2022.07.02-án Szabó Florentina és Városi Donát, a bicskei fiatalok, akik célba értek a K&H Mozdulj futóest 21 km-es félmaratonján.

image3_1.jpeg

Florka ideje 2 óra lett, neki ezzel együtt már 3 félmaratonja van.
Donát ideje 1 óra 32 perc lett életének második félmaratonján. Tudomásunk szerint csak ők ketten álltak rajthoz Bicskéről, de ha más is ott volt, kérjük, jelentkezzen.

screenshot_20220703_170029_com_google_android_gm.jpg


- 2017-ben futottam az elsőt, ott Agyagási Ákos állt mellettem, utána nekem szünet következett a futásban és idén áprilistól újra aktív vagyok, a jó tanácsokat szintén Ákosnak köszönhetem -zárja Donát. 

 

152 éve született régi irat  bicskei, pecsétes, egyházközségi okmány tér vissza Bicskére Békéscsabáról.  Rosalia Simka (1857-ben született) - a keresztelésről kiállított anyakönyvi kivonat kelt 1870.  

5b18ec7037434dc941da73bba551821e-d172647-regi-irat-bicske-rosalia-simka-1857-kiallitva-1870.jpg

"Szakadások a hajtások mentén, széteső irat." A Domus hasábban mintha N. Német egyáz. -at látnám,ami a mai Nagyegyházára lehet. Házasságon kívül született "törvénytelen gyerek". A Conditio et Religio (Állapot és Vallás) hasábban mintha Kecskés, Payer és Biro családneveket olvasnék, de hamarosan jobban megnézem.  

b39a8838d1466c9ec3ebbf2dddbd51d7-d172647-regi-irat-bicske-rosalia-simka-1857-kiallitva-1870.jpg

A DHKSE 10 fős versenyzői csapata szülőkkel és szurkolókkal szombaton reggel Csomádra indult, ahol az S.V.S.E szervezésében részt vettünk a VIII. Csomád Kupán. Magyarországi versenyzők mellett Felvidékről és Erdélyből is jöttek sportolók megmérettetni magukat.

img-a809895ef521647560d6978ef9e842f5-v.jpg

A torna rendkívül jó hangulatban zajlott. 25 klub, közel 150 versenyzője regisztrált, a csapat rendkívül vegyes összetételű volt,  Kemposok mellett Kick box, MMA, K1 sportolók is neveztek. 

img-201266d4b56d0c1a2e36cce6bddbc2a6-v.jpg

Kempókáink nem vallottak szégyent, összesen 23 érmet szereztek, ez a csapatversenyben az előkelő harmadik helyet hozta. Büszkén vettük át az érte járó kupát, ami a klub dicsőség falának méltó dísze lesz.  A technikai versenyszámokban jól felkészült bemutatókat, a küzdelmi versenyszámokban sokszor heroikus küzdelmeket láthatott a közönség. 

img-fabdf7604ddbe31f636ea58467dc3efd-v.jpg

Köszönjük az S.V.S.E-nek a magas színvonalú szervezést, a bíróknak a precíz munkát, a szülőknek és a szurkolóknak a biztatást, támogatást! 

Rácz Richárd Mester

A tájékozódásban két bicskei orvos is segített, akik ellenezték a cikkben vázolt székesfehérvári terveket.  Az összefoglaló 2002. szeptember 24-én jelent meg a Népszabadság Hazai Tükör rovatában. A helyzet ábrázolása belső információk szerint hozzájárult ahhoz, hogy az intézmény privatizációjának szándéka megtörtjön.   

page0004.jpg

Tévesen  írtam nemrégiben, hogy Bicskén nincs nőről elnevezett utca. Felhívott az egykor bicskei Ervin a Budai Vár magasából.  Azt kérdezte a cikk kapcsán: “Hallja kend. A Rozgonyi utcának mi a teljes neve?” 

toldi_szerelme.jpg

 

Rozgonyi Csata - próbálkoztam a közismert, ősi magyar utónévvel - de nem találta viccesnek a Csatát. Mondtam, hogy pedig lovakat is neveznek így - lásd például Csata ló. (Fogja a fejét.)  Mondtam, hogy megnézem majd ott az utcatáblát egy esti kerékpározáskor, mert a netes térképeken nincs keresztnév, de a kereső sem tud többet. Mindig sima Rozgonyinak tudtam, ami a Kassa közelében lévő faluról kapta nevét. 

 Meglepetés ért a Szent Imre-Rozgonyi sarkon, mert nem pusztán Rozgonyi utca, hanem Rozgonyi P. utca - ennyit látok a sarki táblán. Sosem vettem észre. Ez lehet Rozgonyi Piroska, de lehet az apja is, Rozgonyi Pál. Ám Rozgonyi Pálban semmi különös nem volt. 

 Rozgonyi Piroska Arany János: Toldi szerelme című művének egyik főhőse. Rozgonyi Pál mellékszereplő ugyanitt. 

Milyen Arany-os! És erre engem erre egy tévedésem vezet.

 A Toldi-trilógia középső részének (1879). első kiadásáról olvasom,hogy  két hónap alatt elfogyott. “A Toldi szerelme jóval terjedelmesebb és meséjében is bonyodalmasabb, mint Arany János bármelyik más elbeszélő költeménye. A történet Toldi Miklós és Rozgonyi Piroska szerelméről szól. Lajos király harci játékot hirdet, a győztes lovag jutalma az öreg Rozgonyi lánya, Piroska. Toldi vonakodik a házasságtól, de barátja kérésére, annak nevében benevez a tornára, melyet meg is nyer. Közben Toldi beleszeret Piroskába, a lány, aki időközben Tar Lőrinc felesége lett, viszonozza a lovag szerelmét. Toldi és Piroska férje, Toldi korábbi barátja akinek nevében megnyerte a lovagi tornát, párbajoznak, melynek következtében Tar Lőrinc életét veszti. Piroska a férje holttestének láttán elájul, és mivel azt hiszik, hogy ő is meghalt, eltemetik. Toldi éjjel a sírboltba látogat, közben Piroska magához tér és elátkozza Toldit, ezt követően kolostorba vonul. Toldi elbujdosik, a király pedig elfogatóparancsot tűz ki ellene, az esztergomi érsek elátkozza. Később viszont kiderül, hogy a nápolyi hadjáratban álruhát öltve számos hőstettet hajtott végre, sőt a király életét is megmentette, így Lajos király megbocsát neki, Toldi hazatérhet a bujdosásról. Viszont mire hazaér, Piroska meghal.

(A Bicske történetében Rozgonyi János és két testvére valamint fia igen nagy méltóságok és bár vitézségük közismert, hatalmaskodásaik miatt kezdetben nagyon sok a panasz rájuk Szártól Bicskén át Csókakőig. A Rozgonyiak között nincs P kezdőbetűs női nevet viselő. Női személyt egyedül Klárát látok említeni.)

Marad tehát Rozgonyi Piroska, aki Arany János költői munkásságának szülötte. Vagyis Bicskén mégis lehet egy utca, aminek névadója nő. Igaz, hogy fiktív személy. Egy drámai elbeszélő költemény hőse.  

  • Nem lehet, hanem biztos - mondja valaki - aki 20 évet a közelében lakott  -, a Rozgonyi biztosan Piroska. Nem tudom mikor nevezték el, de mióta az eszemet tudom, így hívják.
  • És  azt tudtad, hogy a Toldi-trilógia hősnője? 
  • Most már tudom. 

 A Kanizsai utcáról írtam már, hogy Kanizsay Dorottya is lehet a névadó, de ezt én még sosem láttam keresztnévvel írni vagy említeni. A valóságos történelmi személy vezetéknevét hol ipszilonnal, hol i-vel látom végződni. Pl. mint egy  katolikus gimi névadója Kanizsay. De a Wiki-ben Kanizsai. A Kanizsai utca Bicskén nem ipszilonos. Azt sem hallottam még sosem, hogy ez Kanizsai vagy Kanizsay Dorottya utca volna. 

  • A Kanizsai kapcsán sosem gondoltam személynevet, az én fejemben ez a helységnévből ered, amit a mai államhatárok nélkül legalább tucatnyi település visel a nevében valahogy. De lehet, hogy neked van igazad - mondja egy közismert bicskei tanár. 
  • Én sem állítom, el is vetem,mert  semmi alapom nem lenne erre, csak átfutott az agyamon, felvetődött bennem.   

No,  de ha már ittt tartunk, ki volt a gyönyörű nevű Kanizsay Dorottya? Ő igazi, nem fiktív drámai hős.

A mohácsi csata (1526. aug. 29.) után fia, Perényi Ferenc püspök után kutatott, A környék papjai és 400 jobbágya segítségével közös sírba temette  az elesett honvédő hősöket, megadva nekik a végtisztességet.

Szerény gyújteményem máris nagyon kedves új darabja úton van felénk.   Eddig csak a számla jött meg, de nem bírom ki, hogy ne mutassam itt is, annyira örülök. 

22a732fc630e5096af0e5b885ab01e71-jakab-istvan-laszlo-1907-1989-a-bicskei-ciganyok-1953-cz.jpg

Egy korábbi cikkben  említem a festőt és a bicskei helytörténészek koronázatlan királyát, a Bicske töténete (1969) című alapmű szerzőjét. Arra emlékeztem, hogy 1989-ben hunyt el, de szerencsére elfelejtettem, hogy pontosan mikor született (a századelőn). GOOGLE. A Galéria Savaria linkjén ott állt a mű címe, amire egy pillanatra azt hittem, hogy ez egy tanulmány, amit nem ismertem tőle.   Aztán látom, hogy ez festmény. Hoppáré. Hol állomásozik ez a Jakab István László (1907-1989) akvarell? Ráadásul bicskei téma? Mert ő bizony végigfestette a Kárpát-medencét. Ilyen fogásra, hogy éppen egy Péróban festett képére találjak,amikor a születési évét keresem - nagyon kicsi az esély. Kiváncsi voltam az árára. Hogy belefér-e minálunk. Megtudtam, hogy mennyi, aztán kíméletlenül lecsaptam rá, mint a karvaly, amiből itt a kastélyparkban is fészkel pár.

Kiderült, hogy maga a kép nem is ott van, csak éppen ott is hirdették. A (volt....khm) tulajdonos eladó a Kincsesláda régiségbolt, Gödöllőn működik.  

Telefonáltam a szállítás és egyéb részletkérdések miatt. Kedves ember. Gyorsan elmondtam, hogy bicskei vagyok és a helytörténeti dolgok iránt erőst érdeklődő fazon, a festő pedig nagy név itt. 

- Igen, látom itt az egybeesést, hogy ön is bicskei - mondta mosolyogva a tulajdonos -, hát akkor legalább visszakerül. 

- Igen, visszajut Bicskére, ahol közel 70 éve alkotta a Mester. 

Egy hozzáértő barátomat megkérdeztem  a vétel előtt, ő azt mondta: "Mindenképpen vedd meg!" Nem mintha egy csipet olyan kételyem lett volna. 

Egy kevésbé hozzáértő barát:

"Ne hagyd ott, vigyázz rá, ne add senkinek, maradjon meg a fiadnak."

Egy harmadik pedig azt mondta: "Ügyes vagy,  nagyon örülök."  

Jobban megnéztem a képet és azt láttam, hogy a fiatal fán csimpaszkodik  egy kiscsávó. Teher alatt nő a pálma. A gyerek kalapja a földön. A gyerek alakja mintegy jelzésféleképpen van csak kidolgozva. Én ezt a képet már láttam valahol.  Déjá vu. A jelen emléke. 

Tavesz baktalo - jut eszembe végül az én különös és véletlen szerencsémről ez a köszönés. A szótár szerint azt jelenti, hogy jó szerencsét, legyen szerencséd - ők szinte ezzel mondták azt is, hogy szia. 

Kiváló rendeletet alkotott a Bicskéhez legközelebb eső város önkormányzata. Zsámbékon egyes építési övezetekben 1500 négyzetméteres telekre 1 azaz egy családi ház épülhet.

 Bicskén, például a telepen az új tendencia szerint már két családinak mondott földszintes házat építenek és árulnak egyes helyeken. Egy ház az udvarba, egy a kertbe. Teljesen felboríthatja a városrész kialakult képét, ha ennek a tendenciának nem szabnak határt. Fel kellene emelje a hangját egy képviselő.  Bicskén a kertes ház maradjon kertes ház. Ez az ál-kertes már majdnem társasház nem túl ígéretes. Az egykori Szent István telep értéke éppen a kertes házakban, a viszonylag csendes utcákban  rejlett, ahol a népsűrűség is éppen optimális.

Az agglomerációban egyre több helyen döntenek az élhetőseg érdekében úgy az előrelátó, a valóban a lakosság érdekeit képviselő vezetők, mint ahogyan Zsámbékon. Bicskén nőnek a telkeken a két-négy lakásos beépitesek. De zsebkendőnyi telken, Jakab István László (1907-1989) egykori szülőházának helyén  kb.10 lakásos társasházat is láthatunk a “mezővárosban”. 

Valószínűleg jogilag minden előírásnak megfelel minden épület, de az idő előrehaladtával változtatni kell a szabályokon, mert változik a világ, az igények és a lehetőségek.  Mondhatnám hagyománytiszteletre, konzervatívságra volna szükség a városvezetés döntésében. Status quo.  

Kertvárosinak kinéző lakótelepek jönnek létre, amik elvesztik kertvárosi jellegüket, ez feltétlen visszalépés lehet. Amúgy az amerikai településeken látható sorházakat idézi, de van egy óriási különbség. Azoknak a teljes homlokvonala párhuzamos az utcával. Ez a bicskei, merőleges és  “mélységi kiterjedés” pedig egy kevéssé élhető változat. Ezek épületek, melyek nem rövid távra épülnek, így a bicskei kertvárosi, telepi attitűddel szembenálló sűrűségük sokáig marad szomorú mementó.

Megnő a forgalom a csendes utcákban, ahol a járműszám növekedése miatt amúgy is erős volt. A telepi gyerek (szerény személyem) elképzeli szülőháza helyét: elől és hátul egy-egy családinak mondott ház. A hátsó telkes keresztüljár az első telkesen. A  szomszédok a másik telken a kertjük mélyében sem érzik a nyugalmat, mert panoráma ablak nyílik a fenekükre. Takarólécek a kerítésre. Ennyit a meghitt szabadságról, amit pl. egy telepi ház jelentett.

A döntéshozóknak látniuk kell a saját fontosságukat a jövő vonatkozásában. A szabályok változtatása nélkül a következmény sokáig nem változik.

Felismerés, akarat kell hozzá. Meg kellene kérdezni Zsámbékon, vajon miért döntöttek így. Hátha a bicskei kollégákat is megihleti. Rajta! 

Zárójel bezárva

Címkék: vélemény

2022.06.27. 08:00

A választott személy (kivétel akadhat) sosem viseli jól a kritikát, az egyet nem értést, mert azt gondolják, hogy tévedhetetlenek és a választási eredménnyel a bölcsek köve a birtokukba került. Látjuk, tudjuk, hogy ez messze nem így van, de ezt csak az ésszel élő, értelmes, kevésbé elbizakodott emberek értik meg.

Legközelebb törekedjen igazat írni. Még akkor is, ha ez egy ún. politikusnak nem olyan könnyű, mert megzavarhatják benne a realitások. A műve mint reakció közvetlenül azután keletkezett még április végén, amikor leírtam a blogon három cikkben, hogy 1. villanyoszlop alá talán ne tegyünk játszóteret  2. a nagy önk. fejlesztési tervben hibásak a helyrajzi számok, tehát több figyelmet követel  3. nem jön be nekem a benzinkút kültelki cégére a város közepén, ami háromszor olyan magas mint egy villanyoszlop és elrontja a régi bicskei szőlőhegy látványát (az Öregtószeg tetejéről) és ez nem keletkezhetett önkormányzati jóváhagyás nélkül.

Ne beszéljünk addig közösségépítésről, amikor a közösség kb. azt jelentheti valakinek, hogy mindenki oda tartozhat, aki mindenben egyetért. A többi gonosz és ármánykodó mint megállapítása szerint én. Mondja ezt a jó, aki önzetlenül tesz a városért, a közösségért… Mintha a gépjárművezetésből élő írna magáról önmagasztaló posztot - neki is nagy a felelőssége - hogy ma is milyen jól vezetett.  

 A felindult szociálpedagógus tartalmilag, érdemben egyik általam vázolt probléma  megválaszolásába  sem merült el. Nem is érintette. Azok életét, akik elég bátrak ahhoz, hogy ebben a világban nyíltan elmondják a véleményüket - sivárnak nevezi. Sivárnak, akiknek ez az egyetlen örömük. Minő közösségépítő alapgondolat! Hol olvasható? Ki oktatja? Milyen szeminárium? (Ami sivár - mint azokból sorokból jól látható - sivár rózsát terem.)     Boldogtalannak is nevezi azokat e nagyszerű közösségépítő ember, akik az övével  ellentétes véleményt formálnak és hoznak nyilvánosságra?

 

Kezdjük az alapokról. Mi dolga lehet pl. az én személyes életemmel, boldogságommal? Körülbelül annyi, mint nekem az övével. Annyit kellene tennie - 0 Ft+ÁFA/hét szaktanács -, hogy a reprezentáció és az önmagát is megható protokoll mellett jobban figyel az érdemi munkára, mert nem hiszem, hogy a bicskei villanyoszlop alá tegyünk bicskei játszóteret című "skandináv" projekt ne tűnt volna fel azonnal, ha kicsit körülnéz. Pl. átadáskor. Ahol a családot is védő közösségi emberként akár ezt is mondhatta volna:

 

- Ezt én márpedig nem adom át, még akkor sem, ha ezért jöttem-jöttünk ide. Mert nem tudom, hogy ez hogyan kerülhetett ide. Van a telken két másik sarok, ahol nincs oszlop és nincs vezeték. Kerül amibe kerül, oda fogom átrakatni. Sajnálom, hogy nem figyeltem eléggé, sok dolgom volt másfelé. Nagy ám ez a kisváros, ha tőlem kérdezik. Elnézést kérek. Nem nagy ügy, lehet, hogy nem lenne gond belőle talán sosem, de ez itt és így nem maradhat.

 

(Karakán lett volna ez a belátás. De ez a hajó már elment.)

Szerinte pl. ez a kákán csomó keresése részemről. Hol van itt a káka? Esetünkben (játszóhely villanyoszlop alá, ízléstelen cégéres torony a benzinkútra, bele a "mezővárosi" örökpanorámába, nem létező helyrajzi számok egy nyilvános tervezetben),   csakis csomót tudnak mutatni. Hol van itt a káka?

 

Az általa oly sokszor hivatkozott “közösségépítésről”: mintha az ő megjelenése előtt itt nem lett volna közösség soha. A közösség nem azt jelenti ám, hogy minden nekünk nem tetsző véleményt vagy gondolatot színvonal nélküli módon minősítgetünk szinte személyeskedve. Azért, mert véleményünk különbözik, nem azt jelenti, hogy a másik személyével van baj. Szociálpedagógiai alap egy szociális pedagógusnak. Az én örömeimmel és boldogságommal pedig (mintha nem tudná, hogy az(ok) valójában ki/kik/mi/hol/hogyan és főleg miért), nagyjából annyit kell foglalkoznia hivatalból, mint Peru belügyeivel.            

 

Mint társadalomtudományok és szociálpszichológia felé tekintő pedagógusnak -  szíves figyelmébe ajánlom a “Graham-féle egyet nem értési piramis” áttekintését. Javaslom a kedves olvasóinknak, hogy alulról felfelé olvassák. Alsó felében az egyáltalán NEM érdemi reakciók, felső  részben pedig a 3 db  érdemi reakció áll. Ha rákeres valaki, több érdekes dolgot, pl. kritikát is talál róla.

 

Politikusunk, a pillanat és érdek művésze hozta a formáját, mert az érdemi részt egyáltalán nem érintette. Konkrétan nem cáfolta egyik állításomat sem. Nem mutatott írásaimban a hibára, nem magyarázta el közönségének, hogy ennek és annak leírása miért volt hiba részemről. Nem támasztotta alá ellentmondását érvekkel, bizonyítékokkal. Konkrétan még odáig sem jutott el, hogy az ellenkezőjét állítsa annak, amit jómagam írtam. Állításaimmal szembeni bizonyíték pedig fel sem merül. Stílusommal, a kritikus hangvételemmel foglalkozik, amiben ráadásul nem is mond igazat. Személyeskedik. Közösséget épít? Biztos.  Utal arra is, hogy ő hátba van szúrva. Bocs, de én nem a háta mögött settenkedek és nem sugdolózom, hanem nyíltan állítok megalapozott tényeket és formálok véleményt közügyekről. Itt csak azért nem írom le a nevét, mert ő sem írta le az enyémet.

 

Már majdnem május közepe volt, amikor először olvastam őt. Elküldték nekem és szerencsére nem fogtam írásba azonnal, mert nagyon sok dolgunk volt. De jobb is ez így, ahogy magamat ismerem.

 

  1. Egyik csúsztatása követi a másikat. Azt állítja rólam, hogy csúsztatok továbbá  ezt a blogot szerinte pénzért cserébe írom plusz (szerinte) sivár életembe ez hoz örömet.  A pénz után felkiáltójelet tesz. Kinek mi a fontos, ugyebár, oda tesz felkiáltójelet - mondhatnám. Ez részéről természetesen hamis, valótlan, minden alapot nélkülöző állítás.  Önmagából indul ki. Mert lehet, hogy ő végképp nem tudja elképzelni azt, hogy valaki szülőföldjéért ingyen és személyes, anyagi érdek nélkül cselekedjék évtizedeken át. Talán erre alapozhatja, hogy én pénzt kapok érte?  Nem tudhatom. De valószínűsítem. Azonban szerencsére nem vagyunk egyformák.   Ez a feltételezése hamis, manipulatív jellegű, téves, (ármánykodó, hogy szóhasználatát idézzem) és nem megalapozott. A blogot és elődjét saját szabadidőmben, saját költségre, bevétel nélkül működtetem több mint 15 éve. Ez így volt 1990-től minden önkormányzati és nem önkormányzati, de helyi lap esetén is, amiket természetesen nem "működtettem", hanem bedolgoztam. Több könyvszerű kiadványért -  beleértve egy nagyobb munkát is -,   társadalmi munkában dolgoztam. Egy másik  - ez volt a legnagyobb feladat  (helytörténeti munka volt az is),  jelentette az egyetlen kivételt.  

  2. Hatalmas csúsztatása, valótlan állítása az is, amikor azt írja körbe, hogy a szerinte gonosz és beteges módon  csak a hibát, csak a rosszat keresem és ócsárolok, miközben ő közösséget akar teremteni.  Ő a jó oldal eszerint, én pedig a rossz ember. Először is több száz, (ha nem ezer) írott ellenpéldát tudnék hozni közléseimből, megosztásaimból, míg az ő szövege vagyis kifejezetten ez - kb. olyan rosszindulatú, egyáltalán nem okos  illetve megalapozatlan, mint amikor az önkormányzat perbe fogott és milliós kártérítést követelt  tőlem, amit aztán vissza is vertünk a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) kitűnő ügyvédjével mint annak a rendje. Az önkormányzat pervesztes lett. Példa és  bizonyíték nélkül  azt állítja, hogy félreinformálok. Nem tennék ilyet, mert szeretem a munkámat és az igazságot. A hazudozás és a csalás sem szokásom.

  3. Egyszerűbb a tiszta, mindezektől mentes élet. Ha tévedek munkámban és erre felhívják a figyelmemet konstruktív módon, akkor javítok, mindenkitől elnézést kérek. Ha szerinte mégis félreinformálok, miért hagyja? Kötelessége lenne hivatalból cselekednie az igazság érdekében. Miért nem kér azonnali helyreigazítást? Miért nem tereli jogi útra? Ilyen kérés hozzám tőle nem (vagyis tőle sem) érkezett. Miért nem? Szerintem azért nem, mert hamisan, alaptalanul vádol, amit ő is pontosan tud. Eszerint tehát csak az nem tetszik, hogy nem ünneplem őt és köreit feszt, mint környezete egy része teszi meggyőződésből és azok, akik tartoznak neki egy-két szívességgel?  (Sajnos azt is el kell mondanom, hogy sokkal több visszatetsző dologról tudok város közéletéről, mint amit eddig megírtam. Diszkrét voltam és visszafogott.)

  4.   Azt állítja, hogy nem írok a “közösséget” érintő jó és szép dolgokról. Szintén hamis, a valóságtól 12 fényévre álló  állítás, mert ha  végignézi a blog közléseit valamint a Bicskei Szó Facebook csoport megosztásait (több az ottani megosztások száma mint a blogon posztolt anyagoké), akkor láthatja: sokkal több a pozitív hangvételű, témájú, a város, ország, világ életét érintő közérdekű poszt, hír, vélemény, fotó mint a kritikus. A hízelgést minden kis és nagyobb trónusocska körül jobban csípik. Soha senkinek nem tartoztam "udvartartásához" és nem is akarok. Tudom, hogy szívesebben fogadnák Bicskén is  a "Minden nagyon szép, minden nagyon jó, éljen a Szovjetunió!"- ra hajazó örömujjongást, termelési riportokat egymás hegyén-hátán, de arra tőlem kár várni. Meg kell barátkozni azzal, hogy Bicskén olyan emberek is akadnak, akik bár puncsolni is jól tudnak, amikor annak van helye/ideje, de a kritikus és jól megalapozott véleményüket nem fogják magukban tartani. Megértem, ha cikkeim olvasva indulatkezelési problémái támadnak, hiszen ezúttal sem tudott érdemben reagálni csak mártírkodva, sértetten haragudni. Ez azért van, mert nagyon figyelek arra, ha gondról, problémáról, kényes helyzetről írok, akkor jól megalapozottak legyenek a soraimban szereplő állítások.  Éppen ezért, hogy egyetlen esetleges ellenérv se állja meg a helyét érdemi vita esetén, éppen azért, hogy feltárjam az ügy/ügyecske valóságát, ellentmondásait. (Ha ez a szándék nem lenne meg bennem, munkáimat a Magyar Újságírók Szövetségéhez kötődő szakmai zsűrik sem értékelték volna két alkalommal (1996 és 2000), két különböző szakmai díjjal.) Általában a rossz hír szárnyal, a jó hír tyúklépésben halad.  Szeretem a jó híreket. Utálom a hazudozást és az emberek félrevezetését, manipulálását, az ócska központi propagandát.  Tapasztalataim is abba az irányba tereltek engem, hogy igazán tudjunk örülni az igaz/jó híreknek. Mert ebből kevés van. A “betegességet” tehát máshol tessék szíves lenni keresni. Az értékrendemmel sem lehet oly nagy baj a családi, a munkatársi, a baráti kapcsolatok alapján. Nem tudom, hogy hol, tessék még erről gondolkodni, de nem itt keresendő. Azt javaslom, személyes kérdésekben söprögessen saját hatáskörben a kis házikója előtt…  És visszatérve a témákra, amik ott leverték a biztosítékot. Játszóteret ne engedjünk villanyoszlop, középfeszülségű villanyvezeték  alá építeni. Igen, legyenek helyesek a helyrajzi számok egy elöljárók által aláírt és közreadott tervezetben. Igen, ne engedje meg az önkormányzat  laza kis kedvességgel elrontani a városképet megalomán cégérekkel a város közepén. Mi ebben a rosszindulat? Akkor építeném a közösséget, ha  titokban-félve-remegve írnám meg tótumfaktumok magáncímére, hogy aztán ők eldönthessék, hogy méltóztatnak-e foglalkozni egy-egy üggyel vagy sem? De ezek  sokakat érinthetnek - köz-ü-gyek -, benne van a nevében. A nyilvánosságra tartoznak. 

  5. Beteges - írja. Hadd kérdezzem, az nem furcsa, hogy egy néhány évtizedet  egészségügyben dolgozó, aki arra hajdan felesküdött munkavállaló volt, a beteg és beteges szavakat ma már megszégyenítésre, megbélyegzésre, negatív minősítésre igyekszik felhasználni?! És még ő prédikál erkölcsi határvonálról és alantasságról...

 

A propagandát, ami önmagát sajtónak hazudja, nem tekintem tisztességesnek. A nyilvánosság azzal szolgál, hogy általánosan hozzáférhetővé teszi a közügyekkel kapcsolatos információkat, véleményeket, vitákat és szempontokat. (Ennek a blognak az elődjébe nagyjából akkor kezdtem dolgozni, amikor még a helyi önkormánylapot is megszüntették a következő választásokig.) Tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy információkkal segítse, hogy az olvasókat a saját érdekben való cselekvésben jobban tudjanak eljárni. Képviselhet egyéni jogokat azáltal, hogy szemmel tartja pl. az önkormányzat döntéseit.

Nem enged problémákat szőnyeg alá söpörni.

Esetenként szórakoztat, elgondolkodtat pl. helytörténet vagy kultrovattal, a sporttal - a meglévő civil közösség összefogását segíti, (de csak a „jó” szórakoztatás tartozik ide, akármit jelentsen is). Megőrzi a pénzügyi autonómiát, így megvéd a különböző érdekektől való függéstől.

Vagyis nálam ez azért vegytiszta, mert sem hirdetési, sem egyéb bevételem nincs. Nem anyagi érdekből cselekszem. Hogy ez egyeseknek miért furcsa? Vajon miért nem tudják ezt elhinni?

(A közösség szóról jut eszembe, hogy nagyon szereti használni. A Bicskei Szó Összefogás rovatában, pontosabban az összefogás címkével 233 darab posztot írtam vagy szerepeltettem. Átlagban ez havi egy anyag. Nem rossz. A legutóbbit minap írtam. Én, a szerinte rossz ember, az ócsároló, a folyton hibát kutató. Sőt. A 2010-es médiatörvény után szűnt meg a bicske.info. Akkor indult ez a blog. Csak a blogban kezdtem címkéket használni, vagyis az Összefogás rovat anyagai átlagban inkább havi 2 alkalommal jelentek meg. Legjobban a Bicske Szíve Park körüli családi,civil összefogást szerettem. Tudjátok, a civil, családi közösség-közösség, akikre rendőrt hívtak az elsők az egyenlők között.)

Végezetül: a vallás, hit témába tett ízléstelen, roppant génytelen, a valóságtól természetesen távol álló megjegyzésébe csak azért nem megyek bele jobban, mert ellentétben vele - én nem keverem bele profán dolgokba pl. a templomot. Neki se kéne ezúttal is felhasználni, de már mindegy.

Zárójel bezárva.

 

Két kárpátaljai menekült családot fogadott be Baranyi Edit (Konkoly Edit, mert őt sokan így is ismerjük) a szári Élni jó házba vagyis a saját otthonába. Ők a munkahelyek érdekében már Esztergomba és Tatabányára költöztek.

10468050_670048659746200_1908407613101448354_o.jpg

Erről a katolikus hírportálon jelent meg riport. Edit sokadik színjátszó táborát készíti elő gyerekeknek Száron. Ezt kézműves tábor követi július 11-vel. Ide érkezik 12 kárpátaljai menekült családból származó gyermek is.

- Szállásuk, étkezéseik költségéből magam is  részt vállalok - mondja Edit. - De ha bárki bármivel segíteni tud minket ebben, örömmel fogadom. Lehet az élelmiszer, tartós élelmiszer, gyümölcs,  utalás vagy önkéntes munka vállalása a táborban. Például kézművesektől, akik szívesen megmutatnák tudásukat. Az önkéntes munka nem egyszerű ebben az egy hétben, mert a megtámadott hazájuktól a háború miatt elszakadt gyerekek traumatizáltak lehetnek, akárcsak egész családjuk, a felnőttekkel együtt. A rossz álom erre egy enyhe kifejezés. A házam egy nagy és szép parasztház nagy kerttel és udvarral a főutca elején. Falusi vendéglátásból élek, az első szobák alapvetően erre szolgának itt a Vértesben.

Edit újságíróként dolgozott, könyvei jelentek meg, 2000-től rövid ideig a bicskei önkormányzati lapot is szerkesztette. Néhány évvel ezelőtt részese voltam egy keresztény összefogásnak a portáján. Nagy bográcsokban főztünk, kondérokba tettük és autóval egy IX. kerületi plébániára vittük, ahol hajléktalanoknak ki is osztottuk, ami inkább agapé, szeretetvendégség volt mint "osztás". 

Mostani szolgálatával olyan gyerekek mellé áll kedves, szép, igényes kilapcsolódást jelentő programmal civilként, akiknek ez mindenképpen jól fog jönni. Az Élni jó ház oldalán Edit ezt írja:

"Sziasztok! Miután elhatároztam, hogy kárpátaljai gyerekeket fogadunk be a szári színjátszó táborba, szembesültem néhány dologgal. Egyrészt, hogy mindenkit nem tudunk egyszerre elszállásolni, etetni, szóval logisztikailag túl nagy a feladat. Másrészt, hogy a kárpátaljai gyerekek közül többen nem tudnak írni olvasni a háború miatt, a költözés miatt, a traumák miatt, ami gondot kozhat a szereptanulásban. Ezért úgy döntöttem, hogy bár néhány gyermek marad a színjátszóban, de többeknek csinálunk egy kézműves tábort a rá következő héten, ami július 11-15 között lesz. S már vagyunk egy páran, Dávid és Péter, Krisztofer és Józsika, Johanna és Roland, Makszim és Annamari, és Henrietta. Hozzájuk, és akik még közben csatlakoznak keresünk önkénteseket, akik velünk lennének egy hétig, itt is aludnának a vendégházban. S továbbra is keresünk adományozókat is, akikben él a társadalmi felelősségvállalás, és szívesen adakoznak gyerekek javára nemes célokra. A számlaszámunk továbbra is: 11773360-30818697, külföldről: IBAN: HU49 11773360-30818697, Swift kód: OTPVHUHB, számlatulajdonos: Baranyi Edit, közlemény rovatba: adomány táboroztatáshoz.

Köszönjük eddigi támogatóinknak ( Ágotának, Erzsébetnek, Dórának és Juditnak, Markának, Marinak, Erikának, Andrásnak, Péternek, Ilonának ) a nagylelkűségüket!

Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. (Mt.7,6 12-14)"

 

Forrás: bicske.hu 

A forrást régi barátom ajánlotta figyelmembe, akit Tatáról ismerek és Biatorbágyon él. Hogy melyik szandzsákban? Hát azt nem tudom. De Bia és Torbágy bizonyára szintén a budai náhijéhez tartoztak. 

Ismerős volt nekem a törökkori adójegyzék  a Bicske történetéből, amiben még a családfők neveit is megtaláljuk a 255. oldalon.  (A bicskei férfiak egynegyede a Gergely nevet viselte akkor.) 

"Vas Pál, Lábadi Gergely, Lábadi Antal, Kun Gergely, Nagy Miklós, Borda Mihály, Bálint Gergely, Borgó Péter, Somogyi András, Tóth András, Lábadi Imre, Marton Bálint, Varsányi János, Somogyi Máté, Kósa Tamás, Hangadó Gergely, Lőke Tamás, 16 ház."      

 

"80. BICSKE falu, a budai náhijéhez tartozik

A körülötte levő településeket már a korábbi évtizedekben nyilvántartásba vették, de ezt a falut csak 1580-ban írták először össze. Ekkor 17 családfő élt itt, s közülük 16 dzsizje-adó és kapuadó fizetésére lett kötelezve.
A névjegyzékben nőtlen fiú vagy testvér nem szerepel.
1590-ben Szentlászló és Németegyház pusztákkal együtt írták össze.
35 családfő, 10 nőtlen fiú és 1 nőtlen pap nevét jegyezték fel a defterbe, összesen 38 főt (tehát közöttük 3 nőtlent is) dzsizje-adó és kapuadó fizetésére köteleztek. A két összeírás névsorának egybevetéséből megállapítható, hogy tíz év alatt 8 családfő elköltözött, illetőleg 9 ott maradt, 2 családtag megnősült és 24 beköltözött, így a családfők száma megkétszereződött.

 

Az idézett adatok Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok cmű művéből valók."        

Eléggé kiakasztott a Horn Gyula sétány gondolata. Erről társalogtunk és elhangzott, mennyire kevés a női névadó Budapesten. A hatos villamos vonalával érveltem, mint Margit körút., Margitsziget, Jászai Mari tér, Erzsébet és Teréz körút valamint a Blaha Lujza tér. 

De a pszichológia tudomány pesti főutcája, az Izabella utca is beugrott.   

Csak szólok. Bicskén nincs elnevezve közterület női személyről. És a Csók utca sem az, mert nem Csók Sárika utca, hanem Csók István. Íme a helyzet Budapesten. 

Közben kiderült, hogy a Rozgonyi utca Bicskén nem szimpla Rozgonyi. Rozgonyi Piroskáról, a Toldi egyik hősnőjéről nevezték el.   

https://docs.google.com/document/d/1TtfK10UH0Hn3RgBqTzUCUy6xMh0QC1hENPqH0FFKSSo/edit?fbclid=IwAR2yd-4aQ_lwDvtDWG8voR-Rd4PJjyZTitFtBl_DfD5O52G9kwxOtLBnG70

286968850_1049294332651584_1037278195377677091_n.jpg

 

Pontatlan a mellékelt poszt címe. Azt állítja ugyanis, hogy Kalocsán áll a legrégebbi látogatható csillagvizsgáló. Érthető, hogy mire gondol, na de kérem: a bicskei obszervatórium romjai is látogathatóak,  régebbiek mint a kalocsai. Csak arra kell figyelnünk, hogy az elherdált magyar örökség a nyakunkba ne boruljon.

No, de a miénk akkor is csillagvizsgáló (közismerten az), ha már csak a nevében hordozza. Megépítője, Nagy Károly is csillagász, matematikus. Akkor is, ha már régen eltemették egy később beépített párizsi temetőben. És azért is, mert az a kisbolygó most is kering, amit a bicskei toronyépítőről neveztek el. 

"144 éves az ország első, ma is látogatható obszervatóriuma" - ez a címe annak, ami a kalocsairól szól. Egy barátom ajánlotta, mondván, hogy a bicskei obszervatórium romjaiban is csillagvizsgáló maradt, mivel a bicskeit 1847-ben kezdte építeni Nagy Károly, nem pedig bő 30 évvel később, azaz 1878-ban épült mint a szintén nagyszerű kalocsai kozmosz-les.  Ezért az a cikkük címe - minden jóhiszeműségek ellenére -  fals.

Helyes változatok: "144  éves a ma is látogatható kalocsai obszervatórium". Vagy: "144 éves az ország máig felszerelt csillagvizsgálója". Vagy esetleg, ha tényleg így van: "144 éves az ország máig működő csillagvizsgálója".  

A bicskei  175 éves, csak szólok. Nem 144. 

Jó lenne egy kilátó mellette/helyette/nem tudom, de a mására vagy legalább hajazva az erdetire. Nagy Károly Kilátó. Ez is sokkal de sokkal több lenne mint a mai állapot. Hosszú évekkel ezelőtt láttam-hallottam nagy és megnyugtató terveket  prezentálni egy választottól. Kb. semmi kézzelfogható nem történt azóta sem. Szép volt úgy is, hogy nem szerepelt benne kilátó. (Lelátó sem.)  Több okom is van kilátót javasolni. Az egyik mellékes: panorámafüggő vagyok. Szeretek gyönyörködni. Ki nem? A másik érdekesebb. Szerintem el fogunk jutni odáig, hogy Zsámbékig és azon túl is kerékpárút épül majd akár útszélesítéssel együtt - már ahol lehet - és ezt a túrázók célpontként vagy pihenőhelyként iktatják programjukba ezt a kilátót is.   A harmadik okot nem tudom, mert nem értek hozzá. De lehet, hogy ezt a kilátó-teraszt éjjel, a fényszennyezettség ellenére amatőr csillagászok, asztrofotósok is látogatnák. Élnek Bicskén nem is akármilyenek... No, és ha elképzelem a jelenetet, hogy Gyuri vagy Matyi és a többiek egy-egy éjjel a tiszta égbolt hatására ott teremnek a kilátó teraszán optikáikkal kémlelni az eget - azt mondom, ha Nagy Károly, az építő ezt látná, meglepetten igazítaná meg okkuláréját és még egy kis elégedett mosolyféle  is bujkálna a szája sarkában. Elmorzsolna egy-két csepp könnyet, majd folytatná a számolást tentával, pennával.    

Ő, aki mellesleg azért is több megbecsülést érdemelne "a mi kis falunkban", amihez szervesen köthető életműve, mert a területetet megtakarított pénzéből vette meg a közcél érdekében. Érdekesebbé is tehetne a városkát, hiszen "Ő volt a hazai mértékrendszer szabványosításának szószólója. 1839-től szorgalmazta a méterrendszer hazai bevezetését, 1844-ben, Párizsban a saját költségén vásárolt egy-egy platinából készült méter, kilogramm és liter etalont, azonban azok csak jóval később, 1874-ben váltak hivatalos hitelesítő ősmértékké." Ennek is emléket lehetne állítani a városon belül, annyira adja magát ez az összefüggés. A bicskei méter-, liter-, kg-etalon performance egy üres téren stb. Kőből vagy ércből, nem tudom.  Esetleg platinából, ha futja rá? :) Semmi baja nem lenne :) Senkinek egy helytelen gondolata nem lenne.  

 

 Amikor Sümegen jártunk, a zánkai majd nagygörbői esténk után - "szerencsére" nem volt kedvünk felmenni kedvenc helyükre, a várba. Megnéztük a ferences rendi templomot a várhegy lábánál református atyafival, megcsodáltuk kívülről a monostort és az óváros patináját. Ő már járt itt. Én nem. Behozott. De a legtöbbet a püspöki palotát fényképezgettem, fenn a várral.

285094539_10216573858458096_5355940899977938970_n.jpg

Magyar táj, magyar ecsettel - idézte némi iróniával útitársam már a Káli-medencében, ahogy fényképeztünk.   

Amikor Padányi Biró Márton (1693– 1762) nevét Sümegen megláttam, félszegen és halkan rávágtam, hogy Dicsértessék a Jézus Krisztus!, mert ő Bicskén volt pap. Aztán többet nem szóltam, mert úgy éreztem, összetévesztem valakivel, hát hogyan lett volna Bicskén plébános aztán veszprémi püspök? Meleg is volt, fáradt is voltam. Azt sem értettem, hogy Veszprém megyében miért nem Veszprém fenséges magasában volt a veszprémi püspök székhelye, miért Sümegen? Aztán nem foglalkoztam vele többet. Mindeközben ma reggel szemem elém kerültek a sümegi képeim  és Padányi Biró  Márton neve. Rájöttem, hogy  biztosan hallottam-olvastam emelkedett hangvételű bekezdéseket nem is egyszer az ő bicskei szolgálatáról.

Először is megnéztem a Bicskei Plébánia honlapján az itteni plébánosok listáján. Bizony ott áll PBM neve. Aztán rákerestem életrajzára. Jó a Google a háznál. A Bicske története pedig annyira jó a háznál, hogy abban még a szerző által készített rajzot is találunk róla. Amikor ezt megláttam, akkor jöttem rá, hogy innen volt ismerős a bicskei templomépítő neve.  

img_20220612_072513_edit_36579533634521.jpg
A török hódoltság után ő volt az első plébánosunk Bicskén és ő hozatta rendbe a templomot 1723-tól. 1729-ben már felsőörsi (Veszprém m.) prépost lett vagyis öt-hat évet szolgált itt. (Azt is olvasom, hogy ellenreformátor volt.)  

Itt találtam kérdéseimre választ: 

"Padányi Biró Márton meghátráló és mégis tettvágytól égő egyénisége szerencsés módon találkozott Sümeg városával, amely a törökök kiűzetése után települési jelentőségét elvesztette. Több mint fél évszázad után Padányi Biró Márton püspök alatt nőtt meg ismét a városka fontossága. Mivel a püspök nem érezte jól magát székhelyén, Veszprémben, mert ellentmondást nem tűrő, abszolutisztikus elképzeléseit a protestáns ellenzék keresztezni igyekezett. Első terve az volt, hogy a kuruc idők után lerombolt sümegi várat helyreállíttatja, s itt fog székelni, mint valami harcias középkori püspök. Mária Terézia azonban az újjáépítés engedélyezésével késlekedett. Biró Márton ekkor elhatározta, hogy a vár lábánál, a ferences kolostor tőszomszédságában álló épületet alakíttatja át kastéllyá."

Végül - nem véletlenül - a "jópásztor" szobra. A Skóciában született remete, Szent Vendel szobra.. Akinek Vérteskozma fölött a Malom út nyitányán is van emlékhelye úgy 10 éve. "Tiszteletének legnagyobb propagálója Padányi Biró Márton veszprémi püspök volt, aki a Sümeg melletti Deákiban kápolnát építtetett tiszteletére," Olyan jó pásztor, hogy a kis bárányt köpönyegével védi. Bár mi először nem néztük szentábrázolásnak. Azt hittük, pásztor kutyával és kész. De az alkotás  korából ítélve tudhattuk volna, hogy simán a pásztorok kedvéért l'art pour l'art nem állítanak szobrot. 

A háttérben a várhegy alatt a lombok által kissé kitakart, balra eső templomtorony a ferences rendé, mellette áll ez a palota.

285259593_10216573858098087_6434955532025449727_n.jpg

   

 A völgy házairól beszélgetünk egy közelben élővel. Nem látta, de azt hallotta, vannak házak, amiknek közelébe került a víz.  Veteményesek víz alatt. De apadásról is hallani. Korábban 40 cm volt a víz felszíne és a patak egyik hídja között, de már nagyobb a különbség. Reméljük, az esőzés visszavesz. Reméljük az apadást. Ez pedig egy Előhegyen lévő esőmérő. Gazdája mérése alapján eddig 55 liter esővíz zúdulhatott négyzetméterenként az esőből. Szerinte Tarján felé durvább a helyzet. Egy Budán élő barát elmondása szerint akkora esőt még nem látott, ami ma ott volt.  "A II. kerületi Fazekas utcában egy autó alatt beszakadt az úttest, terelve jár a 11-es és 111-es busz. Több helyen a csatornákból gejzírként feltörő víz mozdítja el a fedlapot." Volt már hasonló eset Csabdin pár éve és akkor ennél is több eső esett, a jobb partot is elöntötte.  

286471003_497055838865760_3955491933912544606_n.jpg

A völgy egyik legmélyebb pontja a Szent László patak mentén. Ami nem győzte elszállítani a nagy mennyiségű csapadékot.  Ennyi eső valószínűleg jelentős károkat okozott a községben. 

 

285868648_1171229220113512_6149331230946047581_n.jpg

 

286594101_1890111577861612_1215836676277400638_n.jpg

 

286345072_808114253491891_33054648316468338_n.jpg

Mint a mókus fenn a fán

Címkék: zánka

2022.06.08. 05:47

Szép és jó lett a bicskei tábor Zánkán, ami azért is nagyon jó hír, mert sok évig álom, remény és terv  volt a nagymértékű korszerűsítés, felújítás. Fedezze fel magának minél több bicskei család. 286867996_10216608463363197_5087368658315678829_n.jpg

 

Nem egészen két napot töltöttünk Zánkán a Bicskei Tábor 50 éves jubileuma alkalmából.  Amióta onnan megjöttem, az esetleges  "Hogy vagy?" kérdésekre is ezt válaszolom:

- Mint a mókus fenn a fán.

Ha képeslapot kellett volna írni a szüleimnek 11 évesen, így hangzott volna. "Az idő jó. Sokat strandolunk. Fagyizunk is. Jól főznek. A pénzem elég lesz."   Mondjuk ezek éppen hidegebb napok voltak május végén. De voltak, akik nem hagyták ki a strandolást most sem e szombat-vasárnap alatt.

286554552_10216608464163217_4554674208820895803_n.jpg

 

Pazar a hely 

Gyerekkori barátommal érkeztünk, néhány nyárban zánkáztunk itt általános iskolás korunkban. A főtéren sokan álltak és beszélgettek, üdvözlések, köszöngetések és még tálcán hozott üdvözlő ital is jutott volna, ha innék. De mi (is) Krajczár Gyuszi bácsihoz járultunk elsőként.  Nem is ismerte meg Hertendi Ervint. Úgy 30 éve láthatta utoljára. kéktúrás iskolásai voltunk mindketten. (Innen a barátságunk.) Ervin hívta fel a figyelmem arra az emlékünkre, hogy akárhányszor felmásztunk a Hegyestűre (amit szeretünk Tűhegyesnek is mondani), akkor Gyuszi bácsi jobb tenyerével kitakarta a szembe sütő nyári napot, mintha tisztelegne a tájnak, másik kezét csípőre tette térképes, szinte felderítő tiszti  táskája mellé és forgolódva gyönyörködött (szépen vasalt inget viselve) a panorámában, miközben ezt mondogatta feszt: 

- Pazar! Pazar!   

Nem tudott betelni vele. Majd elmondott jó néhány érdekes dolgot. 

Hegyestű és Tűhegyes: 1900-as térképen még Hegyestő a neve. Ezt is tőle tudjuk? Ami zavaró, hogy 1500 forintért lehet ma oda belépni.  

284381970_10216608346600278_7480808373085950035_n.jpg

De térjünk vissza a tábor főterére, ami nem tudom, viselte-e valaha az “alakuló tér” elnevezést. Gyuszi bácsi könnyes szemében most örömet és szomorúságot látok egyszerre. Örül, hogy ennyire szép lett  a tábor. Mondhatni pazar. Ezért az örömkönny. A másik pedig az a szomorúság, ami örömökre és egyes küzdelmekre emlékeztetheti, meg aztán amit az  itteni és bicskei lombok között észrevétlenül elhaladt évek miatt érezhet egy 80. életévét már 2015. október 27-én betöltött dolgos tanárember... Akinek egyik tantárgya éppen az irodalom volt.  Ezt olvasom ki tekintetéből és mellesleg arra gondolok, amit tudok: a Badacsony a kedvence. Szerinte onnan nézve van a legszebb színe a Balaton víztükrének. 

286483124_10216608350440374_6810807886093327420_n.jpg

 

Favicc

 

Zánkán 50 éve jött létre a bicskei úttörők tábora, ami mára a bicskei és Bicske környékén élő gyerekek, családok üdülőhelye. Gondolhatná a megfigyelő, hogy a település neve Zán volt, ám mi bicskeiek úgy megszerettük, hogy becézve Zánka lett és  ezt a helyi jegyző átvezette. De nem. Ez csak egy favicc. Kezdetnek. Hertendi Ervin pajtás/bro tiszteletére. 

Nézzük a valóságot. Meghívtak az ünnepi rendezvényre, mert volt néhány szó és tett, amivel magam is hitet tettem e zánkai 1 hektár tárgyi és spirituális fontossága mellett. Persze, volt bennem egy kis szégyenérzet, hiszen olyan, a táborért nagyon sokat dolgozó emberek voltak vagy lettek volna szerintem ott az igazi díszvendégek, mint amilyen Lajtai Béla, Jakab János, Endrédi Béla, Benedek István, Vörös Pál, Kontra Imre, Demeter Antal, Polyánki György  és még sorohatnám, aki(k)nek a közelébe sem fogok érni sosem.  

Végh Rozália tanárnő hozta nekem a meghívót személyesen, ami kiváltképp jólesett. Sőt. A 15-ös házat kaptuk meg véletlenül - tőle. A sima házak közül ez áll legtávolabb a főtértől. Jobbszélső. Gyerekként is ezt szerettük megkapni. Könyörögtünk, versegtünk és mindent megígértünk érte. Mert a legtávolabbi állt hozzánk legközelebb. Mint ahogy az iskolában a tanári szobától legtávolabbi tanterem volt a menő. 

 

Új tetők 

285738877_10216608346160267_2407953069665687929_n.jpg

     

Beszélgetünk a téren a színpadnál Szabó Attilával, aki azt az újjáépítést vezette, amiben a Bicskei Tanuszoda munkatársai vettek részt. Például úszómesterek.  A faházakat a négy falig bontották vissza vagyis azok maradtak állva a fenntartó-tulajdonos  önkormányzat megbízása alapján. Új, korszerű, csinos  tetőket kaptak. Elől hosszabbak mint eddig, vagyis nyári esőkben ott is egy-egy kiülő - majdnem erdei terasz és a házat is óvja.  Régi elgondolás valósulhatott meg, mert hallottam már ezt hiányolni nem egyszer.  

Varázsa van a zánkai esőnek, a balatoni esőknek, mert olyan zuhogó esőt, akkora felhőszakadást itthon ritkán lehet átélni, mint ott. Tényleg. Volt szerencsém néhány balatoni esőhöz Szentgyörgyön, Fenyvesen, Berényben is. Sajkodon csak egyszer. Jól szóltak mind. Mediterrán hatásnak érzi a szemlélő.

 

Régi tartozását rendezte Bicske 

 

Voltak évtizedek, amikor elvárták volna, hogy Zánka termelje ki a költségeit. 12 éve írtam le itt a blogom elődjének cikkében (itt az összes Zánka címkés) , hogy "Bicske városa jelenlegi gazdasági helyzetében nem tudja támogatni Zánkát - tudta meg a bicske.info. A tábor egész éves költségét a tábor termeli ki. Víz, csatorna, áram, közüzem, könyvelő. Olajkazánok. Nem korszerű világítás. ÁNTSZ ellenőrzések, javítások, szerelések, elfagyott csapok. Ez egy viszonylag olcsó üdülési lehetőség. Megszoktuk, a gyermek is megszokhatja a gyerekek által rendben és tisztán tartott tábort, ahol ugyan kevés a luxus, szolid a kényelem. Bizony, olyan iskolatársunk is volt, akinek szemmel láthatóan jobb sora volt Zánkán, mint otthon. Ma, amikor a saját gyermekeink költségeit számoljuk, abba beletartozik szállás, rezsi, étkezés, strandbelépő, utaztatás autóbusszal oda-vissza. A bevételeket csakis pályázati úton lehet növelni. Kevés a pályázati lehetőség. Ha Zánka nyereséget termel, azonnal visszaforgatja.”

283771957_2764561190505397_3526693674737977101_n.jpg

 

Ez is 12 éve íródott 

 

Negyven éven át nagy dolog volt számunkra, hogy a több száz kilométerre fekvő balatoni faluban tíznapos csodaszerű másik élet vár bennünket és az utolsó délutánokon már azon  agyaltunk zoknimosás közben, kérdeztük egymás is értetlenül nézve, a fejünket ingatva  a felnőttek nem egészen érthető megfontolásai miatt - miért csak 10 nap? Te érted?  Hogy találták ezt ki? Te érted ezt? Miért nem kerek kettő hét? Vagy egy hónap. Vagy ez egész nyár. Hát heló, elférünk itt .És még a szeptember is kell. Mert még akkor is jó idő van. Nem kéne szeptemberben iskola. A suli novembertől illene. Igen. (Az eszünk meg lett volna hozzá.)

Ma is lehetnek olyan emberek, akik munkájukat, eszközüket, kapcsolataikat tudják felajánlani. Aki Bicske barátja, Zánka barátja is kell legyen. Zánka a mi még ki nem mondott de facto testvértelepülésünk. Zánka a mi elhanyagolt kincsünk.

Beleértve a cukrászdát. A Csóri Csuka Csárdát, parkolójában kicsit megállt a busz. A Balcsi első megpillantását. A zánkai vasútállomást, mikor vonattal jöttünk "le", például nyolcadikban 3 éjszakás osztálykirándulásra.  A Hegyestűt, Gyuszi bácsi magyarázó lelkesedésével. Szeme mindig a tájon, tekintget körbe meditatív gyönyörködéssel, azt mondogatja halkan és lassan a pannon panorámát szemlélve: "Pazar. Pazar." Közben néha felnevet szövegeinken. Ezt Gyuszi bácsitól a Kéktúra szakosztályban is megszoktuk, amikor is évközben mindenfelé elvitt, szombaton  az akkor még romos Vérteskozmára,  a máig csodálatos Vitányba, Gesztesre, a mi hegységünknek számító Vértes mellett a Gerecse minden zegébe-zugába, a Pilisbe, a Budai-hegységbe, a Balaton-felvidékre gyalogolni, tehát nekünk nem  volt nagy újság Zánkán, hogy minden szép magyar táj pazar-pazar mert valóban az. Mi ha pl. nekünk tetsző nőket láttunk meg az utcán, már akkor is azt mondjuk: "Pazar.Pazar" Az éjszakai őrséget. Az álmukban fogkrémmel megkent arcokat. A Zánka felé döngető IFA platóját, tele a Balatonra vonatozó táborozók bőröndjével. Ami még a sátrazás idején a vaságy alá, a téglákra került. A főtt kukoricát a strandon. Lekváros buktát vagy tejberizst az  étkezőben. A lábtengót.  Pingpongot. Mezsgyekövek meszelését.Az erdőmester nevű zöld színű főzött fagylaltot. A Ló-benézőt.

284005737_10216608343000188_3927190568090388232_n.jpg

Az utak melletti kövek meszelését mint tipikus zánkai elfoglaltságot. Sosem értésünket, hogy ezt miért kell. Ilyet? Ne' má'. Ma már persze értjük, van még belőlük néhány. Összeszedjük, hazahozzuk a kiállításra a könyvtári bejárat mellé. Aztán visszavisszük valami főhelyre a táborba. A kő marad. Ugye. A víz folyik. Főleg, ha nyitva hagyjuk a csapot a fürdőben. A nyomozást, hogy ki hagyta nyitva. A majd megtanulod a hadseregben, mikor katona leszel, ez ahhoz képest bölcsőde, fiam. Majd meglátod és akkor még eszedbe jut, mint mondtam én neked itt. A csapat, az csapat. Nincs hanyagság. Egy mindenkiért, mindenki egyért.   

Ma már se kőmeszelés, se Dezső bácsi nincs az életünkben, de az emlék a miénk. Az marad. Mint a kő.

Míg élünk.  Ahogy a tábor is. Remélem, nem csak az emlékeinkben!

Beleértve a fagyit. Utunkat a táborból a strandra a forró aszfalton papucsban, vagy mezítláb táncolva, törölközővel csapkodva egymást.  A Gabi fogkrémet, de a nagyok már Amodentet használnak. Mivel nem nagyon dezodoroztunk gyerekként, mindent áthatott a fogkrém illat, nyomkodtuk rendesen nemcsak alvó arcokra, hanem  a kilincsre is. Volt egy kedvenc, amit egy idöre bevontak, ez volt a zöld-sárga Kolynos. Kiejtése akkoriban bizonytalan mint pl. az ojmpos citromlének…

 Nagyvázsonyt és Kinizsit a malomkővel. Fürdőgatyában vissza a táborba a strandról délután, mire felérünk, megszárad rajtunk. Az ABC-t. Tiltott beúszást bóján túlra.  Az egy héten egyszer megengedhető gofrit. Nyolcadikban már debrecenit, tormával, mustárral. A 15 forintos hotdogot., amit főleg csak okosan néztünk, mert 10 napra  átlag 100 forinttal jöttünk. Vegyék a németek. Danke.  A turista szalámis zsömlét, ami nálunk nemzeti eledel. Azt a röhögős kiáltást a Balcsira, hogy te, ez  nagyobb mint a telepi hali. A sümegi várat. A szigligetit, ahol mindenki mindenkit Edének szólított. Pilléket, ha tudod mire gondolok. Vagy amikor még azt hittük a vízben, hogy leér a lábunk, aztán megijedtünk, mert mégsem.  A bokáig vagy térdig érő  hidegebb vízréteget. A még nem melegedett át a víztömeg kezdetű magyarázatot. A számháborút. A szobi szörpöt. A nyugatnémet rendszámú Porsche kilométeróráját. A stég vas oszlopába való kapaszkodást víz alatt. A parti bazalt kövek közé csapódó hullámokat. Dehát az nem is bazalt. Vörös homokkövek, hasonlítanak, ezek is vulkáni utótevékenységből valók, de nem bazaltok. 

Van belőle végig az északi parton, kibukkan Révfülöpön is, bányásszák Kővagó(!)örs és Salföld között, és ebből épült a pálos kolostor Salföldön, ahová szintén Gyuszi bával túráztunk kétszer is. A vörös templom is ebből van Füreden stb., de utóbbiban én még nem voltam.

A fejesugrást a stégről. A zsebpeca. Kagyló keresése iszapban. Az őrsöket a zászlófelvonáson. A májkrémet. A házaink (nem helyrajzi!) száma. Harley Davidson a strand parkolójában.  Sóder, sóder. A lábam alatt. Galambom. Az utált szakadó esőt és szélvihart. Némi csónakázás. A mennyi ideig tartana átevezni a másik partra című típuskérdések. Távcsővezést a partról. A Leó jégkrém. A makaó partik. Kompozás. Túrák az éjszakai erdőben. Keszthelyi városnézés. A körlet pontozás. A hány másodpercig bírod víz alatt - számolom. A tenyerünkön hordozott  bazi nagy szarvasbogarakat  - a tábor szent és védett állatait, a  tihanyi visszhang próbás kirándulásokat.  A tábor hátsó kis erdőbe nyíló vaskapuját.  Azt a jó nagy nem tudom milyen fát a főtéren. A tollasozást. A mindig két nappal hamarabb elfogyó zsebpénzünket.  A focit. Badacsonyt. A mesés Badacsonyt. A kánikulát fönn a bazalt orgonasípoknál. A "na és hol vannak itt vulkánok?" kérdésünket. A takarodót. Az ébresztőt. A  "már csak  egy bélásom van" állapotot. A szélső, a főtértől legtávolabbi ház nagymenőségét. Az érzést 98-ban, amikor azt hisszük, hogy mi itt és most 27 éves apaként  a saját gyermekeinkkel ugyanazon a lépcsőn lépve be majdnem ugyanabba a magyar tengerbe, mint Ervinnel tízévesen - 80-ban és a gyerekeinknek a "nagy" vízbe először lépve fülig ér a szájuk az úszógumin, "Nem hideg a víz?" kérdezzük a közel 30 fokosról és ingatják vigyorgó fejüket, hogy ez jó és labdázni kezdünk. A Balcsiban. 

 

Zánka bicskei szigete tartja magát egyedül

 

Nekem a Balaton (a riviéra) sokáig csakis Zánkát jelentette. A Balaton átúszása is a másik part nézésben gyökerezik - ez is a zánkai parton kezdődött. És mekkora szerencsénk volt az északi parttal, ami annyi értéket, látványosságot hordoz erdeivel, hegyeivel, romjaival, útjaival, falvaival. Zánkán az iskolai, vállalati nyaralóhelyeket javarészben eladták  volt tulajdonosaik. Rákóczifalva táborozói  már nem jönnek zászlónkat lopni és mi sem megyünk az övékéért. Egyedül a Bicskei Tábor tartja magát, köszönhetően például a körülötte kialakult - választott döntéshozók számára is megkerülhetetlen - civil és bicskei Zánka-védegyletnek. Főleg bicskei emberek, akik szeretik a helyet és tettek érte.

A "védegyletben" köztiszteletben álló alapítók vagy közvetlen utánpótlásuk áll vagyis többek között a táborban vagy táborért szívből dolgozók.  Hagyományt és értéket teremtettek.  Kezdetektől dolgoztak érte - vagyis nem is a tábrorért, nem is az ottani ingatlanért, hanem ezzel a gyerekekért, az ifjúságért tettek és tesznek.  Társadalmi munkát végeztek érte, mely kifejezés mára már kevéssé használatos. És ezt az önkéntes  munkát nem azért végezték, mert bárki előírta nekik, hanem mert szívükből adták és szívesen mentek Zánkára.                   

 288450834_10216633607271779_383203013260723408_n_1.jpg

Fedett terasz az ebédlő körül 

 

Valamikor óriási beruházásnak számított itt az étkező és a konyha megépítése. Újdonság, hogy ma faoszlopokkal és ízléses, erdei környezetbe illő féltetőkkel kialakították a korábban nem is létező, méretes "ragalját". Csak mert szeretem a ragalja szót. Apu mondta a szőlőben: Hozd a létrát a ragaljáról.  De ezt nevezzük inkább fedett terasznak. Nézzük inkább az épület ékének.   Alatta volt most egy pad szemben a zászlókkal, ott beszélgettem Endre bácsival például a kerékpározásról, kedvenc környékbeli szakaszairól. Szerintem régi terv volt ez a teraszosítás, ami állagmegóvásra, árnyékolásra és a férőhely növelésére is alkalmas. Az épület utca felé és a zászlók felé eső oldalai kerültek tető alá. A mosdók, zuhanyzók ott fenn teljesen jók. Egészen fenn egy kispálya focinak, de ez már megvan egy ideje. A közösségi épületben ment egy Zánka-film és fotóalbumokat lehetett végignézni. Ervinnel mi is benne voltunk az egyikben. Egy helyen egy névsorban egykori aláírásom.      

Azt hittem, hogy ma is nehéz vendéget találni. De azt hallom, hogy mára felkapott hely. Maradjon is így.

Amit erősítene lehetne, hogy a bicskei családok végre jobban felfedezzék, sajátjuknak érezzék a lehetőséget.   Találkoztam olyan tanárnővel, aki az elmúlt 8-10 évben minden nyáron nyaraltatta iskolája diákjait a Bicskei járásban lévő községből.

Elhangzottak ünnepélyes köszöntők, beszédek, visszaemlékezések. Aztán zászlófelvonás Krajczár Gyula, Fenyvesi Endre és Néma Pál tanár urak álltak a zászlórudak mellett.

Én a tölgyest szerettem mindig, hogy egy erdőben vagyunk. Aki rákeres Zánkára és légi fotókat néz, meg is látja mekkora erdőben vagyunk. Szerettem, hogy ez egy kőbánya volt valaha, amit visszanyert magának a növényzet vagyis a pionír vegetáció.  Ez azért különös, mert pionírnak az olyan növényeket, növénytársulásokat nevezzük, amik a területi pusztulás okának (kőbánya) megszűntével elsőként megjelennek, illetve telepednek meg. Aztán "megtelepültünk" rajta mi is, a bicskei pionírok. Szerettem a hátsó kaput, a művészkijárót, amin főleg akkor mentünk ki, ha a Hegyestűre túráztunk vagy a Káli-medencébe, amiről akkoriban nem lehetett semmit hallani a sajtóban, mert Mártha István és barátai akkor még nem indították el Kapolcsot. Bírtam az éjszakai őrséget. Akkor minden egészen más volt, minden különös arcát mutatta. Hiába voltam csak 2 órát őrségben a társammal, engem olyan készenléti állapotba tett (mekkora égés lenne, ha tőlem vinnék el a zászlót), hogy reggelig nem aludtam. Amikor mentem egy járőr-kört,  arra kellett vigyáznom, hogy a lépéseim ne hallatszanak a murvában. Hagyjam aludni a társulatot.   

 

Mindenki hazaért 

 

Nem tudom, hogy hány  ezer vagy hány tízezer gyerek nyaralt itt, nem tudom mennyi vendégéjszakáról beszélünk gyermekek vonatkozásában - de közülük vagy közülünk m.i.n.d.e.n.k.i. hazaért e fél évszázadban. Mindenki. Ismert, hogy 2019-ben  augusztus 1-ig összesen 93 esetben 204 személyt mentettek ki a Balatonból, 2018-ban ugyanerre az időszakra 137 eset és 274 személy jutott.  Utóbbi adatokat csak a kontraszt kedvéért. (És az igényes dumákért, miszerint a tanár nyáron csak nyaral.) 

A vízimentés jelentős részben a VMSz végzi ( a vízi rendészettel) a diszpécseri központja sokáig a szomszéd várban, Zánka Úttörőváros kikötőjében volt

Azt hallom, jobb hajójuk van mint a rendőröknek.

Vízen kilencvennel megy, az olyan mintha 300 km/h mennél kocsival, de nem is összehasonlítható egy az egyben. 

286823153_10216608348400323_6530318062094139553_n.jpg

 

Mazsi  

 

  Gyuszi bácsival Zánka történetéről vagyis a zánkai bicskei tábor történetről voltak nagy beszélgetéseink  dokumentumok alapján. A következő utam Lanczendorfrné Kósa Katalin tanárnőhöz vezet majd. Édesapja, Kósa Dezső bácsi alapító feljegyzéseit, dokumentációját is szeretném rögzíteni  egy írásban az utókornak.       

Itt a legjobb a tábortűz volt. Szécsi Ervin gitározott. (Míg játszott, eszembe jutott egy 1995. augusztus 11-én történt eset, amit meg is írtam. A levél Gyuszi bácsi gyűjteményében van, a levelet Kulcsár Mihály igazgató úr írta alá. Vízbe esett egy kisunoka egy zirci vizibicikliről a bóján túl. Utána ugrott a nagypapa, aki rosszul lett. A bicskei vizibicikliről, amin erdélyi gyerekeket vitt Szécsi Ervin - azonnal a vízbe ugrott és segítségükre sietett. Először az unokát hozta ki a járművükre, aztán a nagyapát. Ők zirciek voltak, nem a táborban nyaraltak. Az unoka 30 év körüli lehet ma.)  

zanka_1427816020.jpg

A tábortűz mellett Ágoston László volt a showman, akárcsak  a játékos vetélkedő (emlékezetes) vezetője. A zene odáig hatott, hogy volt aki lábost és kanalat hozott dobnak, más pet-palackokat csapkodott össze és szintén a ritmusszekciót erősítette az üvegbe való fújás dél-amerikai hanghatása. Skiffle-stílus. A legjobb orgánum és énekhang tulajdonosa mellettem ült. Kell ennél több?  Gondolom, mindenki örült a koncertnek éjjel. De ilyen ez a popszakma. Vasárnap éjjel három óra előtt tértünk nyugovóra. Ez volt az a  vendégéjszaka. A következő napra alig emlékszem, mert annyira aludtam volna még. Az biztos, hogy elmentünk ketten egy zalai kis faluba, nem olyan messze. Kaszált Ervin a birtokon. Gereblyéztem. Epret szedett. Megettem volna mindet, de ő is kért. Még ilyet! Saját kertjében epret szüretel és még kérni is akar belőle? Hová lesz így a világ? Házi sajtot ettünk tőgymeleg tejjel. Vettünk és vittünk csempét, járólapot és cementet. De ez már egy másik történet.

Beszámoló arról a versenyről, ahol két bicskei általános iskolás és a Csabdi intézményben tanuló diák is nagyon szép eredményeket értek el saját korcsoportjaikban.
 
 A Bornemisza Péter Gimnázium, Általános Iskola évekkel ezelőtt hívta életre ezt a versenyt a Hit Gyülekezete által fenntartott intézmények és az állami iskolákban a kötelezően választható hit - és erkölcstan keretén belül. Erre az  ország iskoláiban a Hit Gyülekezete hitoktatását választó diákok nevezhettek. 
 
  A verseny célja: A Szent Biblia olvasásának megszerettetése.   
  
Három fordulós, egyéni, levelezős versenyen vehettek részt a diákok, amit az országos döntő követett.
    
 A feladatokat a Bevezetés a Biblia Világába és a Biblia Világa című tankönyv alapján állították össze, a tananyagban való előrehaladás figyelembevételével.
 
A versenyt évfolyamonként hirdették meg elsőtől hetedik  osztályig.
Papíralapon kellett kitölteni és e-mailben beküldeni a megoldásokat.
A három forduló összpontszáma alapján kaptak a tanulók meghívást a döntőre.

A bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános iskolából Dóczé Krisztián 3. osztályos, Szabó Lilianna 5. osztályos tanuló jutott tovább, míg Csabdiról a Petőfi Sándor Általános Iskolából Szabó Johanna 7. osztályos tanulót hívták a döntőre, amit Budapesten a Bornemisza Péter Gimnáziumban rendeztek meg május 26-án.
  Krisztián, Lilianna és Johanna országos döntőben is megmutatták, milyen jól ismerik a Szent Bibliát.
A döntőn  segédeszközt, Bibliát, tankönyvet nem lehetett használni, a feladatok megoldásait írásban kellett rögzíteni. 

A versenyfeladatok három helyszínen, minden évfolyamnak egyszerre  zajlottak, játékos hangulatúak voltak, de a témához illően mégis komolyak. 

A 3. évfolyamon 127, az 5.-en 106, a 7. évfolyamon is több, mint 90 induló volt, s a 15-16 legjobb eredményt elérőket hívták be az élő döntőre.

A döntőn Dóczé Krisztián a 6., Szabó Lilianna a 7., Szabó Johanna pedig a 11. helyezést érte el a saját korcsoportjában.

A felkészítők Mikus Györgyi (Bicske) és Longa Mária (Budapest) hitoktatók voltak. 

Ezúton is gratulálunk!

A bicskei Földházi Zsófi a Román Amatör Open 2022 nemzetközi versenyen a Ladies bruttó 2. helyen végzett.  Az első képen Zsófi mellett a Román Golf Szövetség elnöke, Nicolae Kovács látható. Szép volt Zsófi! Köszönjük! Gratulálunk. 

romanian_amateur_open.jpeg

 

gyakorlas_vreseny_elott.jpg

Gyakorlás a verseny előtt. 

verseny_kozben.jpeg

A verseny közben. 

Turbucz Dávid történész munkáira hivatkozik a ma reggel megjelent Telex cikk. A tudós csabdi és bicskei kötődésekkel is rendelkezik. A bicskei Nagy Károly Városi Könyvtárban is hallhattuk emlékezetes előadását ebben a témában a Szülőföldünk Helytörténet Klub részeként.

Részletek.... 

Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó százados, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjének beszámolója. 

Teljes védőfelszerelésben és légzőkészülékben futottak fel a tűzoltók a Duna-parti lépcsősoron május 20-án Dunaújvárosban. A Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság lépcsőfutó bajnokságán az évek óta visszatérők mellett új versenyzők is rajthoz álltak. Korcsoport szerint külön kategóriákban, valamint egyéni és csapatversenyben is értékelték a szintidőket.

A sorban már tizenharmadik alkalommal megrendezett bajnokságnak minden évben a Duna-parti lépcsősor ad otthont. A verseny különlegessége, hogy a lépcsősor több szakaszra tagolt, ezért mikor a versenyzők már úgy látják, hogy mindjárt célba érnek, akkor szembesülnek vele, hogy még néhány lépés hátra van. A csaknem kétszáz lépcsőfok szintmagassága és mélysége is eltérő, amely tovább nehezíti a versenyt. A feladat teljesítése nagy koncentrációt, fizikai erőnlétet és kitartást igényel a résztvevőktől. A teljesítményt minden évben befolyásolja az időjárás is. Tavaly szitáló ködben futottak fel a hivatásos, önkéntes, önkormányzati és létesítményi tűzoltók. Ezúttal pedig a nyárias hőség támasztotta plusz teherrel is meg kellett birkózniuk a versenyzőknek, akiket Vizi Ignác tűzoltó ezredes, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettese köszöntött.

A bajnokságon tizenegy csapat csaknem ötven versenyzője indult: a székesfehérvári, a dunaújvárosi és a sárbogárdi hivatásos tűzoltók, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság két csapata, a bicskei önkormányzati és önkéntes, valamint a lajoskomáromi önkéntes tűzoltók, a Sárvíz Tűzoltó Egyesület csapata, továbbá a dunaújvárosi papírgyár és vasmű létesítményi tűzoltói. A versenyzők teljes védőruházatban és kompozit palackos légzőkészülékkel futottak fel időre a lépcsősoron.

A harminc év alatti korosztályban a vasmű létesítményi tűzoltóságának színeiben induló Czinkoczi Ábrahám 52,71 másodperc alatt győzte le a lépcsőfokokat, és vívta ki abszolút összetett versenyben is a bajnoki címet. A 30-39 év közöttiek korcsoportjában Berta Bence tűzoltó főtörzsőrmester, a székesfehérvári hivatásos tűzoltó-parancsnokság különlegesszer-kezelője győzedelmeskedett, míg a negyven év felettiek versenyében a papírgyár létesítményi tűzoltója, Lemler Róbert végzett az első helyen. A csapatversenyt a Dunaferr létesítményi tűzoltó csapata nyerte meg, míg a második helyen a papírgyár tűzoltói végeztek, a bronzérmet a bicskei önkormányzati tűzoltók szerezték meg.

Eredmények:

30 év alatti korcsoport:

1. Czinkoczi Ábrahám - Véd-Sz Dunaferr LTP – 52,71
2. Csire József – Véd-Sz Dunaferr LTP – 63,31
3. Séder Norbert – Véd-Sz Papír LTP – 65,03

 

30-39 év közötti korcsoport:

1. Berta Bence tűzoltó főtörzsőrmester – Székesfehérvár HTP – 68,01
2. Csehó Tamás tűzoltó alezredes – Fejér MKI – 75,10
3. Ódor-Sápi Péter tűzoltó őrmester – Székesfehérvár HTP

40 év feletti korcsoport:

1. Lemler Róbert - Véd-Sz Papír LTP – 63,73
2. Rafai Tibor – Véd-Sz Dunaferr LTP – 69,81
3. Bölcskei József - Véd-Sz Dunaferr LTP - 83,65

Abszolút összesített verseny:

1. Czinkoczi Ábrahám - Véd-Sz Dunaferr LTP – 52,71
2. Csire József – Véd-Sz Dunaferr LTP – 63,31
3. Lemler Róbert - Véd-Sz Papír LTP – 63,73

Csapatverseny

1. Véd-Sz Dunaferr LTP
2. Véd-Sz Papír LTP
3. Bicske ÖTP I. csapat
4. Székesfehérvár HTP
5. Sárbogárd HTP
6. Fejér MKI I. csapat
7. Fejér MKI II. csapat
8. Dunaújváros HTP
9. Bicske ÖTP II. csapat
10. Sárvíz ÖTE
11. Bicske ÖTE női csapat

Íme a bicskei civil szervezet, ami széltében-hosszában jó hírét viszi Bicskének a médiában. Imádja a sajtó a bicskei Kutyaovit és kreatív működtetőit. Ők Bicske legjobban, legtöbbször reflektorfénybe kerülő civil polgárai. Sokan érkeznek hozzájuk vendégségbe az egész országból.  Tevékenységük önkéntes munka minden érdek nélkül. Jobbító szándékukkal  az állatokon kívül emberek mellett is kiállnak. Kiemelt, önkormányzati elismerésüket lapunk többször javasolta már.  

Beszélgetés Prockl Amandával....

 

nyaritabor_2022_bicske_szorolap-page-001.jpg
Szeretettel várjuk Bicskén vízilabda edzéseinken és nyári úszó és vízilabda táborainkban a gyerekeket.
Az Oázis Sport Club több mint 10 éve tart vízilabda edzéseket Bicskén. Edzéseinken a városi
uszodában minden nap két órán keresztül több tucat gyerek száll vízbe, hogy Szabó Gábor és a Vakán
Gyula edző segítségével sajátítsák el a vízilabdázás fortélyait.
A gyerekek jelentős része az egyesületi busszal érkezik, amely minden nap felveszi őket
Herceghalmon, Mányon és Zsámbékon, majd edzés után vissza is viszi őket a három településre.
A srácokat úszástudásuk és ügyességük szerint osztják általában három részre, a legügyesebbekkel a
többszörös magyar bajnok és egykori válogatott Szabó Gábor foglalkozik, aki évtizedes edzőmunkáját
nemcsak Bicskén kamatoztatja de az Oázis SC ifjúsági és OB1B-es csapatát is irányítja a
Margitszigeten. A kisebbek úszástudását Vakán Gyula csiszolgatja és ő is vezeti be őket a vízilabdázás
kezdeti feladataiba.
Bicskén szépen fejlődik a vízilabda oktatás, a gyerekeket egész évben várjuk. A bicskei vízilabdások
ebben az évben is bemutatkozhattak a budapesti csapat segítségével bajnokságban. A DVL 1. gyerek
bajnokságban jelenleg nem az eredményesség a fontos, hanem az, hogy a srácok megismerjék a
meccsek világát.
Nyári úszó és vízilabda tábor
Nyáron sem pihenhetnek a gyerekek. Már évek óta bevett gyakorlat, hogy a srácok Révfülöpre is
mennek, valamint a nyári szünet alatt több hét edzőtábor vár az oázisban egész évben srácokra.
A vízilabda iránt érdeklődő és mély vízben már úszó gyerekeket várjuk nyári táborainkba. A táborok
kellő számú jelentkező esetén indulnak. Az ár külsősöknek 35 ezer forint egy hétre. Ez tartalmaz két
edzést, ebédet stb.
Bővebb információ: Bilkei Bora 06304942009, bora.oazis@gmail.com
Bővebben www.oazissport.hu
Facebook: https://www.facebook.com/oazisbicskehttps://www.facebook.com/oazissc

nyaritabor_2022_bicske_szorolap-page-002.jpg

 

 

süti beállítások módosítása