Miközben városunk polgármesterének napjainkban közpénzből vadi új Suzukit vett a város, egy másik vezetőnek pedig (francia gyártmányú) használt gépkocsit -
addig szintén közpénzből félmilliós büntetést fizettek ki alig féléve, mert
közbeszerzési törvénysértést követtek el a Bicskei  Városháza Európai Uniós finanszírozású  újjáépítésével kapcsolatban.

A Közbeszerzési Döntőbizottság döntése, a határozat pdf formátuma alul nyitható meg. Mind a rendelkezés, mind az indoklás (köz)figyelemreméltó. 

Az eljárás hivatalból kezdeményezője a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. (Székesfehérvár).

Bicske Város Önkormányzata ebben a nem vitrinbe való esetben egész egyszerűen mellőzte (!) a Közbeszerzési törvényeket Tessely Zoltán ún. polgármestersége idején.    

Bicske Város Önkormányzata (2060 Bicske, Hősök tere 4.) mint beszerző a „KDOP-3.1.1/B-12-0002 Értékmegőrző és funkcióbővítő városrehabilitáció elnevezésű projekt megvalósítása érdekében építési beruházási feladatok kivitelezése (polgármesteri hivatal bővítése és részleges felújítása)” tárgyú közbeszerzési eljárásával kapcsolatban megkötött vállalkozási szerződések ellen a Közbeszerzési törvény mellőzése miatt hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárásban a Döntőbizottság 2014. novemberében megállapította a törvénysértést. 

Erről a súlyos tényről, közadatról mint alapvető hírről mélyen hallgat a mostani testület, amelynek idején a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata megszületett. Az ún bicskei újságban, aminek humor rovatában oldalszámra és rendszeresen olvasgathatjuk Tessely Zoltán önfényezéseit, egyetlen betű nem jelent minderről, ami önmagában tisztességtelen a jelenlegi városvezetés részéről.     

A hírt kerestem a város hivatalos honlapján is, de nem találhattuk….

A www.google.com  keresőjébe a közbeszerzés és a Bicske keresőszók használatával találhatunk egyéb információkat. 

Ezen a linken az alapadatok mellett balra alul, kis piros betűkkel találjuk meg azt a pdf. mellékletet melyben a teljes határozat rendelkezése, indoklása olvasható az 500 ezer forintos büntetésről, amit például a duplájára emelt építményadóból, kb. 40 átlagméretű bicskei otthon éves sarcolásából fizettek meg mély és bátor hallgatással - közpénzből.     

A további önálló véleményezést meghagyom az olvasóknak. Azt gondolom, hogy a szinte nyíltan velejéig korrupt országban egy önmagára valamit is adó megválasztott vezető semmilyen körülmények között nem sértheti meg a Közbeszerzési törvényt, főleg nem egy önkormányzatiságot jelképező városháza felújítása kapcsán nem engedhet meg magának ilyesmit. Maga a törvénysértés a Bicskei Szó nyilvánosság elé tárt dokumentumai szerint Tessely Zoltán polgármestersége, Pálffy Károly alpolgármestersége idején történt. A büntetés Pálffy Károly polgármestersége idején érkezett, aki erről az egészről bátran és mélyen hallgat.   

ia

Bicske város legnagyobb adófizetőjeként számon tartható bicskei székhellyel is rendelkező cég döntéséről ír a Heti Világgazdaság.  

Etyek, Újhegyre kértek rendőri segítséget verekedés miatt 2015. május 23-án este. A rendelkezésre álló adatok szerint előzetes szóváltást követően egy 47 éves helyi férfi két budapesti lakost bántalmazott, melynek következtében az egyikük nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A bántalmazót a nyomozók súlyos testi sértés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki gyanúsítottként - áll az FMRFK közleményében. 

A lokálpatrióta, a Bicskén élők érdekeit írásaiban lehetőségeihez képest képviselő Bicskei Szó egy hónappal ezelőtt tette közzé a katolikus temető új kerítésének hírét.

Közben több jelzés is érkezett a Bicske városa által finanszírozott, már régen várt lépés hírére. Mondták utcán, mondták virágboltban és levél is érkezett, ami megkérdőjelezi a belső tér eltakarását teli kerítéssel.

Többen is azt mondták, hogy a temetőben történő lopások, kártételek gátlástalan elvégzőit bátorítja további szabálysértésekre és bűncselekményekre, ha mindezt egy őket jótékonyan eltakaró kerítés mögött végezhetik.

Többen is felhívták a figyelmet arra, hogy a református temető fémkerítés megoldása sokkal inkább elfogadható és ideillőbb lenne, praktikusabb megoldás, arról nem is szólva, hogy a Punks not dead feliratok piros festékszóróval (tényleg volt ilyen a kaputól jobbra) sem kerülhetnek fel olyan könnyen egy vaskerítésre mint a világosra vakolt síkra.

Kereszt motívum, ha ez feltétlenül fontos a kerítésben, a fémben is megoldható. Az is elgondolkodtató ezekben "az írd meg Toncsi azt, mert más úgy sem fogja" kezdetű véleményekben, hogy a híd járdája a református temető oldalán vonul, vagyis az részben jobban belátható, a kapu után pedig már magasan van a kerítés a magas lábazat miatt, de akkor is átláthatóságra törekedtek.

Érthető, ha a régi formákhoz akarnak ragaszkodni. De abban a világban községünk temetője a mai bejárattól balra feküdt, kisebb volt. Minden idealizmus nélkül jegyzem föl, hogy a mai társadalom hozzájuk képest egy elpoklosodott zárt osztály, ahol az ajtón az Apokalipszis felirat szerepel.

Tehát elég nagy hiba lenne a temető területét a vigyázó szemektől teljesen eltakaró teli-falú kőkerítés, hogy mögötte egyesek azt csináljanak amit akarnak.  

 Egyszer azt hallottam egy szobrászművésztől, hogy a rendben tartott közterület azt parancsolja, hogy vigyázzunk rá. Az elhanyagolt vagy kissé elhanyagolt pedig előhozza az ennek úgy is mindegy, ha eldobom a szemetet gondolat.  Ehhez kapcsolódik, hogy az átlátható területhatároló kerítés csökkenti a szabálysértői, bűnözői felbátorodást.

Tudjuk, hogy ebben a temetőben temetőőrséget terveznek. De ha már "temetőcsőszt" alkalmazunk, akkor az objektumot is jól őrizhetővé kell tenni felújítási lépések idején is.

Ezt súgja a józan eszünk, nekünk, a bicskeieknek.   

ia

A Nagy Károly Városi Könyvtárban nagy érdeklődés mellett megtartott író-olvasó találkozó volt a tegnapi a Magvető Kiadó igazgatójával, Nyáry Krisztiánnal.  

Az Így szerettek ők és az Így szerettek ők 2. című két nagy sikerű mű  az írók és költők szerelmi kapcsolatairól fennmaradtak foglalta össze, míg az Igazi hősök olyan kevesek által ismert 33 sorsot mutatott be, akik mindannyian értéket adtak Magyarországhoz.

A beszélgetés legfontosabb bejelentése az volt a szerző részéről, hogy az Igazi hősök folytatódik más címmel, de szintén 33 magyar ember életét mutatja be. Az Igazi hősökről írott recenziót itt olvashatják. 

A Bicskei Napok 2015 utolsó programjában a Magvető vezetőjével Márkó Szidónia beszélgetett, aki 2002-2014 között a Vajda János Gimnázium magyar-angol szakos tanára volt. Sikeres pályázatírásban is segítette a bicskei középiskolát, de már Tatbányán, egy általános iskolában dolgozik a családjával Bicskén élő pedagógus. 

Most a Tempus Közalapítvány Erasmus+ programjában írt mobilitási pályázatot, intézményét, a tatabányai Kertvárosi Általános Iskolát képviselve. A sikernek köszönhetően hárman fognak Canterburybe utazni július hó folyamán, két hetes angol nyelvű továbbképzésre, drámapedagógia, motiváció és problémakezelés a nyelvtanulásban témakörökben.

A három pedagógus ösztöndíja 9351 euró - tudta meg a Bicskei Szó.   

ia

A napokban beszéltünk a Csákvári úti  laktanya területén történő rendrakás káros mellékhatásairól.
Azóta semmi sem változott, ugyanúgy dögletes bűz van a környéken a műanyag hulladékok, festékes dobozok elégetésétől - írja olvasónk. 

Mielőtt folytatná mondandóját a terület közelben élő földink, itt jelöljük, mit láttunk és miről beszélgettünk, miről írtunk, amikor legutóbb ott jártunk.   

- Szóval látszik, hogy kihordják a szemetet az épületekből, és elégetik, ahelyett, hogy elszállítanák - folytatja az olvasó, aki képeket is küldött. "Helyszínelt" a mai Bicskén. 

Fizetek építményadót, tisztelem a törvényeket, itt pedig képesek akár gumikereket is elégetni, mert aki nem tudná, ide, az egykori laktanya tömbjeibe sokan sokféle koszt és szemetet hordtak be, például autógumikat.

  Mint a képeken látszik kipakolják a szemetet az épületekből, és elégetik.
Pedig az autógumi ráadásul veszélyes hulladéknak számít, és a pvc cső is fekete füsttel ég el.
Lefotóztam a hamut is, amiben jól látszik, hogy már jó néhány autógumi is a lángok martalékává lett ott az elmúlt napokban, hiszen a bennük lévő fém ott maradt.  

Kéne találni valakit, aki illetékes ez ügyben. Próbáltam. Hívtam a polgármestert, nem volt kapcsolható. A helyettesét. Őt sem tudták adni. Semmit nem tudtak nekem mondani a közszolgák, nekem, aki becsülettel dolgozik és ha hazaér, akkor joga lenne örülni a májusnak, hogy kinyithassa ablakait. Ami ki volt zárva az elmúlt napokban.

Nem értem, miért nem lehet összegyűjteni mindent a veszélyes hulladékkal együtt és a megfelelő helyre szállítani. Én a polgármestert, nem is egy van, hanem kettő, olyannak gondolom, aki minden napját azzal kezdi, hogy bejárja a várost. Aki mindent tudni akar, hogyan mennek a dolgok. Ilyen munkát hogyan lehet megengedni?  

Volna itt még pár kép a szakszerűtlen favágásról (egészséges fákat is kivágtak) aztán az ott hagyott faágakról, stb. Amik persze nem a beígért darással lesznek "újrahasznosítva, visszadorgatva" hanem azok is simán el lesznek égetve:(
Tovább rontva levegőt.:(

Üdv.

A bicskei családhoz tartozó Muka Krisztina, a Baár-Madas Református Gimnázium végzős tanulója a kiemelkedő 3. helyezést érte el az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen magyar nyelvtanból! Szeretettel gratulálunk és örömmel adjuk közre itt is a parokia.hu mai hírét.    

      Részletek....

Kedves Ismerőseink, Vendégeink! - kezdi közleményszerű kérését a Petőfi Művelődési Központ.

Ágoston Laci (bácsi) a Bicskei Napok utolsó napján (2015.05.17. vasárnap du.), a palotás alatt elveszítette fényképezőgépét, ami egy fekete tokban volt. Számára igen fontos családi képek is vannak a gépen, ezért (is) hálás lenne, ha a becsületes megtaláló visszajuttatná azt hozzá. Köszönjük, ha megosztjátok, hátha meglesz a gép.

Írhat a megtaláló a közösséget minden nap szolgáló tanárnak a fészen vagy nekem is, mert átadom: bicskeonline@gmail.com  

(A gép már tegnap meglett, de ilyen jellegű kiadványt nem találtam, jó szándék vezetett, bocs, meg kellett volna kérdezzem, de dolgom volt.)  

 "FEJETLENSÉG! Az egy hete társadalmi összefogással elültetett virágok napról-napra fogyatkoznak. Valaki(k) nagyon elvesztették a fejüket. De sajnos egyelőre a virágok állnak vesztésre!!" - tette közzé ezeket a sorokat egy bicskei az Fb-n ezzel a most már legalsó fotóval.

A többi kép ma reggeli. 

Lehet, hogy rossz idő lesz, de mi semmiképpen ne mutassunk érdektelenséget a színvonalas előadás, párbeszéd felé, hanem aki szereti az irodalmat, legyen velünk holnap. Az előadás egyik szervezője és Nyáry Krisztián beszélgetőtársa Márkó Szidónia, akit korábban a Vajda János Gimnázium tanáraként ismerhettek meg sokan. Bicskén él, Bicskéért tesz, de már nem itt tanít.  

A PNB Paribas Cardif - az önmagát "A változó világ biztosítójaként" meghatározó óbudai központú cég honlapján látható egy tavalyi fotó, amin ha bicskei szemmel nézzük, felismerhetjük benne a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon portaépületét, amit a PNB Paribas Cardif munkatársai festettek le kívülről egy csapatépítő tréning keretében a társadalmi felelősségvállalás jegyében.  Komolyan gondolták, mert idén is itt dolgoznak. 

Ha tavalyi képre rákattintunk a cég honlapján, akkor a bicskei gyermekotthon portálján találjuk magunkat, ahol egy különösen jó fotó alatt ez a szöveg áll:

"Hisszük, hogy ezek a lehetőségek megkönnyítik gyermekeink életét, de a fontos dolgok, az emberi értékek hordozói mi magunk vagyunk, akik nem munkaidőben vagy szabadságban, éjszakákban vagy nappalokban gondolkodunk, hanem feladatokban, sorsokban, múltakban, de legfőképpen jövőkben." 

Az idei képek közül itt van a mosoda külső festése. A létrát tartó ténykedőt arra kértem, kicsit álljon közelebb a létrához, mire azt mondta, hogy ezt bizony nem teheti, mert akkor leesik akit tart. 

Végül nem történt semmi baj, a fotó is elkészült - fölidéztem a hölgyeknek Vásárhelyi János igazgató urat, aki kérdésemre, hogy kiket látok dolgozni spéci munkaruhában, azt felelte: vannak olyan kollektívák, akik nem a sörözés vagy a wellness irányába gondolkodnak szabadidejükben, hanem a közjó érdekében, a társadalmi felelősségvállalásuk miatt is dolgoznak áldozatos munkával, amit a Gyermekotthon nagyon köszön. Közel negyvenen dolgoztak egy napon át és 1 millió forint értékben hoztak anyagot, eszközt, festéket, ültetni valót a gyógynövénykertbe és akkor negyven ember napi munkáját nem is számoltuk - mondta Vásárhelyi János.

 Képünk hónapokkal ezelőtt készült, amikor Kővári Attila festőművésszel kerestük fel Vásárhelyi Jánost egykori tanárunkat. A Bicskei Napok rendezvénysorozat keretében most is látható kiállítás részleteinek megbeszélése miatt jártunk nála.  

 A különben igen jól festő hölgyekkel a mosodánál végül abban a pontosításban egyeztünk ki, hogy az övék egy olyan pro domo önkéntesen dolgozó, társadalmi felelősségvállalást gyakorló kollektíva, ami nem csak (!) sörözés és wellness irányába tekint a szabadidő eltöltése érdekében. A "nem csak" fontos kifejezés a  teljes pontosság érdekében.   

A mosoda másik oldalán egyébként a gyermekotthon munkatársai is dolgoztak. Egyikükkel hosszú évekig együtt dolgoztam, másikukkal nagyapámról beszéltünk. Jó itthon. 

 Hátramentünk a gyógynövénykerthez, amit ma véletlenül kétszer is gyomnövénykertnek neveztem. Mintha egy szerzetesrend monostorának kertjében találtam volna magam, vagy legalábbis azt láttam volna filmen, hogy például a bencés tanárok - Anselm osztályfőnök vezetésével - , 5 éves érettségi találkozót tartanának, aminek keretében ültetnek levendulát, zsályát, tárkonyt, citromfüvet.  A valóságban a Cardif munkatársai dolgoznak hátul a ragyogó időben, az ültetni valót is maguk szállították. Ez a levendulás kerekes kocsi megerősíti bennem a filmszerű atmoszférát. Előbb a kertészkedő kiveszi az ültetvényt dolgos kis kezével, majd a tárgyra tér a növény termőhelye felett és végleges helyei mellé teszi le őket.

 Itt pedig a kastély hátsó homlokzata, a pipázó, ahol esküvői jelenetek garmadája kerül fényképre. Volt hogy gólya szállt el felettünk tiszta véletlenségből, örvendett is a násznép velem együtt. A munkagép a díszkút, a szökőkút helyén végez talaj-előkészítést. 30 centi difit találtak, azt igazgatják. Nagy területen lesz pázsit. A képen látható gépek vezetői nem a Cardif részéről vannak jelen. (Az egyik dolgozó szülői háza az enyémtől úgy 200 méterre fekszik. Egy brancs voltunk. A lövészházhoz jártunk focizni. Jó, hogy bicskeiek dolgoznak itt.) Óvatosan kellett ideereszkednem a frissen kitett, még nem tömődött  és mederbe, padkák közé szabott közép-nagy szemű murva tetején bringám a kerekeivel. Jó itthon. 

Ezt a hidat ma reggel tették a helyére, ezzel kellett volna kezdenem. Ilyen kellene a Bicske Szíve Parkhoz is, amit a napokban bontottak el. Na jó, ha nem is ilyen íves, de híd az kellene. Ez a dísztó hídja, aminek van egy szigete, amin zenekarok fognak nekünk játszani. A dísztó mellett vagy 200 méter mély kutat fúrtak, amiből már néha próba-nyomatják a vizet a tó megtöltése érdekében. Láttam is egy ilyen erős csorgást a parti kövekben és a gyerekkori haver mondta, hogy gyorsan fotózd le, mert lehet, hogy most nem sok jön.

A híd maga olyan mint egy Andersen mesekönyv illusztrációja. Azért Andersen, mert legyen bár mesésen szép ez a hely, erre a szent helyrajzi számra majdnem egy évszázada mégis kegyetlenül fájdalmas, durva, kemény magyar gyermeksorsok jutottak. S ha már itt tartunk, a Gyermekotthon marad. Az Európai Unió a megyei fenntartású bicskei gyermekintézménynek nyújtotta a pályázati támogatást, aminek teljes összege bruttó 300 millió forint a történeti kertek rekonstrukciója érdekében, amit kutatás, régészeti feltárás előzött meg, amiről szintén írtunk.  

A tó mellet ez a platán. Nem vagyok ezoterikus típus. Nagyon nem. De nem is olyan régen egy baráti beszélgetésünkben egy kollégával szóba került, hogy mennyire szeretjük az élő fákat. S hogy tapogatjuk olykor a kérgeiket. S ha jártunkban-keltünkben azt látjuk, hogy valami félnótás rajzszögekkel nyomja tele az élőfát, képesek vagyunk kulcsainkkal kifeszegetni. Ugyanez a kolléga azt mondta egy mindkettőnk által kedvelt kortárs nagy magyar íróra, hogy olyan nyugodt mint egy növény. Valami fenséges nyugalmat tudnak ezek a fák sugározni, és ehhez óriásnak sem kell lenniük. Akkor is, ha valami bajuk van. Akkor is, ha már dőlnek valamerre. Akkor is ha nagy a szél. Nagy fakírok.   

Nos, ebből a platánból természetesen döbbenetes erő sugárzik, amint teljes tenyérrel nekitámaszkodom. Olyan mint egy férfias kézszorítás. Odébb egy fiatal akáchoz támasztottam bringám. A kérgére tapasztva tenyerem olyan érzésem volt, mint amikor nővel fogok kezet. Csak éppen a műköröm hegyeinek tenyerem sorsvonal-életvonal elejénél érzett észlelése hiányzott. Hiányzott volna? Hát nem. No de hagyjuk a mélylélektant. Jöjjön a Batthyány-kastély  Hans Christian Andersenről (csak általam) elnevezett hídjáról készült kép. Itt is lesz ám esküvői fotózó helyszín minden oldalról.    

Itt pedig a kövek között csorgó víz az új kútból. A víz folyik. A kő marad. Már ameddig bírja. A víz pedig folyik tovább. A kő pedig darabjaiban.  

 Itt pedig újra a gyógynövénykert, a lombernyő alól szemlélve. 

Homlokzati karbantartási munkálatokban a fővárosi Cardif önkéntesei Bicskén. Természetesen maradtak még feladatai bőven a nagy munkában lévő gyermekotthoni dolgozóknak - minden nap minden munkaórájára.  

Az istálló előtt is nagy előkészítő munkában a festők.  

No, itt a bencés monostori atmoszféra - mint a Bakony mélyén lennénk. Nem is tudom, hogy jut eszembe.   

A bal szélről letéptem egy szálacska mentát. Két bögre teára valót. Táskámba  tettem, bár itthon is terem - de közel sem olyan jól nevelt és erős mint ott. Jut eszem jól megmosom, leveleit forró vízzel öntöm le, legyen már egy kis Marokkó és mindjárt folytatom. Háttérben a Cardif önkéntesei. Jobbról biztosan orvosi zsálya.       

 Az istállót teszik rendbe. Szép idő egyenesen aránylik a munkakedvhez. A lólakban 5-6 ló paripának van helye. A padlásszerű nagy ajtósban szénát tároltak, hadd száradjon és le is lehetett egy ajtón a belső térbe dobni. Az épület 100 éves műemlék. A tervekben szerepel egy kis lovarda kiépítése is. Közelebbi tervek szerint két póni fog érkezni.

Saját közeli terveink szerint pedig megiszogatjuk a mentateát minden nélkül. Mire megírtam, kiázott és "kihűtt". Kerámia szűrő ki, kicsit lecsurgat, mert minden cseppje kincs. Egészségünkre.  

 Izing

Jó volt ez a híd, akkor is, ha préselt lemez volt a gerendákon, volt alatta támasztás, mégis elbontották. Csakis abban lehet bízni, hogy azért bontották el, mert a talajban kivájt lépcsőzetet valamivel be akarják fedni és a préselt lemez helyett alul akár mederirányban, akár hosszában szorosra tett gerendák támasztják majd alá a járófelületet.

Lehet, hogy úgy akarják újjáépíteni, hogy arról később a jogi felelősség terhe miatt sehogyan se lehessen leesni, csakis úgy, ha valaki le akar ugrani a másfél méteres "mélységbe". Lehet, hogy ezt ideiglenesnek gondolták. Remélhetőleg egy új megépítésével bizonyítják, hogy igen, ideiglenesnek gondolták.

Mert a híd az kell ide.   

A híd lebontása után a bicskeieket képviselő testület szíves figyelmébe ajánlható a tény: a családok összefogásának hatására kiépült Bicske Szíve Park és játszótér, a város kemencéje és a benne lévő forgalmas uszoda, és a közeli általános iskola között a (kiskorú) gyalogosok érdekében egy fölfestett és táblával jelölt gyalogátkelőhely kell.

A nagy magyar politikusok a világfolyamatoktól védenének bennünket, mint például a migráció, de itt Bicskén arra nem futja, hogy egy gyalogátkelőhely legyen a város egyik legforgalmasabb utcájában két oktatási intézmény, az uszoda és általános iskola között a gyerekek védelmében? Sőt. Itt a játszótérhez is van ám átjárás. A Bicskei Napok  főhelyszíne. Csak éppen zebra nincs. De még a Batthyány utcánál sincs. Mintha ebben a városban nem lenne se gyalogos, se gyerek, se öreg, senki, csak az autósok.

Nos, ez a híd ezért is jó volt, hogy számos pontról JÁTSZÓTÉRRE, PARKBA, USZODÁBA érkező vagy KERTVÁROSBA igyekvő, piacra járó gyalogos a Kiskörutat (így becézte egy szimpatikus úr a Kisfaludyt) ki tudja kerülni. Vagy legalább rövidítsem az útján.  

Szóval ez a híd nagyon kellett volna. Így is jó volt. De ha mégsem, meg kell találni a módját annak, hogy olyan épüljön újjá, amilyen például a 100-as út alatti gyalogos aluljáró folytatásánál a Szent László utca eleje közelében ível át a patakon. Vagy lehet akár fémből is a Bicske Szíve Parkba vezető mint a Deák végén. 

(Nem bírom kihagyni, hogy nagynéném szombaton családi körben Jézus Szíve Parknak nevezte és nagyokat kacagtunk, pedig bizony Cambridge-ben, a kora középkorban keletkezett egyetemi városban is hasonlóképpen hívják az egyik kultikus központi teret: Jesus Green, amit egyszer a saját szememmel is megnézek). 

Most se híd, se gyalogátkelő a Bicske Szívében. Pedig az a minimum, hogy mindkettő legyen itt, a harmadik a parkolóbejárat. Mint a szív három főverőere.

Alább pedig a Jesus Green jó időben.  

ia

Pénteken megnyitottuk a Batthyány-kastély dísztermében Kővári Attila festőművész barátom A körbefestett Bicske című kiállítását.

Juhász Tibor bicskei pincészetétől kaptunk kiváló borokat a fogadásra - chardonnay és cabernet sauvignon, a második a kedvencem - a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon szakácsainak igazi, frissen sült pogácsája mellé.

Ötvenen biztos voltunk. 

Nekem igazán különös volt a falon látni a magasztos teremben a mi nappalink meghatározó momentumát, a Kilátás a Galagonyásról Bicskére című művet. Jól mondta komám, ha együtt élünk egy képpel, egy időre el kell dugni, hogy hiányozni kezdjen vagy éppen kiállításra vinni, hogy felértékelődjön.... Mondjuk én szívesen nézettem meg mindig kedves vendégeimmel, az is lehet, hogy többekkel kétszer. Tőlük bocs. Öreg Sam.

Mikor vége lett a hivatalos résznek, Vásárhelyi János igazgató úr minden kiállításért dolgozónak a kezébe nyomott egy csomagban egy üveg etyeki héjon áztatott szürkebarátot az Alexandra Kispincészetből valamint ugyaninnen egy száraz fehéret.

A szürkebarát Szegeden vizsgázó fiamat várja könyvespolcán.  

A száraz-fehér várakozó állásponton figyel a stelázsiról...

A csomagban benne volt még két üveg szilvalekvár. Egyiket a helyszínen továbbajándékoztam a komámék lányainak. A másik szombat reggel óta magyar vajas kenyéren merült el bennünk élvezni közmondásosan ritmikus perisztaltikánk. (A további emésztési szakaszokra most nem térek ki.) Amíg el nem fogyott vagyis máig ezt ettem egy ebéd kivételével. Amikor elfogyott, nem hagytuk kárba veszni az üveg belső falára tapadt  lekvárocska maradékot, hanem a kakaóhoz majdnem forrásban lévő tejjel öblítettük ki az üveget, az került a bögrébe.

A szilvalekvárok királya, a királyok szilvalekvárja. A vajon ki főzte? című rész még nyomozati szakaszban, de megtudtam, hogy a Gyermekotthonban főzik ezt is, és például nem egy csomag kávét, hanem lekvárt vagy gyógynövényt ajándékoznak protokollárisan. Az idei Kővári-kiállításban az is nagyon jó volt, hogy bár ötkor nyitottam hat perces gondolattal, de még sokáig ottmaradtunk a fantasztikus képek között. 7 után mentünk haza. A szomszéd díszteremben is csoda kiállítás látható, nem is két hétig, olyan alkotók vannak Közöttük mint Náci bácsi vagyis Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművész http://hu.wikipedia.org/wiki/Kokas_Ign%C3%A1c  Vagyis ne hagyjuk ki semmi esetre. 
Ő a két korábbi bicskei Kővári-megnyitón kedves feleségével együtt vett részt és Kővári Attilát a tanítványának nevezte a fülem hallatára, amikor a Gellérthegy aljában található műteremlakásában tettünk nála látogatást 2006 nyarán Kővári Attilával, amikor a Mesternek a Műcsarnokban éppen életmű kiállítása volt 80. születésnapja alkalmából. Sőt, Attila valamilyen lakkokat is kapott tőle, amitől fényesebb lesz a kép. Amit aztán egy darabig érintetlenül, ereklyeként őrzött, végül mégis felhasznált.

Szóval nézzetek fel a kastélyba ezekre a tárlatokra, ha tehetitek.

Izing 

Jó ismerősöm írja: Szia!  Megtennéd hogy berakod a blogodba a következő felhívást? A kollégám kisfia és nagyon kellene neki a segítség! Váli völgyben lakik!
Köszönöm szépen. 

(Sajnálatos, hogy a XXI. században Európa szívében ezért gyűjtést kell rendezni és nem lehet természetes napjainkban az azonnali orvosi lépés. Ez van. Egymásra vagyunk utalva, mint mindig - A szerk.)  

https://tegyjot.hu/gyujtes/1363/nazarov-mutetre-varo-nagyfiu-segitseget-ker

Az édesanya levele Kajászóról:

Adolf 2001-ben született súlyos oxigénhiánnyal.

Fokozott bal oldali és enyhébb jobb oldali feszessége van.

2005-ben achilles műtéte volt, mert lábujjhegyen járt. Jelenleg újra több helyen befeszülnek az izmok a növekedése miatt. Járása nehézkes, fájdalommal jár.

A Dr. Nazarov-féle műtét javítana állapotán, mint már sok magyar gyereknek.

Sajnos a TB nem támogatja így önerőből – a semmiből – kell finanszírozni. 1,5 millió forint a barcelonai műtét költsége amit őszre tervezünk.

Szeretnénk segítségeteket kérni a jobb élet reményében

Korábban már megírtuk: nem felel meg a valóságnak a bicske.hu és a "Bicskei" "Újság" közlése a bicskei Okmányiroda ügyfélfogadásáról sem. 

Új híd épült a Bicske Szíve Parkban. Mivel a 34. Bicskei Napok hét nyelven beszélő Budapest Bár koncertje előtt a város a piactéren alakított ki parkolót, meg kellett oldani az átkelést a Jakab-forrás táplálta Sárközi-árok medre fölött. Jót és jó helyre épített a GESZ, hiszen a következőkben a park, a játszótér és az uszoda is könnyebben megközelíthető lesz. Akik az új híd helyén a mederbe ereszkedve, a vízfolyást átlépve, majd partoldalnak felkapaszkodva sétáltak otthonuk felé az uszodából a mai híd helyén, hogy rövidítsenek, tudják miről van szó. A képen egyébként látható ez a különösen elfeküdt törzsű fűz, ami nemzedékek óta gyerektársaságok tanácskozóhelye.  

Ez a híd ideiglenes volt, már nincs meg. Reméljük, szilárdabb épül. 

Gitárduó. Goldsmann Balázs és Gerdenics Bence gitáros tehetségek Kővári Attila festőművész kiállításának megnyitóján játszottak a művészetkedvelő bicskei közönségnek. Amikor ezt a szalagot megláttam a Budapest Bár koncertre tartva a híd közelében, éppen Bencével futottam össze. Megkértem, hogy készítsünk egy képet róla itt. Mire ő türelmet kért és Balázs zenésztársát kezdte keresni, mert ő inkább a közös felvételt szorgalmazta. Teljesen igaza volt. Különben is többes szám.  Művészek nagy munkában.      

Kővári Attila: Emlékmű - A 24 festményt bemutató tárlat a Batthyány-kastély díszterem melletti helyiségében, az egykori grófi díszebédlőben látható. A festőművész régi barát egy párás reggel atmoszféráját hozza elénk remekművén, háttérben a hajdani zeneiskolával, a jellegzetes bicskei épülettel. Míg műtermében dolgozott ezen a festményen, Wagner műveit hallgatta, hogy a témához szükséges kellő emelkedettség teljes legyen.