Úgy tűnik, megállíthatatlan a bicskei atléta: az elmúlt hónapban már két kiemelkedő sportsikeréről is nagy örömmel számolhattunk be a helyieknek, a napokban pedig egy újabb hatalmas mérföldkőhöz érkezett a pályafutása. Borsiczky-Szedő Zsófia a magyar U23-as keretben léphetett pályára az U23-as Válogatott Viadalon (POL, CZE, HUN, UKR).

A rangos, nemzetek közötti pontgyűjtő versenyen a cseh, a lengyel, az ukrán és a magyar elit mérte össze a tudását. Zsófi számára nemcsak a nemzetközi mezőny miatt volt különleges ez a nap, hanem azért is, mert büszkén képviselhette hazáját is a legmagasabb szinten. A fiatal sportoló számára kiemelten fontos a lakóhely elismerése és a helyi közösség támogatása, amelyből rengeteg erőt merít a mindennapi felkészülés során. Kiindulva például abból, hogy aki nemzetközi versenyen bicskeiként képviseli a hazát, Bicskét is képviseli. Például, mert így vagyunk rá a legbüszkébbek. 

Borsiczky-Szedő Zsófia  így értékelte a válogatott bemutatkozást:

„Hihetetlenül hálás vagyok, hogy ott lehettem ezen a versenyen. Amikor bő egy éve elkezdtem a futást, álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen gyorsan eljutok a egy nemzetközi viadalra. Leírhatatlan érzés volt Magyarország színeiben futni.”

Az 5000 méteres távon a mezőny mellett az elemekkel is meg kellett küzdeniük a versenyzőknek, hiszen már a reggel 8 órás rajtnál fojtogató hőség fogadta az atlétákat. Zsófi végül 17:35-ös idővel a 7. helyen ért célba. Bár az egyéni legjobbját a nehéz körülmények között most nem sikerült megjavítania, a bicskei futó hangulata a legkevésbé sem borúlátó – a tőle megszokott pozitív és céltudatos mentalitással tekint előre.

„Egyáltalán nem vagyok elkeseredve vagy csalódott. Ez a verseny megmutatta, hogy hol tartok most, és hogy miben kell még fejlődnöm. Kaptam egy hatalmas adag plusz motivációt” – tette hozzá mosolyogva. „Edzünk tovább gőzerővel, és remélem, hogy lesz még alkalmam magamra ölteni ezt a csodás magyar mezt!”

Borsiczky-Szedő Zsófia (versenyeken és az atlétikai adatbázisokban gyakran Borsiczky Zsófia néven szerepel) egy bicskei kötődésű, fiatal magyar hosszútávfutó atléta.

Kiváló eredményeket ér el a hosszútávfutásban (3000, 5000 és 10 000 méteres távokon, valamint utcai és terepversenyeken). A TFSE (Testnevelési Főiskola Sport Egylet) színeiben versenyez.

A Kékestetőre vezető, kemény, 11,3 km-es hegymeneti futóversenyen a női abszolút kategóriában a szenzációs 2. helyen ért célba, a saját (W20-as) korosztályos kategóriáját pedig megnyerte.

Olyan regionális futóversenyeken is az élmezőnyben végez, mint például a Zsámbékfutás, ahol a női 10 km-es távot megnyerte.

A Nemzetközi Atlétikai Balaton Bajnokságon (amelynek Veszprém ad otthont) felállhatott a dobogó legfelső fokára: a női 3000 méteres síkfutás versenyszámát nyerte meg magabiztos, 10:20.74-es idővel.

U23-asként sikerült kivívnia magának a nemzeti címeres mezt is. Tagja lett a magyar U23-as atlétikai csapatnak, és képviselte Magyarországot a nemzetközi U23-as válogatott viadalon (ahol a lengyel, cseh, ukrán és magyar fiatalok mérte össze erejüket), itt az előkelő mezőnyben 5000 méteres távon indult.

 Látva az elmúlt hónap sikersorozatát, amit a bicskei tehetségekre oly büszke Bicskei Szó olvasói számára már hírül adtunk  - biztosak lehetünk a töretlen motivácóban, hogy fogunk még bicskei sportsikerekről beszámolni a közeljövőben. Gratulálunk a teljesítményhezhez, és további sikeres felkészülést kívánunk!

Az elmúlt napokban sokaknak feltűnt, hogy a mányi út első métereit kísérő kerékpárút bal oldalán, a kerítés mögötti sűrű, bokros növényzet egy jelentős területen teljesen eltűnt. A kopárrá vált terület láttán azonnal beindult a helyi pletykagyár, de a valóság egészen más, mint amit a többség remélt. Több olvasónk is érdeklődött, a Bicskei Szó híre számukra is válasz. 

A városban gyorsan szárnyra kapott a vágyvezérelt pletyka, miszerint a bicskei McDonald's szomszédságába egy másik népszerű gyorsétteremlánc költözik, és az ő beruházásuk miatt tisztították meg a terepet.

A híresztelésekkel ellentétben azonban szó sincs új étterem építéséről.

A területrendezés hátterében a Bicskei Torna Club (BTC) beruházása áll. A munkálatok során a leendő új sportcsarnok közműcsatlakozásainak kiépítése zajlik. A vízvezetékek csatlakoztatása már korábban sikeresen befejeződött, jelenleg pedig az elektromos hálózat fejlesztése, pontosabban egy új transzformátorállomás telepítése történik ezen a részen.

A terület tehát a helyi sportélet egyik új központját, nem pedig a gyorséttermi kínálatot fogja kiszolgálni.

A mozgás a test imádsága. 

Kezdem azzal, hogy számomra teljes újdonság és meglepetés volt, amikor egy bicskei erdőt igazán ismerő embertől hallottam az aranysakálról. Nagyon szeretem az erdőket, érdekel az erdők világa, a bicskeit és környék "Sherwoodjait" különösen, de az ismeretszerzéskor mélyen hallgattam arról, hogy fogalmam sincs az aranysakálról, el sem tudom képzelni. Mígnem a Toldit szóba nem hozta a baráti beszámoló, a nádi farkast, a toportyánférget, ami egyenlő az aranysakállal. Nem tudtam. S hogy ebből Bicskén tényleg van-e, azt igazán hiteles forrás által ellenőriztem. Klébert Antal természetvédelmi szakembert kértem arra, hogy legyen szíves elolvasni, hogy ne vezessem félre se magam, se mást. Az írást rendben találta, a vad leírását fontos részletekkel egészítette ki. Segítségét köszönöm.

Városi emberként, vagy a természettől kicsit is eltávolodva hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a hazai erdők vadászható vadállománya kimerül az őzekben, szarvasokban, rókákban, nyulakban és a vaddisznókban. Éppen ezért ért teljesen váratlanul, amikor a bicskei erdő közelében élő ismerősökkel, helyiekkel beszélgetve kiderült, a környéken állandó lakos az aranysakál.

"S jönnek a toportyánférgek, ordítva, Két dühös ordasnak fia meg ordítva..."

Igen, a népnyelv által toportyánféregnek vagy nádi farkasnak nevezett állat nem a fantázia szüleménye, és nem is halt ki végleg: ma itt él a szomszédunkban, a Bicske környéki lankákon és sűrűségekben. A faj a 19. században még elterjedt volt Magyarország mocsaras, nádas területein, ám a folyószabályozások és az intenzív vadászat miatt a 20. század közepére eltűnt az országból, és évtizedekig kihaltként tartották számon. A kilencvenes években azonban déli irányból, a délszláv háborúk miatt elnéptelenedett, háborús övezetekből megindult a faj spontán, természetes visszatelepülése. Nem mesterséges betelepítésről van szó: a sakál magától hódította vissza a területeit. De hogyan jutottak el Bicskéig? A válasz az úgynevezett ökológiai folyosókban rejlik. Ezek olyan összefüggő zöldsávok, folyóvölgyek, erdőségek és csatornapartok (mint a Duna-Dráva vidéke, a Sió-Sárvíz vonala, majd északabbra a Velencei-tó és a Vértes nyúlványai), amelyek biztosítják az állatok szabad és rejtett mozgását a feldarabolt, autópályákkal és városokkal szabdalt tájban. Bicske földrajzi elhelyezkedése kiváló: a Vértes és a Gerecse közelsége, a helyi patakvölgyek és mezőgazdasági táblák eldugott részei tökéletes útvonalat és búvóhelyet biztosítanak számukra. A főváros környéki és a bicskei erdőkben a 2010-es évek folyamán jelentek meg és stabilizálódtak az első családok. Sokan összetévesztik a rókával vagy a farkassal, pedig az aranysakál tökéletesen átmeneti formát mutat a kettő között. Jóval nagyobb és robusztusabb, mint egy vörös róka, de lényegesen kisebb, mint egy szürke farkas. Egy kifejlett példány testtömege 10–15 kg között mozog.  A farka sokkal nagyobb. Bundája nevéhez hűen zsemle-sárgás, szürkésbarna, hátán gyakran feketés szőrszálakkal keverve. Téli szőrzete sűrűbb és szürkébb. Farkasra emlékeztető, de annál rövidebb, bozontos farka van, amely mindig lefelé lóg, és a vége feketés. Fülei viszonylag nagyok és felállóak, lábai pedig hosszúak, ami kiváló futóvá teszi.  A rókáktól való megkülönböztetés résznél fontos, hogy míg a róka füle és lába végei feketék, farkán fehér véggel, addig az aranysakálnál ez soha nincs. A füle és a lábvégek is megegyeznek a test barna színével. Emberre veszélyt  nem jelent. Persze megfogni, simogatni stb. nem szabad, a veszettség is veszélyforrás.

Az aranysakál rendkívül intelligens, óvatos és alkalmazkodóképes ragadozó. Alapvetően monogám párkapcsolatban, vagy kisebb családi falkákban él. Rejtett, éjszakai életmódot folytat, nappal szinte láthatatlanul lapul a sűrű bozótosokban vagy nádasokban. Bár látni nehéz, a jelenlétét eltitkolni nem tudja. Aki a bicskei erdő szélén lakik, az alkonyat után vagy éjszaka különös hangokra lehet figyelmes. Az aranysakál hangja nem hasonlít a megszokott kutyaugatásra vagy a róka kaffogására. Ez egy magas tónusú, elnyújtott, vonyító-szűkölő és szirénázó sírásra emlékeztető ordítás (az úgynevezett sakálvokál), amellyel a falka tagjai tartják egymással a kapcsolatot, vagy jelzik a területük határait. Ha egy rázendít, a többiek másodperceken belül bekapcsolódnak, ami a gyanútlan fül számára félelmetes, őserővel teli koncertnek hat. Ezt hallottam elmondani egy erdő közeli embertől. Az aranysakál alapvetően tart, menekül az embertől. Rendkívül fejlett érzékszerveinek köszönhetően sokkal hamarabb észreveszi az embert, mint mi őt, és messze elkerüli a találkozást. Kirándulókra, erdőjárókra semmilyen veszélyt nem jelent. A konfliktusforrást a háziállatok jelentik. Mivel az aranysakál opportunista ragadozó vagyis mindent megeszik a rágcsálóktól, pockoktól kezdve a dögökön át a növényi termésekig, a kiszökő macskák, kistestű kutyák vagy a nem megfelelően védett háztáji baromfik, juhok áldozatul eshetnek a vadászatának. Az őzállomány gidáit is előszeretettel tizedeli, ami miatt a vadászok nem zárták a szívükbe. Mivel az aranysakál nem védett faj, sőt, robbanásszerű szaporodása és kiváló alkalmazkodóképessége miatt komoly vadgazdálkodási problémát jelent, egész évben lőhető. A vadászok dolgát viszont nehezíti, hogy a toportyán hihetetlenül gyanakvó és tanulékony. Ha egy lövést elhibáznak a közelében, azt a területet vagy vadászati módszert egy életre megjegyzi. Fejér megyében és a bicskei vadászterületeken is folyamatosan gyérítik az állományt a hivatásos és sportvadászok, gyakran éjszakai hőkamerával, hangutánzó sípokkal csalva puskavégre őket. Míg országosan évente már több mint 10-15 ezer példány kerül terítékre, a bicskei és a környező (Vértesaljai, Velencei-hegységi) vadásztársaságok területein évente és területenként változóan néhány darabtól a tucatnyi egyedig terjed a kilőtt sakálok száma. Pontos, fix bicskei számot nem tudok, pl. mert a sakálok nem ismernek határt, a bicskei erdőből pillanatok alatt átváltanak új területekre. Az viszont tény, hogy a vadászati nyomás ellenére a számuk egyelőre nem csökken. Az aranysakál tehát visszatért, és ha tetszik, ha nem, a bicskei erdő ökológiai rendszerének új (régi) csúcsragadozója lett. Ha legközelebb a Galagonyás vagy az erdőszél mellett sétálsz sötétedéskor, és hátborzongató üvöltést hallasz, ne ijedj meg: csak Arany János toportyánjai üdvözlik az éjszakát.

Született egy mesekönyv kisgyermekek számára a Hegyikastélynak nevezett birtok történéseiről, a matematikus, csillagász életéről. Jómagam pedig megírtam a mese plusz fejezetét, ami néhány sornyi véleménynyilvánítás után olvasható. Képeim egy tegnapi kerékpártúra végén készültek. 

Milyen, ha egy önmagát konzervatívnak, a nemzeti hagyományok tisztelőjének mondó önkormányzat politikai vezetése egy országos jelentőségű, közel 2 évszázados  emléket az enyészetnek ad át? 

Szerintem ellentmondásos, mélyen csalódást keltő és a képviselt értékrenddel teljesen összeegyeztethetetlen, ha egy önmagát konzervatívként meghatározó önkormányzat politikai vezetése egy országos jelentőségű, két évszázados helyi műemléket elenyészni hagy. 

Ha egy politikai vezetés a zászlajára tűzi a konzervativizmust és a nemzeti hagyományok tiszteletét, továbbá közel 20 éve vezetőként van jelen a város közéletében, akkor ezzel morális és politikai felelősséget kellett volna  vállaljon a múlt értékeinek megőrzéséért. Amikor a tettek nincsenek összhangban a szavakkal, az egyértelműen hitelességi válságot tükröz.

A konzervativizmus lényege - ez is 19. századi gondolat, akár a mi emlékeink, ahová a metrikus rendszer etalonjait is akkor hozták elsőként Magyarországra, Bicskére - éppen a múlt, a jelen és a jövő nemzedékek közötti szerződés. A konzervatív gondolkodás alapköve, hogy nem vagyunk tulajdonosai, csupán gondnokai a ránk bízott örökségnek. Bármilyen furcsa, ebből a szempontból a környezetvédelemnek is vannak konzervatív pillérei. Ha egy közel két évszázados, országos jelentőségű emlék az enyészeté lesz, mint Bicskén, az nem egyszerű mulasztás, hanem a konzervatív alapértékek megtagadása. A könyv szükséges, jó gondolat volt, kíváncsi vagyok rá. Hogy miért nem valamelyik kulturális intézményben mutatták be és tették hozzáférhetővé, miért egy polgármesteri Facebook-poszt, azt pontosan tudom... Hagyjuk. Hogy az én mesémben szereplő vágyálom bármilyen formában megvalósult-e abban a mesekönyvben, pontosan azért nem tudhatom, mert nem lapozhattam még bele a Könyvtárban sem.  

A bicskei csillagda varázslatos ébredése

A bicskei közbirtokon, ahol a vén fák lombjai suhognak, a régen épült csillagvizsgáló romjai hosszú-hosszú évekig szomorúan nézték az eget. Emlékeztek még Nagy Károlyra, a tudósra, aki réges-régen távcsövekkel kutatta innen a bolygókat. A kövek már-már azt hitték, elfelejtette őket a világ, és a csillagok is szomorúbban hunyorogtak felettük.

De egy szép napon valami egészen csodálatos dolog történt Bicskén!

A városka lakói – apukák, anyukák, nagymamák, sőt még az óvodások is –, a város vezetői és a régi épületek őrzői mind összegyűltek a Hegyikastálynál, aminek már nyoma sincs, de a terület a népi nevet megőrizte. Összenéztek, és azt mondták: – Nem hagyhatjuk, hogy ez a csodás hely elvesszen!

Elmondták, hogy nem kérnek milliós látványterveket jól fekvő cégektől, minden ott van a fejükben. Mindenki hozott valamit: ki egy jó ötletet, ki egy erős szerszámot, ki pedig egy kedves mosolyt. Úgy összefogtak, mintha mindannyian egyetlen nagy, szerető család lennének. A régi kőfalakat nagy-nagy becsben tartva kibontották a borostyán és a növényzet szoros öleléséből, megsimogatták a múltat idéző köveket, de a legizgalmasabb rész még csak ezután következett! Gondoskodtak róla, hogy a rom pusztulása jelentősen lassuljon, de a mauzóleumot sem hagyták veszni. 

A a csillagvizsgáló torony régi romja mellé, tisztes távolságra,  egy vadonatúj épületet emeltek de úgy, hogy az a fennmaradt tervek és rajzok alapján a hasonmása legyen Nagy Károly és a Batthyányak egykori művének.  A torony átmérője nagyobb lett, mert a tetejére a bicskeiek állami segítséget is elfogadva egy kerek kupolát varázsoltak, ami pontosan úgy nézett ki, mint egy óriási, tiszta fehér gombóc. A kupola belsejében egy akkora távcső kapott helyet, amivel még a Holdon ugrándozó nyuszikat is meg lehetett volna lesni. Az új obszervatórium  és a terület őrzését biztosították. A kupola biztonságosan zárható volt és csakis szervezett programok keretében volt használható amatőrök számára. Az erős fényszennyezés miatt nem számított profi helynek, de tanodának kiváló volt érdeklődő bicskei és bicskei közeli látogatóknak vagy turistáknak. 

De a legeslegnagyobb csoda nem ez volt, hanem az épület derekán körbefutó, tágas körerkély, amit a nagyobb átmérő tett lehetővé.  Ez a körerkély egy igazi, mesebeli kilátóvá vált, amelynek kapuja éjjel-nappal nyitva állt mindenki előtt. A városra, a Vértes, a Gerecse, a Budai-hegység felé lehetett panorámázni. 

A város vendégei imádták a helyet. 

Amikor a munkával elkészültek, hatalmas ünnepséget rendeztek. A bicskei gyerekek felfutottak a körerkélyre, és ahogy körbenéztek, elállt a szavuk: alattuk terült el az egész fényárban úszó város, felettük pedig ott ragyogott a Tejút.

A régi csillagda romjai végre boldogan sóhajtottak fel a holdfényben. Tudták, hogy a múltjukat megbecsülték, a jövőjük pedig fényesebb, mint valaha. Azóta, ha egy kisfiú vagy kislány feláll a bicskei kilátó körerkélyére és felnéz a csillagokra, pontosan tudja: ha az emberek összefognak, még a legszebb álmok is valóra válnak.

Addigra már működött az új autópálya lehajtó Bicske és Mány között. Éppen ezért a lehajtó nevére ezek a javaslatok érkeztek három nyelven, magyarul, angolul és latinul.  1. Csillagvizsgáló 2. Observatory 3. Observatorium astronomicum. A közúti jelzőtáblákon egymás mellett látszott a karbantartott rom és a kicsit nagyobb hasonmása ábrázolása. 

Aki nem hiszi, járjon utána! 

Földrajzi, történelmi, irodalmi érdeklődésünk és meglehetős helyismeretünk, Vértes imádatunk  dacára teljes meglepetés volt, amikor ezt a templomromot felfedeztem egy részletes online térképen és útitársam figyelmébe ajánlottam. 

Ha Csákvár után eléritek a zámolyi-csákberényi-gánti körforgalmat, akkor abból Csákberény felé távozva - jobbra a legelső dűlőútra kell bemenni és arról nem kell letérni. 300 méteren belül eléritek a dombocskát, amin ez a rotunda vagy körtemplom épült közel ezer éve. Zámolyhoz tartozik. 600 méterre fekszik a körforgalomtól, amin már ezerszer áthaladtunk. Semmilyen turista jelzés nem vezet a romhoz, így talán jobb is. Ez a zámolyi szőlőhegy. Biztos lehetek benne, hogy Csoóri Sándor, a nagyszerű, zámolyi születésű költő is megemlékezett róla. Sokat olvastam tőle, de nem maradt meg ezzel kapcsolatos olvasmányemlék.  Viszont, ha jól emlékszem, egy Balaton-felvidéki templomrom (Dörgicse?) emléktábláján őt idézik:

„…ahol templomok rogynak térdre, ott térdre rogy maga a nép is. Ritkul, fogyatkozik.”

Csanádi Imre volt a másik nagy költő, aki szintén zámolyi és 10 évvel idősebb volt az általa mentorált Csoórinál. 

Ő török hagyományként, török toronyként emlegette a helyet, ami félreértésre adhatott okot, hogy ki építhette. Csabdiban is ott áll a templomrom, amit a népnyelv török-hagyományként tartott számon, de azt már gyerekkorunk óta tudjuk, hogy a hagyomány ott azt jelenti, hogy ennyit hagytak belőle, amikor a templomot lerombolták.   

Zámolyon egy csendes kis dombon különös, magányos kőfalak dacolnak az idővel. Ez a kerekszenttamási templomrom, egy hajdani középkori falu utolsó, makacs hírmondója.

A falu vesztét – mint oly sok más virágzó magyar települését – a török hódoltság okozta. A 16. század második felében egy pusztító támadás során a lakók elmenekültek, és soha többé nem tértek vissza. Egy 1662-es összeírás már hivatalosan is lakatlanként említi. A házak vályogfalaiból az évszázadok alatt semmi sem maradt, a természet és a szántóföldek lassan visszafoglalták a területet. Csupán egyetlen épület maradt állva: a falu kőből épült szíve, ez a templom. Amitől különleges, hogy annyira kicsi,  hogy apszisa sincs. Nem úgy, mint a Gerecse rengetegében, a Baj fölötti keresztúton elhelyezkedő nagyobb, apszisos rotunda, amit kerékpárral a keresztúton Baj felől már soha nem keresnék fel, elég volt egyszer, de Vértesszőlősről kiváló út visz fel, akkor is, ha hosszan emelkedik.   

A legtöbb körtemplomhoz csatlakozik egy félköríves, kiugró rész (szentély), ám a kerekszenttamási egy teljesen szabályos, sima kör alaprajzú épület volt (belső átmérője alig több mint 6 méter).

Gyakran felmerül a kérdés: hogyan maradhatott meg egy ilyen kicsi templom fala helyenként még ma is 4-5 méter magasságban, miközben a történelem viharai, a környékbeli építkezések kőhordásai és a háborúk mindent elpusztítottak?

A válasz a középkori mesterek zseniális technikájában rejlik. Az úgynevezett öntöttfalas módszerrel dolgoztak. Azt olvasom, hogy a külső és belső gondosan faragott kősor közé szabálytalan kőtörmeléket öntöttek, majd az egészet forró mészhabarccsal öntötték le. Ez a keverék szinte bonthatatlan, betonkeménységű szerkezetté állt össze az évszázadok alatt. Bár a monda szerint 1704-ben Heister Siegbert osztrák generális ágyúval is lőtte a falakat, a mag magabiztosan ellenállt.

Ha ma ellátogatsz a zámolyi szőlőhegy lábához, egy idilli, vadregényes helyszínt találsz. A falakba pillantva még mindig felfedezhető az északkeleti oldalon egy kis falba mélyedő bevágás – ez volt egykor a szentségtartó fülke.

A falakban nagyjából másfél méterenként ferde, kerek lyukakat is látni: ezek a templommal egyidős állványlyukak, amelyek a tetőszerkezetet vagy a belső fakarzatot tarthatták, ugyanis a kutatások szerint az épületet nem kőboltozat, hanem egyszerű fagerendás mennyezet fedte.

A rom ma már szabadon látogatható védett műemlék, amely tökéletes úti cél egy csendes, elgondolkodtató hétvégi sétához, ahol a fűben ülve szinte érezni a múlt nehéz, de békés csendjét. Megfogott, hogy a tabernákulumban mécses és befőttes üvegben elszáradt virág volt. A nemzeti emlék tisztelete lenne? Esetleg az ősi templom romjai körül szórják szét életükben ezt kérő lokálpatrióták hamvait? 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.  

A Kanizsai úti híd alatt is átfolyik a Szent László-patak. Aminek medrében most több a zöld sás, mint a víz, tehát a "folyik" ige esetünkben erős túlzás. Az előtte lévő tavakba is kell a víz...  

A patak közúti hídján  túl elhelyezkedő, az egykori MMG-vel, a mai Technocarral szembeni,  4 hektáros magánbirtok az utcához közelebb eső területén Báder Antal iparinak minősített fás-bokros területe van hosszában 52 méterig, azután vagy 4 hektár nem aszályban mocsaras, mezőgazdasági birtok, ami ma egy szép patakparti legelő.   Csonti  hajdani, Szent László utcai kölcsönzőjében 43 betonkeverő volt sok más mellett  szezonban alig maradt belőle, utánfutóból és számos eszközből is jól működött.  Az egykori székhely összekapcsolódik ezzel a területtel egy kis híd által. Báder Antal azért vette meg, hogy  állatokat tarthasson rajta. Kecskét, birkát, sertést tartott itt egy ideig.

Hátul, amit a növényzet miatt kívülről a Kanizsai utcából  nem lehet látni, ott fekszik a tó és legelős terület.  Ami most szombaton egy  ártéri, jól zöldellő, vitális  legelő képét mutatta nekem, a távolban egy lóval, ami meg is indult felénk, aztán meggondolta magát. A túlsó végén látszik az az  1960-ban épült  híd az 1-es főútvonalon, ami a patak medre fölött áll. Ezt mi anno fehér hídnak neveztük, mert világító fehérre volt meszelve a két oldalsó része, amire felelőtlenül azért ültünk ki, hogy kamionokat csodáljunk. Legalább is engem azok érdekeltek. Ki tudja, miért?   

Bicske egyik legmélyebb pontján állunk. Nálunk Bicskén jellemzően 167-181 méter között mozog a tengerszint feletti magasság.  A telefonom iránytű alkalmazása 150 méter abszolút magasságot mutat a helyszínen. Ez a templom környékén 160 méter feletti. (Ez a compass alkalmazás átlagos körülmények között +/- 3-10 méteres hibahatárral dolgozik, ezt azért tegyük hozzá.) Mindez csak azért fontos, mert a nagy esők idején - bárcsak jönne már egy-két kiadósabb - a szőlőhegy felől is ide szivárog, folyik az 1. főút alatti ehhez kiépített áteresz alatt a csapadék. A hegyről érkező víznek ez a természetes folyásiránya ahhoz az árokhoz, amit a későbbiekben érint majd írásom.  

A gazda építtetett egy kis tavat. Ide olyan embereket is vár horgászni, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy drága helyekhez csatlakozzanak és nem feltétlenül akarnak 30 kg-os akasztásokat.  Mindez ingyenes lesz, mert egy zártkörű horgászklubot kíván létrehozni. Főleg kárászok és harcsák jellemzik a helyet,  látok is horgászt. Ponty is akad, de az egyébként sem nagy termetű kárászból a 90 dekás itt a legnagyobb. A gazda a száraz kenyér darabjait dobálja a vízbe etetésnek. Közben arról beszél, milyen sokat köszönhet néhai Horváth Istvánnak vagyis Pisunak. A három generációs halászmesterre emlékezett szép gondolatokkal, akinek sokat köszönhet. Történt, hogy pusztultak a halak. Pisu pedig lekapta tíz körméről, hogy az ökoszisztéma harcsát kíván, hozzon minél hamarabb.  Ez nem a törpeharcsa, hanem az európai harcsa. Segít egyensúlyban tartani a tó élővilágát. A "csúcsragadozó" megeszi a beteg, legyengült halakat és a túlszaporodott apróhalat, például az ezüstkárászt, így megakadályozza a tó túlnépesedését.

Ha van elég táplálék, a harcsa rendkívül gyorsan fejlődik, így hamar válik belőle nagy  hal.

Jól bírja az alacsonyabb oxigénszintet és a felmelegedő vizet is, ami a magyar nyarak során nagy előny.

S ha már meleg. A part hátránya, hogy még nincsenek  fák. Ezen persze a gyorsan növő és vizes területet imádó füzekkel is lehet segíteni a talaj elszállítása után.

A munkagépekkel kitermelt talaj egy részét a vízügy felhasználhatta a patak melletti agyagos vízzáró gát létrehozására, a termőtalajt pedig annak befedésére. 

A további mederépítés, a tóásás a teljes körű  engedélyeztetés után folytatódna, ha a területen lévő kitermelt földet elvinnék oda, ahol szükség van rá. Ha bárkinek kell kis vagy nagy mennyiségű talaj, elég egy telefon. Aki kéri, megkapja tőlünk a számot, hogy az érdeklődő megtekinthesse. 

Báder Antal levelében az önkormányzatnak is figyelmébe is ajánlotta, hogy szükség esetén elszállítható, felhasználható.  Nagy mennyiségről  van szó. Úgy hallom, Mányról már jönnek egy-két szállítmányért.   

A területen egy holtágat idéző szakaszt is létrehozott. A tó és a “holtág” a magas talajvízszint miatt jött létre illetve a patakvölgyben ez egy esős időszakban zsombékos terület. Magas vízhozam esetén jelentős  vízmélység állhat elő. Itt a legutóbbi árvízkor, 2010-ben mintegy másfél méter közeli volt a vízmagasság, mert a patak medre nem bírta a víztömeg elszállítását a tarjáni gátszakadás után. Nem a tóban alakult ki ez, hanem a parton volt ekkora az ár.  

A gazda szerint közhasznú, hogy birtoka természetes módon megtartja a vizet abban az országban, amin a vízkincs többnyire átömlik. Ehhez tett hozzá a kis tó gazdája a medrek létrehozásával.  Nagy esők esetén is segítenek itt a völgyben kialakított mélyítések és ugyanezt a tóépítést kívánja folytatni a területen.     

Látok egy nagy, könnyűfém etetőcsónakot, amiről megtudom, hogy a 4-es tavon használták a takarmányozásra. Mellékes. Ám nosztalgikus, mert mi telepi gyerekek láttuk ezt vízen is. Már nem tudom, hogy képen láttam vagy igaziból, élő ponttyal volt tele a partközelben.  Leselejtezett eszközként kötött ki itt. 

Hallok kidöntött fákról és a tavacska  partján látom a tipikusan ceruzahegyre rágott törzseket. A hód két lábra áll, és a törzs körül mozogva, rézsútosan felülről és alulról rágja a rostokat. Ahogy halad befelé a fa középpontja, a geszt felé, a rágási felület elvékonyodik, amíg a fa a saját súlya alatt ki nem dől.  Ezt azért is teszi, mert folyamatosan nő a metszőfog. Ha nem koptatná, akkor nem tudna enni. Van egy országos hód-térkép GPS-el, de első blikkre nem találtam meg ezt a helyet, pedig természetvédelmi szakember, személyesen Klébert Antal természetvédelmi őr -  “anyakönyvezte”, vette nyilvántartásba. A területet vadkacsák, kócsagok is szívesen látogatják és természetesen a kistószegi gólyák is, Bicske legnagyobb szárnyú vándormadarai. A mára már ritka és közkedvelt fecske is szereti is szereti ezt a vizes, saras területeket.    

Tónak javasolt területként szerepelt a  térképvázlaton megvételkor, 2000-ben. Jól ment a kölcsönző, szükség volt még területre például állattartásra, ezért vásárolta Báder Antal. Azért is fontos, mert a birtokában lévő 4 hektár közelében ott az önkormányzati tulajdonú 0129/68. árok. Itt nem biztosított a víz lefolyása, ezért is jók a már meglévő medrek mellé a tervezettek is mint pufferek.  Ez az árok, ha jól tudom,  az egykori MMG falánál véget ér, ott befalazták. Ez a legutolsó híd, ha sétálunk ki a járdán a városból kifelé.  

Magyarország vízgazdálkodási helyzete az elmúlt évtizedekben drasztikusan megváltozott. Míg korábban a „vízország” jelzővel illették hazánkat, ma már inkább az a kérdés: hogyan tartsuk itt azt, ami megérkezik?

Tudjuk földrajz óráról, hogy Magyarország a Kárpát-medence legalján fekszik. Részben fájdalmas történelmi okokból folyóink 95%-a külföldről érkezik, és jelenleg több víz távozik az országból, az akkugyarmatról, mint amennyi bejön. Ha hagyjuk, hogy a víz egyszerűen fusson ki folyó vízeinken, annak súlyos következménye lesz. 

A talajvízszint vízszint országosan alacsony, ami közvetlenül fenyegeti a mezőgazdaságot és a természetes ökoszisztémát (lásd  például a Homokhátság helyzetét).

A víz párolgása hűti a környezetet. Víz nélkül a városok „hőszigetté” válnak.

Ha nincs tározott víz, az aszályos nyári hónapokban sem az embernek, sem az élővilág NEM  felelős részének nem jó. 

A vak is látja, hogy a vízmegtartás messze nemcsak a nagy gátak és folyók menti víztározók ügye. Valójában a lokális kisléptékű megoldások adhatják a rendszer stabilitását.

A cél, hogy a csapadékot ne elfolyókba vezessék, hanem helyben tartsák. 

Itt a birtokon 4+3 hektár van. 4 Antalé, 3 az önkormányzaté volt. Eladták egy cégnek. A magán hacienda  jelentős része mezőgazdasági  terület. Az egykori önkormányzati terület is egy az egyben az. Nem beépíthető mint általános mezőgazdasági terület.  Rekreációs célú, vizes élőhellyé alakítható, ahogy azt eleink is tervezték a tavakkal. Igaz, volt egy szép tavunk a templomtól 4 km-re, de annak környezetét mi földi halandók nem igazán élvezhetjük. Elkerítették előlünk. 

A vízmegtartás, a barátságos és élhetőbb város képe mellett, minek a központtól 10 perc sétára újabb tavai alakulhatnak  - nagy esők idején is szerepe van. A terület biztonsági puffertartályként is működhet. A patakkal ugyan csökkent a kölcsönhatás, mert ott magas gátat hoztak létre 2010 után visszacsapó szelepekkel. Ha a patak szintje alacsonyabb, be tud folyni a víz kívülről oda, gravitál, például a szóban forgó 7 hektárról. A patak felől viszont a víztömeg ereje zárja le az ajtót, ha odáig emelkedik.

A vízmegtartás  országos feladat, de a mikroklímát és a helyi vízkészletet a települések szintjén lehet (és kell) megmenteni. Tekintve, hogy a Bicske nevű kis polisz rugalmasabb tud lenni, ha akar,  mint egy metropolisz. Közvetlenebb a kapcsolat az itt élők között. Ha nem is vagyunk olyan kicsik, hogy mindenki mindenkinek köszönjön az utcán, mindenki valakinek a valakije, akit viszont ismerünk. Ez főleg előny, kis mértékben hátrány. De csak irónia volt a második tagmondat.  

Szóval minden egyes köbméter víz, amit egy kisváros vezetése a vízüggyel együttműködve nem enged elfolyni, hanem megtarja, közvetlen befektetés a település élhetőségébe - hűvösebb nyarak, zöldebb parkok, stabilabb kutak a rekkenő hőségben. Ehhez csiriviri tanulmányutak sem szükségesek külföldre. 

Amit Báder  Antal tett - bár semmiképpen nem akarom piedesztálra emelni, mert régi ismerős a sakkörből - egyetértek törekvéseivel.  Értékelem először is azt, hogy nem sittel, vagy veszélyes hulladékkal töltötte fel, ahogy pl. a Vértesben történt Cica-homokkal, egy létező tóval  az utóbbi években.  

Megépül az ideiglenes körforgalom az óbarki átjárónál. Jól halad az engedélyeztetés. Sajnos arról nincs hivatalos információ, hogy mikorra lesz kész. 

Olvasható, hogy ezt "jó hírként" aposztrofálták. Kétségtelenül az. 

 2010 körül történhetett, hogy e blog elődjén, a Bicske.infón megjelent soraimra, amik gyakran a kedves olvasók leveleire épültek, az óbarki átjárón lévő körforgalmat is  hiányoltuk. Éppen ezért a "politikus" megüzente: nyitott kapukat döngetek a körforgalomról írott cikkeimmel. "Tavasszal elkészül" - hangzott az üzenet. Kérdeztem a magam módján  mosolyogva, vajon melyik tavasszal? De azért bíztam benne.   Mindent képesek megmagyarázni, de a helyben és a Parlamentben bennünket képviselők érdekérvényesítő képességéből ennyire futotta, hogy egy körforgalomra negyedszázadot kelljen várni?  

 Ez tipikusan "félretett pezsgő" esete,  aminek megbontására olyan régen vársz,  hogy bár örülsz, közben kicsit keserű a szád íze. 

No, mindegy. Legyen öröm ez így is.  Bármilyen banális is a fejlesztés, ami  régen akadályozta a mindennapokat, örüljünk és kész. Persze, most még ne. Korai öröm lenne. Jelige: Hiszem, ha látom. Mert jó párszor megígérték már a habokra. (Ez a habokra Hofi  szavajárása volt, tőle hallottam először.)  Jelentése szerintem talán az lehet, hogy hab a népnyelvben és az irodalomban is olyasmit jelölhet, aminek nincs belső tartása, nincs súlya. De látványos, nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában, mégis egy pillanat alatt elillan, szétpukkad, elfolyik. 

Írásom az Ír az olvasó címkét is megkapta. Részint mert én is olvasok :) Komolyan pedig azért, hogy tiszteletemet fejezzem ki azoknak az Olvasóknak, akik a körforgalom megépülése érdekében hallatták hangjukat. 

Hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Fazekas László (1947-2026), az Újpesti Dózsa és a magyar labdarúgó-válogatott olimpiai bajnok  csatár kiválósága. Sokszoros magyar bajnok, háromszoros magyar gólkirály, aki az európai gólkirály címet is elnyerte.  

Krajczár Gyula újságíró, Kína-kutató, a Jelen főszerkesztő-helyettese egy gyerekkori emlékét osztotta meg a Bicskei Szó olvasóival. Bicskén, gyerekkorukban láthatták a Fazekast a saját szemükkel. 

“Van egy régi bicskei emlékem a most meghalt nagyszerű futballista, Fazekas László kapcsán - hátha valakik meg tudják valamelyik részletét erősíteni. Olyan felső tagozatos lehettem, amikor a gyerekek között elterjedt, hogy Bicskén van a Fazekas. Volt egy fogorvos, a Kottász doktor, ott rendelt az Ady Endre utca sarkán. Az ő ismerőse volt, s a hír szerint ott a rendelőben látogatta meg. Odamentünk, s ott állt egy általunk még sosem látott, szép autó, gondoltuk, hogy az övé. Nagyjából másfél órát vártunk, amikor valóban jött ki az épületből Fazekas és a fogorvos. Ez nekünk akkor olyan volt, mintha most Szoboszlai vagy Lamine jönne ki. Hogy az ismeretségüknek volt-e köze a futballhoz, azt csak találgattuk. Ennek az ügynek a kapcsán tudtam meg aputól, hogy volt egy egészen kiváló futballista az 50-es években, a 60-asok elején, a Kotász Öcsi. Ha volt hozzá köze a dokinak, akkor a fia vagy az unokaöccse lehetett, nem derült ki. Sokkal később hallottam egy sztorit Hegyi Iván kollégámtól (körülbelül negyvenszer), hogy egyszer megkérdezte az akkor már aranylabdás Flórit, mekkora volt az arca, amikor 17 évesen behívták a válogatottba, ahol azonnal gólokkal debütált. - Hülye vagy? - mondta Albert - alig hittem el, hogy leülhetek a Kotász Öcsi mellé az öltözőben. Szóval, futball."

Fazekas László (labdarúgó) – Wikipédia

 Milyen már, amikor félig-meddig csakis kedves ismerőseid játszanak Örkény novellákat kis közönség előtt, de telt házzal a könyvtárban és egy barátod, személyesen Goldsmann Tamás  gitározik? Örkény István világhírű egypercesei rövidek, ütősek, olvastad mindet, kérdés, mire emlékszel, de így  megelevenítve olyan, mintha először hallanád mind.

Hasra fektetett két rendőr egy személyt vasárnap délelőtt 9 óra tájban Bicskén a Kisfaludy utca egyik négyemeletes épülete melletti zöld területen. Megbilincselték majd az autóba ültették - értesült a Bicskei Szó olvasói beszámolók alapján. 

Később egy másik személyt a közelben szintén rendőrautóba tett egy másik rendőr előállítás céljából.  

A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatához fordultunk. 

Tájékoztatásuk szerint február 22-én 9 óra körül arról érkezett bejelentés a rendőrségre, hogy Bicskén, a Kossuth utcában lévő áruházban lopás történt, és a két elkövető futva távozott a Kossuth Lajos majd Kisfaludy utca irányába. A rendőrök perceken belül a helyszínre értek, majd a Kisfaludy utcában, valamint a Nagy Károly téren elfogták a 23 és 33 éves feltételezett elkövetőket. A két helyi férfit a rendőrkapitányságra előállították, és üzletszerűen elkövetett lopás miatt gyanúsítottként kihallgatták őket. 

 Gondolatjel: Az üzletszerű lopás nem csupán az ellopott érték nagyságától függ, hanem az elkövetés céljától és rendszerességétől. Míg egy alkalmi lopásnál lehetőség van enyhébb megítélésre, az üzletszerűség a bűncselekményt egy tudatos, sorozatos tevékenységként kezeli, amiért a törvény szigorúbb büntetést ír elő.

Olvasói érdeklődés után fordult a Bicskei Szó előbb a Fejér, majd a Komárom-Esztergom Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjéhez. 

Kigyulladt egy családi házzal egybeépített kazánház szerda reggel Bicskén, a Nefelejcs utcában. A tatabányai hivatásos és a bicskei önkormányzati tűzoltók hat vízsugárral fékezték meg a lángokat, amelyek nem terjedtek át a lakóépületre.

Első pillanattól kimagasló külcsín és belbecs párosát érzékelhetjük Csőke Andrea Az alcsúti puszták világa című művét lapozgatván.  A kimagasló munka közadakozásból jött létre, lokálpatrióták tisztelgése az elődök előtt.  85 oldal, közel 200 kép és dokumentum. Most jelent meg, az előszót tavaly novemberben jegyezte a szerző. 

A kiadvány hátsó borítója. 

Rengeteg adatot közöl, nagyszerű, hogy anyakönyvek alapján írja le a puszták lakóinak olykor ismerős neveit is. A helytörténet mellett nagyító alá helyezi a hely jellegzetességeit. 

Ginza-puszta volt az első, amit elolvastam Kokas Ignác miatt a 33. oldaltól. Hogy vajon egy félmondatban szerepel-e a föstő? Félmondatban? Festményeiről készült képek is láthatók. Néma Julika nénitől kb. ötödikes korunktól sokat hallottunk Kokas Ignácról rajzórákon.  A művész 1969-től kezdődő Ginza-korszakában minden évben több hónapot töltött itt teljes magányban, egy romos présházban kialakított műtermében. Ginza és Kéza miatt vagyunk egy páran, akik még mindig nem adtuk fel, hogy itt született Kézai Simon. 

Életünk egyik első, felügyelet nélküli  nagy túrája volt telepi srácokkal 11 éves korunk körül a Ginza, Göböl, Szentgyörpuszta végigjárása oda-vissza Táncsics utca (régen Tordasi út, József nádor utca) majd lövészház irányában át a telepi halastóhoz és a patak partján végig.   (Ma, február 13-án beszélgettem Imeli Lászlóval, aki azt mondta, hogy a Táncsics utcát Gyúrói útként hallotta emlegetni. Igaz, Tordasra is elvezet az út, de szerinte ez Gyúrói útnak volt nevezve. Valóban.) 

A napjainkban reflektorfénybe került mai Hatvanpuszta kapcsán a szerző rendkívül tárgyilagos, egy fotóra szorítkozik képaláírással. Így van jól. Mi mást tehetne? De erről a pusztáról is történeti dokumentumokat tesz közzé. Ebben a munkában az a legnagyobb, hogy mennyi interjú, beszélgetés, mennyi bizalom kellett, amit a szerző kiérdemelt. Számomra azért lesz jó kaland elejétől a végéig olvasni, mert tudásom a területről töredékes - van amiről éppen csak annyit tudok, hogy hol van. Ennél jobb összegzéssel erről még nem találkoztam.  

A képek és történetek szorgos és aprólékos gyűjtés eredményei a puszták népéről, történetéről. Bicskén az Ezerjófű Drogériában juthatunk hozzá mindössze 1800 forintos baráti áron.  

 Ha már a költészet tiszafából készült lantjának rézhúrjait igyekszik pengetni a Bicskei Újság c. önkormányzati kiadványának ünnepi száma a 40 éves városban, akkor az összeállítók szíves figyelmébe ajánlom egyszerű végvári kobzosként, hogy Bicske történetéhez Csokonai Vitéz Mihály, Vajda János, Vörösmarty Mihály, Juhász Ferenc, Lakatos István és Forgács Antal. Szénási Sándor klasszikusok kötődnek.

Ha már rájuk is gondoltak közlés tekintetében, irodalomszerető soraimat szíveskedjenek megerősítésként fogadni...

Csokonai bicskei látogatását őrzi az emlékezet. Vajda János édesapja a Batthyány-uradalom erdőtisztje volt, járt itt. Vörösmarty a kastély vendége volt.   

Juhász Ferenc (1928–2015) a magyar líra egyik legmonumentálisabb alakja, akinek költészete a népi gyökerektől indulva jutott el a „kozmikus énekig”. Néhány évig Bicskére járt elemi iskolába, ahogyan azt már megírta a Bicskei Szó a biai származású, kétszeres Kossuth-díjas poétáról. Bicskére járt elemibe a Nemzet Művésze, a kétszeres Kossuth-díjas, József Attila-díjas költő - Bicskei Szó

Lakatos István (1927–2002). A szakma és a legműveltebb, tanári szintű olvasóközönség a költők költőjeként tisztelte, neve nem olyan széles körben közismert, mint Juhász Ferencé. Szintén Kossuth-díjas és Bicske szülötte. Hatalmas műveltségű műfordító volt. A Bicskei Szó egy olvasójának remek írása segíthetett elérni azt, hogy legyen végre emléktáblája Bicskén. .Azt olvasom róla, hogy “kikezdhetetlen erkölcsi tartásából és esztétikai igényességéből fakadt”, hogy visszafogta magát a szerepléssel kapcsolatban. 21 éven át nem jelenhetett meg saját műve 1949-től. De '56-os szerepéhez és azutáni bebörtönzéséhez is kötődhet.

Írás a porban - Bicskei Szó

 Bicske szülötte 1956-ról: "Nem voltam hős" - Bicskei Szó

Forgács Antal (1910-1944).  A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Költészete halk szavú, melankolikus, gyakran a kisemberek sorsát és a fenyegetettség érzését szólaltatta meg.
Munkaszolgálatosként halt meg 34 évesen, ígéretes pályája tört ketté. Radnóti Miklós és a kortársak nagyra tartották őt tiszta hangja miatt. A bicskei kötődés ismert.  "Hazára leltem a magyar nyelvben s a magyar költészetben..." - Bicskei Szó

Akárcsak egy oldalon is megoldható a helytörténeti kitérő, ha a következő 11 db idei számok is ünneplik a 40-t. Ha már költészetről beszélünk, egy-egy rövidebb művel, az író, a költő életpályájának ismertetésével indulhatna 1 db bővítetett mondatban. 

Pl. minden hónapban más klasszikus. S ha már költészet, ez lenne a hagyománytisztelő utókor hódolata.

Persze, a rövid vers és Juhász Ferenc párhuzamon mosolygok, de vannak kétsorosai is.

A legelismertebb és leggyakrabban idézett  rövid verse Aranykapu.

„A szerelem a Mindenségre nyíló aranykapu, halál a kilincse.”

Milyen igaz!

Végül, de nem utolsó sorban Kerecsendi Kiss Márton. Csak egy prózai idézet az (egyik) születésnapját ünneplő településen: 

„Bicske nekem nemcsak a szülővárosom, hanem a világ közepe. Ott tanultam meg a fák nyelvét, ott hallottam először a szélben Vajda János sóhajtását és Csokonai lantjának pengését. Az a táj, a Galagonyás, a Batthyány-kastély parkja nem csupán díszlet volt a gyerekkoromhoz, hanem maga a magyar történelem és költészet, ami belém ivódott, és amit magammal vittem a tengerentúlra is.”

Lírájának Bicskét érintő, bennünket megérintő sorai az Emlékezés c. verséből: 

„Vajon megvan-e még a régi ház, a bicskei utca, a jegenyesor? S a kerti kút, amelynek vize hűvösebb volt minden más víznél valaha? Ott hagytam én a lelkem egy darabját, a völgy ölén, hol ringatott a csend, hol Vajda árnya suttogott az éjben, s a szél a lantok hangján énekelt.”

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bicskei malom közeli kiváló ovi. Megfordultunk ott elég gyakran reggel és délután szülőként.

Az ovit Nagl Mihályné Marika vezette, aki több mint egy hete arra kért, keressem meg a Vajdában 1963-ban végzett IV.b osztály tablóját is. (Előbb utóbb az A osztály tablóját is idehelyezem, de küzdök a technikával.)  

Nem voltam túl gyors egyéb elfoglaltságok miatt, s mert Akli Imre tanár úr hagyatékában megmaradt fotókat sorba kellett raknom. Megtörtént a gyorsrendezés. Ezt Akli Péter nevezte így, azt mondta, ez volt az első, amit számítástechnikából tanult: a gyorsrendezés (quicksort) az egyik leghatékonyabb és legelterjedtebb rendezési algoritmus 1959-ből. Azóta is alapvető eleme a számítástechnikának az "oszd meg és uralkodj" (divide and conquer) elvű működése miatt. Esetünkben a rendezd és uralkodj a jelentés. Mai takarításomat itthon gyorsrendezésnek neveztem.   

Nagl Mihály 1994 körül is jegyző volt Száron. Amikor bányanyitás szándéka merült fel az egyik legszebb vértesi, ha nem az egyik legszebb dunántúli községben, a 168 Óra munkatársaként írtam az esetről egy riportot A kis magyar Saar-vidék címmel. A jegyző úr volt az, aki a maga elegáns módján a tisztánlátáshoz segített engem. Mondhatni képbe helyezett. „Im Bilde sein” (képben van / tudomása van valamiről) kifejezés tükörfordítása.

Nem felejtek. Dacára és büszkén, hogy  egy ideig úgy volt, hogy mindent. 

A közmeghallgatás bicskei módra című visszatetsző esetünk bemutatása után találtam ezt a hirdetményt. A két dátum a lényeg és a köztük eltelt idő. A déli parton megadták a módját.  

 December elején hirdetnek meg közmeghallgatást agendával, témával együtt január 7-re.

Lehet ugyan, hogy ez is csak kipipálása a jogi kötelezettségnek, nem ez az érdekes e mostani írás szempontjából.

Az 1800-1900 lakosú Balatonszemesen a testület a gyakorlatban nem elégszik meg a 2 napos meghirdetéssel, mint ahogyan azt sajnos Bicskén, a tízezer feletti lélekszám ellenére az SzMSz előírja.

Ráadásul Bicskén akár 25-26 óra is lehetett a hivatalos meghirdetés ideje, valószínűleg tévesztés folytán. De ez a kisebbik gond. A nagyobb az, hogy az SzMSz kettő napot hagy a közmeghallgatás hírének terjedésére. 

A Bicskei Szó által a képviselők grémiumának címzett javaslat továbbra is él. Két írásban szerepel és a közmeghallgatáson is elhangzott. Minimum 7 napra vagy 7 munkanapra változtassák a közmeghallgatás meghirdetési előírását az SzMSz-ben (a jelenlegi 2 napról).

Nem mintha a közmeghallgatás olyan nagy dolog lenne. Ám az előírások, szabályok  legyenek tisztességesek, ez alap.  Mert a szabályok vannak értünk, nem mi vagyunk a szabályokért.

A bicskei SzMSz sem a kőbe vésett tízparancsolat mint isteni kinyilatkoztatás a Sínai-hegyen. Nem a megmásíthatatlan és örökkévaló egyetemes alap. Nem is Hamurapi törvényoszlopa.   

Vagyis tisztességessé, vállalhatóvá  lehet és kell tenni a vonatkozó részt, de mielőbb. 

 Amikor a tényekre, legyen az bárki, nem érvekkel, hanem személyeskedéssel, sértegetéssel és alaptalan vádaskodással, pletykával próbálkozik, az szinte sosem a tényekről beszél, azok nem is zavarhatják igazán.

Lehet ez egy mély belső védekezési mechanizmus vagy akár hatalmi reflex. 

Lélektani értelemben egy-egy illető világa, ha tükröt tartunk elé,  „veszélybe kerülhet”. A támadás marad meg az egyetlen eszközeként. Valóságos dühkitörés, indulatkezelési zavar is lehet, aminek során tejesen hamis, minden alapot nélkülöző állítással bélyegezne meg másokat. 

 De mint a Harmonia Caelestisben olvasható a mosolyogtató igazság:

"Kutya nehéz úgy hazudni, ha az embör nem ismeri az igazságot."   

A nyilvános hazugság egy változata, amikor az ember tudja is, hogy nem mond igazat. Szándékossága miatt ez lehet a súlyosabb verzió. Ráadásul az állítás bizonyításával nem is bajlódik. Kinyilatkoztat. Valószínűsíti és azt egy az egyben tényként hirdeti. Kimondta és akkor az úgy van. Mármint szerinte.

Hasonló ez a kabátlopási ügyhöz. Ha valakiről pletykálni kezdik, hogy kabátot lopott, hiába nem volt a helyszín közelében sem, hiába nem lopott kabátot vagy mást, egész életében úgy tartják számon, hogy megjelenésekor mindenki a fogasra akasztott kabátjára pillant, hogy megvan-e még. Erre játszik a hamis pletykával a tisztséget viselő.

Vagy ez lehet számára a megoldás? Szomorú.      

Amikor egy új információ, ami lehet  tény és vélemény valamint a kettő (egymástól jól elkülönülten) együtt -  ellentmond annak, amiben az illető hiszi önmagát, vagy ahogyan önmagát látja és láttatni óhajtja, az a feszültséget kelti benne, a sokat emlegetett kognitív disszonanciát okozza. Igen - gondolja például önmagáról -, demokrata vagyok a vállalásom, elnevezésem alapján, de mégsem. És akkor jöhetnek a belső magyarázatok. Például az, hogy tényszerűen igazat olvas és kellemetlent, de mivel nem tud érvelni, összehord hetet-havat a szerzővel kapcsolatban.   

Ha a tény vagyis tévesztése egyszerű elismerése azt jelentené, hogy be kellene vallania, hogy hibázott, rosszul döntött, vagy nem volt olyan okos és morális, mint hitte vagy ahogy szerette volna magát láttatni, azt az ő elméje fenyegetésként éli meg. Miért? 

Egyszerűbb tehát az állampolgári vélemény formálóját, a kétségtelen tényekkel szembesítő ember hiteltelenítésével, hamis vádolásával, életének és munkájával "átkeretezésével", megalázásával, megbélyegzésével próbálkozni közönsége előtt az ő virtuális pódiumán. Taps. 

Könnyebb ez, mint a fájdalmas igazsággal szembesülni, netán még meg is köszönni a helytálló észrevételt és azt mondani: rendben, fontolóra vesszük a javaslatot és értesítünk arról veled együtt mindenkit, hogy mire jutottunk. Pont.   

Egy öndeterminációja szerint karizmatikus közösségépítő, aki nem akar haragot, nem akar gyűlöletet gerjeszteni és valóban a béke pártján áll, így cselekedne. 

Amikor ilyesmiket hordanak össze nyilvánosan, a cél lehet a véleményét kifejező emberek elnémítása? 

Nem ez az első szerény próbálkozás. Nem is az utolsó. Célja ezeknek az egyén hitelességének és emberi méltóságának lerombolása? Hogy akik véleményt mernek formálni, ne legyenek olyan bátorak?

A pozíció fölényt jelent. Az ezzel járó nyilvánosságot, közfigyelmet használja fel esetünkben valakivel szemben, aki tényeket és kulturáltan megfogalmazott, sosem gyalázkodó véleményeket sorakoztat.

Ahelyett, hogy racionális választ adna. 

(Hogy miért nem sértődöm meg? Mert amíg a sértettségünkben vagy fájdalmunkban  dagonyázunk,  megáll az ész.  A harag és a duzzogás is megterhelő  „luxus” lenne, mentális pazarlás.  Továbbá nem minden kritika egyenértékű. Vannak emberek, akik bántani akarnak téged, mert több nem telik tőlük. De vannak emberek, akik reflektorokkal világítanak rá  hibáinkra. Ez nem éppen egy élvezet, sőt, fájhat is, mert olyan hibáinkra világít rá, amiket mi magunk is sejtünk, de próbálunk elrejteni. Ha valaki, akit tisztelünk és aki ismer minket, mond valami negatívat, az azért fáj, mert annak van hitele. Ebben a fájdalomban azonban ott van a tanulás lehetősége is. Amikor szemenszedett hazugságokat terjesztenek rólad vagy rólam, abban semmi más nincs, csak a rossz szándék. Helyén kell kezelni. Nincs vele dolgunk. Mivel azonban a hallgatás beleegyezés, nem lehet mellette szó nélkül elballagni.) 

Lehet, hogy az a  cél, hogy a többi lakót elrettentse a kritikus, nyilvános vélemények  megfogalmazásától?

Apropó, SLAPP-perben szerintem már volt részem, a bicskei önkormányzat volt a felperes. Strategic Lawsuit Against Public Participation a SLAPP, amit magyarul leginkább stratégiai pernek vagy elhallgattatási pernek neveznek.

Szent András napja, november 30. után már nem csak a szél süvít, hanem a népnyelv szerint is eljön „Disznóölő Szent András” ideje. Ami tarthatott húshagyó keddig, mert a böjti időszakban súlyos illetlenség volt disznót vágni. Régen, amikor még nem volt hűtő sem, így a Nagy Generáció a természetes hidegre hagyatkozott. Mi ezt a hagyományt hozzuk be a város szívébe, a Kossuth térre, de a visítás helyett nálunk a jókedv és a sercegő zsír illata dominál.

Rövid ellátási lánc – Hosszú barátság

A Homály Grill & Bár helyben szerzi be a kóstolói lakoma alapanyagait. A továbbiakban is ezt tesszük majd, a következő hasonló alkalmon is. Nagy-Drozdik Zsuzsi és Nagy András számára az alkotás öröm, a közösségek, kapcsolatok kovácsolása és  a jó minőség mindenben személyes ügy. Itt a „termelőtől az asztalig” nem egy elcsépelt szlogen, hanem a bicskei és Bicske környéki gazdák, kereskedők, kézművesek iránti tisztelet.

A pub elnevezés az angol public house, a nyilvános ház, a közösségi ház kifejezésből.  ennek rövidítéséből ered. Jó irány ez az alkalom, Költő sorai, a festő  ecsetvonásai, méhész aranya, a sajtmester, a kézműves  és a séf remekei  egy jó helyen. Egy közös, kétszintes hall  mindazoknak, akik az emberi alkotást nagyra becsülik, mert szeretik szemlélni, netán mert maguk is szenvedélyes alkotók. 

Nálunk pontosan tudod, mit eszel, minden az, ami.  Ezeken az estéken különösen.  Az alapanyagok úgyszólván nem egy konténerhajón érkeztek, hanem a környékbeli partnereinktől.

• Dunszt  [dunsztok,lekvárok, chutneyk, lekvárok - Eigner Kata és Marosán Norbi]
• Magyar Kamra - pálinkakóstoló  [Konrád Viki]
• HEGEDŰS SAJTMŰHELY  (Hegedűs Dóra)
• Kézműves mézek (Metzger Antal  

Még a „mínusz egyedik” nap előtt vagyunk...

Tudjuk, hogy a jó döntéshez idő kell. Mi már akkor szólunk, amikor a kések élezése, a teknők súrolása és a fokhagymapucolás még el sem kezdődött. Mire az üstök alá begyújtunk, te már tudd: ott a helyed!

"Az eseményt több véletlen találkozás, és korábbi csodálatos együttműködés hívta életre.

A közös munka során még mélyebb kötődés és ezáltal együttműködés született az alkotók között, emiatt hiszünk, sőt biztosan vagyunk benne, hogy egy olyan úton indultunk el közösen, aminek nemcsak folytatása, hanem folytonossága is lesz a jövőben.

Különleges, mert olyan helyi termelőket, vállalkozásokat sikerült elérnünk, és a szellemiségbe bekapcsolnunk, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és ennek az együttműködésnek nemcsak a hasznát, hanem az értékét is látják, hogy a helyi közösség emiatt is több tudjon lenni puszta egymás mellett élésnél.

Különleges, mert a főzés művészete és a festőművészet is megjelenik egy estén, a képeket a festőművész kifejezetten erre az estére  és az összhang mind a tányéron, mind a vásznon a megálmodott hangulatot fogja visszaadni.

Különleges, mert különböző helyről érkezett emberek fognak egy célért dolgozni, és bepillantást engednek abba, amiben és amitől ők igazán profik.

Különleges, mert ilyen még nem volt, és hisszük, hogy szükség van a rohanó világban egy ilyen estére, amikor mindenki megpihenhet, és átadhatja magát a művészetek találkozásának.

Bízunk benne, hogy sokan hozzánk hasonlóan látják a világot, és velünk együtt építik majd ezt a fajta érzést, bízunk abban, hogy egyre több helyi, környékbeli termelővel és vállalkozással találjuk meg egymást, hogy ez egy rendezvénysorozat, egy új hagyományt teremt Bicske életében. Nem egy estére tervezünk, hamarosan érkezünk a következő eseménnyel, és ígérjük hogy hasonlóan izgalmas és csodálatos lesz mindegyik. "

Ha rokonszenves a lokálpatrióta gondolat és a valódi, magyar ízek, várunk szeretettel egy felejthetetlen estére.

Mi szóltunk előre! Helyszín: Kossuth tér, Homály Grill & Bár 

  2026.01.24-én, szombaton 17 órától