, embert próbáló meccsek voltak. Nem volt pardon.  

Ahogyan a www.csabdi.eu oldalról átvett kép melletti megjegyzésben látható, itt a szerkesztő 1951-re taksálja azt az időszakot, amikor a Dobogóról a pálya a mai helyére, a Tófenék néven ismert területre került.   A kép valószínűleg 1951-ben készült. Akkor került le a focipálya a Dobogóról a Tófenékre, mai helyére - állítja ez az oldal. Akkor vett részt először a csabdi focicsapat a bajnokságban "Csabdi DISz" néven - írja az oldal. A futballélet kezdetével kapcsolatban azonban más forrást is megszólaltunk.

Dr. Imre Ernő ny. ref. esperes KÉT ÉV CSODÁI /személyes élmények 1943 nyarától 1945 nyaráig/ című művéből tudom, hogy a front bizony sokszor átment Csabdin. A szép falu környéke magaslatokkal, kiszögelésekkel igazi harci tereppé vált. A Dobogón szerény véleményem szerint, amit azokban a rossz emlékű években mindig támadott és mindig védett védett valaki, ott a háború vége után 1951-ig, hat  éven át még lépni is veszélyes volt, nemhogy labdát rúgni. Az 1946-os tófenéki, mai pálya létrejötte mellett szól mindez. Persze, azt is tudom, hogy az újjáépülő és talpra álló Magyarország legkisebb gondja is nagyobb volt annál 1946-ban, hogy éppen hol a focipálya. De hogy senki nem engedte fel kicsinyeit focizni a Dobogóra, a harci terepre, hogy az iskola tanárai sem vitték fel oda a gyerekeket, az is biztos. Messzebb is volt és veszélyes is, míg az iskola közeli mai pálya területe megfelelt.          

 

tofenek.jpg

 

Miskei Zsiga bátyám március 15-én elmúlt 80 éves, de tele van erővel. Bicske központjában lévő társasházi lakása mellett szőlőlugas, előszobájának falán Miskey István, a veszprémi vár  főkapitányának arcképe. Csabdi birtokára is átjár a jó gazda, aki hajdan és mellékesen az én nagyapám sárga lovának, "a" Sárinak a kommendálásában is benne volt - Csabdi tanyáról.

 

Zsiga bácsi mezőőr volt Csabdin. De dolgozott a növénytermesztési ágazat egyik vezetőjeként  és a hízó marha telepért is felelős volt.

 Megkapta Ferenczik Istvántól a Jubileumi Sportnap 1935-2015 meghívóját Csabdira. A fenti  évszámok alá leírta a nevét és a születési dátumát: 1935. március 15. Vagyis akkor született, amikor Csabdiban az egyesületi futball előjelei megmutatkoztak a visszaemlékezések szerint.

 

Azt is fontosnak tartotta a hátoldalra írni, hogy ő Sótér Lóránt munkásságának köszönhetően a  kettes mezben játszott a jobbhátvéd posztján.

 További följegyzése: A LEGERŐSEBB CSAPAT: Szabó Sándor kapus, Tóbiás József, László Károly centerhalf, Peregovics József balhátvéd, Szente L. jobbhalf, Szabó Bálint balhalf, Sótér Lóránt középppályás, Pavalacs József összekötő, Csiák Dani befejező csatár., Sótér Attila balösszekötő, Ormosi Iván balszélső. Tartalékban: Bodri András, Vida I., Bodri.

 Elmondja, hogy nagy megtiszteltetés volt számára ebben a nálánál 10-15 évvel idősebb együttesben fiatal emberként, legelőször 1949/50-ben pályára lépni.

 A legendás becsúszó csapat játékosa volt Csabdin, aminek védelme, sem támadósora nem kegyelmezett, nem tűrte és nem bírta elviselni, ha a labdabirtoklás semmihez sem hasonlítható  felelősségteljes örömét nem ők élvezhetik. A becsúszós csapat tagjai Zsiga bácsi emlékei szerint vasárnap még a bőrüket is lecsúszták lábaikról a labdaszerzés érdekében.

 - Ha Sípos Pityuval ketten játszottunk hátul, akkor meg volt bélyegezve a szélsők léte, volt  hogy három játékost állítottak ránk.

 Sótér Lóránt, a mester, külszíni föltáró fúrómester volt. Csabdira nősült, a legerősebb csapatot hozta létre és fiai is tehetséges játékosok lettek. Szabó Sándor kapust is méltatta  beszélgetésünkben.

 Azt mondta, hogy az ipari tanulónak a faluból városokba reggeltől estig vagy egész hétre eljáró fiatalok miatt jött el az időszak, amikor az egész országban nehéz volt már a kistelepülési futballélet.

 Szili József játékvezetőről kérdezi, emlékszem-e rá. A válaszom: igen. A régi (és a mai) posta  mellett lakott Bicskén. Meghatározónak nevezi Szili József személyét. Meséli, hogy Válba  ment a Csabdi SE vasárnapi mérkőzésre és az egész csapata kerékpárra ült. Szili József bíró  szintén kerékpáron ment velük. 24 kilométer bemelegítés. Válban a magtár fölött volt a  kijelölt pálya, kukorica és burgonyaföldek mellett, távolabb a féhajok, a borospincék. Csabdin a Szent László-patakból kellett a labdaszedő gyerekeknek a bőrbogyót kihalászniuk. Válban  egy alkalommal ezen a meccsen nagy ívben tűnt el a labda a kukoricásban. Miskei Zsigmond futott  érte, de nem találta. A féhaj előtti padon két öreg borozgatott. Kérdezték mit keres. Mondta,  hogy a labdát. Azt mondták, gyere idd meg ezt a pohár bort, aztán megtalálod. Úgyis lett.

Mutatták neki, hogy ott van a krumpliföldön a tökbokrokban. Szaladt érte és vissza a pályára. 

Mindez hamarabb lejátszódott, mint hogy most elmondtam olvasómnak leírva. A pályára a labdával érvén Szili  József azt kérdezte:

 - Hol a ….-ba’ voltál?

 - Két öreg iszogatott, meg kell innom velük egy fél pohár bort, aztán meglett a labda.

 Szili József játékvezető bejelentette, hogy innentől ő megy a labdáért, pláne Válban.

 Az 1947-es születésű Kalkó Lajos a kertje végéből is látja a Csabdi SE pályáját. Hazai meccsekre is jár. Évtizedekig a Magyar Posta kézbesítőjeként dolgozott Csabdin.  Faluismerete páratlan. Az egyesületet is vezette olyan nagy elődök után, mint Dr. Monos Emil és Tóbiás József.

 

Szívesen emlékezik a nagyon jó csapatra, amit egy mérkőzésen az akkor NB III-as Mór is  alig bírt megverni 3:2 arányban. Emlékei szerint a móriak minden Csabdi játékosnak  gratuláltak akkori teljesítményükhöz, amivel majdnem meglepte a kisközségi csapat a  nagyközségét.

 Mindez a hetvenes évek első felében történt, a csapatban Kiss Jóska, Nagy Gyuszi, Hamar  Laci, Monos Emil, Tóth Pali, Dóczé Marci kapus, Dömsödi Árpi és Dömsödi Gyuri  Kalkó Lajos az ifiben játszott balhátvédet, később pedig elnökként és egyszerű  szurkolóként is szívén viselte az egyesület sorsát. Elmondja, hogy Költő Géza kiváló  példája lehet azoknak, akik a sportegyesületért tesznek, és a maiaknak is jó munkát kíván, akik Ferenczik István vezetésével dolgoznak Csabdi futballéletéért.

Ferenczik István elnök  Költő Gézára emlékező szavaiban elmondja, mennyi mindent köszönhet az egyesület Költő Zsuzsinak napjainkban.

 Ferenczik István elnöktől megkérdeztem, hogy elegen vannak-e, akik segítik lokálpatrióta  tevékenységét. A válasz: „Vagyunk néhányan, de lehetnénk többen is.”

 Kalkó Lajos szerint, ha nincs szív és lelkesedés a faluhelyen működő egyesület  tagjaiban és vezetőiben, akkor vége az egésznek.

 Kalkó Lajos is fölfestette a pályát elnökként, ahogy a mai elnök is megteszi. Annak idején  két lánya és felesége takarított az öltözőben, ami sáros időben nem volt egyszerű. Papp Gyuri postás kollégája hátvéd lett a nagycsapatban,  Peregovics „Dodó” József pedig a  honvédség révén szerzett be a csapatnak melegítőket. Dancs Laci és Nánási Laci  segítségével lett megépítve a ma már rossz állapotú wc, mert mégsem lehetett anélkül  fogadni az ellenfél szurkolóit. Tankó Karcsi érkezett munkagéppel és megtette, amit lehet.

 A csapat utaztatásának megoldása volt visszatérő feladat. "Rendszeresen Karsai Katinak  kuncsorogtam, aki a VOLÁN-nál dolgozott és nagyon sokszor segített, ha tudott, akkor  mindig. Volt hogy IFA platóra, hosszú padokra ült fel a csapat és néhány segítő szurkoló. Kész kirándulás élmény volt.  Tóth Mihály 15 évig elnök volt. De elnöksége után is évtizedekig minden vasárnap  menetkészen állt autóbusza, amit ő maga saját költségére tankolt és gyakran vezette is  a buszt idegenbe. A Csabdi SE szurkolók klubjának egyik legnagyobb szívű alakja Tóth Mihály!

Ha VOLÁN busszal mentek, akkor a sofőr napidíját kellett állni. Az úgy történt, hogy  mindenki bedobott például egy százast a dobozba, amikor Csabdin leszállt a buszról. A  sportkirándulásokon is így történt a balatoni vagy százhalombattai utakon.

 Kalkó Lajos véleménye szerint akkor megy a szekér, ha húzzák is, tolják is, ha kell.

 Kalkó Lajos szerint az a nem mindegy a kistelepülési futball népszerűségében, hogy a csapatban saját gyerekeink, rokonaink, osztálytársaink, szomszédjaink játszanak-e. Mert ha így van, akkor a falu valóban a falunak szurkol. Ez az ideális.

 A vasztélyi keménylegények még inkább erősítették a Csabdi futballt. Jankovics György,  Vas Zoli, Vas Laci és Kohári István (söprögető) játéka igen fontos volt a csapatnak.

 Bálint Laci kiváló kapus volt. Berkecz Józsiért meccs előtt Mányra járt Kalkó Lajos. Pap Jani, Sótér Lóri, Sótér Álmos, Nagy Gyula, Nagy Feri, Semperger István Piszu, Mohácsi Tamás és Zakariás Tamás neve elevenednek föl. Kalkó Lajos óvatos lenne a nevekkel,  mert nem akar senkit sem kihagyni. Elmondjuk, hogy a csabdi.eu oldalon minden fenn van a Csabdi fociról Bakó Tibor jóvoltából, egy beszélgetésben nem emlékezhetünk a teljesség igényével.

 Zakariás József (1924-1971) (játszott a londoni „évszázad mérkőzésén”, tagja volt a  helsinki olimpia bajnok csapatának és játszott a berni világbajnoki döntőben is. Az  egyetlen játékos, aki a berni vereség után nem lett többé válogatott. A Budapesti  Bástyával és a Vörös Lobogóval kétszer volt magyar bajnok és megnyerte a  Mitrópa kupát. Farkasréten nyugszik, 47 évet élt). Olimpiai bajnok magyar labdarúgó, az Aranycsapat kiváló balfedezete volt, fiának családja Csabdin élt albérletben és a fiú, Zakariás Tamás szintén focizott a Csabdiban, az emlékek szerint nem is akárhogy.

 Kalkó Lajos idején volt olyan, hogy első helyen végzett a Csabdi SE. Felkerülhettek volna  másodosztályba, de ehhez nem voltak meg a feltételek. Nehéz élet volt. A mai sem egyszerű. Régen a gyerekek köreiben megtiszteltetés volt, ha valakit labdaszedőként alkalmaztak a  meccsen. Azt a lehetőséget ki kellett érdemelni és versenyeztek érte. Ma már felnőttek  szedik össze a labdát.

 Ferenczik István elnök elmondja, hogy Csabdi önkormányzata mindig is és ma is  pontosan tudta-tudja, hogy a futballpálya nem az egyesület tulajdona, hanem a községé. Azt is  tudja a faluvezetés, hogy a futballélet a falut gazdagítja, ezért aztán a sportegyesület minden pályázatához biztosítja az önrészt, ami igen nagy dolog. Természetesen nagyon jót  tenne, ha az egyesületnek lenne egy közfoglalkoztatású gondnoka, aki a pályán és az  öltözőben rendet tartana. Jelenleg egy nemrégiben két fiával Csabdi albérletbe érkezett édesanya takarítja az öltözőt, akinek két iskolás fia futballozik. A családot nem vetik fel a javak, de az édesanya mégsem fogad el egy fillért el sem, kiváló munkájával hálálja meg a  fiai nevelését úgy, hogy az öltözőt rendben tartja.

 

Monos Emil professor emeritus, ny. egyetemi tanár, aki az általános orvosi kar felkérésére életének nyolcvanadik évében mindmáig dolgozik – 1935. január 4-én született Csabdin.

 

Unokatestvérének és a budapesti Eötvös Gimnázium-i padszomszédjának, Monos Istvánnak fiától, a bicskei Monos Istvántól kaptam kölcsön a Monos Emil című kötetet,  ami "A katedra mesterei" című sorozatban jelent meg a Semmelweis Kiadó gondozásában.

 A professzor úr telefonszámát is megkaptam, s hogy szeptember 11-én 10 órakor várja hívásom. Az oktatási rektor-helyettesként (1995-1999) is dolgozó férfiú életéről szóló mű 33. oldalán is ott a katolikus templom mögötti Csabdi focipálya. A Tófenék. Monos Emil labdarúgó  ott áll mezben a Vasztély felőli kapu előtt csípőre tett jobb kézzel, hóna alatt a labdával.

 A képaláírás a következő: „1959 körül a Csabdi focipályán. A foci iránti vonzalmam igen  erős volt, mégsem az élsportot választottam. Egyetemistaként, sőt, korai diplomás  éveimben is rendszeresen szerepeltem szülőfalum csapatában. Centerhalf volt a kedvenc  posztom. Ma is büszkén gondolok arra, hogy szigorú tanítónk, Ormosi Iván azzal a  feltétellel vállalta a kapusi szerepet, ha én játszom előtte a középhátvédet. Különös játéka  a sorsnak, hogy a fociban is nagyon tehetséges Balázs unokám, a közeli múltban hasonló  dilemmával küzdött meg, mint én: élsport, vagy felelősségteljes egyetemi (az ő esetében  BME) továbbtanulás.”

 Jóleső büszkeség tölti el a szívét, hogy kedves szülőfalujában a labdarúgás 80 éves  évfordulója saját születési évéhez is kötődik. A katolikus templom közelében fekvő házban született, ahol édesapjának asztalosműhelye is működött. Ezt a könyvet minden  Csabdin élő lokálpatriótának el kell olvasnia a színvonalasan megfogalmazott, szívvel-lélekkel teli visszaemlékezések miatt is.

 

„Nos, 1935. január 4-én születtem, és bába segített világra. Orvos csak 5-én látott. Már  akkoriban is kötelező volt, hogy a csecsemőt mielőbb megvizsgálja egy orvos, de a  faluban nem volt. Csabdinak hívják ezt a falut, a Szent László-patak partján helyezkedik  el, nagyon szép hely. Szóval, nem volt a falunak orvosa, csak a szomszéd nagyközségben,  Bicskén. Ő jött ki másnap. És édesanyám mindig csillogó szemmel mesélte, amikor szóba  került ez a nap, hogy ez az orvos, a körzeti orvos a tenyerére fektetett, rápaskolt a hátamra, és azt mondta: 'De szép gyerek! Kívánom, hogy orvos legyen belőle!'  És valahogy  ez a kívánság továbbélt”

 

- Tudja, hol van a faluban Dobogó-hegy? - kérdezi tőlem a Professzor Úr.

 

- Persze. Meghatározó, regényes tájelem. A neve is szép.

 

- Első emlékeim közé tartozik a Csabdi labdarúgásról, amikor pici gyerekként szüleimmel a Csabdi Dobogón lévő futballpályára mentünk meccsre, szurkolni. A világháború utáni  évek jelentették a Csabdi foci magas szintű kibontakozását. A mezítlábas bajnokság volt  mindennek az alapja, ami az elemi iskola tanulóira és pedagógusaira támaszkodott. Kilőtt  páncélos kerekének tömött gumijából kifaragott igen kemény labdák. Szívből jövő lelkesedés jellemezték ezt a korszakot. A Járási Bajnokságon vettünk részt, idegenbe lovas szekéren,  a szekérderékba ülve utazott a csapat. Bicske és Mány voltak a fő riválisok. Csákvár, Szár,  Óbarok, Alcsút és Felcsút csapataival is rendszeresen mérkőztünk. Néhány név sztárjaink közül: Csiák Dániel, Sótér Attila és Lóránt, Miskei Zsiga, aki kitűnő bekk volt a becsúszó szerelések mestere. Nagy Jóska „Szotyel” kitűnő balszélső volt. Tóbiás Józsi bácsi  ugyancsak mestere volt a labdának.

 

- A budapesti Eötvös Gimnáziumban a beilleszkedésem egyik motorja a Csabdin szerzett  foci tapasztalatok voltak. Játszottam a középiskola csapatában, a MATEOSZ NB I-es  kölyökcsapatában. Baráti focik a tabáni grundon valamint a Március 15. téren, a Petőfi-szobor melletti grundon is erősítették összetartozásunkat. Monos István unokatestvérem a  padszomszédom volt az Eötvös Gimnáziumban. Ő játszott abban döntő szerepet, hogy  engem is rögtön bevezettek a belvárosi fociba. Fővárosi csapatunk az 50-es évek első felében vagy közepén meghívást kapott Csabdira, ahol az egész falu, a szülőfalum nagy szeretettel fogadott minket. (Én Csabdi csapatában játszottam.) Nagyon kemény, buktatós  meccset játszottunk kíméletlen játékvezetői ítéletekkel. Ott szurkolt az egész falu a pálya  mellett, köztük szép Csabdi lányok, mint Huszárovics Piroska, Huszárvics Gizella,  Huszárovics Erzsike – akik közül Monos István unokatestvérem felesége Huszárovics Gizella lett. Ott volt a szurkolók és vendéglátók között Tihanyi Zsuzsanna, Kiss Mariska,  Szabó Ibolyka, Sipos Böske, Csiák Róza, Csiák Dani center - akinek mindkét fia orvos lett- húga is. Nagyszerű fiúk! Egyikük a magyar orvos válogatott szervezője és játékosa is  volt. Édesapámat és Németh Géza evangélikus lelkészt, mint a Csabdi csapat lelkes  szurkolóit, szintén meg kell említenem.

 

A pesti csapatot olyan szeretettel és olyan terülj asztalkámmal látta vendégül a mi  Csabdink, hogy máig büszkeség és szeretet tölt el, hacsak rágondolok.

 

Monos Pistával mindketten Kitűnő Tanuló Érdemrenddel érettségiztünk – zárja visszaemlékezését Monos Emil professor, aki a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetének igazgatójaként is tevékenykedett, akinek  szakterülete az ember élettana, a kardiovaszkuláris rendszer fiziológiája. 1953-59 között  „summa cum laude” eredménnyel végezte el a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karát. Monos István szülei szeretettel befogadták budapesti  kis szolgálati lakásukba elsős gimnazista korától, unokatestvérével műegyetemi hallgató  korában és azután is mindvégig testvéri jó viszonyt tartva.

A Professzor Úr - Arany János Sejtelem című örökbecsű művéből idéz a könyvben az elmúlással kapcsolatban:

„Életem hatvanhatodik évébe’,

Köt engem a jó Isten kévébe,

Betakarít régi rakott csürébe,

Vet helyettem más gabonát cserébe”.

E sorok írója tenni fog azért, hogy a Semmelweis Kiadó „A katedra mesterei” című sorozatának Monos Emil című kötete megérkezzék a bicskei Nagy Károly Városi Könyvtár kiváló Helyismereti Gyűjteményébe is. 

 

       

 

 

Mindenkinek nagyon sokat köszönhet a Csabdi SE, azoknak is, akik ezután tesznek érte, de Tóth Mihály, Költő Géza, Mohácsi Sándor, Peregovics József, Papp György, Kalkó Lajos, Bakó Tibor, Semperger István Piszu, Keresztes Imre, Vindics János, Molnár János és Falvai János urakat, sporttársainkat külön köszönet is illeti – emelte ki  Ferenczik István elnök.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Köszönöm!Ennél szebb szülinapi ajándékot még nem kaptam!Egerszegi Lászlóné szül.név.Szili Márta