Megírtam, hogy kevesebb szemét volt  az utóbbi időben a határban és most megint egyre több. Szinte senki nem értett egyet velem abban, hogy kevesebb volt.

Egy olvasó írta magánlevélben: "A sok szemét amiatt van, hogy itt van már november közepe és ekkora városban nem volt még idén veszélyes hulladék gyűjtés.

A sitt vagy egyéb pl. háztartási hulladék elszállítási lehetőségéről nincsenek tájékoztatva az itt élők. Legalább félévente közzé kellene tenni. Hogy némi sitt letehető a Zöld Bicske területén,úgy mint a többlet zöld-hulladék is. Azt sem lehet tudni, hogy idén így volt-e. 

A másik ok, hogy egy konténer drága,más lehetőségeket nem ismernek az emberek. Utána pedig nem járnak,hogy vannak cégek stb. akik elviszik.

Arról se tudnak sokan, hogy évente 3 köbmétert elvisz a Zöld Bicske,de kérni kell,sőt, már nem mindent visznek. Régen mindent el lehetett vitetni.s település szintén volt kijelölve egy nap amikor ezt megtették. Itt a környéken máshol még mindig így van.sőt Pesten is.Tudom a lomisok széttúrják, így se működik...

Én így érzékelem, én megoldom, én találok embert, tudom mit lehet és hova forduljak. De szerintem aki nem tájékozott - vagy valamiért nincs képben, ő inkább megoldja így. Na még több lett a szemetünk. Kényszerítőzik. Demonstrál. Igen, nem vagyok segítve? Akkor kirakom nektek ide a határba, innen szedjétek össze. Pont. 

Kommentár az olvasói levélhez: 

az elhagyott hulladék nagy része szerencsére nem veszélyes hulladék, vagyis a mennyiség nem a megszokott, de az elmaradt (vagy az elmaradás megszokott?) lakossági veszélyes hulladék gyűjtés miatt feltétlenül növekszik.

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, s hogy lesz-e végre Bicskén, egy járási székhelyen, Budapesttől 40 km-re -  Európában és a 21. században hulladékudvar.  Nagyon régi tartozás. Ha átadják, nem fényezheti magát senki, inkább sűrű bocsánatkérések közepette lenne érdemes beszédet tartani az elvesztegetett idő miatt. Mea culpa.    

A Zöld Bicske már gyakorlatilag nem létezik, a korabeli feltételekkel együtt, vagyis a véleményem szerint a Collect Viridis már a korlátozott lomelszállítást is tovább korlátozta. Itt tartunk. De a szívügyünk. 

Az egyértelmű tájékoztatás úgy tűnik, nem cél és eszköz mifelénk. A központ pszeudo-üzenete, ami a nemtörődömség következtében eljuthat:  mindenki kezelje a hulladékát ahogy tudja és akarja. Gyakran előfordul, hogy a hulladék tulajdonos jóhiszeműen rábízza egy olyan emberre, akiben bízik, aki hivatalos, korrekt megoldást garantál, pénzt átveszi, majd jól kihajítja az egészet a csudába. 

Véleményem szerint a növekvő illegális hulladéklerakás ügyében nem elég a hulladéknaptár közlése, nem elég a portál, sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni kommunikációban is erre a témára. Különösen onnantól, ha már működik a hulladékudvar avagy a még KÖZGÉP (!) által épített hulladékválogató, ami ugyan térségi beruházás volt, de mégsem működik. Rendet úgy lehetne tenni ebben a kérdésben is, ha mindenki kívülről tudhatná, milyen akár plusz hulladékot hogyan adhat át, hol, mikor, mit adhat le. Legyünk már egy kicsit konzervatívak szülőföldünk környezetvédelmét érintő kérdésekben!    

Aki hegymenetben közlekedik kifelé a Kistószegről, a Kossuth térre nyíló egyenes előtti kanyarban a jobb szélen számíthat az úthibára.

A kátyú mellett a sóder terült szét. Kerékpárral könnyebben kerülhető, de ha ugyanezt autóval tesszük és kerüljük a leszakadt részt  a keskeny kanyarban  továbbá nem vagyunk itt elég ismerősek, s ha a be nem látható kanyarból gyorsabban jön le egy másik kocsi, akinek vezetője inkább offenzív mint defenzív, akkor abból kellemetlen találkozás lehet. 

A tapasztalt és helyismerettel bíró autós, aki a koccanást/ütközést el akarja kerülni, inkább döccen egyet autóstól, mintha rendben lenne minden (is)  - legfeljebb mondd mellé valami cikornyás trágárságot. Ami nem is szokása. De a legjobb elkerülni ezt a kijáratot, amíg meg nem csinálják. Az úthibát egyébként semmi nem jelzi. Jól van az úgy kategória. 

Városunk gyorsreagálású önkormányzati vezetésének szíves figyelmébe további intézkedés reményében. 

 Lakossági önképviselet, érdekérvényesítő szándék és a helyi nyilvánosság szerény kis része kellett ahhoz, hogy ennyire gyorsan belássa a városvezetés korábbi tévedését. Előterjesztése szerint a polgármester is tarthatatlannak tartja, hogy a kertvárosias övezetben, ahol a telkeken 1-2 ház jellemző,  400 négyzetméterenként engedjenek különálló házakat építeni.

Valószínűleg még soha nem reagált érdemben Bicske vezetése egy utcafórumon felmerült, "alulról jövő kezdeményezésre",  ami az egész várost érintő problémára hívta fel a megjelent hat képviselő és az alpolgármester figyelmét. A kertvárosias lakóterületre vonatkozó szabályozás megváltoztatásának első határideje november 30. 

A holnapi testületi ülésen dől el, hogy a képviselő-testület elfogadja-e Bálint Istvánné polgármester előterjesztését. Minden bizonnyal egyhangúlag igennel szavaznak.       

“Bicske Város Önkormányzat Képviselő-testületének tagjaihoz több lakossági észrevétel is érkezett arra vonatkozóan, hogy a kertvárosias lakóterületbe sorolt építési telkeken több, akár 4-5 db lakást is tartalmazó épületek megépítését tervezik.

A szomszédos ingatlanok tulajdonosai nem értenek egyet a többlakásos lakóépületek elhelyezésével.

A lakossági akarat érvényesülése érdekében javaslom, hogy a kertvárosias lakóterületen elhelyezhető lakások számát korlátozzuk, különösen azokon a területeken, ahol jellemzően egy, legfeljebb kétlakásos lakóépületek vannak.

A HÉSZ hatályba lépése óta összegyűjtött jogalkalmazói tapasztalat alapján a HÉSZ további pontosítása is szükséges.

A HÉSZ módosítása a településtervek tartalmáról, elkészítésének és elfogadásának rendjéről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 419/2021. (VII. 15.)Korm. rendelet (továbbiakban Elj.R.) 68 § (1) bekezdése szerinti egyszerűsített eljárás kereténbelül történik.

Kérem a Tisztelt Képviselő-testületet, hogy döntését a határozati javaslatban foglaltak szerint hozza meg.

Bicske, 2024. november 12. 

Bálint Istvánné

polgármester”
125_tre_mod_.pdf
A kertvárosias lakóövezet kézenfekvően a Kertvárost és a Telepet jelenti, de a kifejezés nyilvánvalóan azokat a bicskei utcákat is fedi, amik túlnyomórészt kertes családi házakból állnak. Például Csokonai, Vörösmarty, Bogya, Jókai, Ady, Bem, Szent László utcák stb.  A központ a kivétel. Lásd a Szent István út Jakab köz sarkát, Jakab István László szülőházának helyén álló lakótömböt vagy azt a Plébánia mögötti telket, ahol vagy húsz lakásos ingatlant terveznek.    

Megkérdeztem a jegyzőt néhány dologról, a harmadik kérdésünk a telkek Bicskén teljesen kimaxolt beépítési lehetőségére vonatkozott. Válasza szerint nem volt érthető valamint zavaros és összefüggéstelen a kérdés. Mentségére legyen mondva: lehet, hogy azért nem értette, mert  nem is akarta? 

Csekély értelműnek vagy helyi ügyekben járatlannak, tájékozatlannak egy jegyzőt nem gondolhatunk, egyetlen kérdés marad: miért nem kérdezett vissza, ha valamit tényleg nem értett, hogy azután pontos tájékoztatást adhasson? 

A válasza tartalmazhatta volna, hogy a testület a Deák Ferenc utcában érdekeit képviselő lakosság utcafóruma és a helyi nyilvánosságba is bekerült probléma hatására végre napirendre vette a témát, A polgármesternek lesz egy előterjesztése november 15-én a kertvárosias  lakóterületekkel kapcsolatban.         

A www.bicske.blog.hu több olvasója kérdezett arról, hogy Bicske, Bethlen Gábor utcában és Tószeg utcában mikor kezdődik meg a járdaépítés illetve a csapadékvíz elvezető árkok kialakítása. 

"A Bicske, Bethlen Gábor és a Tószeg utcákban a járdaépítés, illetve a csapadékvíz elvezető árkok kialakítása az operatív gazdálkodást meghatározó szabályzók alapján lefolytatott eredményes beszerzési - értékhatártól függően - közbeszerzési eljárásban kiválasztott vállalkozóval történő szerződéskötést követően kezdődik meg."

Választ valójában nem adott, mert a kérdőszó a "mikor?"  volt, ami a munkálatok megkezdésére vonatkozott. Arról eddig tudtunk eddig is, hogy a munkálatokat adminisztratív módon is elő kell készíteni.  

Szintén olvasói kérdést továbbítottunk: a Magyar Vöröskereszt bicskei irodája közelében lévő, több balesetet okozó járdaszakasz felújítása mikor kezdődik meg? 

"A Magyar Vöröskereszt bicskei irodája közelében lévő járdaszakasz felújítása a környező - gyökereikkel a járdát alulról nyomó fák eltávolítása után kezdődik meg. A fák eltávolításáról a Bicskei Gazdasági Szervezet a saját ütemezése szerint gondoskodik."

Érdemi választ itt sem sikerül adni, mert nem szerzett be az ütemezésről valódi konkrétumot. 

Lényeg azonban, hogy a város vezetése minden nyilvánosságra kerülő problémával foglalkozik. Nem azt állítjuk, hogy csak azokkal, ami az érdeklődés homlokterében vannak, nyilván számos háttér teendőjét elvégzi a vezetés, mint általában mindenki, aki munkát vállal.      

Az olvasói kérdések továbbítására az e-Papír alkalmazást használta a Bicskei Szó. 

Hatvannégy Deák Ferenc utcai lakos az aláírásával tiltakozik az ellen, hogy egy telekre négy 95 négyzetméteres+tetőtér családinak nevezett házat építsenek utcájukba. A 64 aláírás szinte 100 százalékos ellenvéleményt és tiltakozást jelent.  FRISSÍTÉS:Értesülésünk szerint a telektulajdonos vállalkozó nem kíván 4 házat építeni a Deák  Ferenc utcai telekre. Építési engedélyt nem kért, nem kapott. Tervek sem készültek. Két ház megépítését tervezi, amit a gyermekeinek szán.  A félreértést a négy ingatlanos hirdetés okozhatta, ami immáron nem aktuális.      

Az utcában 58 ház van. Ebből 54 lakott. 44 ház képviseletében jegyezte a tiltakozást 64 fő Bicske, Deák Ferenc utcában.  

"Alulírottak, a Deák Ferenc utca lakói, tiltakozunk az ellen, hogy a szűk, rossz minőségű (útburkolattal rendelkező - a szerk.) zsákutcánkban egy telken több lakóépület épüljön, ami rendkívüli módon megváltoztatja utcánk kertvárosias jellegét és az utca közlekedését is ellehetetleníti."   

A hirdetés alapján az épülő házak ára 82 millió forint. A családi ház idézőjeles, a telekre nem sok gyümölcs- vagy díszfa ültethető. Maximum mutatóba. A zöld környezet is megkérdőjelezhető kijelentés.  

A vonatkozó önkormányzati rendelet nincs tekintettel a bicskeiek érdekeire. Ha ez így marad, akkor egyre több házat vesznek meg az elbontás érdekében, ahová aztán akár 4 házat építenek. A városképi szempontok ilyenkor a polgármesteri íróasztal legalsó fiókjába zárva?   Vajon ez a tendencia mennyiben veszi figyelembe a városrendezési tervet? - tehető fel a kérdés.    

Az ott élők egységes akaratú közössége november 9-én szombaton 14 órára lakossági fórumot hívott össze a Deák Ferenc u. 45., az üres telek elé.  (Rossz idő esetén is lesz helyszín a közelben.)   A polgármester, az alpolgármester, a képviselők is meghívást kapnak abból a megfontolásból, hogy a Bicskére már-már jellemző  “egy telekre négy házat” projekt nem csak a két közvetlen szomszéd és az utcában élők problémája, hanem a város teljes területén problémákat okozhat. Bálint Istvánné polgármestert tájékoztatták. Tessely Zoltán országgyűlési képviselő titkárságától időpontot kértek.   

“Kinek az érdeke ez valójában?” - fogalmazódik meg a kérdés sokakban. 

A szülőföld tiszteletéhez és az ahhoz szervesen kapcsolódó környezettudatossághoz sincs sok köze. A városszerte több helyen is látható projektek "ökológiai" lábnyomáról  nem is szólva.    

A tulajdonhoz való jog alkotmányos alapjog.   A pihenéshez való joguk sérülhet saját otthonukban  - állítják. A szomszédban nem egy, hanem a 4 db ház  - 4 család élete és minimum 6-8 db autó szinte állandó mozgása zajhatást okoz. A telekre történő ki- és behajtás mellettük és velük szemben zajlana. 

Az utcában a telkeket a szomszédok csak részben választják el kerítéssel. A belső területek szabadok, nyitottak. Az új "utca" megnyitásával ezek bárki számára elérhetők lesznek. 

A 4 házas telek környékén álló ingatlanok forgalmi értékének csökkenésétől is  tartanak.  Az eddigi parkosított, gyümölcsfákkal beültetett, zavartalan nyugalmat biztosító saját területük mások által is beláthatóvá válik, ami zavaró  a megnövekvő forgalom zaja mellett. 

 Az utcában többen is születésüktől fogva élnek itt, az életük során munkájukkal megszerzett értékeket látják jelentősen sérülni abban, ahogyan ez a sorházas építkezés felborítja az eddigi környezetüket.  

Bicske város nem szabályozta le az ingatlanon építhető lakóegységek számát, de a hamarosan érvénybe lépő új országos szabályozás erre is kitér. Kertvárosias lakóövezetben nem épülhet ennyi lakóház egy telken. 

             280/2024. (IX.30) Korm. rendelet

Jelenleg 350  négyzetméterenként épülhet ház egy telekre Bicskén. (Gratulálunk a rendelet alkotóknak és akik ezen nem változtatnak.) A Deák Ferenc utcai egy 1700 négyzetméteres telek. A házak 1400 négyzetmétert foglalnak majd el. A maradék 300 négyzetméter be nem épített terület pedig 75 négyzetméter lesz házanként…  “Családi ház”  újragondolva… 

Az utcabeliek többségét nem szomszédként érinti a jelenség. (Még nem.) De egyáltalán nem szeretnék azt, hogy saját szomszédjaikban, akár két oldalról is négy-négy családi háznak nevezett épületet húzzanak a kizárólag profitorientált elképzeléssel.

A szomszédok a mai törvények szerint nem is kapnak  tájékoztatást. Ha jól tudjuk, 300 négyzetméternél nagyobb ház esetén tartozik ezzel az építtető. Ezt a “városfejlesztést” is csak a hirdetésekből https://ingatlan.com/34262992 vették észre.  82 millió forintért épülnek majd házak  a Deák Ferenc utca 45. szám alatt.

Nem érezték szükségét az erről a projektről hivatalból biztosan tudó polgármesteri hivatal választott vezetői és a minket szolgáló képviselők, hogy idejében "konzultáljanak" és tájékoztatást adjanak a haza bölcséről elnevezett utcában élő bicskei polgároknak?! 

A jól javadalmazott lokálpatriótaként miért nem tisztelték meg a közvetlen szomszédokat vagy éppen az egész utcát a tisztességes tájékoztatással?  Nem kellett volna velük is megbeszélni, ha már annyira a szívük ügye Bicske?   

De igen, tájékoztatni kellett volna őket tisztességből. Miért nem tették? 

Kiknek az érdeke mindez? 

Az aláíró utcabeli embereké biztos nem. 

Az utca útburkolatának állapota rossz. Felújításának ígéretével tele a padlás. 2025. január 1-től már nem 350 négyzetméterenként épülhetnek házak egy telekre a Magyar Közlöny szerint Magyarországon, hanem 550+50 négyzetméterenként. Vagyis az 1700 négyzetméteres birtokra csak két ház épülhet jövőre, nem négy. Nem kellene elgondolkodni a bicskei városházán, a “magas hivatalban” is azon, hogy az új szabályozás szelleméhez kellene tartsák magukat és változtassanak a bicskei regulán mielőbb?

Nem kellene a tisztelt testületnek tanulmányi kirándulásra utazni Zsámbékra, ahol 1500 négyzetméterre 1 ház épülhet és melléképület bizonyos övezetekben? Válasz: de, igen.  

Ha jól menő építőipart, jól mutató statisztikát, lélekszám növekedést óhajtanak a városban, miért nem nyittatnak új utcákat Bicskén? A rendszerváltozás óta  alig nyílt itt új utca. Egy négy házas kertvárosi átlag-telket úgy képzeljünk el, hogy a hat méter magas házak sorakoznak pl. a jobb oldalon végig az egyik szomszéd kertje fölött, a  bal oldalon pedig az út, az “utcarész”. Ez így nem annyira zsebbenyúlós az önkormányzatnak, mert ha a város nyitna utcát, annak a költségeit pl. az adókból létrejött költségvetésből és más bevételekből kellene fizetnie. 

Ez lenne itt a városfejlesztés? Biztos, hogy jó irány? Ki nem tudta az egykori árverési áron megszerezni Bicskének az Erőmű-tó körüli belterületi hektárokat és pontosan miért nem? Akar róla beszélni?    

A hat méter magas házak a szomszéd kertjét durván 100 méter hosszan árnyékolják be első métertől az utolsóig. Miért van az, hogy erről az önkormányzati vezetők, képviselők és a jegyző részéről az érintett utcák kapcsán semmiféle nyilvános tájékoztatás nem látott napvilágot? Miért nem foglalkoznak rendszeresen mindezzel, miért hallgatják el ezt a jelenlévő problémát  a közpénzből fenntartott felületeken? A városvezetés szerint nincs ezzel gond? Kinek az érdeke a teljes hallgatás és egészen pontosan miért? Folyamodjunk A magyar nyelv értelmező kéziszótára kézikönyvhöz. Mivel a Telepről, az egykori nevén Szent István-telepről is elmondható, hogy kertváros, vonatkoztassuk ezt a meghatározást Bicskének arra a részére is és más területeire is, hiszen a kivételeket egy kezünkön meg tudjuk számolni.     

A kertváros kertes családi házakból álló városrész vagy a ritkább értelmezése szerint: teljes egészében kertes házakból épült város - fogalmaz a lexikon. 1700 négyzetméteren épült 4 háznak nemhogy kertje nincs, de még udvara is alig.   

Arról írtak az Olvasók, hogy a Kossuth téren a Magyar Vöröskereszt bicskei irodája közeli szakaszon balesetveszélyes a járda és emiatt balesetek is történtek már. A legutóbbi nem is olyan régen. Annak súlyos sérülés lett a következménye.

 Bizonyára rajta vannak, tudnak róla az önkormányzatnál. Itt annyi történt, hogy kb. a 2005 körül lerakott térkövet felnyomták egy akácfa gyökerei.

 A fa volt itt előbb. Az lenne a legjobb, ha megoldanák úgy, hogy a járda felületét felnyomó gyökeret kimetszik, majd burkolják a területet megint. A rendkívüli vitalitással bíró akácfa ebbe nem feltétlenül pusztul bele, vannak helyek, ahol ezt elvégezték és a fák élnek, járdák rendben.

 Lehet változtatni a járda méreten, szintjén, és hasznos dolog a faveremrács alkalmazása, ami a fát is hagyja élni.

Persze, ha szakember azt mondja, ki is lehet vágni, de jobban jönnénk ki visszavágással, fiatalítással...

A közelmúltban itt szakadt rá egy ág egy autóra. Legyünk pozitívak: jó, hogy nem emberre.

De vannak letört, letörő félben lévő esetenként elszáradt, de magukat nedvességgel teleszívó nehéz ágak a Móricz Zsigmond utcában is a buszok, gyalogosok felett.

Németh Jánosnak, kedves olvasónknak köszönjük, hogy a Bicskei Szó olvasóinak figyelmébe ajánlotta a felvételt, amit egy aukciós oldalon talált. 

Valószínűleg Vargha Miklós, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia hallgatójának 1922/25 között készült képeinek albumához tartozhat. Ez volt az egyetlen bicskei felvétel. Induljunk ki abból, hogy egy katonanövendék, aki a magyar királyi hadsereghez vonulhat hadapródként, ha pedig kiváló teljesítményt nyújt hadnagyi rangot kap - szóval ő, a maga fegyelmével és pontosságával egy esetleg Tápióbicskén készült kép aljára nem a Bicske helységnevet írja...

Ez a belső udvar (ami országszerte jellemző volt) emlékeztetheti a szemlélőt a módosabb gazdák hajdani bicskei házaira, akik a Sárközön, a Kistószegen, az Öregtószegen, a Vörösmarty utcában (nem jut eszembe a régi neve, talán Fehérvári utca)  vagy az Egysor utcában (mai Csokonai) és faluszerte álltak-állnak. Gondolkodjunk, melyik ház lehetett ez.

Az alábbi öt kép között szerepel egy vilonyainak és a szóban forgó bicskeinek jelölt felvétel is. A másik háromról természetesen nem állíthatjuk, hogy bicskei képek. De a karabélyfogasról és a lovasképről nem is zárhatjuk ki. Ez a fényjelző készülékes sem emlékeztet bicskei helyszínre. A Papmória, a Gardai-fejszés vagy Indián-völgy felszínén nincs ennyi kő. A Mogyorós szikla felett erdősebb, nem ennyire nyílt a tér és ez valószínűleg régen is így volt. Barki-szikláknál parádésabb felvétel is készülhetett volna. Csákberény térsége?  Aztán a Zuppa-tető ugrott be róla. Mert utóbbi aztán osztályon felüli álláspont fényjelzésre. Ha egy ludovikás alakulat a környéken gyakorlatozik, a Spicit ki nem hagyhatja. Az a Szár mellett, Bicske felé eső köves domb is felötlött, amit úgy 50-60 éve átvágtak a vasút kedvéért.  De ez csak találgatás. Az album alapján az egész országot járták, de még római fényképek is vannak az albumban. Feltételezhető, hogy a tisztjelölt naplót is vezetett. Ha előkerül, itt biztos, hogy megjelenik.     

A hosszú folyosókat és a tágas udvart is beérő hangjára, nem lehetett nem megállni. Vigyázzban, mert akkoriban még ez volt a szokás. Pedig nem volt nagydarab ember. de a hangja..!

Minket ugyan nem zavart, mert pont azt tanította amire ma is ugyan nagy szükség lenne. Ha kell tudjunk megállni, ha kell tudjunk indulni...De főleg cselekedni.

 Mi is az a „kutyogató”?

 Egy ősi halász-horgász szerszám, amivel a víz felszínét ütögetve úgy föl lehet hergelni a harcsát, hogy az még a csónak szélébe is beleharap.

Matematika órán tudtam meg ezt is, mint oly sok mást, például önmagamról. Nem tudtam elfelejteni.

Nem félreérteni, nem magamról írok!

Hanem arról a belső útról amin egy tanár az én ifjúi életem érintésével végigment...és én végigmentem az Ő tanársága által.

Felsőssé válva, bizony nem brillíroztam a magaviselet nagyon nehéz tantárgyában. Erősen bukásra álltam és még most is magam előtt látom Anyám elkeseredett arcát, miközben „a Borbély” viselt dolgaimról tájékoztatta. Ötödik első félévében ezt mondta :..”még a rosszak között is legrosszabb”. Nem mondhatnám, hogy tisztán értettem mire céloz, de gondolom, pont ez volt a baj.

Anyám csüggedt arccal hazavitt, MZ motoron, de azért iskolába másnap is mennem kellett.

A matematikához hülye voltam, az is maradtam, viselkedni pedig az akkori iskola és benne a „Borbély” megtanított.

Teljesen mindegy, hogy hogyan, volt abban jó szó is jócskán, meg olykor rossz szó is, mert én azért is megdolgoztam. Úgy csinálta, ahogy hitt benne és működőképesen, hatékonyan.

Öttől nyolcig, úgy hogy hatodikra már sem Ő, sem én, sem anyám nem emlékezett az előző évek erősen véleményes „viselkedésformáira”.

Nem hinném, hogy tudatosan, a lélek elemezgetésével csinálta volna. Nem, semmiképpen..csak észrevette a felnövést...soha nem utalva a saját szerepére, aztán, tudomásul vette.

Hogy mennyire?

Utolsó évben, nyolcadikban mikor szétröppen az ifjúság, a fülembe jutott egy párbeszéd, ami közte és egy hetedikes, nagyon szép lány között zajlott.

Jóska bácsi azt mondta: "Én csak azokat buktatnám meg, akiket szeretek."

A kérdésre válaszul pedig, hogy ki lenne az, kimondta az én nevemet.

Idáig jutottunk...azon a belső úton.

Így nem hallgat el a „kutyogató” az emberek szívében...hanem kuttyogtat sokáig, több mint 40 évig... és még tovább.

Megpihenést Jóska Bácsi az égi katedrán!

Egy tanítvány 

Borbély József (1935-2024) bicskei pedagógus visszaadta lelkét Teremtőjének. 

1964 augusztusában kezdték meg a tanítást Bicskén feleségével, Kati nénivel.1955. december 29-én házasodtak össze vagyis közel voltak a 70. házastársként együtt töltött esztendőhöz. 

A végső búcsú október 30-án 14 órakor kezdődik a katolikus temető kápolnájánál. 

Együttérzésünket fejezzük ki a gyászoló családnak.  

A bajai versenyről a rendőrként dolgozó bicskei sportoló beszámolóját kértük. 

"A WFC ( Független Harcosok Szövetsége) által 2024.09.27-28-án Baján rendezett versenyen vettünk részt a Tatabányai Küzdősport Egyesület, Dancs Team csapatával. A terv szerint k1 full kontakt +18-39 éves korcsoportban -85 kg kategóriában indultam, illetve a saját korcsoportomban +39 veterán korcsoportban. A saját korcsoportomban tudtuk hogy nem lesz a súlycsoportomban versenyző, ott a +91 súlycsoportban volt induló, ahol a határ a súlyban a csillagos ég volt.
A verseny kezdő napján este mérlegeltünk, 84.3 kg volt a súlyom.
Másnap verseny, sorsolás. A +18 korcsoportban a döntőbe jutva egy tapasztalt versenyzővel kerültem szembe. Kemény mérkőzés volt, végigment a 3 menet, amiben pontozással alul maradtam, így a 2. helyen végeztem.
Sajnos ezen a mérkőzésen begyűjtöttem egy sérülést, így ezzel kezdtem 15 perccel később a veterán korcsoportban. Itt 3-an voltunk, a jelentősen alacsonyabb súlyom miatt előnyerőként a bajnoki meccsen kezdhettem.
Az ellenfelem 20+ kilóval nehezebb volt, később megtudtam, hogy fiatalabb is két evvel. Erős, kemény mérkőzés volt a súlykülönbség miatt. A menet első felében dominált a tömeg miatt, hagytam is hogy dolgozza ki magát, nagy ütésekkel és térd technikákkal operáltam. Az első menet végén felrepedt a jobb szeme alatt, erősen vérzett a térdrúgás után. A második menetre az ellenfelem is rákapcsolt és szerette volna lezárni a mérkőzést, de újabb ütések és térd technikák után meghátrált, majd ütések sorozata után, amit egy térdtechnikával fejeztem be - leült a kötelekre, a fejét lehajtotta. A bíró felállította, látható volt, hogy a másik szeme alatt is felszakadt és az orra is erősen vérzett, így az edzője feladta a mérkőzést, a bíró kiütéssel beszüntette."

Felelősség, mondhatni szívügy a javából egy önkormányzat hivatalos elektronikus oldalán helyes elérhetőséget megadni az Orvosi Ügyelethez. Az SZMSZ  szerint a www.bicske.hu a település hivatalos elektronikus felülete.

Bicske önkormányzata  minden bizonnyal nem jó számot közöl a hivatalos portálon kirívó helyen, mely számot ebben a posztban azért nem teszünk közzé, hogy véletlenül se okozzunk kavarodást. A 70-es, 152 végződésű telefonszám ma 17 óra 30 perc után nem volt elérhető, azt kérte az automata, hogy "kérjük, ismételje meg a hívást később."

Akinek például a családtagja bajban van és orvosra van szüksége, biztos, hogy nem szívesen hall ilyet. Egy élhető város valós, éles orvosi ügyeleti számot tegyen közzé hivatalos honlapján.    

Egy biztos. A www.bicske.hu nem ugyanazt a telefonszámot közli, amit az “orvosi ügyelet bicske” pl. Google keresés eredményez. Az itt élők érdekében azt helyesbíteni kell 06 70 370 3104-ra, mert ez a jó.   Országos Orvosi Ügyelet (orszagosorvosiugyeletbicske.hu)

Az orvosi ügyelet is elérhető az 1830-as számon. Decemberi cikkünk erről adott tájékoztatást.

Az orvosi ügyelet február 1-től Fejér vármegyében is az 1830-as telefonszámon lesz elérhető - Bicskei Szó (blog.hu)

Viccesen szólván a Bicskei Szó “szító” és “hergelő” cikke alatti fórumon hoztam szóba először néhány napja a Prohászka utcai iskola földszinti tankonyháját és a szomszédos két tantermet - mint lehetséges ebédlő megoldást.

 Természetesen nem állítom, hogy ez saját ötlet, csakis azt, hogy a lehetőség itt látott először napvilágot tájékozódásomat követően. Nem hivatalos forrásból úgy értesültünk: már dolgozik az önkormányzat azon, hogy valóban ott legyen az iskolai ebédlő. 

Ezzel az alsó tagozatosok több időt kaphatnak a tanulásra, játékra, nem kell rossz időben menetelniük  valamint nem fog emiatt csökkenni a tanulói létszám jövőre.

Tévedtem, amikor azt állítottam, hogy az étkező-konyha ideiglenes megoldásként indult mint ebédlő. Kb. 20 éve alakult ki a Zöldházban az akkori iskolai átalakítások során, és nem ideiglenes megoldásként. De voltak is felújítások, hiszen szalonképessé, alkalmassá  kellett tenni az öreg házat az új feladatra, ami azért is jó lépés volt, mert ha nem is egészében, de valamelyest karbantartották a helytörténeti jelentőségű ingatlant. 

Az ideiglenesek inkább a lakásból lett tantermek voltak, az akkor éppen a magasabb tanulói létszám miatt szükség lehetett rá.

Mint mára kiderült - senki nem érezte magáénak az önkormányzati ingatlan egyik részét sem, például elég ma felnézni az utcai homlokzat előtt és látható, hogy a faágak  érik a tetőt, verdesik a cserepeket, a lehulló levelek évek óta eltömítik az ereszcsatornát, ami a mi híresen és hivatalosan központilag igen nagy szavakkal szeretett zöldházi homlokzatunkra és általában a falakra jó hatással biztos, hogy nincs. 

A fotókon  látható, hogy nemcsak a tető és a födém lett elhanyagolva, de még a korabeli nyílászárók felületvédelmére (mázolására) sem futotta, arra sem áldozott senki.

2008 óta napjainkig biztosan egy politikai egységhez tartozó képviselők határozzák meg a helyi viszonyokat döntéseikkel. Ez 16 év.  A jelenlegi vezető az elmúlt 5 évben első számú, az azt megelőző 5 évben hivatalosan második számú (kevésbé hivatalosan akkor is első számú) vezetőként dolgozott. Bárányos József korábbi, évtizedeken át szolgáló iskolaigazgató pedig sok éve a gazdálkodási bizottság vezetőjeként, önkormányzati képviselőként ténykedik.

Volt egy felvetés a fórumban, de már nem találom, hogy ezt Bárányos József biztos nem engedte volna... Szerintem ez az új igazgató értelmetlen támadása. Nincs okom az új igazgatót külön védeni. Köszönünk, ha évtizedenként látjuk egymást az utcán. Ennyi. 

De mondjuk ki, hogy az étkeztetés nem iskolai, hanem önkormányzati feladat, önkormányzati céggel és ingatlannal, amihez természetesen kellenek a pedagógusok, az iskola együttműködése a tanulók érdekében. 

Kérdés következik és következtetések. Bárányos József volt direktor önkormányzati képviselőként, gazdálkodási bizottság elnökeként vajon tett-e bármikor is javaslatot a szükséges ebédlőfelújítások érdekében lehetőleg iskolai szünidő alatti munkálatokkal, akár csak a költségvetések készítése során?

Első lehetőség: NEM

(Ez probléma.)

Második lehetőség: IGEN

Ha viszont tett ilyen javaslatot, de sosem került bele a költségvetésbe, akkor annak egyetlen oka lehet: a 16 éve meghatározó többséget jelentő saját frakciójának képviselőtársai mindig leszavazhatták. (Tudtommal ez ki van zárva, mert nem történt részéről és mástól sem ilyen tartalmú előterjesztés.) Ez is probléma.   

Logikailag tehát elmondható a mai végeredmény és következmények tekintetében, hogy egyik eset (1. vagy 2.) fennállása sem megfelelő és a jelen állapotok egyik felelőse a városvezetés mellett a volt igazgató. Ha ugyanis ő ezt javasolta volna (tudtommal nem tette) és nem támogatták volna, mint elsőrendűen a tanulók, kollégák és az iskola érdekeit képviselő igazgató javaslatát, akkor azonnal le kellett volna mondania a képviselőségről. Ilyen sem történt. 

A legfontosabb azonban az, hogyha megkésve is, de EU-s háttérrel rendelkező pályázatból megújul az önkormányzati ingatlan.

Szintén a legfontosabb, hogy nem hivatalos információk szerint az iskolaépület tankonyhájával immár számolnak átmeneti megoldásként az önkormányzatnál. 

Újabb probléma, ami egy az egyben a fenntartó Tanker felelőssége: a mosdók állapota a Csokonai V. Mihály Ált. Isk. Prohászka utcai épületében elkeserítő. Értesülésünk szerint a polgármester rendszeresen megoldást követel beadványaival a mosdók újjáépítése érdekében. Járjon sikerrel, mert ha a család és a gyerek naponta említett hivatkozás, akkor az iskolai körülményeik legyenek vállalhatóak.   

Minden, a bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolába járó alsó tagozatos tanulónak minden tanítási napon, tanítói kíséretében ideiglenesen és ismeretlen ideig át kell járnia a Prohászka utcai épületből a Szent István úti iskolaépületbe ebédelni. Szervezetlenség, átgondolatlanság, a legkisebb iskolásokat rosszul érintő döntés érhető tetten, ami terheket ró minden érintettre.

 A Prohászkai utcai zöld ház, az ebédlő  bezárásáról döntöttek ugyanis. Tették ezt  a tanév második hetében...

A munkálatoknak legkésőbb már a 2024-es nyári szünet első napján meg kellett volna kezdődnie azért, hogy minden alsós gyerek minden nap - ne kényszerüljön átjárni a kb. 700 méterre fekvő Szent István úti iskolába ebédelni gyalog vagy busszal - kitéve akár az időjárási viszontagságainak is.

Lépéskényszer volt ez a mostani döntés, már nem tehettek mást, aminek az az egyszerű oka, hogy nem újították fel az épületet a nyári vakációban vagy az elmúlt évtized nyári szünetei idején. 

 A ház állapota évekkel ezelőtt is rossz volt. Csak az nem látta, aki nem akarta. Csak az nem vett róla tudomást, aki nem akart. 

Most, hogy az "ebédlőt" be kellett zárni, mindeközben például nincs olyan viszony a keresztény iskolával hogy ott meg lehetne ebédelniük, akkor pénz szükséges. Vagy busszal kell szállítani a gyerekeket oda-vissza, ahol van tálalókonyha vagy ki kell alakítani a Prohászka utcai iskolaépületben  egy ideiglenes ebédlőt. Rossz időben ez a napi sétáltatás pl.  a tanuszodába, majd enni és egyéb helyekre nem könnyű feladat se gyereknek, se szülőnek, se pedagógusnak.

A polgármester posztolt egyet a Facebook-on. Önmagában a poszt is elárulja a felelősség hárításának kifejezett szándékát, hiszen a tető nem máról holnapra lett problémás, hanem hosszú évekkel ezelőtt - vajon mindeközben hol volt a 2008 ősze óta regnáló városvezetés jó gazdához illő gondossága éppen a bicskei kisiskolások ebédlőjét illetően?

 Az épület és annak problémás hátsó része 2013-tól a tankerület vagyonkezelésében van, Tantermek voltak benne már korábbról, egy helyütt pár éve egy az egyben leszakadt a födém.

Vajon milyen gondos gazda vagyonkezelésről beszélhetünk, ha ez előfordulhat?

Tapsra várt volna azóta is a vagyonkezelő, vagy a tisztelt tulajdonos?

 Fogadni mernék, hogy a hátsó rész teljes bontása következik, mert amikor ráfordítás szükségessége tűnik fel a horizonton, akkor az állam köszöni szépen, már annyira nem is kell semmire az a házrész, mehet a levesbe. 

 Emlékezhetünk, hogy idén télen a polgármestertől hangzott el, hogy az elmúlt 20 év legjobb költségvetését fogadják el.

És akkor a leges legnagyobb és legcsodálatosabb költségvetés idején nem számolnak fel egy akár veszélyforrást is jelentő romosodást két iskolaépület között fekvő, abszolút iskolai területen  egy olyan ingatlan hátsó részében - szünidőben -, amit iskolai ebédlőnek használnak?! "Mi folyik itt Gyöngyösön?!"

Nem álltak neki idén nyáron a vakáció első napján?! A rettenetesen jó költségvetésben nincsen forrás egy ilyen alapfeladatra? És az elmúlt években sem volt? De már látom a hárítást a tankerületre. (Tipikus bizonyítéka ez annak, hogy nem lett volna szabad az iskolák fenntartását elvenni a magyar önkormányzatoktól, mert két szék közt a pad alá esik a magyar iskola.)

És tessék mondani, ennyi karakán kiállás nincs a bicskei grémiumban, hogy akár a tankerület nélkül megszüntessenek egy iskolai területen egy régi bicskei épületben fennálló veszélyforrást a gyerekek védelmében a nyári szünet idején, hogy ne kelljen a teljes alsó tagozatot hetekig-hónapokig zarándokoltatni egy napi menüért?!  

Hogyan maradhatott el mindez éveken át egy helytörténeti emléket jelentő ingatlan esetén, aminek homlokzata része a városképnek? 

(Frissítés pontosítás szeptember 17-én, e cikk megjelenése utáni reggel:
Az étkeztetés feladata az önkormányzaté, amit a saját cégével, a Városi Konyhával lát el. A Zöld Ház is az önkormányzat tulajdona, ahol az ebédeltetést végzi. (A tulajdonról nem is írtunk másképpen a cikkben.) De ebben az ügyben a cikk feltételezése ellenére nincs szerepe a Tankerületnek. Ez az információ kiüti tehát azt a tegnap feltételezett lehetőséget, hogy a Tankerülettel voltak hatásköri viták. Ez viszont sajnos tovább mélyíti a bicskei önkormányzat vezetésének és az iskola volt igazgatójának (aki egyben képviselő is) - felelősségét a kialakult helyzetért.
Áttekintve jegyzőkönyveket megállapítható, hogy a képviselő-testület 2024. március 27-i ülésen tárgyalt az EU -hátterű TOP pályázatról a Zöld Ház energetikai korszerűsítése érdekében. Ehhez 7 millió forint feletti tervdokumentáció kellett, aminek elkészítésére egy csákvári cég ajánlatát fogadták el.
Egy 2024. mjus 24-i előterjesztésben és határozati javaslatban olvasható, hogy "Bicske város esetében adminisztratív hiba miatt a „ZÖLD HÁZ” a védett helyi értékek közül a rendeletből véletlenül kimaradt, annak ellenére, hogy az arculati kézikönyv számos helyen említi.
Az épületet műemléki szakmérnök bevonásával felmértük, és a felújítási terveit úgy készítettük elő, hogy a védendő épületrészek megőrzésre és felújításra kerülhessenek.
Fontos lenne, hogy továbbra is helyi védett érték legyen az épület, mint a város egyik fontos építészeti értéke, ezért kezdeményezzük a helyi védelem elrendelését a Prohászka Ottokár utca 3. számú (1292 hrsz.) épületre."
A tegnapi cikkben leírt feltételezés ellenére váltig bízunk abban, hogy az ingatlan hátsó részét nem bontják el, hanem felújítják azt.)

(Újabb frissítés 17-én este: 

Bicskei képeslap a XX. század elejéről - Bicskei Szó (blog.hu) 1905-1910 között készült bicskei képeslapot - Imeli László úr gyűjteményéből. Tűzoltó gyakorlatot láthatunk rajta a Községi Óvoda előtt, ami az akkori Tót utcában működött, aminek ma Prohászka utca a neve. A Községi Óvoda egykori épülete a később ott megépült általános iskola helyén állott. Bal szélen a "zöld ház", a korábbi zeneiskola épülete látható, ami korábban kollégium volt.

Fotó: Varga Imre esperes Ez a toronyóralap, amit tán sosem láthattunk még ilyen nagyításban. Micsoda óramutatók, nagy szívekkel a végén. Milyen jó kis árnyéka van betlehemi csillag formájú végének az októberi (2012) nyárban negyed három után - de itt leginkább az tetszik nekem, hogy távolabb látszódik a "Tót utca" részlete is, tudom, hol állt a kamera, mert bár kell egy másodperc, de lassan kivehető a Bischoff ház, a későbbi Bócz ház - városunk jellegzetes épülete a Szent László és a Csokonai iskolák között. Népi nevén a Zöldház vagy egyszerűen "Ződház".

A 12 éve készült kép és az időmérő pontosan rámutat, család- és gyermekközpontú kommunikációban mennyi idő lett volna a részint romokban álló iskolai ebédlő rendbehozására.

Ami ráadásul helytörténeti emlék. Úgy tudtam, hogy a városvezetésben (a most távozott iskolaigazgatóval együtt) csakis patrióták és lokálpatrióták ülnek.

Végezetül a polgármesteri Facebook-bejegyzése a 2024/25-ös általános iskolai tanév második felében:

“A Prohászka O. utca 1. szám alatti tálalókonyhát és étkezőt, a "zöld házat" Bicske Város Önkormányzata régóta szeretné felújítani. A megvalósításhoz szükséges pályázatot benyújtottuk, ám döntés egyelőre nincs, az építkezés viszont csak a támogatói döntést követően kezdődhet meg. Az épület udvar felé néző tetőszerkezete és födémje rossz műszaki állapotba került, ezért a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és a Bicske Városi Konyha vezetésével egyeztetve annak bezárásáról döntöttünk. Ideiglenesen a gyerekek az iskola Szent István úti épületében tudnak étkezni.

A meggyengült részek alátámasztásra kerültek, biztonságos az épület, de a gyerekek érdekében döntöttünk az étkeztetés áthelyezéséről. Szeretném jelezni, hogy a pályázati előkészítő munka során teljes műszaki dokumentáció és felmérés készült. A beruházás részleges megkezdéséhez is az irányító hatóság hozzájárulása szükséges, közben elkezdjük a részleges műszaki tartalom kivitelezésének előkészítését.

Amint minden feltétel adott, megkezdjük a felújítást.

Köszönöm türelmüket és megértésüket!”

Lajtha Lászlóról európai forrásnak köszönhetően modern kulturális intézményt hoztak létre Bicskén. A Kodálynál és Bartóknál kb. 10 évvel fiatalabb, de velük is együtt dolgozó népzenegyűjtőnek, zeneszerzőnek igenis van egy igen áttételes, közvetett bicskei kötődése.

A Lajtha Ház rnai helyén Scheftsik Antal és fiának bőrgyára üzemelt. Itt lépett tulajdonba 1917-ben Lajta Pál.  "Van szerencsénk értesiteni, hogy 1813-ban alapitott cégünkbe Lajta Pál és Lajta Miklós György urak nyilvános cégtársként beléptek. A cégjegyzés olyformán történik, hogy az előirt vagy előnyomtatott teljes cég szöveg alá, Scheftsik András vagy Scheftsik Antal úr, Lajta Pál vagy Lajta Miklós György urral együttesen fogják az nevüket jegyezni. Teljes tisztelettel Scheftsik András és fia, Magyar Bőripar, 1917. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)"

A Leitersdorfer família családfája itt található, ők magyarosítottak Lajtára és Lajthára, bár ez a genealógia Lajtha László nagybátyjának, Lajta Béla építésznek készült. A Leitersdorfer család vázlatos családfája. | Lajta Béla Virtuális Archívum (bparchiv.hu) 

A család ősei a nevek és utónevek alapján izraelita vallásúak voltak, a később keletkezett, róluk szóló dokumentumok alapján  keresztény hitre tértek. Lajtha Lászlóról a református sajtóban lehet olvasni.A vészkorszakban zsidókat és másokat megmentő tevékenységéről is. 

"Lajtha László református családban nőtt fel, apja a fővárosban a Kálvin téri református templomban presbiter. Őt a harmincas években fia követte tisztségében, aki az ötvenes évektől haláláig a Szabadság-téri gyülekezetben szolgált. Presbiterként a zenén kívül más dolgok is foglalkoztatták, egy református múzeum megszervezésén is dolgozott. Esküvője a Fasori református templomban volt, annak ellenére, hogy egy nagyon művelt, katolikus családból származó nőt vett el. Fiaikat reformátusként nevelték, akik mindketten a Kálvin téren konfirmáltak.

Kodállyal és Bartókkal együtt emlegetik a három „nagy magyar" között. Ezzel nem csak munkásságát, hanem azt a fáradságos utat értékelik, melyet mindhárman a magyar nép népdalkincsének gyűjtésében, feldolgozásában tettek. Lajtha - történeti érdeklődéséből kifolyólag - mind hangszeres, mind énekes kutatásai során elsősorban azt vizsgálta, hogy a régi századok ének és zenei kincse hogyan maradt meg a „végeken" a 20. században, másik célja az eltűnőben lévő hagyományokhoz kapcsolódó népénekanyag felgyűjtése volt. Ilyen volt például a virrasztáshoz kapcsolódó énekanyagok lajstromozása, ami 1956-ban meg is jelent „Sopron megyei virrasztó énekek" címmel." Reformatus.hu | Lajtha László reformátussága

A bicskei intézmény elnevezése mindenképpen azt jelzi, hogy a magyar nemzet tudása, kreativitása és kincsei a sokszínűségnek köszönhető. A népzenei gyűjtések területén Lajtha Lászlót  Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal együtt emlegetik, méltatlanul elfeledett életműről írnak vele kapcsolatban. Lajtha László (hagyomanyokhaza.hu)

Különös, hogy erre az összefüggésre, a bicskei vonatkozásra kb. 2020 körül derült fény, miközben helytörténészek, zenészek, zenetanárok generációi nem hangsúlyozták ezt. A Sefcsik-bőrgyárról a Bicskei története azt írja, hogy a 18. században jött létre és apáról fiúra szállt. Ez valóban így lehetett, de a Lajtha család I. világháború alatti résztulajdonossá válásáról  nincs információ e nagyszerű monográfiában sem.

A Fejér Megyei Hírlap egyenesen azt írta, hogy a bőrgyár még Scheftsikék előtti tulajdonosa volt a Leitersdorfer-Lajtha család. Ez viszont erősen kétséges. Arra nézve viszont van adat a Bőripari Szemléből, hogy Lajtha László édesapja beszállt a bicskei gyárba tulajdonosként.   

Hogy ezzel kapcsolatban eddig miért nem jelent meg ismeretterjesztés a helyi sajtóban, hogy az 1917-es  Bőripari Szemle vonatkozó oldalának kópiája miért nem közismert a Lajtha Házzal kapcsolatban a közpénzből fenntartott felületekről, hogy miért nincs pl. az új épület aulájának falán mint emlék, ez nem ismert.  

A Magyar Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa lett a bicskei kötődésű kiváló orvos, "aki több mint öt évtizedes, odaadó gyógyítómunkája, valamint elkötelezett szakmai közéleti tevékenysége elismeréséül kapott elismerést. 

"DR. VÉGH RÓBERT úrnak

ortopéd sebész szakorvosnak, főorvosnak,

a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, Ortopédiai Osztály

nyugalmazott vezetőhelyettesének,

a Bicske Barátok Egyesülete elnökének". 

Forrás: 

https://medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/kituntetesek__elismeresek_a_belugyminiszteriumban_az_allami_unnep_alkalmabol

Köszönet a cikkért a kedves Olvasónak! 

Bicske büszkesége, a 60 éves Tálas Zoltán nem mindennapi sportoló. 20 évnyi informatikai munka mellett két felnőtt gyermek édesapja, aki a közelmúltban élete első Európa-bajnokságán ezüstérmet szerzett asztaliteniszben. De a történet ennél sokkal mélyebb.

2007-ben Zoltán veséi felmondták a szolgálatot. Négy hosszú éven át dialízisre járt, mígnem 2011 augusztusában megérkezett a számára várt legnagyobb csoda: a veseátültetés. Ez a második esély nem csak az egészségét, de az életkedvét is visszahozta.

Azóta Zoltán bepótolja az elmaradt utazásokat, és minden percet kiélvez a családjával. Az aktív sportolás ugyan kicsit későn kezdődött számára, de amióta Milos Imre edzővel dolgozik, egyetlen edzést sem mulasztott el.

Ez a kitartás most meghozta gyümölcsét.

A Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságának egyéni asztalitenisz versenyei során Zoltán ezüstérmes lett, ezzel bebizonyítva, hogy az életkor és a betegség sem szabhat határt az álmoknak.

"Ez az érem nem csak az enyém" - mondta Zoltán a díjátadó után. "A családomé, az edzőmé és mindazoké, akik hittek bennem. Ez az érem a bizonyíték arra, hogy sosem szabad feladni."

Zoltán története inspiráció mindannyiunk számára. Egy történet a kitartásról, a második esélyekről és arról, hogy sosem késő új célokat kitűzni és az álmainkat megvalósítani.

Feszt Tímea

Ma délelőtt a katolikus temetőben vettünk végső búcsút Karádi Imre igazgató úrtól. Bicske Város Díszpolgárát saját halottjának tekinti Bicske Város Önkormányzata. Karádi Imre magyar-történelem szakos középiskolai tanártól búcsúztunk, aki 1956-ban lett igazgatóhelyettes az egykori Vajda János Gimnáziumban és 1990-ben a hajdani Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatójaként vonult nyugdíjba. 

A képet 2014-ben, a Karádi család otthonában készítette Izing Máté 

Az egyházi szertartás előtt Bálint Istvánné polgármester mondott gyászbeszédet. Ezután szintén a család felkérésére, Karádi Imre kívánságának megfelelően  Somos Ágnes tanárnő, az egykori tanítvány és későbbi tanár kolléga megemlékezését hallhattuk. Végül a család megtisztelő felkérésérének eleget téve az 1989-ben érettségizett Izing Antal mondott búcsúbeszédet.

Ezeket közöljük itt Bálint Istvánné polgármester beszédével kezdve: 

"Tisztelt Gyászoló Család!
Tisztelt Búcsúzók!

Nehéz szívvel gyűltünk ma össze, hogy végső búcsút vegyünk Karádi Imrétől, Bicske város díszpolgárától, a Vajda János Gimnázium egykori igazgatójától. Karádi Imre, az egyik legrégebbi bicskei család leszármazottjaként 1929. november 5-én született Bicskén.

Élete során számos értékes emberi tulajdonsággal ajándékozott meg minket. Személyisége példamutató volt, hiszen minden tettét a tisztesség, az emberség és a szeretet vezérelte. Munkájában mindig a legjobb tudásával és lelkiismeretesen tevékenykedett, családja és barátai számára pedig az állandó támasz, a biztos pont volt.

Magyar-történelem szakos tanárként a Vajda János Gimnáziumban helyezkedett el, majd 1956 és 1990 között vezette az intézményt. Ez a 34 év a gimnázium életében "aranykornak" számított, és Karádi Imre akaratlanul is meghatározó tényezőjévé vált Bicske közéletének.

Sok bicskei és környékbeli ember köszönheti neki a tőle kapott tudást, amellyel segítette őket elindulni a nagybetűs életbe.
Igazgatóként képes volt arra, hogy olyan nevelőtestületet építsen, légkört és szellemiséget alakítson ki, amelyben növendékei a gimnáziumon keresztül megszerették nemcsak a tanulást, hanem a kultúrát és az igényességet is.

Karádi Imre a város kulturális és közéletének meghatározó személyisége volt. Életművével beírta magát Bicske történetébe, és olyan kulturális, közéletet befolyásoló életművet alkotott, amely méltóvá tette őt Bicske város Díszpolgára kitüntető címére, melyet 2016- ban az akkori Képviselő-testület ítélt oda.

Unokájával, Zsuzsival tartottam a kapcsolatot, így tudhattam, hogyan telnek az igazgató úr napjai.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor újdonsült polgármesterként köszönthettem őt 90. születésnapján.
Akkor megállapodtunk abban, hogy ha folytathatom, együtt ünnepeljük a 95.-et is. Sajnos, most már csak búcsúzni tudok tőle. Köszönöm a vidám, élményekkel teli beszélgetéseket, amelyekkel gazdagodhattam.

Tisztelt Gyászolók!

Karádi Imre hagyatéka mindannyiunk számára értékes tanításokat hordoz, amelyek tovább élnek szívünkben és egyben köteleznek is. Az élet mulandóságának tudatában búcsúzunk most tőle, és bár fájdalommal tölt el bennünket az elvesztése, megnyugvást találhatunk abban, hogy emléke örökké velünk marad.
Bicske városa saját halottjának tekinti őt, és a város minden lakója nevében köszönöm mindazt, amit egykor a városért tett.

Őrizzük meg Karádi Imre emlékét szívünkben, és vigyük tovább mindazt a jót, amit tőle kaptunk.
Isten Önnel Igazgató Úr, nyugodjon békében!"

Somos Ágnes magyar-német szakos középiskolai tanár, osztályfőnök Karádi Imre igazgató úr tanítványa volt, majd tanár kollégája lett a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola tantestületének tagjaként. 

Somos Ágnes megemlékezését itt olvashatjuk: 

"Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Búcsúzók!

Mindannyian úgy éljük az életünket, mintha örökké tartana, s ezzel igazából nincs is semmi baj. Ha folyamatosan az elmúlás gondolata lengene körül bennünket, bizony sok szépség, öröm szaladna el mellettünk, észrevétlenül, felfedezetlenül. De mindannyiunk életében előbb-utóbb bekövetkezik, hogy elveszítünk valakit, aki fontos volt nekünk, akit szerettünk. Ezért most nehéz szívvel osztozunk a gyászban, akik ma itt összejöttünk, hogy a bicskei Vajda János Gimnázium legendás igazgatójától, Karádi Imrétől búcsúzzunk.
Mindannyiunknak fáj, hogy eltávozott közülünk, és soha többé nem lehet már velünk. De ezt a szomorúságot enyhíti kicsit annak tudata, hogy milyen szerencsések is vagyunk, hogy ismerhettük őt. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy életünk része lehetett, tanárunkként vagy kollégaként, de mindezen túl egyszerűen, nagybetűvel írva: emberként. Imre bácsi számomra mindig az Igazgató úr volt, magamban mindig hozzá mértem a Vajda későbbi
vezetőit, s valljuk be, ő volt az, akiben soha nem csalódtam.
Minden búcsúzás szomorúsággal jár, de a végleges búcsúzás kimondhatatlanul fájó. Hangtalan szavak ülnek torkunkban, könnyekbe burkolva, melyet a gyász hatalma tart fogságában. Nehéz megszólalni, nehéz elköszönni. Az itt maradottaknak fájdalmas és reménytelennek tűnő vállalkozás felidézni Karádi Imre igazgató úr alakját, hiszen a teljességnek csupán egy töredékét tudjuk szavakkal méltatni. Igazgató úr tartalmas és példa értékű életutat járt be, és örökségének jelentős része észrevétlenül épült be életünkbe, gondolkodásmódunkba és értékrendünkbe.
Tanárként és igazgatóként köztiszteletnek örvendett, egész szakmai tevékenységét a pedagógus pálya iránti elkötelezettség és alázat, a következetesség és az igényesség határozta meg. Nagy feladatra vállalkozott, amikor egy még csak néhány éve működő kisvárosi iskola tanára lett friss diplomával a zsebében. Azonban pontosan tudta, hogy a helyi és a környékbeli gyerekeknek mekkora lehetőséget kínálhat az új iskola a tudás megszerzéséhez. Ennek az iskolaépítő és közösségteremtő missziónak szellemében dolgozott középiskolai tanárként és igazgatóként is. A tanévek során jöhettek, mehettek különféle oktatási reformok, a küldetés tartalma soha nem változott: Az iskola mindenkor értékteremtő, kultúrateremtő és közösségteremtő intézmény kell, hogy legyen.
Volt tanítványaként is búcsúzom Imre bácsitól, a tanártól, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelt és oktatott, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait, tartotta fenn érdeklődésüket, értékké tette számunkra a teljesítményt.
Tanárként és iskolavezetőként mindig a legjobbat akarta a rá bízott gyerekeknek, figyelt rájuk, meghallgatta őket, türelemmel terelgette őket a jó irányba, bízott bennük, s bátorította őket, ha kellett. Ezt az odafigyelést és szeretetet a diákok mindig is érezték, és tudták, hogy az igazgató úrra bármikor számíthatnak.
Történelemóráin – a tananyagon túllépve – megtanította, hogy mindennek oka van, s véleményt formálni csupán az okok megismerése után szabad. Hogy az igazi értékek az emberiség létének kezdete óta nem változtak, és hogy a világ jobbá tételéhez mindannyian kötelesek vagyunk tudásunkkal, munkánkkal, emberségünkkel hozzájárulni.
Következetessége, felelősségérzete rendkívüli humánummal párosult.
Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség jellemezte.
1981 augusztusában nagy szeretettel köszöntött engem pályakezdő kollégaként a tantestületben, és az első perctől kezdve bizalmat szavazott nekem. Sok-sok emlékkép kavarog bennem, mindegyikben indirekt módon jelen van Imre bácsi jobbra, teljesebbre ösztönző hatása. Most csak egy emlékképet ragadok ki 1982-83 tájáról. A téli szünet előtti héten már kezdtünk ráhangolódni a közelgő ünnepekre, a szünetekben az iskolarádióból mindenféle karácsonyi zeneszámok, énekek szóltak. Egyszer csak mosollyal a szája szögletében megjelent a stúdióban az igazgató úr, félrevont, s azt mondta: „Ági, most szóltak ide a pártházból, egy járókelő jelezte nekik, hogy vallási énekek szólnak az iskolában. Kérlek, szólj a gyerekeknek, hogy csukják be az ablakokat! És még csak annyit
.... nekem tetszik ez a karácsonyi hangulat.” Hát, igen, így is lehet kezelni dolgokat, tapintatosan és bölcsen.
Kollégáival való jó kapcsolata a kölcsönös tiszteleten, megbecsülésen alapult. Kellő önállóságot és szabad teret adva segített minket mindennapi munkánkban bizalommal és barátságos emberi szóval. Véleményét soha nem erőszakolta másokra. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott.
Őszintén tudott örülni mások sikerének is, legyen az diák, vagy kolléga, hiszen közösek voltak céljaink, szándékaink és érdekeink.
A kor, az igények változásával többször megújult tanári és iskolavezetői munkájában. A világra nyitottság és előrelátás jellemezte, amikor pl. a rendszerváltáskor az elsők között ismerte fel, hogy milyen nagy lehetőségek rejlenek egy bajorországi testvériskolával kötött partnerkapcsolatban, s ezáltal több mint 20 éven át több száz
Vajdás diák juthatott el nyaranta Neumarktba.
Karádi igazgató úr nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szeretett iskolájától, a Vajdától, alapítványi kuratóriumi elnökként tevékenykedett több éven át. Otthonának ajtaja ekkor is mindig nyitva állt előttünk, ha valamilyen ügyben a tanácsára, a segítségére vagy kiváló emlékezetére volt szükségünk.

A sorstól megadatott számára a békés, jól megérdemelt öregkor, hogy családja körében több időt szánhasson önmagára is, olvasásra, pihenésre és arra, hogy átadhassa unokáinak és dédunokáinak mindazt a tudást, élettapasztalatot és bölcsességet, amit élete során felhalmozott.
Bár Karádi igazgató úr, Imre bácsi elment, mégis köztünk van, mert - Kosztolányi szavait idézve - azok közé az emberek közé tartozik, akik
„Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.”

Kedves Igazgató úr, nyugodjon békében!"

Végül az 1989-ben érettségizett Izing Antal megemlékezése következett, amit ő szintén a gyászoló család megtisztelő felkérésére írt meg és mondott el:

"Tisztelt Gyászoló Család, kedves mindnyájan!

"Ha megint születnék, megint Bicskén szeretnék élni és dolgozni”. Ezt hallottam Karádi Imre  igazgató úrtól 10 évvel ezelőtt, amikor a gyémántdiplomája és a gyémántlakodalmuk esztendejében a Karádi házaspár, a Karádi család vendége lehettem.

 Ez a mondat lett a portré címe, ami róla szól, aki már évtizedekkel ezelőtt is Bicske díszpolgára volt sokunk szívében, ezért a hivatalos döntés sokunkat töltött el örömmel.

 Ebben a laudációban és méltatásban,  véndiákként mondom el, hogy  miért.

Mert lényének lényege a magától értetődő humánum, a tisztesség, a becsület, a jóakarat és a szeretet volt. A kemény szegedi diákévek után 1945-től a budai ciszterci Szent Imre Gimnázium tanárainak embersége volt rá a legnagyobb hatással saját visszaemlékezése szerint. Jó lenne, ha minél több Karádi Imréhez hasonló úriember születne Bicskén és a földkerekségen.

 Tekintélyes, higgadt, kedves, segítőkész, áldott és tiszta szemű, tiszta lelkű ember volt Karádi Imre  igazgató úr, egy korrekt és kedves úriember, akinek emlékét megannyi Bicskén érettségizett őrzi a szívében.

Szerettük a mosolygós derűjét, nyugalmát, humorát, bölcsességét és nagy műveltségét. A Karádi tanár úr megszólítás dívott köreinkben, alig hallottuk Karádi igazgató úrként emlegetni szóban, nem is várta el, legfeljebb hivatalos, protokoll mondatokban és kritikus helyzetekben hangozhatott el. Jobban szerette a tanár úr megszólítást.  Idézem: “...mert aki iskolaigazgató, az maradjon mindig annak, ahogy kezdte, maradjon mindig tanár. Lehetőleg jó tanár.” Idézőjel bezárva. 

 A gyászoló család megtisztelő felkérésére az 1989-ben érettségizett osztályunk, évfolyamunk és a Karádi Imre igazgató úr vezette hajdani Vajda János Gimnázium és később Postaforgalmi Szakközépiskola is -  egykori tanulói nevében állok itt e ravatalon, megilletődve, mert  mi ezrek búcsúzunk ugyanazzal a szívvel, múlt ifjúság tündér tavára visszatekintve, amihez Karádi Imre igazgató úr nemcsak a fehérre festett  folyosói falakon függő közös tablóképek tucatjai miatt tartozik.

 Őszinte részvétünket fejezzük ki meleg szívvel Karádi Imréné Eszternek és kedves családjának.  

 Megírhattam megtisztelő bizalmuknak köszönhetően, hogy Ők, a bölcsész házaspár micsoda utakat tettek Európában és a világban  Szenvedélyes történelem tanár volt, nem szobatudós, mert a Karádi házaspár látni akarta például a csaták, ostromok, békekötések helyszíneit.  Erdélyben erdélyi magyarok mellett táboroztak és éjjel a hegyoldalban a  tűz körül arról szólt az este, hogy ki tud több népdalt. Eszter és Imre voltak a legjobbak.     

Rövid idézet következik egy népdalból.

“Tegnap a Gyimesbe jártam,

A bánatval találkoztam.

Szerződést kötött ő vélem,

El nem marad soha tőlem,

Bánat, bánat, de nehéz vagy,

De rég, hogy a szívemen vagy,

A szívemre kővárt raktál,”

Sok-sok pedagógus előtt állok, akik ezerszer jobban tudják nálam, hogy a hozzáadott pedagógiai érték azt fejezi ki, hogy az iskola mennyivel járul hozzá a tanulók fejlődéséhez.

- Mit keres egy mai magyar tanköteles 16 éves fiatal a nándorpusztai nyomdában tanítási idő alatt?! - kérdezte tőlem Karádi Imre igazgató úr 1986-ban négyszemközt,  az igazgatói irodában.

Hogy mit keresek? Válaszomban megmondtam a havi fizetésem - nagyon büszkén.

Ő pedig felajánlotta, hogy hétfőn mondjak föl és keddtől  a nappali tagozatra járhatok a levelező helyett a második bé osztályba – az előttem szóló Somos Ágnes tanárnő osztályába. De ez “csak” egy lehetőség, csakis akkor, ha én is így látom jónak - tette hozzá. Megnyitotta előttem az egykori Gimi igazi ajtaját. Karádi Imre igazgató úrnak köszönhetem ezt, aki számomra informálisan 1986-tól Bicske Város Díszpolgára. Amióta város ez a város.   Mert amikor kiáltottam, meghallgatott engem, bátorított, lelkembe erőt öntött. Köszönöm ezt itt is, utolsó földi útja előtt.  

A mi Urunk nyugosztalja drága lelkét. Adjunk hálát azért, hogy ismerhettük, hogy életünk útjain egyáltalán találkozhattunk. Ezzel a hálával, főhajtással, őszinte szívvel fejezzük ki együttérzésünket az általunk nagyra becsült gyászoló család minden kedves tagjának. Isten nyugosztaljon Téged, drága Karádi Imre Igazgató Úr. Emlékedet szívünk mélyén őrizzük az utolsó napig."

Sokszor hallottam már Ulrich Erika pedagógusról, a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola igazgató-helyetteséről, az alsó tagozat vezetőjének személyiségéről és munkásságáról szeretetteljes és elismerő szavakat. Pénteken a vonaton egy édesanya azt mondta nekem a családja nevében is, hogy amit az Ulrich Erika vezette tanítói munkaközösség letesz az asztalra, az ezerszer meghaladja munkaköri kötelezettségeiket.

Mindezt teljes természetességgel teszik. Szívből. Elmondta, hogy ódzkodtak ettől az iskolától, minden más megoldást végiggondoltak, végül a Csokonai mellett döntöttek nagyon helyesen. 

Szerettem volna megírni ezt már régen, mert találkoztam ezzel a gondolattal máskor is, láttam a saját szememmel, de elmaradt. Pedig én is szinte baráti, de legalábbis nagyon jó ismerősi kapcsolatot ápolok Ulrich Erikával és férjével. Ez a minapi véletlen találkozás egy érintett szülővel végleg eldöntötte, hogy nekiállok írni.

Sosem felejtem el, amikor a hazai oktatásért demonstráltunk Bicskén a Prohászka utcai épület előtt, a pedagógusok pedig azért sztrájkoltak odabenn, hogy a hatalom talán-talán méltóztassék mán többet törődni az oktatás ügyével, ami nemzetünket érintő legfontosabb, legcsaládibb ügy.  Ulrich Erika kijött az épületből a demonstrálók közé abban a világban, ahol egy pozícióban megtenni mindezt különös bátorságot, személyes autonómia olyan fokát igényli, ami ritka. Ráadásul engem, a “közellenséget” is megölelt a nyílt színen, az utcán üdvözlésként. Nem törődött vele, hogy kompromittálja magát “nagyjaink” előtt vagy sem.

 A szülők és jó szemű kívülállók az iskolaotthon fontosságáról beszélnek, ami egy régebbi keletű projekt. A kollégái ugyanilyen elismeréssel beszélnek Ulrich Erika vezetői személyiségéről. Főleg arról az ebből fakadó jóhiszeműségről, ami mindig és mindenkor az adott probléma lehető legjobb megoldására törekszik. 

1986 óta tanít. 1994- től Bicskén. Igazgatóhelyettesként 2021- től dolgozik.

Az iskola igazgatójának sajnálatos menesztése nagy felületeket kap a médiában, Ulrich Erika elvesztéséről senki nem beszél. Pedig több, de minimum ugyanannyi aggodalomra ad okot. Úgy tudom, hogy Erika többször megkérdezte a tankerületet, készüljön-e pályázattal. Érdemi választ nem kapott. Onnan tudta meg, hogy pályázattal kellene készülnie, hogy a közlönyben megjelent munkahelyének pályázati kiírása. (Ez ám a kollegialitás! Ez ám a "nem bürokratikus" hozzáállás - a szerk.) Úgy döntött, hogy ezek után biztosan nem pályázik. Érthető. A  családját választotta és az első osztály tanításával kezd szeptemberben beosztott tanítóként. Szeret tanítani.

Azért nem akarom azt írni, hogy Ulrich Erika elvesztése nagy veszteség a bicskei családoknak, gyerekeknek - mert nem vesztettük el. Ugyanúgy fogjuk látni kedves és ragyogó mosolyával, ha szembejön velünk az utcán akár a felüljárón hazafelé sétálva, akár reggel a Szűcs-saroknál, amikor dolgozni megy.Köszönjük szépen a munkáját és vigasztalja meg őt, hogy kollégák, szülők és egyszerű kívülállók szemében is nagyra becsült emberek közé tartozik és az is marad. Mindezt úgy, hogy sosem akart többnek látszani, mint ami valójában. Ne legyen szomorú, mert az elsősök jól járnak. 

Annak kellene szomorúnak lennie, aki egy magyar település általános iskolájában a tanévkezdés előtt ehhez hasonló állapotot teremt.  

"Hello! Nem tudjátok mi történt a Péróban? Rendőr, mentő, helikopter" - írta tegnap  délután egy olvasónk.

"2024. július 23-án 18 óra körül Bicskén, a Bihari utcába kértek rendőri segítséget, ahol egy férfi házfelújítási munka közben balesetet szenvedett" - tájékoztatta a Bicskei Szó olvasóit a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata.
A sérült férfit a Mentőszolgálat munkatársai kórházba szállították. Teljes felépülést, jó egészséget kívánunk. 

Életének 95. esztendejében Karádi Imre igazgató úr, Bicske Város Díszpolgára visszaadta lelkét Teremtőjének.  Álmában, otthonában érte Őt a halál családja mellett, akik életének utolsó éveiben a legnagyobb odaadással gondoskodtak a férjről, az apáról, a nagyapáról és dédapáról.  

         A Gyémántdiplomával Karádi Imre tanár úr és felesége, Eszter. A kép 2014-ben készült. Fotó: Izing Máté 

A megrendítő hírt özvegye, Karádi Imréné Eszter mondta el nekem telefonon. Részvétemet, együttérzésemet  fejeztem ki családom nevében, már amennyiben ekkora fájdalomkor lehet jelentősége ezeknek a szavaknak. 

Egyszívű pár Ők már régen, azok is maradnak. 70 évet éltek házasságban.   Szombaton, Imre bácsi halála előtt 3 nappal ünnepelték együtt 70. házassági évfordulójukat Eszter és Imre. Karádi tanár úr 1954. július 13-án diplomázott az ELTE magyar-történelem szakán, július 17-én pedig összeházasodtak a Debrecenben nevelkedett Gál Eszterrel, aki az ELTE harmadéves magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt.   

A fiatal férj az esküvő után sorállományú honvédelmi szolgálatát töltötte. Akkoriban minden évfolyam után 1 hónap szolgálat következett. A 4. évfolyam után 3 hónapot volt katona, akkor tisztté, honvéd alhadnaggyá avatták, mint minden diplomázót.

Karádi Imre 1956-ban Bicskén a Pedagógus Szakszervezet Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A letűnt idők élő tanúja volt, aki ha 56-os bicskei ünnepségre kapott meghívást –  tudta hova megy…

1956 végén a honvéd alhadnagyi rangjától a megtorlás keretében megfosztották. A Bicskei Szó a korábbiakban is több ízben közölte a Karádi Imre igazgató személyével kapcsolatban fennmaradt ötvenhatos dokumentumot a Bicske is Budapest mellé állt 1956-ban című helytörténeti összefoglalónkban.

A Vajda igazgatója ebben a közel négy évtizedes iskolavezetésben végig és egyöntetű erővel – kiemelem, hogy titkos szavazáson – 100 százalékos támogatottság kísért a bicskei középiskola tantestülete részéről is. Azt, hogy ez mennyire fontos tényező az életében, Karádi igazgató úr Bicskén, a Széchenyi utcai otthonuk nappalijában is elmondta nekünk tíz évvel ezelőtt a “Ha megint születnék, megint Bicskén szeretnék élni és dolgozni” című portré készítésekor.  

1940-ben a 11 éves Imre Szegedre kerül a piaristákhoz, ahol a vasúti árvák tanulhattak, de édesapja jónak látta gondoskodni fia ottani tanulmányairól. Bakter ruhában jártak iskolába, vasutas egyenruhába, katonai fegyelem jellemzett minden szegedi napot, a testi fenyítés része volt a mindennapoknak. 1944-ben a 15 éves Karádi Imre mint mondja „már nem mentem Szegedre, hiszen oda az oroszok jöttek meg.” 1945 őszén a bicskei ifjú a Feneketlen-tónál fekvő Szent Imre Gimnáziumba (ma Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium) diákja lett. Szavai szerint itt találkozott olyan tanáregyéniségekkel, akik példájuk, magatartásuk alapján a legnagyobb hatást tették rá. 

A 10 évvel ezelőtti írással konkrét és kifejezett célom volt a Vajdában akkor éppen 25 éve érettségizett tanulóként, hogy a bicskei gimnáziumot 34 éven át jól vezető rendkívül jó nevű akkor nyolcvanöt esztendős Karádi Imre igazgató úr - Bicske város díszpolgára legyen mielőbb hivatalosan is. Az életében. Hic et nunc. Hogy örvendhessen ennek ezen a Földön. Mert nem hivatalosan, de facto  már régen díszpolgár sok ismerője lelkében, akik tudták, hogy ki Ő, legyen díszpolgár de jure. És már hazafelé félúton tudtam, hogy ezt le is fogom írni az akkor megjelenő munkámban.  

Karádi Imre 2016. augusztus 20-tól Bicske Város Díszpolgára. Fotó: Márkó Szidónia 

Karádi Tanár Úr 1954. november elsejétől kezdett tanítani a bicskei Vajda János Gimnáziumban, aminek termeibe a mai Prohászka utcai sárga iskolaépület, a hajdani polgári reál 2. emeletén toppanhattak eleink. A bölcsész házaspár a mai Szent László Iskola emeletén kapott szolgálati férőhelyet kisgyermekükkel, hiszen a Kinizsi utcában napvilágot látott Imre gyermek Szegedre, Budára aztán Pestre ment tanulni, ahonnan hazajött Bicskére feleségével és diplomákkal, majd kislányuk is megszületett 1955.októberében. 

Karádi Imre 1956 szeptemberében lett igazgató-helyettes és 1990. novemberében vonult nyugdíjba igazgatóként. Büszkén mondja, hogy remek tantestület tagja lehetett végig, akik mindig minden körülmények között kiálltak mellette és ő is kiállt érettük. Amikor a ki legyen az igazgató című titkos szavazások zajlottak, mindig minden esetben 100 %-os eredményt ért el Karádi Imre.

- Szerettem Bicskét, szeretem Bicskét, szeretem a családomat, büszke vagyok unokáimra – mondta Eszter.

- Ha megint születnék, megint Bicskére szeretnék születni, itt szeretnék dolgozni. Nem a nekem diplomázás után lehetőségként ajánlott külügy kellene, nem a honvédelmi pálya, hanem ez a tanári, így, itt, ebben a formában – mondja Karádi tanár úr. – Úgy véli, mindig is akadtak olyanok, akik nem Bicskéért éltek, hanem Bicskéből. Ő ezért a településért, ennek diákjaiért dolgozott. Megérintette feleségével valójában már régen közös és egy szívüket, amikor 2004-ben, az Aranydiploma átvétele után Bölcskey Károly alpolgármester úr kezéből átvehetett egy gyönyörű vázát, Szász Endre alkotását.

A Karádi házaspár minden nyaralásának kreatív koncepcióját muszáj lejegyezni, annyira szép és különös. Minden évben arra spóroltak, hogy 1969-ben birtokukba került CY 04-71 forgalmi rendszámú Trabant gépjárművel minden középiskolai történelem tankönyvekben megemlített – természetesen főleg a Vasfüggönytől keletre fekvő helyszínt fölkeressenek nyáron. Luther dolgozószobája, görög amfiteátrum, Hitler főhadiszállása, a westerplattei csata a német invázió lengyelországi hadjáratának első csatájának helyszíne (ma Gdańsk) kikötőjében, a haláltáborok, de Rómában a Triznya-kocsma, ahol mindent lehetett, csak politizálni nem – a vendégek érdekében. Erdély, ahol Brassó fölött kempingeztek a Barcasági-hegyekben. Erdélyi magyarok mellett táboroztak és éjjel a hegyoldalban ülve tűz körül arról szólt az estve kedves versenye, ki tud több magyar népdalt. Karádiék egyáltalán nem vallottak szégyent. sőt!, mert mindig mindenhová „kutyaház sátrukkal” és hálózsákjaikkal utaztak, tehát kívülről egyáltalán nem hivalkodó csomaggal, a tartalmat, ami az útra indította őket, szívükben és agyukban vitték.  Szóval mindenütt voltak a keleti blokkban, történelem tankönyveik, munkaeszközeik segédletével tervezték meg túráikat és egyedül Albánia maradt ki. Azt gondolom hazaérve az asztalomnál, hogy ennél többet, amit ők, ennél jobb és praktikusabb csomagot európai magyar utasként – mint a történelem és irodalom ismerete – kevesen vihetnének. 

Személyesen is sokat köszönhetek Karádi tanár úrnak, aki az iskolában is jobban szerette ezt a megszólítást. Tanár volt a javából, mindvégig tanárember. 

Karádi Imre emlékét szívünk mélyén őrizzük mi, akik ismerhettük Őt. Isten nyugosztalja.