Neked írom a dalt - orvosoknak, ápolóknak, tanároknak, buszsofőröknek, boltosoknak, gyógyszertárosoknak, távdolgozó szülőknek... mindazoknak, akiknek húzósak ezek a napok. Köszönet, hála! Ezt kifejezendően aktualizáltuk ezt a régi szép dalt. Üzenet Párizsból Budapestre: Maradj otthon, ha teheted - talán nehezen, de menni fog! «Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!» Hé, te, aki az utcán újságot árulsz És ötkor kelsz, zötyögsz a villamoson, Éjjel tanulsz és fáj a szemed, S a fáradtságtól a könnyed kicsordul, Sok időt adsz most az életedből Hé, éjjel nappal a dolgodat végzed, a géped vezeted s hajtod magad és embert gyógyítasz és gyereket tanítsz És este fáradtan várod az álmodat, Sok időt adsz most az életedből Vártam rá, hogy elmondjam, Hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd, Hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár, Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények és csak Neked írom a dalt, neked énekelek, Neked írom a dalt, neked énekelek. Asszony, te, aki életet adtál kezemnek, Hogy neked is játsszon egy dalt, Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed, Hunyd le a szemed és csendesen figyelj rám, Még sok évet kérek az életedből! Hé, te aki semmivel sokat segítesz, mert úgy döntöttél, hogy otthon maradsz, vagy távmelózol a gyerekek mellett vagy zongorázol, vagy könyveket böngészel sok időt adsz így is hogy élhessünk!