Ahogy egy asztalnál ülünk hárman mint első olvasók - mindegyikünk kezében ugyanabból a könyvből van, bele is merülünk, nagy a csönd, egyikünk 10 perc után megszólal, mintegy magának mondva:

"Ez a könyv olyan, mintha mindenki adott volna magából valamit".  

Kérem, hogy ismételje, remélem, jól értem őt, és akkor egyetértek:

Ez a könyv olyan, mintha mindenki adott volna bele magából valamit. 

Mondom, milyen igaz. Ez nagy mondat. Használom, mint recens. Azt is hozzáteszem, hogy szerintem ez egy mozaik szerkesztésű alkotás. Nem Ravenna bizánci mozaikjai az Utas és holdvilágból. Hanem a Nagyegyházán élők leírásai a saját  életükről.  A sorsukról. A saját világos, egyértelmű beszédjük alapján. Ok, okozat. A saját, maguk választotta terjedelemben. Sokban benne egy egész élet. A szerkesztői előszó lényege azt hiszem abban áll, hogy Kiss Béláné Marika szüleire és nagyszüleire emlékezve a hűség erényét mutatja fel. Hűség egymáshoz, a családhoz, a barátokhoz.

Marika köszönetnyilvánító soraiban leírja: emléket állítanak azoknak, akiknek része van abban, hogy Nagyegyháza nevének hallatán ma is sokaknak támad szívmelengető érzése.

Azt hiszem, gondol például arra, hogy a terület itt a városok között, az első számú autópálya mellett milyen jól megőrizhette, érvényesíthette önmaga erényeit.     

A 86 éves Szilágyi Feri bácsi sorai fölé közcímként kiemelték vastag betűvel és idézőjelben: "A meseszép kastélyt lerombolták". 1932-ben született. Szülei 1928-ban kerültek Nagyegyházára. Hoffmann Ede birtokán találtak munkát a szülők. "Iskolába kisgyerekként Nagyegyházára jártam" - mondja ő. Azt hiszem, Marika és Kati sokakhoz elmentek és maguk készítették el az interjút. Marika arról beszélt nekem lelkesen, amikor a könyvet elhozta nekem: 130 éve alapították a nagyegyházi iskolát. De úgy ám, hogy Hoffmann Ede úgy döntött, a birtokán dolgozók családjainak iskola kell helyben! Marika mesélte nekem ma, hogy a régiektől tudja, hogy a ma Kőrösi Csoma Sándorról elnevezett forrást az iskolaalapító tiszteletére írd és mondd Ede-forrásnak nevezték. A kötet első belső, fényes oldalán Nagyné Kiss Katalin kutatásának köszönhetően a Bicske-Németegyházai róm. kat. jellegű uradalmi népiskola iskola alapítólevele. Iskola fenntartója: Hoffman Ede gazdasága.   

Ő az a pozsonyi származású Hoffmann Ede, aki Batthyányiaktól megvásárolja az uradalomnak a németegyházi részét.  Kíváncsi voltam, találok-e valamit Hoffman Ede és Németegyháza közös kereséssel. Egy digitális könyvtár a rövid f-el írott Hofmann Edét mint a pozsonyi evangélikus líceum tanulóját mutatja egy dokumentumban.

Jakab István László irtványtelepülésnek nevezi Németegyházát. Ez azt jelenti eredetileg, hogy erdős területen alakították ki a letelepülők a kisebb-nagyobb tisztást, ahol szállásaikat alakították ki, házaikat építették meg.     

Visszatérve a legújabb korba: Szilágyi Feri bácsi kimondja azt is, hogy a háború mindent tönkretett, sokan meghaltak, akik pedig túlélték, még szegényebbek lettek. De térjünk vissza a Nagyegyháza fölé épült könyv formájában létrejött kilátóba, ahonnan saját, közös múltjukra engednek visszatekinteni, és a jövő felé fordulva is van egy-két jó szavuk.

A kiadó a Nagyegyházáért Nonprofit Kft. A kiadást támogatta Óbarok önkormányzata. Az impresszumban megköszönik a személyiségek és civil szervezetek által elkészített írásokat, azok megjelentetésének lehetőségét. Köszönök a fotókat. Akli Bencének külön köszönik a borító tényleg szép képeit! A történetek összegyűjtője: Kiss Béláné Marika. A kiadványt szerkesztette: Nagyné Kata.  

Módszertanilag kiváló, hogy a szerkesztők, anya és lánya  törekvése szerint minél több embert meg kell szólaltatni a kis faluból. Szóval ez nagyon szép. Amit a bicskei Poczik Feri bácsi  mond, az én nagyon kedves ismerősöm, akinek fiával és menyével mi dolgoztunk egy helyen, és akinek fiával igen jókat tudunk nevetni, onnantól, ha meglátjuk egymást. Amiket mondogatni szoktunk, nem idézném.

Feri bácsi nagyon büszke a nyelveket beszélő, tanuló és dolgozó unokákról szól nagyon büszkén. Tudom, mert ezt nekem is elmondta már nagyon szépen.

Feri bácsit inkább, aki gyerekkorából emlékezik a búcsús Tóni bácsira, aki érdekesebbnél érdekesebb dolgokat pakolt ki a kofferjéből a kastélynál. Földvári András volt a tanítójuk. Feri bácsi ugyanis ott járt iskolába. Földvári Bandi bácsira magam is emlékszem. Szerintem már nyugdíjas lehetett, amikor napközizett velünk néha helyettesítőként a 70-es évek második felében Bicskén. Emlékszem az alkatára és hogy adott magára. Valamint szigorú volt és igazságos. Szerette az együttműködést. Ha tehette, olvasott.  

Poczik Feri bácsi, a Bükkzsércen 1939-ben megszületett, majd 7 éves korában családjával Nagyegyházára költözött, jövőre 80. életévét betöltő férfiú azt mondja a nagyegyházi temetőről: "Mi is szeretnénk majd a gesztenyefák tövében megpihenni..." Nagyon hosszú, boldog életet, jó egészséget, sok örömet az unokákban!       

Kiss Béláné Marika, aki a Csabdi Általános Iskolában dolgozott 38 évig, a művet - László, Benedek, Gedeon, Kelemen és Patrik - éppen az unokáinak készítette. Öt srácnak. Bizony.          

Különleges teli találat, hogy kiadványba teszik 2018-ban az éppen akkor ott élők, odakötődők vallomásait. Mindenkit felkértek és majdnem félszázan le is írták benne kötődésnél is jóval erősebb kapcsolatukat Nagyegyházával. Nagyegyháza az életük színtere és egyben az életük jelentős. 

Volt aki egyszerűen leírta, erre kanyarodott és a látvány alapján azonnal döntött. Van aki Tatabányáról költözött ide, mások Erdélyből vagy éppen Visk nagyközségből, a Huszti Járásból vagyis Kárpátaljáról. A helyről sokat hallottam, mert a fiam gyakran megfordul Visken. Azt is tőle tudom, hogy ott a középkorosztály szinte megszűnt. 

Demeter Ákos az egyik legjobb hírű szakács. Kiss Csaba a Bicskei TC vezérszurkolója. Egy képen, ketten. Ismerős arcok... Létrehoztak egy nonprofit társaságot annak érdekében, hogy még több hozzáadott értéket rendelhessenek Nagyegyházához. Ez a KFT adta ki a könyvet.

Ír a kötet a nagy és szép tavak és parkok létrejöttéről is. A Gesztenyesoron tájrehabilitáció is történt, hiszen sitt tömege került elszállításra. Fák és cserjék ezrei a gondozott birtokokon, újra igazi élőhelyei a természetnek. 

Forrás, tavak, hegyek, erdők vidéke.

A Nagyegyházi Hangistálló sajtmustrái, klasszikus zeneművészeti koncertjei, zenés, táncos rendezvényei és színházi estjei jelentősen erősítették Nagyegyháza nevét országos szinten. Egy 150 éves tehénistállóból építettek hangversenytermet és közösségi házat.. Erről is részletesen olvashatunk.    

Kiss Béláné Marika és lánya, Nagyné Kiss Katalin végezték a szerkesztői, levéltári kutatói és szervezői munkát ahhoz, hogy A MÚLT üzen a JÖVŐNEK.... Emlékkönyv Nagyegyházáról 2018 megszülethessen. Benne vagyok még az olvasásában. Egészen máshogy nézek eztán Nagyegyházára, amin gyalog akkor mentem végig legelőször, amikor a Kinizsi 100-on Szárliget, az akkori cél felé haladtam hajnalban. Nem ma volt. Ittam is a Hajagos északi lejtőjének tövében eredő Kőrösi forrásból, amiről a könyvben írnak Hogy cserkészek tették rendbe a táborhelyük közelében a Hoffman Edétől kapott támogatásból. Ezért nevezték a cserkészek Ede-forrásnak. Amit ezután Ede-forrásnak is nevezek úgy magamban. Megér egy mosolyt, bólintással. És azon jár az eszem, hogy legközelebb iszom ott egy nagyot a  forrásnál és hozok belőle haza egy kannával.        

A KÖNYV A NAGY KÁROLY VÁROSI KÖNYVTÁR GYŰJTEMÉNYÉBEN EGÉSZEN BIZTOS ELÉRHETŐ LESZ.

RÓLU(N)K SZÓL.

 

ia

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.