Mirko Bayerl stockholmi hadtörténeti kutató  - a Hegyikastély és a környékünk világháborús eseményeit feldolgozó munkásságát elsőként bemutató cikkemnél még érdekesebb a Csabdin élő Bakó Tibor (jobbra) leírása. 

"Mirkoval január óta folyamatos levelezésben állok. Már közben jelezte, hogy áprilisban jön Csabdira is. Első nap mikor találkoztunk, végigjártuk Csabdin a helyeket, ahol 1945-ben kilőtt harci technikák, főleg tankok, szállítójárművek voltak. A pontos helyekért köszönet illeti Miskei Zsigmondot. Közben persze elhangzottak a harci eseményekről is részletek, amit megint csak Zsiga bácsinak köszönhetek, bár ezeket is egyéb források is megerősítették. Utána végigjártuk a Tarjáni-tó és a vasztélyi elágazás közti részt, mert ott kellett volna azonosítani egy területet, ahol annak idején komoly támadás érte a német csapatokat. A leírásból, mely dombokat, kanyart, völgyet tartalmazott meg házakat sokra nem mentünk. Hiszen több kanyar meg domb, meg völgy is van és csak egy ház. Közel a vasztélyi kereszteződéshez összefutottunk Miskei Gáborral, aki mondta, hogy tud a tó felé egy helyet ahol komoly veszteségeket szenvedtek a németek. Utána még végigjártuk Vasztélyt, megnézve a helyet vagyis annak hűlt helyét ahol 1945 januárjában az HQ (főhadiszállás) –a volt a német Waffen SS-nek. Sajnos Katus néni szüleinek a házát – mert az volt az – azóta elbontották. A hátsó úton jöttünk vissza Csabdira megállva a Hegyikastélytól induló földút csatlakozásánál, mert ez is lényeges a nyomvonal kutatásának. A csabdi Il Villaggio étteremben zártuk a napot. A következő nap délutánját a hegyikastélyi rész kötötte le. Ott érdekes volt, ahogy elmondta, hogy a mauzóleumban berendezett kórházban hogyan műtötte a német orvos belövések közben a sérülteket. Mutatott egy képet, az ajtón látszottak a lövésnyomok. A harmadik nap lett igazán érdekes. Gábort kivittem az általa említett részhez Tarjáni-tó – Vasztélyi elágazás közé. Ott elmondta, hogy az ő nagyapja ott veszítette el a fél lábát és a nagyapja elmondta neki az ott történt eseményeket.
Ez a rész pedig a Janicsár telepnek nevezett rész. Ott vonultak a németek, közöttük 3-4 Csabdiból kirendelt lovaskocsival szállítási célból és velük mentek orosz hadifoglyok is.
Pont amikor a nagyapja a ma is álló ház előtt járt (Sattelberger-tanya) kaptak egy hatalmas légitámadást, de lehet, hogy oldalról jövő támadást is. Nagyapjának ott vágta le a lábát a repesz. A támadásnak kb. 100-150 német katona esett áldozatul és persze magyar emberek és szovjet hadifoglyok is. A Janicsár telepi házak megsemmisültek. A támadást, a rengeteg áldozatot a Waffen SS-es veterán katona leírása is megerősíti. Pont ezért kerestük a helyet és a véletlen, Miskei Gáborral történt találkozás ezt lehetővé tette. Gábor nagyapját a támadás után a németek elvitték Tatára, stabilizálták a helyzetét és a háború után került haza. Ez a harmadik nap volt talán a legeredményesebb a kutatás számára hiszen számomra is teljesen új információkhoz jutottunk. Egy régi szöveges leírás pontos helyét sikerült azonosítani. A napot egy búcsúvacsorával zártuk szintén az Il Villaggioban, majd kivittem az állomásra és elköszöntünk egymástól."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.