Szár, Élni jó jó ház. Ahol szállást is lehet találni. Mind a házban, mind a kertben, ahol jurták állnak. Egy jó gazda hosszú háza. A másik telekhatáron egy kisebb, alatta pince.

szar.jpg

Vonattal érkezem Bicskéről vasárnap 11 órára, csak azért nem bringával jövök a gyönyörű útvonalon, mert Pestre megyünk és este, már sötétben visszafelé Bicskén kiszállok majd az autóból. Plusz vasárnapi lustaság. Most elém jön Edit, a házigazda. Kívüle senkivel sem találkoztam még, hatan a konyhában ténykednek a nagy asztalt körülállva. Gyors és kedves bemutatkozás. Hilda, Anikó, Erika, Ildikó és János. Szár, Tatabánya, Budapest. Megyek a dolgomra.
Az udvaron álló üstház tűzterébe kell tüzet raknom. Jó nagyot sikerül, mivel attól tartok, hogy kicsi lesz, s mivel Edit sürget: nincs sok időnk a babgulyás megfőzésre. Egy nagy tál apróra vágott hagyma olajon. Olyan szaporán alkalmazom a nagy fakanalat és oly nagy a tűz ereje, hogy a közeli kerti csapról szaporán hozogatok rá vajling vizeket. A sok babot is rátesszük, sok sóval együtt. Később zöldséget, répát, pár üveg házi lecsót is kap, valamint fokhagymát. A piros paprika olyannyira besűríti, mintha rántást kapott volna. Ezért is jövögetnek bele a vízadagok a csapról.

gulash.jpg


Jánossal dolgozunk az üstnél, de Edit a tekintetes asszony, órára pontosan megmondja, mit mikor. Komolyan és odaszántan tudja mondani, ellenvetésnek helye nincs. Jánossal a kertben megbeszéljük a világ dolgait, ki hogy kerül ide, s hogy egyféleképpen látjuk. És ezt nem úgy kell érteni, hogy politizáltunk volna. (Alig volt szó a hazugságokról, mert azokat szívünkből utáljuk.) Egyedül sokkal nehezebb lett volna kinn.

45120089_1134870776661797_61338085811552256_n.jpg


Aztán a 6 kg hús is megérkezett és végül a burgonya. Az üst tartalmát két nagy fazékba mertük és öntöttük. Az edények az autó hátuljába gumipókos módon rögzítve.
Visszamentünk mosogatni. János nagyon katonásan állt neki az üstnek. Mint gép. Csak asszisztáltam. Kérdeztem, honnan ez a tudás? Eveznek a Dunán és ott szabály, hogy aki megelőzi a vezérhajót, ő mosogat este bográcsot. És ő ritkán tudott ellenállni a vezérhajó lehagyásának. Esztergomban, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett majdnem 35 éve.
A Gát utcába visszük a gulyást 16 órára. A hölgyek odabenn három féle sütit sütöttek, amit a remek leves udvari bekanalazása után - fajtánként ellenőrzök. Különösen jól sikerültek.
Mi jó dolga van Antalnak - mondom is magamban a "Mi jó dolga van Attilának" verssort idézve.

ja_gat_utca.jpg

 

Célpontunk, a Gát utcai Kaníziusz Szent Péter templom, József Attila születési helyének szomszédságban van.

 

 

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni, kelni,
S öt forintér kuglert venni.

 

Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek, fának,
Mi jó dolga van Attilának.

 

(Alap ez pár egyszerű sor, mint a lakóhelyem szerint legközelebbi utcasarok. Igazán azzá azonban akkor lett, amikor kiskorában, rettentő komoly és megilletődött arccal megmutatta nekem ezt a verset a saját fiam is. Hogy olvassam el. Hogy ismerem-e.)  

A misét Koroknai Zoltán jezsuita szerzetes mutatja be.
"Legyen békesség köztünk mindenkor!" - utána "Békesség!" köszöntéssel fognak kezet egymással a hívek. Egy mögöttünk ülő olasz hölgy azt kérdezi olaszul - még én is értem - a mellette állótól: hogyan mondják magyarul a békét? Béke, békesség. Lehet, hogy alapvetően túl sokat jár a fejemben az Utas és holdvilág című regény, de ebben a templombelsőben eleve volt valami "regénybelső".   
A római alapítású Szent Egyed közösség rendszeresen, hetente kijárt a város különböző pontjaira adományaival  és emberi odafordulásaival. A Kálvin téri aluljáró volt a heti célpont. Ha jól értem, szerdai. Most, hogy ki lettek tiltva az utcán élők a közterületről, összejövögetnek, közös underground imára, de jóval nehezebb lehet a nyomorban élők elérése. Havonta egyszer pedig itt, Ferencvárosban látják vendégül szegény testvéreiket.
Edit Száron rendszeresen főz és süt ebből a célból önkéntesekkel, havonta egyszer. Az üstnyi babgulyást és a sütiket a nagy közösségi teremben tálalják a gimnazista lányok. Edit meri a levest, én a sekrestyében találtam helyet jó néhány kiló kenyér szeletelésére. Félbe. A két fél hosszában félbe. Majd szeletek. Szemben velem az oratórium falán az első cigány szent régi képe látható. Giménez Malla Boldog Ceferino (Ceferino Giménez Malla; cigány nevén El Pelé (Kopasz). Aki ugyan még nem is szent, csak boldoggá van avatva.
Attól tartottunk, mise közben is sugdolóztunk röviden, hogy nem lesz elég a két nagy fazék leves, mert jönnek a templomba, folyamatosan jönnek. Mert annyian jöttek. Végül elég lett. Elfogyott mind. Volt aki éthordóval jött és vitt tartalékba. A teremben Tamás, a Zeneakadémián zongorát tanító fiatalember zongorázott. Előtte egy kedves és vidám verset mondott el egy hölgy, aki vagy irodalomtanár vagy színész. A Gát utca szülöttjéről, József Attiláról elnevezett jó hírű gimnázium tanulói, mind lányok, a tanárukkal érkeztek és nagyon sokat segítettek a vacsoránál. Ötven főre kérte a főzést Márta, aki a közösség vezetője férje segítségével. Mivel többször is előfordult, hogy muszlim testvérek, rászorulók tértek be a templomba, ezért a sertéshús és sertészsír, szalonna teljes mellőzését kérte Márta, hogy mindenkit meg tudjanak vendégelni, aki nem vegetáriánus. Aki vega, mint például Edit, a főszakács, neki jut süti. Hat kiló pulykahússal dolgozott az öreg szári "gulyáságyú" az Élni jó ház udvarán, a Vértesben.
A Szent Egyed közösségről a Székely János által bemutatott püspöki misén hangzott el:

"...tagjai minden szegényben testvért látnak, akinek arca, története van".

Szándékuk szerint a nehéz sorban élőknek a jó szó legalább annyira fontos, mint a forró étel. A közösség tagjai fehér asztalnál együtt étkeznek és beszélgetnek gyakorlatilag utcán élő családokkal, vagy éppen lakásukban nélkülözőkkel. Olyannyira tele volt az osztályteremnél is nagyobb helyiség, hogy leülni sem tudtam. Ettem még egy tányér levest a folyosón és itt-ott állva, majd visszamentem a templomba az első sorban leülve megpihenni, mert sok volt nekem mára az állás.
Egy fontos beszélgetésből kiderült, hogy ennek a közösségnek a legnagyobb erénye a nyitottság, s hogy nincs bennük semmiféle dogmatikusság. A Szent Egyed közösség (olaszul Comunità di Sant'Egidio) olyan katolikus lelkiségi mozgalom, melynek tagjai a római katolikus egyház tanítását vallva a mindennapi munkájuk és családi életük mellett segítenek a rászoruló, beteg, szenvedő embereken, és együtt imádkoznak.
Egy vélemény szerint a hajléktalanokkal kapcsolatos tiltó törvény miatt nehezebb őket megtalálni azok számára, akik segíteni szeretnének. Mert az itteni vacsorán kívül a közösség tagjai számára felosztották a város területeit. Itt adományokkal a megszokott időben megjelennek. Utcára került testvéreiket és a környéken lakásokban nélkülöző szegényeket is várják. Fontos számukra, hogy ők nem csak ételt osztanak, hanem vendégül látnak és a vendégnek kijáró tisztelettel fogadtak mindenkit.
Tamás nagyra értékeli Edit munkáját és azt a képességét, mennyire jól átlátja a dolgokat. Havonta egy főzést és szállítást vállalt, amit két éve végez. A sütik készítését saját forrásból állja, ennek egy jelentős részének megevését is vállalnám, ha nem lenne oly udvariatlan/önző stb. folyamodvány.  A gulyás és logisztika érdekében a Szent Egyed közösség gyűjtést végez a hívek között, Edit bevásárol, megfőzi csapatával, beszállítja és elszámolnak.
"Fogadja el az Úr kezünkből az áldozatot..."

 

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.