A polgármester a saját Facebook-oldalán közzétett korábbi bejegyzésében a valóságnak megfelelően az első emeleti  meghibásodásról számolt be - írja olvasónk az  Egészségügyi Központban történt csőtörés kapcsán.   Egy későbbi bejegyzése alatt azonban az alábbi párbeszéd alakult ki egy aggódó helyi lakos és a polgármester között:

- „Már réges-régen fel kellett volna újítani és modernizálni az egész épületet, hogy az ilyen eseteket megelőzzük!” - írja a felelős gondolkodású állampolgár. 

- „Köszönöm az értékes hozzászólást! A csőtörés az új szárnyba' történt.” - írja válaszul a "Bálint Istvánné Andi politikus" nevű oldal gazdája. 

A polgármester kommentben adott válasza téves. A műszaki hiba az első emeleten keletkezett, ahol felújítás nem történt, az emelet "új szárnynak" semmiképpen nem nevezhető. 

Az első emelet – az ott dolgozókkal és a rendeléseket látogató páciensekkel együtt – már legalább 16 éve várja a megérdemelt felújítást. Bár a lakossági tájékoztatásban a tisztánlátás alapvető követelmény, a kommentben szereplő vezetői állítás ebben a formában félrevezető lehet. Jóhiszemű megközelítéssel,  lehet, hogy csak egyszerű tévesztés, amit ki lehet javítani.  

A Bicskei Szó értesülése szerint a helyszíni mentési munkálatoknak és a dolgozók megfeszített tempójának köszönhetően azonban a helyzet hamarosan normalizálódik: 2026.10.08-tól  minden szakrendelés a megszokott időben fogadja a betegeket.

A Bicskei Egészségügyi Központ tájékoztatása alapján egy olyan épületgépészeti probléma állt elő, amely miatt az épületben átmenetileg sem víz-, sem áramszolgáltatás nem volt, ami nélkül dolgozni nem tudtak.  A kialakult kritikus helyzetben az intézmény dolgozói hatalmas erőfeszítésekkel, rendkívüli munkával igyekeztek elhárítani a hibát és megteremteni a gyógyítás feltételeit, hogy a rendelő mielőbb biztonságosan folytathassa a munkáját.

A háziorvosi rendelések zavartalanul fogadják a betegeket, az orvosi ügyelet szintén a megszokott időben és rendben működik.

Az érintett szakrendelések előjegyzett időpontjait a dolgozók kénytelenek voltak lemondani, elkerülve ezzel, hogy a pácienseknek további kellemetlenségeket vagy felesleges utazást okozzanak.

A Bicskei Szó olvasói nevében ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket az Egészségügyi Központ minden dolgozójának a gyors, áldozatos és kitartó munkáért.

Ugyanakkor határozottan elhatárolódunk minden olyan megalapozatlan, buta híreszteléstől és félrevezető információtól, amelyet a központtal kapcsolatban – minden valószínűség szerint szimplán "politikai" érdekektől vezérelve próbáltak terjeszteni.

Nem szabad elfelejtenünk: köztudott, hogy a magyar egészségügy nehéz évtizedeket tud maga mögött (és maga előtt), ám erről semmiképpen sem tehetnek azok a nővérek, asszisztensek és orvosok, akik nap mint nap a munkájukat végzik. 

Az Egészségügyi Központ honlapja szerint holnap már a házi- és a szakorvosi rendelések is fogadják a betegeket. Ezen és csak ezen az oldalon érdemes tájékozódni a Egészségügyi Központról: Bicskei Egészségügyi Központ   

Csaba emléke velünk marad mindannyiunkkal,  akik ismertük, tiszteltük, szerettük őt.

Sok erőt, kitartást és hitet kívánunk a gyászoló családnak!

Választási év, kormányzati kegyek, érdekek lehetséges megmutatkozása és egy igazi bicskei kuriózum: a függetlennek és civilnek mondott Pannónia Szíve Alapítvány (PSZA) története hűen illusztrálja, hogyan fonódik össze a pártpolitika, a közpénz és a „civil” szféra. A szervezet ugyanis nem akármilyen bicskei címen rendezkedett be, a pénzcsapokat pedig legmagasabb szinten, a letartóztatásban álló kormánytag kezével nyitották meg - akit megillet az ártatlanság vélelme az ítélet kimondásáig, de tény, hogy letartóztatták. 

Közleményben jelentette be a Miniszterelnökség, hogy létrehoztak egy olyan interaktív oldalt, térképekkel és grafikonokkal megtámogatva, ahol bárki kedvére böngészheti, hogy az  elmúlt öt évben kik és mekkora összegben részesültek a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásaiból. Megmutatjuk, kinek ítéltek az elmúlt években NKA-támogatásokat | Magyarország Kormánya

A bicskei közéletben nem nehéz összekötni a szálakat, de a részletek mégis önmagukért beszélnek. A papíron független, kulturális és térségi célokat lobogtató Pannónia Szíve Alapítványt nem valamilyen független kulturális intézményben, hanem hivatalosan ugyanazon cím alatt jegyezték be mint a pártirodát. 

Ez a cím nem egy átlagos civil szervezet otthona, ez a helyi Fidesz-KDNP bicskei telephelye, illetve a térség fideszes országgyűlési képviselőjének, Tessely Zoltánnak a helyi bázisa volt. A „civil” kuriozitás tehát teljes: a szervezet székhelye megegyezik a helyi kormánypárti báziséval, ahol a vezetők is szorosan összefonódnak a helyi hatalmi struktúrákkal.

A bicskei alapítvány nem maradt magára a feladataiban; a kormányzati kegyek bőségesen áradtak felé. A választások előtti esztendőben – amikor a kampányfinis pörgött, és a kormányzati források elosztása felgyorsult – összesen 50 millió forint közpénz vándorolt a szervezet számlájára különböző állami és civilalapos forrásokból a térségi imázsépítés és rendezvények álcája alatt.

A támogatások mögött ráadásul olyan döntéshozók álltak, akiknek a neve azóta más kontextusban is hírhedtté vált. A kifizetéseket és a pénzek útját az a kormányzati döntési mechanizmus pecsételte meg, amelyet minisztersége alatt a korrupciós botrányok miatt letartóztatásba került H. Balázs – aki egykori kormánytagként és az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) kifizetéseit is intéző befolyásos politikusként irányította a pénzeket – felügyelt vagy kézjegyével ellátott.

A bicskei eset tökéletes mikrotükre annak a rendszernek, ahol a „civil” jelző csak egy papíron létező díszlet. Amikor egy alapítvány a helyi Fidesz-székházból oszt és koordinál a programokat. Csak nekünk, csak most: Bicskén ez volt a valóság.

Olyasmi ez, mint amikor a Hazafias Népfront zászlaja alatt működő „független” béketanács vagy nőtanács üléseit a helyi MSZMP-bizottság párttitkárának irodájában tartották, és a faliújságra kitűzött határozatokat is ugyanaz a három elvtárs pecsételte le a szomszéd szobában, miközben a népköztársaság alkotmányos ünnepén a függetlenségről és a nép akaratáról szavaltak.

 

A túrázás és a hazai tájak felfedezése új dimenzióba lépett, és mostantól a motorzás szerelmesei is saját, hivatalos teljesítménytúrán hódolhatnak a szenvedélyüknek. A bicskei szoftverfejlesztő és motoros, Akli Péter ugyanis megálmodta és megalkotta a Motoros Kéktúra applikációt. 

Motoros Kéktúra — Gyűjtsd be mind a 19 megyeszékhelyet!

A kihívás lényege egyszerű, mégis nagyszabású. Magyarország valamennyi megyeszékhelyét fel kell keresni a kétkerekűvel, a sikeres teljesítésért pedig a résztvevők hivatalos tanúsítványt kapnak.

A rendszer megtervezésekor kifejezetten figyeltek arra, hogy a technológia ne elvonja, hanem támogassa a figyelmet az útról és a tájról. 

 Nem kell folyamatosan a telefont bámulni menet közben. Amikor a motoros beér az adott megyeszékhely központjának körzetébe, az applikáció érzékeli a megérkezést.

A néhány száz méteres zónába érve az utcák vonalának jelzése a képernyőn zöldre vált, így azonnal látszik, hogy megvan a sikeres „becsekkolás”.

Mivel a célpontok maguk a megyeszékhelyek központjai, a navigáció természetes és magától értetődő.

A túrázásnak ez a formája sokakban ébreszthet ismerős érzéseket. A klasszikus hazai túraformák – mint például a népszerű Kéktúra útvonalak – általában fix pontokhoz, pecsételőhelyekhez kötődnek. Akik kipróbálták már a kerékpáros kéktúra valamelyik szakaszát – például a Vérteskozma és Dunaalmás közötti vonalat a Horizont túraútvonalon, mint pl. e sorok írója, ahol oszlopokon elhelyezett kódokkal lehet rögzíteni a pontok elérését –, pontosan tudják, mekkora élmény a fizikai teljesítmény és a táj egésze. .

Akli Péter alkalmazása ezt a felfedezős, bakancslistás élményt ülteti át a motorosok világába, ahol a kilométerek, a kanyargós aszfalt és a városok kulturális kincsei fuzionálnak egymással.

A motoros csajok érdeklődését is felketette a bicskei szakember munkája:  

Beszámolójuk igen praktikus. 

Kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy egyetlen munkahelyhez hűségesek egész életükben. Kiripolszki Ferenc, ismertebb nevén Kiri vagy Fecsó azonban azon ritka kivételek közé tartozik, akik fél évszázada ugyanazon a helyen szolgálják a közösséget.

1976 szeptemberében, alig 14 évesen lépte át először a Bicskei Vas Műszaki Áruház küszöbét annak új alkalmazottjaként. Ezzel egyidejűleg kezdte meg tanulmányait a Gelléri Andor Endre utcai szakmunkásképzőben Budapesten. Azóta pedig nincs megállás: Kiri az évtizedek során a helyi kereskedelem összefonódó, nélkülözhetetlen arccá. 

Amikor arról kérdezzük, hogy munkatársai közül kire gondol vissza a legszívesebben, gondolkodás nélkül érkezik a válasz:

"Mindenkire."

Ez a tűnődés nélküli felelet mindent elárul a kollégákhoz való viszonyáról. Példaként említi Tóth Istvánt, aki mintegy egy évvel érkezett hamarabb az áruházba, s azóta is jó kollégák. Fecsó emlékei szerint a kezdeti időkben összesen húsz ember dolgozott a vas-, edény-, műszaki- és járműalkatrész-részlegeken, igazi összetartó kis csapatot alkotva.

Szülei Csabdiról költöztek a mai Szent István útra 1964-ben abba a házba, ahol édesanyja a mai napig él. Tanulóként ez különösen kényelmesnek bizonyult, hiszen a gyakorlati munkahelye szinte karnyújtásnyira esett az otthonától.

A Műszaki kirakata előtt állva magam is rendszeres  csodáltam a kiállított Csepel kerékpárokat. Sokan idézik fel az egykori pénztárat is, ahol a mindig kedves, (kék munkaköpenyt és pepita gallért viselő hölgy) minden hivalkodás nélkül, mégis hatalmas gondossággal és eleganciával ügyelt a megjelenésére,  ami tanítónőkre emlékeztett. 

A pult mögött állva Kiri generációkon átívelő vásárlóközönséget ismert meg. Mint meséli, kezdetben bizony volt mit tanulni, mire az ember teljesen belerázódott a vevőkör sokszínűségébe és a szakma fortélyaiba, de az évek során mindenkinél megtalálta a közös hangot.

A Bicskei Szó olvasói nevében ezúton is tisztelettel gratulálunk Kiripolszki Ferencnek, és további sikeres 50 évet kívánunk neki jó egészségben!

Történelmi pillanathoz érkeztünk Bicskén, mert sosem volt még olyan helytörténetükben, hogy az ovisaink  konténerekbe voltak kénytelenek járni avagy azokba is. 

De ez nem katasztrófa, hiszen átmeneti kényszermegoldásról van szó, ami talán 12 év múlva vicces, fotókkal erősített emlék is lehet, és talán még egy új bicskei vicces kiszólás is megszülethet belőle néhány év múltán:

„Mi volt a jeled az oviban? – Mert nekem konténer.”

Természetesen senki sem vonja kétségbe a kialakult helyzetre tekintettel a szükségességét, de furcsa módon a költségvetési rendelet mégsem szerepel a felhasznált jogszabályok között. Holott az felhatalmazást, forrást és korlátokat fogalmaz meg, méghozzá nem szabadon választott módon, hanem kötelező formában.

Az említett 2/2026-os rendelet két helyen is azt említi, hogy Bálint Istvánné polgármester nettó 5 millió forintig vállalhat kötelezettséget a képviselő-testület utólagos tájékoztatása mellett. Ezzel szemben a határozati javaslat bruttó 8.842.566 forintról szól, aminek a nettó összege egyértelműen meghaladja a rendeletben meghatározott szintet.

Joggal merül fel a kérdés: mi a magyarázat arra, hogy most nem hívtak össze az egyébként Bicskén rendkívül gyakori rendkívüli testületi ülést?

Szabadságon voltak az illetékesek, ezért már nem is kell szabályosnak lenni? Látta valaki (legalább az illetékes frakció tagjai) az említett két másik ajánlatot, vagy mindenki bemondásra fogadja el az egészet?

Egy testületi ülésen tökéletesen lehetséges lenne szünetet elrendelni, és a döntés előtt bemutatni a dokumentumokat a döntéshozóknak, beleértve a nyertesnek jelölt ajánlatot is. Ráadásul a határozati javaslat 3. pontjában pontosan meg lehetne határozni, hogy a költségvetési rendelet melyik táblájának – például a 31. tábla 6. sorának – tartalmaznia kellene a fedezetet, ne kelljen már barkóbázni azon, hogy amit odaírtak, az mit is jelent.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a konténerek majd egy hónapja már üzemben vannak. Tényleg egy hónap után születik döntés arról, hogy egyáltalán ott lehetnek-e, és ki is fizeti a költségeiket? 

A hivatkozott rendelet értékhatárig ad kötelezettségvállalási jogosultságot a polgármesternek, de a szövegből úgy tűnik, mintha nem lennének szerződések vagy kötelezettségvállalások.

Most akkor felebaráti szeretetből és szívességi használatból zajlik minden? És végül: ki fizeti a számlát? Talán a jogorvoslattal akadékoskodó vesztes ajánlattevő? Vagy iskolabélyeg gyűjtés lesz, mint kb. 1980-tól az uszodára? Erről és ennek a jogi lehetőségéről miért nincs még tájékoztatás sem?

Érdekes ingatlanügylet borzolhatja a kedélyeket Bicskén, miután a gazdasági bizottság elé terjesztett polgármesteri javaslat egy belvárosi ingatlan értékesítésére készül.

A hivatalos előterjesztést csütörtök reggel tárgyalja a gazdálkodási bizottság.  Az első bekezdése korrekten rögzíti a legfontosabb paramétereket, benne azt a kulcsfontosságú részletet is, hogy az eladásra kínált teleknek nincs közvetlen közterületi kapcsolata. A dokumentum megfogalmazása szerint a megközelítés kizárólag egy magántulajdonban álló, 2610-es helyrajzi számú ingatlanon keresztül lehetséges. Ennyi erővel persze elméletben bármelyik szomszédos telken át biztosítható lenne a bejárás, ám az említett kapcsolat háttere sokkal több figyelmet érdemelne, miközben a városi belterületi szabályozási terv – amely a 19/2023. számú önkormányzati rendelet 2. mellékleteként érhető el – beszédesebb képet fest, mint a hivatalos előterjesztés mellékletei. A szabályozási terven szürke színnel jelölt 2610-es helyrajzi számú ingatlan eredetileg közlekedési területnek lett kijelölve, aminek a megszerzése és az onnan nyíló út kialakítása eredetileg az önkormányzat feladata lett volna. Az önkormányzat helyett azonban egy építési vállalkozó vásárolta meg az ingatlant – érdemes lenne pontosan utána járni, mikor –, ezzel gyakorlatilag kizárólagos kulcsot szerezve a most értékesítésre kijelölt telek megközelítéséhez. Ezzel a lépéssel a vállalkozó olyan pozícióba hozta magát, hogy rajta kívül szinte senki más nem tudja érdemben megközelíteni az önkormányzati ingatlant, ami felveti a kérdést: 1. a döntéshozók naivitásának áldozata lett a város lakossága, vagy 2. ennél sokkal összettebb a helyzet. 

Dilemmákat vet fel a telekértékelés és az értékesítési forma kapcsán is, hiszen vajon pozitív vagy negatív tényezőként vették figyelembe a közterületi kapcsolat hiányát az értékbecslés során, miközben Bicskén a közterületi kapcsolattal rendelkező telkek ennél jóval magasabb áron cserélnek gazdát, holott ezt az utat az önkormányzat is magáénak mondhatná és akkor sokkal jobb pozícióba hozhatták volna képviselőink a képviselteket.  Nem alaptalan a gyanú, hogy a pályázat mellőzése mögött részben az ingatlan sajátos, elzárt helyzete áll, hiszen a kulcs birtokában más potenciális vevő eleve labdába sem rúghat, a Madách utca vonalához kapcsolódó, évtizedek óta útként tervezett ingatlan jelenlegi státusza pedig legfeljebb magánút lehet, amelyet nem kötelező a közforgalom számára megnyitni. Egy „ügyes” településképi és vagyongazdálkodási döntéssorozat újabb fejezete ez, amely rávilágít arra, hogy a helyi közvagyon kezelése során mennyi apró részleten múlhat egy-egy értékesítés makulátlan (!) tisztasága, innen azonban már csak felfelé lenne út – és nemcsak a szóban forgó telken, hanem az átláthatóság terén is.

Olvasói jelzés érkezett szerkesztőségünkbe délelőtt 9 óra 24 perckor: a körforgalom közelében az Óbarok felé vezető úton megkülönböztető jelzést használó mentőautót és rendőrkocsit láttak a helyszínen, az árokban pedig egy roller hevert.

A baleset miatti aggodalmakat azonban hamar eloszlatta a Fejér Megyei Rendőrfőkapitányság kommunikációs szolgálatának tájékoztatása. Mint kiderült, nem történt közlekedési baleset. Egy rollerrel közlekedő hölgy ugyanis leszállt a járművéről, majd azt tolva megszédült és elesett.

A mentőszolgálat munkatársai a helyszínen ellátták, majd további kivizsgálás céljából kórházba szállították. Az esettel kapcsolatban a rendőrség nem indított eljárást.

Jobbulást és mielőbbi teljes felépülést kívánunk. 

„A gyermek lelke tiszta tükör; befogad mindent, amit a környezete sugároz feléje, és visszaveri azt a jövőbe. Vigyázzunk, mit vetítünk bele, mert abból lesz a holnap világa.”

Az Óbarki Kisvakond Óvoda fennállásának 50. évfordulóján a jelenlegi pedagógusok:  Mattó Éva, Hunics Ildikó, Bócsiné Mészáros Anna, Takácsné Pihokker Andrea és Tóth Mariann.

Az ünnepségen Bócsiné Mészáros Anna óvodaigazgató meleg szavakkal köszöntötte a megjelent vendégeket: a polgármestereket, a képviselő-testületi tagokat, a szülőket, a jelenlegi és régi óvodásokat, valamint a testvéróvoda, a rétyi Radák Kata Óvoda és az Antos János Iskola igazgatóját, Már Orsolyát. A Székelyföldről érkezett vendég és kolléga Mészáros Kartal polgármesterrel együtt köszöntővel fordult az ünneplő közösséghez. 

 Bócsiné Mészáros Anna beszédében hangsúlyozta, hogy az épület nem csupán egy intézmény, hanem Óbarok múltjának hű őrzője is. A történet jóval az óvoda alapítása előtt kezdődött: a ma is álló épület eredetileg a Hoffmann-birtok jószágigazgatói irodájaként funkcionált, ahonnan hosszú éveken át irányították a gazdálkodást. 1949-től az állami gazdaság használatába került annak 1974-es megszűnéséig. Ekkor nyílt meg a lehetősége annak, hogy az ingatlan közösségi célt szolgáljon. A gazdaság vezetése jelképes, 100 000 forintos vételárért ajánlotta fel a Bicskei Járási Tanácsnak, amely az óvodai hasznosítás mellett döntött.

1976-ban végül megnyitotta kapuit az óbarki óvoda. Az indulás egyszerű körülmények között történt, de a falu összefogása, a szülők és a dolgozók lelkesedése mindent pótolt. Az évek során folyamatosan szépült az épület: könyvtár, szolgálati lakás kapott benne helyet, 1986-ban megérkezett a vezetékes víz, majd a gáz, és a játékpark is gyarapodott. Az óvoda ma ismert nevét – Kisvakond Óvoda – 2012-ben vette fel Julika óvó néni javaslatára, utalva az udvaron előbukkanó kíváncsi mesehősre, a természet szeretetére és az egymásra figyelésre. A 2019-es nagyszabású felújítás pedig – amelyhez a mindenkori településvezetők (Tóth László, Borbíró Mihály, valamint a jelenlegi polgármester, Mészáros Kartal) nagyban hozzájárultak – új fejezetet nyitott, gyermekbarátabbá téve a patinás falakat. 

Az ünnepség egyik legfontosabb pillanata volt az elmúlt fél évszázadban itt dolgozó emberek tiszteletbeli felsorolása, hiszen – mint elhangzott – az óvoda legnagyobb értéke maga a közösség. A dokumentumok alapján, időrendi sorrendben megemlékeztek munkatársaikról. 

1. Kovács Erzsébet óvónő

2. Szabó Erzsébet élelmezésvezető

3. Mészáros Ágnes dajka

4. Heitler Mihályné takarítónő

5. Szöllősi Mihályné (Busi Ilonka néni) főzőnő

6. Giriczné Taksz Mariann óvodavezető

7. Komlós Mihályné élelmezésvezető

8. Nagy Istvánné dajka

9. Takács Ferencné takarítónő

10. Szabóné Kőhalmi Emília óvónő

11. Juhász Józsefné főzőnő

12. Balogh Károlyné (Müller Aranka) kisegítő főzőnő

13. Nagy Gáborné (Stéger Ildikó) óvónő

14. Metzgerné Speier Katalin óvónő, óvodavezető

15. Varga Barnáné (Kackstadter Magdolna) élelmezésvezető

16. Szakács Sándorné (Bordás Edit) élelmezésvezető

17. Vízer Katalin óvónő

18. Poczik Ferencné élelmezésvezető

19. Csokor Józsefné konyhai kisegítő, majd dajka

20. Szvák Mihályné óvónő

21. Czirják Tünde óvónő 

22. Kecskés Ferencné dajka

23. Kronberger Sándorné vezetőhelyettes, majd tagóvoda-vezető

24. Dancsiné Czeiner Edit óvónő

25. Barta Andrea óvónő

26. Szerencsésné Ferencik Julianna óvónő

27. Balla Hajnal dajka

28. Varga Gézáné óvónő

29. Váradiné Taksz Gyöngyi óvónő

30. Leleszi Attiláné dajka

31. Boros Tiborné dajka

32. Harsányi Anita óvónő 

33. Fülöp Edit dajka

34. Mészáros Tamás karbantartó

A jelenlegi nevelő- és technikai testület: Takácsné Pihokker Andrea dajka, Tóth Mariann óvónő, Mattó Éva dajka, Hunics Ildikó óvónő, Bócsiné Mészáros Anna óvodaigazgató

A gyermekek speciális fejlesztését segítő szakemberek: Komlós Lászlóné gyógypedagógus, Branstetterné Török Andrea gyógypedagógus, Százados Zsuzsanna logopédus, Südi Anikó fejlesztőpedagógus, Bácskai Györgyi gyógytestnevelő, fejlesztőpedagógus, Máté Luca logopédus, Balázs Boglárka gyógypedagógus. 

Valamint azok a kulcsfontosságú külsős segítők, akik nélkül az intézmény mindennapjai elképzelhetetlenek lennének: Csákai Károly („Mindenki Karcsi bácsija”), aki a technikai és épületgépészeti problémákat oldja meg. Mészáros Dávid, aki néptánc-oktatóként és színes fellépések szervezőjeként gazdagítja a gyermekek óvodai életét.  

Az ünnepség fénypontjaként köszöntötték a nyugdíjba vonuló Tóth Mariann óvónőt, aki négy évtizeden át (ebből 10 évet Óbarkon töltve) szentelte életét a legkisebbek nevelésének.

A színpad előtti és alatti köszöntésen az egykori és jelenlegi ovisok szívmelengető versekkel lepték meg a közkedvelt pedagógust:

Flóra, Luca, Viki, Nara, Anna és Olivér kezdetben körbevéve Mariannt a „Azért gyűltünk ide köréd...” című verssel köszöntötték, majd a színpadra kísérve őt a „Jöttem karikán, kicsi taligán...” kezdeti sorú köszöntőt, valamint a „Velem voltál örömödben...” című megható sorokat adták elő.

Maja és Amira a „Mariann nénit köszöntjük, sok esztendőt érjen...” kezdetű verssel tisztelegtek a pedagógus előtt.

Az egykori ovisok közül Márk a „Mint a kertész virágait gondozza és neveli...” kezdetű virágos verssel, míg Nati a „A kezünkben egy szál virág, kis szívünkben szeretet...” című záróverssel búcsúzott, megköszönve a sok éven át tartó türelmet és szeretetteljes gondoskodást.

A méltatásban kiemelték Mariann néni példaértékű humánumát, a hátrányos helyzetű és menekült gyermekek integrációjáért, valamint a környezettudatos szemléletmód átadásáért végzett áldozatos munkáját. Ebből az alkalomból felterjesztették a Pedagógus Szolgálati Emlékéremre, Mészáros Kartal polgármester pedig átadta részére az Óbarokért Emlékplakettet.

A hivatalos program lezárásaként a vendégek és a gyerekek birtokba vették az udvart, míg az óvoda egykori dolgozóit a tornaszobában egy meghitt, nosztalgikus múltidézésre látták vendégül.

„Kívánjuk, hogy az Óbarki Kisvakond Óvoda még sok évtizeden át legyen a szeretet, a játék, a kíváncsiság és a közösség otthona!”

Jelentős közlekedésbiztonsági fejlesztés körvonalazódik Bicskén. A jelenleg is működő, évtizedek óta forgalmas M1-es autópálya bicskei, nyugati csomóponjátnál (a hétköznapokban felhajtónak, lehajtónak nevezzük, melyek csak részei  a teljes csomópontnak) szintén körforgalom kialakítását tervezik az 1-es főúton - értesült a Bicskei Szó. 

A mintegy négy évtizede létesült, az autópálya fel- és lehajtóit az 1-es főúttal összekötő csomópont korszerűsítése régóta időszerű volt a növekvő teher- és személyforgalom miatt. Ezzel a beruházással jelentős mérföldkőhöz érkezik a város közigazgatási területén belüli közlekedés, hiszen néhány bicskei kilométeren belül ez lesz a harmadik körforgalmi csomópont, amely hatékonyan növeli az áthaladás biztonságát. A Bicskei Szó tájékoztatást kért az érintett infrastrukturális fejlesztésekért felelős MKIF Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-től. Amint a részletes szakmai tájékoztatása megérkezik, a tervezett ütemezést és a kivitelezés részleteit azonnal olvasóink elé tárjuk.Amit enélkül is tudni lehet, hogy az autópályák le- és felhajtóinál azért alkalmaznak körforgalmat, mert az alapvetően növeli a közlekedés biztonságát azáltal, hogy a pályáról nagy sebességgel érkező járműveket fékezésre kényszeríti, miközben az egyirányú haladás szinte teljesen kizárja a súlyos frontális vagy derékszögű ütközéseket. Emellett ez a csomóponttípus rendkívül nagy áteresztőképességet biztosít a csúcsidőszakokban is, így megelőzhető, hogy a torlódás visszanyúljon magára a főpályára, ami életveszélyes helyzetet teremtene. A hagyományos kereszteződésekkel ellentétben a körforgalom folyamatos és rugalmas mozgást enged, elkerülve a felesleges várakozást, ráadásul elhibázott lehajtás esetén biztonságos megfordulási lehetőséget is teremt a járművezetők számára.

A jubileumi, 25. alkalommal megrendezett Poreč Delfin tengeri úszóversenyen a tenger nem mutatott haragos arcot, mégis kifejezetten morcos hullámokkal fogadta a résztvevőket a nyílt vízben. Vakán Gyula úszásoktató pontosan így jellemezte a körülményeket, amikor a rajt előtt szemrevételezte az 5 kilométeres tengeri távot. A megmérettetésre nem egyedül érkezett, vele tartott két fia, Péter és Zsolt, valamint sporttársa és barátja, Pató Csaba is.

Apa és fiai számára ez a nap a nyílt vízi úszás igazi ünnepét jelentette, hiszen Gyula évek óta dédelgetett álma volt, hogy mindkét fia vele tartson a versenyen.  A pálya ezúttal nem sávokra osztott medence volt feszített víztükörrel, hanem az Adria, amelynek hullámai folyamatosan emlékeztették az úszókat arra, hogy itt nem ők diktálják a feltételeket. A tenger közös nevezőre hozta a résztvevők tömegét, eltűntek a különbségek, a hullámokkal kivétel nélkül minden úszónak ugyanúgy meg kellett küzdenie. A 2026-os, jubiláris 25. Poreči Delfin öbölátúszáson közel 1400 nevező teljesítette a választott távok valamelyikét mintegy 30 országból. Ebből 500 körüli volt az 5 km-et megúszó Poreč Delfinek száma.

A 2026-os, jubiláris 25. Poreči Delfin öbölúszáson közel 1400 nevező teljesítette a választott távok valamelyikét mintegy 30 országból. Ebből 500 körüli volt az 5 km-et megúszó Poreč Delfinek száma. Honfitársaink az eredmények szerint közel annyian voltak, mint a horvátok. A teljes mezőny majdnem 200 nő, több mint 300 férfi. Az itteni nyilvántartás más mint a balatoni, mert itt a település nevét nem tartalmazza az eredménylista, nem lehetett kiszűrni, hogy kik voltak még bicskei további teljesítők Bicskéről.    

A poreči esemény – a hazai Balaton-átúszáshoz hasonlóan a közösségi élmény, a természet ereje és a teljesítmény tisztelete köti össze.

A szigorú távot végül a csapat minden tagja sikeresen teljesítette. A legnagyobb kihívást a nyílt tenger felőli, nagyjából másfél kilométeres egyenes szakasz jelentette, ahol a felerősödő hullámok végig oldalról érték az úszókat, megnehezítve a megfelelő levegővétel és úszástechnika megtartását. Gyula számára a sportérték mellett a családi kötelék adta a legnagyobb boldogságot, büszkén látja, hogy hogy nemcsak fiai követik a példáját, de már a legfiatalabb generáció, a hatéves Zétény és a hároméves Félix is erős vonzódást mutat az úszás iránt. Úszásoktató nagyapaként kevés ennél nagyobb öröm érheti az embert.

A szervezők a hagyományos 1,5, 3 és 5 kilométeres távok mellett egy part menti, 500 méteres szakaszt is bevezettek az Adriai-tengeren, ami kiváló lehetőséget teremt a fiatalabbaknak és a kezdőknek. Gyula már a jövőt tervezi: azon dolgozik, hogy minél több mélyvízes úszó tanítványát elvigye a versenyre, ahol a megfelelő vízbiztosság és úszástechnika elengedhetetlen a természeti körülmények végett.

A terv része az is, hogy a futam előtt egy nappal érkezzenek, így a gyerekek megcsodálhatják Poreč gyönyörű óvárosát és tengerpartját. Az 500 méteres táv szülői kísérettel teljesíthető, de Gyula bácsi, ahogyan az uszodában szólítják tanítványai, felajánlotta: ha valamelyik szülő nem tudja vállalni a vízbe szállást, ő maga szívesen leússza az 500-at a gyerekekkel.

Az elért eredmények mögött kőkemény munka áll, amelynek kapcsán az oktató a felkészülés elengedhetetlen szerepét hangsúlyozta. Zárásként könnyes szemmel idézte egy végérvényesen eltávozott barátja örökérvényű elvét, ami a sportsiker igazi receptje: „Ha az edzésen "meghalsz", a versenyen feltámadsz. 

Lábjegyzet 

* Poreč Horvátország nyugati részén, az Isztriai-félsziget csodás adriai partvidékén terül el, ahol a történelmi óváros egy keskeny, tengerbe nyúló félszigetet foglal el. A festői települést az Adriai-tenger kristálytiszta vize mossa, sziklás és kavicsos partvonalát pedig olyan védett, népszerű öblök és lagúnák tagolják, mint a közvetlenül a központ mellett fekvő Peškera-öböl (ahol már sok bicskei teljesítette az 5 kilométeres távot), vagy a várostól délre húzódó, látványos Plava és Zelena Laguna.

Továbbra is bizonytalan a bicskei nemzeti és tudománytörténeti emlékhely, a „Hegyikastély” sorsa. Bicske Város Önkormányzatának nincs saját forrása a terület helyreállítására, és a hivatalos tájékoztatás szerint jelenleg nem mutatkozik megoldás a méltatlan állapotok felszámolására. Bár a térségben az MKIF Zrt. nagyszabású autópálya-fejlesztést végez, tőlük sem várható automatikus segítség.

A Bicskei Szó e-papíron fordult kérdésekkel a helyi Polgármesteri Hivatalhoz ugyanabban a levélben, amit az MKIF Zrt. is megválaszolt és néhány napja közölt a Bicskei Szó. Évtizedek óta ggodalmat kelt a történelmi és tudományos szempontból is kiemelkedő emlékhely elhanyagolt állapota. Arra kerestük a választ, hogy a közeljövőben, plédául a következő két évben várható-e bármilyen előrelépés a helyszín megóvása érdekében, illetve kezdeményezik-e az autópályán dolgozó magáncég bevonását társadalmi felelősségvállalási (CSR) programokon keresztül.

Kész tervek vannak, pénz nincs.

Bálint Istvánné polgármester válaszából kiderül, hogy az önkormányzat az elmúlt években, sőt évtizedekben több koncepciót és fejlesztési tervet is kidolgozott a Hegyikastély műemléki környezetének helyreállítására. A tervek végrehajtására a város nem rendelkezik saját anyagi háttérrel. A fejlesztések és a megmentési munkálatok kizárólag külső, pályázati források hiányában határozatlan időre váratnak magukra. A hivatal reakciója alapján nincs tudomásuk olyan közeli (2 éven belüli) megvalósuló tervről, amely rendezné az emlékhely sorsát.

Kérdésünkre, miszerint az M1-es autópályát bővítő MKIF Zrt. mint magántulajdonú cég esetleg szerepet vállalhatna-e a terület megóvásában, a Polgármesteri Hivatal óvatosan reagált.

Bár az önkormányzat és a kivitelezők között napi szintű a kapcsolat az autópálya-fejlesztés miatt, a városháza emlékeztetett: az MKIF Zrt. a megbízását a Magyar Államtól kapta egy konkrét infrastrukturális feladatra. Ebből adódóan a társadalmi felelősségvállalás és az esetleges támogatások kérdése az autópálya-építéstől teljesen független ügy. Bár az elvi lehetőség megvan az egyeztetésre, a polgármester szavaiból egyértelmű, hogy jelenleg nincs folyamatban olyan tárgyalás, amely megmentené a bicskei örökséget.

A helyzet tehát egyelőre változatlan: a bicskei tudománytörténeti emlékhely – állami vagy jelentős magántőke híján – továbbra is az enyészeté marad.

Lényegi részlet a levélből: 

A bicskei Városi Donát is ott volt a tegnap megrendezett budapesti Generali OWT Duna-átúszáson, Pesten vízbe ugrott, Budán partot ért.

Az eseményen összesen mintegy ezer ember úszott át a Dunán. Augusztus vége, Budapest, a főváros aszfaltja még ontja magából a nyár utolsó forróságát. A Generali OWT Duna-átúszás mezőnye ott sorakozott a pesti alsó rakparton, a Corvinus Egyetem árnyékában, ahol ezernyi ember indult neki annak a szűk, négyszáz méteres vizes folyosónak, amely a főváros két oldalát kötötte össze ezen a napon. A vízen ringatózó motoros mentőcsónakok és a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat szakemberei óvó szigorral figyelték a hullámokat, miközben a huszonhárom-huszonnégy fokos Duna hűvös víztömege ellenállhatatlanul vonzotta a próbázókat.

Mi jut eszünkbe ma a Dunáról? Az alacsony vízállás. Emiatt a folyó ugyan valóban keskenyebb lehet, de a víz sebessége, a sodrása helyenként még erősödhet is, vagy kiszámíthatatlanabbá válhat a szűkebb keresztmetszetben átpréselődő tömeg miatt. A táv 400 méter.

„Tartottam a sodrástól, és nagyon gyorsan történt minden” – meséli a nem mindennapi dunai átúszás tapasztalatait Donát. A folyó mindössze 20 fok körüli, meglepően hideg vize nemcsak kihívást jelentett, de plusz motivációt is adott, hogy minél előbb elérje a túlsó partot.

A legnagyobb élményt mégis a helyszín exkluzivitása adta: „Az volt a legfelemelőbb, hogy olyan helyen úszhattam, ahol máskor szigorúan tilos. Felpillantottam a vízből, és közvetlenül ott magasodott fölöttem a Szabadság híd. Nem hittem el.”

A Duna azonban nem adja könnyen magát. Ha az ember megáll, azonnal elragadja a vadvíz, így folyamatosan tartani kell a tempót. A technika kulcsa az átlós, srégen történő haladás: kissé szembe kell menni az árral, mert a sodrást csak így lehet legyőzni. A stratégia annyira jól sikerült, hogy végül a tervezettnél feljebb érte el a partközelt, így a célként kijelölt stéghez még vissza is kellett úsznia egy keveset. A 400 méteres, ám extrán különleges távot az órája szerint 7 perc 24 másodperc alatt teljesítette, ami a lépcsőn való kimászás és a hivatalos időmérő csippantás után pontosan 8 perces hivatalos végeredménnyel zárult.

Ez a teljesítmény nem a semmiből jött, de a vizes közeg még új terepnek számít. Korábban főként a futópályákon tűnt fel – teljesítette például a klasszikus athéni maratont is Agyagási Ákos vezetésével –, de a Kopaszi-gát mellett rendezett öbölátúszáson is szerzett már tapasztalatot. A mostani dunai kaland pedig csak a kezdet. A hosszú távú tervek között szerepel a Balaton-átúszás is, amihez a tavaly november óta a bicskei uszodában készül.  

Gratulálunk! Duna-átúszás versenyinformációk – Nightrun Budapest

Ma este hat után elindultam kerékpárral egy kisebb körre, amiben nálam  Vasztély a favorit. 

 Onnan a hegymenetet és vissza Csabdin át Bicskére. Végigmentem Vasztélyon, mire örömmel láttam, hogy a hajdani bányaút felújítás miatt lezáratott. Gondoltam, irány vissza Csadiba, ahogy Tükröspuszta mellett jöttem  és a község fölötti még meredekebb  kapuját néztem meg a vasztélyi útnak. Míg tekertem odáig, alig reméltem, hogy ott is lezárás van és örültem, hogy igen. Szeretem ezt a szakaszt és sosem hittem volna, hogy látni fogom megújulását.

A környékbeli lakosság, gazdák, autósok és a kerékpárosok körében egyaránt ismert, kihívásokkal teli szakasz évek óta rászolgált a korszerűsítésre. Az aszfalt réteg megújulása öröm, hiszen az emelkedők és a táj szépsége miatt ez a kör sokunk személyes kedvence lehet. Az enyém biztos. 

A megújuló útburkolat ugyanakkor új kihívásokat és felelősséget is hoz magával: Jobb útfelület, nagyobb sebesség. A sima aszfalt sajnos kedvez a száguldozásnak is, ami fokozott balesetveszélyt jelenthet. A kanyarok és meredélyek miatt kiemelten fontos, hogy nagyon vigyázzunk magunkra és egymásra. 

"Külterületi utak fejlesztése” pályázaton nyert a község  a Csabdi 086., 0102., 091/4. helyrajzi számú külterületi utak felújítása” című tenderen, amivel kapcsolatban Huszárovics Antal, Csabdi polgármestere tett előterjesztést júniusban.  
 
Nem néztem utána, csak kérdésünket küldtem el ezzel a hírrel kapcsolatban, hogy a szélesebb út is megújulhat, ami a négyes kereszteződésig a Csabdi, kültelek melletti kereszteződésig vezet, ahol az Ady utca, a Vasztélyi út és a bányaút találkoznak.   

Mély fájdalommal búcsúzunk Szabó Imrétől, a mesterségét kiválóan értő, széles körben tiszteletben álló embertől és szakembertől, akinek jó emlékét tisztelettel és hálával őrizzük, amíg csak élünk. 

Imre – sokunknak csak Imi – nemcsak a munkájával hagyott jó emléket. Azok számára, akik a Kistószegen és környékén nevelkedtek, a vele töltött gyerekkor felejthetetlen marad. Ő már akkor is természetes vezető volt. A tiszteletet nemcsak azzal vívta ki, hogy legtöbbünknél idősebb és erősebb volt, hanem a belőle áradó nyugalom és higgadtság révén is. Jószívű ember távozott közülünk, aki munkatársaival hatalmas munkát végzett. 

Akik ismerhették őt már régen, a szívük mélyén mindvégig ezt a derűs, nevető arcát fogják megőrizni.

Őszinte részvétünket és legmélyebb együttérzésünket fejezzük ki a családjának, és sok erőt kívánunk nekik ebben a nehéz időszakban. Emlékét szeretettel és kegyelettel őrizzük.

A bicskei közigazgatási terület szélén elterülő Százholdas elnevezésű erdő létező, különleges nevű helyszín a helyi földrajzban. Bár a név hallatán sokunknak nevetve A. A. Milne klasszikusa és Karinthy Frigyes felejthetetlen fordítása, a Százholdas Pagony jut eszébe — amelyről játszóteret is elneveztek —, Bicske határában nem mesei ihletésről, hanem egy patinás, hagyományos birtoknévről van szó. 

A „hold” mint régi területegység a nagyjából ötven-hatvan hektáros erdőtömb kiterjedésére utal, amelyet a térképek és a helyi emlékezet mindmáig Százholdas néven tart számon. Ha a természetjáró a Piros sáv jelzést követve indul útnak, az Alsó-Bitang-völgyön keresztül érheti el Tükröspusztát. A puszta épületei mögött a turistajelzés  kanyart vesz, elérhetünk a  jó öreg Százholdas övezte hűvös, sűrűbe. Az utat innen a Tarján felé vehető Piroson vagy Tornyópusztábába vezető Kéken folytathatjuk.

"Hundred Acre Wood" azaz százholdas erdő szerepel az eredetiben, ebből alkotta Karinthy a közmondásos Százholdas Pagonyt. 

Ez A. A. Milne Micimackó (Winnie-the-Pooh) című könyveinek helyszíne, amelyet a szerző a Kelet-Sussex-ben található 500 Holdas Erdőről (Fifty Acre Wood / Ashdown Forest) mintázott.

Ez a vidék Bicske határánál nemcsak a túrázóknak, hanem a helyi irodalom kedvelőinek is kedves emlékeket őriz. Ujszászi Ignác (1954–2021), a Bicskén nevelkedett és a helyi labdarúgócsapat kapusaként is ismert költő lokálpatrióta munkásságában kiemelt helyet foglalt el a szülőföld tájainak megéneklése. Összegyűjtött verseiben és a bicskei ihletésű költeményeiben lépten-nyomon felbukkannak a kistérség különleges pontjai, a Mogyorósi-barlangtól egészen a Bitang-völgy rejtett zugaiig. Verssoraiban a Bitang-völgy nem csupán földrajzi megnevezésként, hanem a bicskei határ, az ifjúság és a helyi természet iránti mély kötődés szimbólumaként él tovább. Az elnevezés valószínűleg az elbitangoló jószágokból ered, mert lankái jó legelők lehettek, kis részben ma is azok.  

Sokan kérdeztétek tőlünk az elmúlt időszakban, hogy a környékbeli közlekedésfejlesztési munkálatok — az M1-es autópálya és a 103-as út korrekciója, valamint az esztergomi út megépítése — hogyan érintik a Hegyikastélyt, annak megközelíthetőségét és a környező erdőterületet.

Ezzel kapcsolatban tartottak ugyan egy érdekes előadást városházi aulában a kivitelezők vezetői, ám e közmeghallgatás meghirdetése mindössze egy nappal az esemény előtt történt meg szélesebb körben. Javaslat a bicskei közmeghallgatás tisztességes meghirdetése érdekében  - Bicskei Szó

Annak érdekében, hogy tisztán lássunk, összegyűjtöttük a leggyakoribb Hegyikastéllyal kapcsolatos olvasói kérdéseket, és megkerestük az MKIF Zrt-t (Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.) ami az a  magánvállalat, amely a magyarországi autópályák és gyorsforgalmi utak jelentős részének üzemeltetéséért, karbantartásáért és fejlesztéséért felelős.

(A kerékpárút új útvonaláról még nem érkezett térképvázlat és arra sem érkezett válasz, hogy tudnak-e bármit arról, hogy a tudománytörténeti emlékhely végre méltó körülményeket nyerjen el. Igen, ez nem az ő asztaluk. De ha ezt mondták volna, vagy visszakérdeznek, arról érdeklődtem volna, hogy támogatnák-e anyagiakkal a terület szebbé tételét. A romok szerintem maradjanak romok, ne legyenek sterillé téve, mint egyes  magyar történelmi emlékhelyek, melyek ezzel varázsukat veszítették. Egyedül az enyészet csökkentése, az "állag" megóvása lenne a cél és a területen létre kellene hozni egy látogatható kilátót.      

A beruházás kapcsán nem változik, és ugyanolyan formában megközelíthető marad-e a terület, mint eddig?

A beruházást követően a terület továbbra is megközelíthető marad, közvetlen érintettség nincsen.

Biztosítva lesz-e a gyalogos, kerékpáros, illetve gépjárművel történő kijutás a helyszínre a csomópont, valamint az esztergomi út megépítése után? A csomópont és az útpálya korrekciója ezen biztosan nem változtat? A csomópont melletti kerékpárút új nyomvonaláról is szeretnék egy térképvázlatot kérni és közzétenni.

A csomópont kialakítása során a 103 j. számú út korrekcióval érintett szakaszán különválasztott kerékpárút létesül 760 méter hosszan, így a terület a beruházás után is megközelíthető lesz. A romokhoz egy sorompóval zárt erdei földúton keresztül, turista útvonal vezet jelenleg is.

(A kerékpárút új nyomvonalát ábrázoló térképvázlatot amint megkapjuk, azonnal közzétesszük itt a blogon!)

 Történt-e, vagy várható-e változás a Hegyikastély területének tulajdonjogában a beruházás következtében, avagy a beruházás a Hegyikastély területét közvetlenül nem érinti, és a projekt keretében nem várható tulajdonjog-változás?

A Hegyikastély a Bicske 0183/2 helyrajzi számú ingatlanon fekszik. Ez a korábbi 0183 helyrajzi számú földrészletből alakult ki, az M1 autópálya fejlesztéséhez szükséges terület kisajátítását követően, még 2022-ben. Az M1 projekt fejlesztésével kapcsolatban további területszerzés nem lesz. A beruházás a Hegyikastély területét közvetlenül nem érinti.

A munkálatok mennyiben érintik a területen található erdőt? Megmarad-e a zöldövezet az eredeti vagy ahhoz közeli formájában? (Másképpen fogalmazva: a beruházás nem, vagy csak kis mértékben és ideiglenesen érinti a Hegyikastélyt körülvevő erdőterületet?)

Kismértékű érintettség a 103. j. számú út mentén van az 1+970 – 2+160 km szelvények közötti szakaszon, ahol az úttal párhuzamosan földút létesül, mert a kivitelezőnek a Magyar Állam által átnyújtott tervdokumentációban foglaltakat kell megvalósítania, így az F3940 j. számú földutat is. Alapvető szándék, hogy a telekalakítások során minden kialakult új terület megközelíthetősége biztosítva legyen.

Amennyiben a feltételezett ideiglenes területhasználat véget ér, az igénybe vett (kb. 300 m²) terület visszaerdősítése meg fog-e történni?

Igen, a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról 79. § (3b) pontja szerint. Ennek értelmében a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúra-beruházás esetén, az erdőigénybevételhez (az eredeti erdő kivágásához) nem szükséges előre megjelölni a csereerdő pontos helyét és a tulajdonos hozzájárulását, hanem elegendő a fenti törvényben megjelölt, valamelyik állami erdészeti társaság kötelezettségvállalása a beruházáshoz kapcsolódó csereerdősítés elvégzésére.

A Hegyikastély közvetlen területe biztonságban van, a tulajdonviszonyok nem változnak, a megközelítés pedig a 760 méter hosszan kiépülő új kerékpárútnak és a rendezett földutaknak köszönhetően a jövőben is biztosított marad. Az igénybe vett erdei területek pótlásáról pedig törvényi kötelezettség alapján gondoskodnak!

Korábbi posztunkban olvasói fotókat tettünk közzé, ehhez érkezett ez a hozzászólás. Ehhez hasonlót nem kaptam még. Szellemes, vicces, eredeti. Köszönjük.   

Két jávorantilop legelészik. Egyszer csak megszólal a kisebbik:

– Te, Fater, miért van nekünk két ilyen hosszú, többszörösen csavart, egyenes szarvunk?

– Azért, fiam – válaszolja a termetesebb –, mert a szavannán nagyon sok veszélyes ragadozó van, meg kell védenünk magunkat, a csordát.

Legelésznek tovább, de egyszer csak megint megszólal a kölök antilop:

– Fater, és miért van ilyen nagy toroklebenyünk?

– Azért, fiam, mert a szavannán nem ritka a 45 fok feletti hőmérséklet, és mi ezzel a vérerekben gazdag toroklebennyel is tudjuk szabályozni a hőháztartásunkat.

Kis idő múlva megint megszólal a fiatalabb jávorantilop:

– Te, Fater, akkor most azt mondd meg kérlek, hogy miért van ilyen széles, szőrös párosujjú patánk?

– Azért van ilyen széles, párosujjú patánk, mert ha nem ilyen lenne, könnyen elsüllyedhetnénk a szavanna elsivatagosodott részein.

A fiú egy darabig csöndben van, majd megszólal:

– Ez mind OK, Fater, de akkor mi a francokat keresünk mi Bicskén, a Pócalján? 

A Bicske és Alcsútdoboz környékén, a Vál-völgy térségében fotózott jávorantilopokról készült képek a sajtóban és az interneten megjelent beszámolók alapján váltak ismertté. Képeinket tegnap este készítette kedves olvasónk.

A nem mindennapi látványosságot nyújtó állat a Föld legnagyobb testű antilopfaja, amely Afrika déli és keleti részeiről, a nyílt, száraz szavannákról és ritkás fás területekről származik. A kifejlett bikák tömege a négyszáz kilogrammtól akár az egy tonnáig is terjedhet, marmagasságuk eléri a 130–180 centimétert, miközben mindkét nem viseli a jellegzetes, egyenes és spirálisan csavart szarvakat. Jellegzetességük a vöröses-zsemleszínű szőrzet az oldalukon húzódó vékony fehér csíkokkal, a bikáknál pedig a sötét homloksörény és a hatalmas toroklebeny, amely a hőszabályozásban segíti őket. Bár elképesztően robusztus felépítésű lényekről van szó, ha megijednek, helyből is nagyot képesek ugrani. A vízhiányt pedig kiválóan bírják, mert a szükséges nedvességet a megevett növényekből, bogyókból és gyökerekből szívják fel.

A jávorantilop különleges termékei miatt került a mezőgazdaság és a kutatások fókuszába. Húsa kiváló minőségű, porhanyós, fehérjében gazdag és szinte teljesen zsírmentes, ízre a legfinomabb szarvas- vagy őzhúshoz hasonlít. Teje igazi tápanyagbomba, hiszen zsírtartalma a tizenegy-tizenhét százalékot is eléri, ami a tehéntej többszöröse. Mivel rendkívül szelíd és nyugodt természetű, a 19. század óta próbálkoznak a háziasításával. Dél-Afrikában, Zimbabwében és Kenyában sok farmer állt át a tartására a marhák helyett, mert jóval kevesebb vizet fogyaszt és ellenáll a trópusi betegségeknek. Európában a leghíresebb kísérleti telep egy ukrajnai természetvédelmi területen működik, de a cseh agrártudományi egyetem tangazdaságában is folynak hasonló tenyésztési programok.

A zárttéri tartásuk azonban egyáltalán nem zökkenőmentes, és komoly kihívás elé állítja a gazdákat. Hatalmas ugróképességük és tömegük miatt a hagyományos kerítéseket könnyedén átugorják vagy áttörik, így magas és megerősített karámrendszert igényelnek. Ezen felül afrikai származásuk miatt a hazai kemény mínuszokat és a jeges talajt rosszul tűrik, télen fűtött, szigetelt istállót és bőséges takarmányozást igényelnek. Bár alapesetben nyugodtak, pánikba esve a karám falának rohanhatnak, és zárt térben a borjak nevelése is jóval több odafigyelést igényel. A tegnap este fotózott példányok mindenesetre szemmel láthatóan remekül érezték magukat a magyar tájban.

Mint azt az Erőmű-tó elérhetővé tételéért fellépő egyik olvasónk figyelmünkbe ajánlotta, városunk polgármestere (egy mintegy 18 éves tartozásként létrejövő gyalogátkelőhelyről szóló) Fb-posztja alatt szerepel két komment az Erőmű-tóról. Néhány súlyos tévesztést is  találtak olvasóink a másodikban,  amit írója kész tényként tálal. Álljanak itt először is az általa leírtak. 

“Mint ahogy az egyik helyi Tisza sziget oldalán is saját maguk által nagyon korrektül leírták a tó és környékének töténetében azt , hogy az erőmű-tó sohasem volt Bicske városának tulajdonában ,arra a területre csupán használati joga volt a városnak , amelyről 2007-ben az akkori városvezetés anyagi ellenszogáltatásért cserébe lemondott és átadta azt a BP Gate befektetői konzorciumnak, amely egy a közhasználat elől elzárt luxus lakóparkot és golfpályát szeretett volna építeni oda! Ez anno a világválság miatt meghiúsult mivel a befektető tönkre ment és egy bank tulajdonába került a terület , amelytől később a Mészáros cégcsoport megvásárolta! Az, hogy hosszú éveken keresztül a bicskeiek , főleg a horgászok lejárhattak oda és használhatták , az egy ideiglenes engedmény , egy szerencsés kegyelmi állapot volt , de távolról sem tulajdon jog! Ezért lehetnek bizonyos nosztalgikus vágyaink , megbocsátható emberi tulajdonság , de visszakövetelni nem lehet azt ami sohasem volt a miénk!”

A fenti hozzászólás több alapvető pontatlanságot tartalmaz valamint konfabulálás, ez itt azt jelenti, hogy emléktöredékek  rosszul sikerült koktélja. A bicskei Erőmű-tó körül kialakult helyzet megértéséhez elengedhetetlen a jogi háttér, az időrend és a helyi polgárok - a petíciót jegyző TISZA Sziget Bicske közösségének szándékainak pontos tisztázása.

Ha valaki valóban figyelmesen olvassa a kezdeményezést, láthatja, hogy  a helyiek egyetlen szóval sem formálnak tulajdonjogot az ingatlanra, hiszen tisztában vannak annak tulajdoni státuszával. Ahogyan azt a TISZA Sziget Bicske világosan összefoglalta tényfeltáró tájékoztatójában, a kiállás nem az ingatlan visszaköveteléséről szól, hanem a lakosság több évtizedes hagyományokon alapuló rekreációs és horgászati hozzáférésének méltányos biztosításáról. 

A kommentelő 2007-es önkormányzati joglemondásról szóló narratívája legalább annyira téves, mint amilyen magabiztosan állítja. Az Erőmű-tó az Eocén-program keretében erőművi víztározóként jött létre, tulajdonviszonyaiban az állami és iparági döntések voltak a meghatározók.

A bicskei önkormányzatnak - ellentétben a polgármester online faliújságán olvasható komment állításával - sosem volt olyan tulajdon- vagy használati joga, amiről 2007-ben lemondhatott volna. Ekkor csupán annyi történt, hogy a terület mezőgazdasági művelés alóli kivonásával a város mintegy 0,4 milliárd forintos forráshoz jutott az akkori beruházási tervekhez kapcsolódó lépésként a befektetőtől, aki a területhez hitelből jutott. Azért fizetett (lassacskán és nehézkesen), de bizony ennyit, mert jelentősen megnőtt birtokának értéke.  

A tó és környezetének sorsa valójában a későbbi gazdasági válság idején bicsaklott meg. A Budapest Gate projekt mögött álló és a jelzáloggal terhelt  birtok tulajdonos cégének devizahitelből finanszírozott beruházása bedőlt, a cég pedig felszámolás alá került. 

Bár a Bicskei Barátság Horgászegyesület bérleti szerződését már 2006 decemberében felmondták, a horgászok egy külön megállapodás alapján még évekig visszatérhettek a partra. A terület végül 2014 őszén került másik cég tulajdonába, amikor a felszámolási eljárás során a felcsúti Búzakalász 66 Kft. megvásárolta azt a hitelező banktól — miután a fideszes vezetésű önkormányzat nem vett és/vagy nem is vehetett volna részt az árverésen.

Tehát a bicskeiek teljes és fizikai kizárása a polgármesteri oldalon álló kommentel ellentétben NEM 2007-ben, hanem 2015 és 2016 folyamán valósult meg, amikor a tulajdonosváltást követően a magánbirtok és vadászterület köré egy több kilométeres kerítést húztak fel.

2007-ben tehát semmilyen önkormányzati joglemondás nem történt, nem is történhetett.  A lakosság a 2014 utáni felszámolási értékesítés, valamint a terület körbekerítése óta nem látogathatja Bicske szívének egyik legszebb részét.

A helyiek kérése ennek fényében nem egy sosem volt tulajdon visszakövetelése, hanem a közösségi jelenlét lehetőségének és a helyi értékek megőrzésének teljesen jogos és méltányos felvetése.  Ha a kommentelő elolvassa a TISZA Sziget Bicske petícióját, kiderülhet számára is, hogy nem tulajdonjogi változásról, hanem a kapu lehetséges megnyitásának eléréséről szól, hogy a tó ismét elérhető lehessen a bicskeiek számára, vagyis élhetőbbé tegye a várost.