Két ház épült a tóhoz közel. Az Erőmű-tó néven ismert táj a bicskeiek kedvelt kirándulóhelye - volt. Itt tevékenykedett Bicske város legnagyobb civil szervezete, a Barátság Horgász Egyesület is. A tó  kialakítása, gondozása a nevükhöz fűződik. 

A gyakorlatilag Tessely Zoltán, formálisan Pálffy Károly, Bálint Istvánné vezette város megtarthatta volna Bicske polgárainak a területet, de óriási mulasztással elvesztegették ezt. Legalább a tavas ingatlant megőrizhették volna, legalább elérhették volna, hogy ne mint valami idegenek elől szokás, úgy zárja ki a bicskei lakosokat a miniszterelnök kedves jó barátja, akinek üzletemberi zsenialitása hogy-hogy nem az utóbbi években támadott fel úgy igazán. 

A területre régebben több százmilliós értékű jelzálogot helyeztetett Bicske, mert a korábbi tulajdonos tartozott Bicskének több címen is.Végül Bicske a legutóbbi adásvételkor a bank és Mészáros cége között - lazán beérte 15 millióval és elállt még attól a szándékától is, hogy a 300 hektáros területnek legalább egy részét, például a tavat megtarthassa, megőrizhesse, magáénak mondhassa, esetleg bejárhasson a város népe mint eddig. Végtére is európai városka vagyunk, ahol szokás fenntartani a népnek természeti pihenőterületet a települések határában. Tessely Zoltán képviselősége, Pálffy Károly és Bálint Istvánné polgármesterkedése idején ekkora érték lett elzárva tőlünk, ekkora kincs folyt ki a kezünk közül. Éppen úgy folyt ki, mintha két kezünket ott a tó vizébe tettük volna, hogy kimarkoljunk belőle két tenyérnyi vizet...  

Nagyon érdekes módon Tessely Zoltán egykor teljes szívéből azt követelte, hogy minősítsék vissza mezőgazdasági területté a belterületté lett nagybirtokot. Aztán hirtelen nagy csönd lett részéről ez ügyben és jótékony félhomály. Alkalmasint azért, mert megtudta: Orbán Viktor egyre jobban teljesítő barátját ez a Vál-völgye vadászterületének legészakibb csücskében fekvő 300 hektáros belterület igazán érdekli. Az ár, hogy a legfőbb felcsúti mennyiért jutott hozzá attól banktól, ami a korábbi, hitelekben gondolkodó tulajdonostól elvette, nem ismert. Azért is nagyon titok lehet a valószínűleg igen kedvező és alacsony ár, mert az az aztán igazán rámutatna arra, hogy a Tessely-Pálffy-Bálintné mit veszített el, ami akár azé városé lehetett volna, ami mellesleg pár méteres fahidacskát több mint 10 millióért építtet.  
Persze, azt is lehet mondani, hogy nem lehet elvárni tőlük, hogy szembe menjenek a nagyokkal. Rendben, de akkor legalább ne mondják azt, hogy a város érdekeit képviselik. A nagyok érdekeit képviselik a városban a saját személyes érdekükben. Ennyi.    
E remekül fizetett lokálpatrióták felelőssége tehát abban áll, hogy nem a párttársak, hanem Bicske érdekében kellett volna minden követ megmozgatniuk. Ugyanis ha Bicske nem járul hozzá, a területet oly könnyen és egyszerűen nem adhatta volna el a bank, elviekben hamarabb hozzáférhettünk volna polgári pihenőhelyünk tulajdonjogához, mint Mészáros cége. Csak egy kis bátorság, kurázsi és lobbiképesség kellett volna hozzá. Tehát a tó és közvetlen környéke Bicskéé lehetett volna. Hogy akkor a tó nélkül a többi több száz hektár bicskei belterület (!) nem kellett volna senkinek? De kellet volna. Idő kérdése lett volna minden. 
Hab a tortán, hogy a tetejébe Mészáros Lőrinc cégének megjelenésével Pálffy Károly és társai reszketve visszavonták az összes bicskei cég telekadóztatásának rendeletét és a munkahelyteremtés fontosságával magyarázták. Sem Pálffy, sem elődje semmilyen jelentős, sikeres munkahelyet teremtő akciót felmutatni nem tudnak hivatali idejükben. (Nagyon majdnem lett egy tápszergyár a kampányban.)  
Annak idején, amikor az előző fejlesztés beindult Budapest Gate néven, fideszes képviselők fejüket fogva szaladgáltak nemzeti zászlókkal, hogy ezt nem szabad hagyni elvenni Bicskétől.
Innentől 16 kilométer azaz 16 ezer méter kerítés választ el bennünket attól, amit szerettünk, amiért a város legnagyobb civil szervezete megdolgozott, aminek egy része a miénk lehetett volna. Körbe járhatjuk Bicske város zászlajával.  
Köszönjük bicskei fiatal (?) demokraták (?).

Közismert, hogy a város hajdan olyan alkut kötött Szántó János vezetésével, hogy a város is részesült a beruházás előnyeiből, ráadásul kockázat nélkül.
A mai projekt valóban csak elvett a várostól.
Építési telkek tömege van ott, miközben Bicske nem tud a CSOK igénybevételhez telket biztosítani az itt élőknek, az ideköltözőknek. 
Azért kellett volna tenni, hogy végre a város szerezhesse meg a teljes területet.
Szántó János a beruházásért cserébe hozott 400 milliót a városnak, amiből 200-at ki is fizettek, és a maradék elmaradása miatt képződött a jelzálog, amit az utódok, a maiak, nagyvonalúan el is engedtek a legutóbbi adásvétel során.Tettek egy szívességet főnökeiknek. Jó fejek voltak.  

A százmilliós nagyságrendű tartozásból az elkerítés révén kizárt Bicske 15 milliót kapott. (Kb. másfél fahíd ára.)  A hajdani beruházás pedig adókat termelt volna, főként építményadót, telekadót, iparűzési adót, idegenforgalmi adót. A hajdani beruházásnak három hátránya volt. Nem hazai befektető. Hitelből fejlesztettek volna. És egy külső körülmény: a válság megjelenése, tetőzése akkor érkezett.  
Tény. hogy nem valósult meg (ezt azért akkoriban nem lehetett előre megjósolni, mert akkor pörgött az ingatlanpiac, ekkora válság jelei nem mutatkoztak). De belterület lett!
Az utódok, a mai vezetők elengedték a jelzálogot, az adófizetési lehetőséget pedig az egyéb tulajdonosoknak biztosított "beruházási kedv növelésének biztosításával" magyarázva kidobták. (Persze, persze - amit nem vonsz el a tulajdonostól, azt ő fordíthatná akár beruházásra, fejlesztésre,  de látjuk, hogy Magyarországon ez nem ennyire kézenfekvő).
ÉS megengedték, hogy bekerítve elzárt birtokká váljon! Ez ellen tenni sem lehetett. De ha egy Bicske használatában lévő, gyakorlatilag nélkülözhetetlen területet olyan tulajdonos szerez meg, akinek politikai környezetében csak úgy csapkodnak a közösség, a jótét, a társadalmi lelkiismeret, Isten, haza, család és hazaszeretet szavak, csak észre kellett volna vennie a bicskeiek érdekeit.  
Az utódok nyilván nem véletlenül tették amit tettek. 
Amíg nem a mostani tulajdonos birtokában volt a terület, addig Tessely Zoltán mindent megtett annak érdekében, hogy vissza legyen sorolva külterületbe. Amikor kiderült, hogy ki mesterkedik a háttérben és miért, akkor máris nem volt olyan fontos képviselő úrnak ez a szent és dicső cél.

ia  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.